Nagy László varázslatos verse az életről, szeretetről, szerelemről, tisztességről, helytállásról, kitartásról, s még oly sok mindenről, ami emberi létünk lényege. Kérdések, melyeket oly sokan, akik magyarul beszélünk, varázsigékként mormolunk; kérdések, melyekbe belekapaszkodunk, melyek irányt mutatnak a jó felé törekvő léleknek.
KI VISZI ÁT A SZERELMET Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!