Ha fel is fedezte, lehet, hogy már el is feledte a Nyájas Olvasó, hogy itt, előre megfontolt szándékkal (ha nem is aljas indokból) elkövetett tervszerű, rendszeres támadásban vagyunk a középszerű zenehallgatási szokások ellen… Emlékeztessünk itt is arra, hogy a középszerűség – nevéből adódóan – még egy értékelhető szintet jelent… Azzal viszont, ami ennél is lejjebb van, és tömeges – itt, „ebbeahelybe” nem tudunk mit kezdeni… A menthető lelkeknek szól tehát a kongatás, gyertek vélem a Zene templomába s emeljük fel lelkünket…
Kinyilvánítottam már sokfelé abbéli véleményemet, hogy a zeneműveltségbeli alultápláltság, versus a zenekonzum-túltáplátság közállapota – nagyon hasonlít a közgondolkodásbeli közönségesség, versus közbeszéd-alpáriság mindennapos fertőzéseihez…. A hangszennyezés mellett előszeretettel használom előadásaimban a zenemérgezés kifejezést is! Szerintem itt is komoly apokalipszis fenyeget bennünket! Az ezen való hangos, vagy írott gondolkodás, nekem mindig azt súgja, mondjam ki, hogy nem mindegy, „mit adunk az emberek fülébe„…
Ezen a helyen is szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Dr Rock rádiója rovatunkban tárolt korábbi műsoraim is a minőségi zenehallgatás lehetőségeit próbálják szélesbíteni. Legutóbb pedig hozzáférhetőséget biztosítottunk Neked, Kedves Olvasónk, hogy podcast video-előadásaim sorozatában, velünk utazz térben és időben a könnyűzenék történetében – a könnyű zenét, ezesetben magasabb méretéssel értve…
Jó bábák kötényében…
A „Drockóra” munkacímű előadássorozatom ez év márciusában kezdődött. Akkor még a lakásomból, szerény video és hangtechnikai körülmények között, a vírusterhes időszak által kialakított kényszerű távoktatásos módszerrel. Azután stúdióba kerültem, ahol a kép és a hang minősége is egyre kevesebb kívánnivalót hagyott maga után (mintegy a zenerögzítés történetét is modellezve), a vágások is egyre iskolázottabbak lettek… Sok baráti segítséggel mintegy ezen sorozat során tanulom a videovágás magas mesterségét. Itt külön köszönetet szeretnék mondani Mórocz Sándor „Sanyi” barátomnak, kollégánknak, aki itteni arcunknak is mesteri net-szabásza!!! Szintén örökös szakmai támogatóm és kreatív szellemi partnerem, volt kollégám, Berta László „Percy„, aki igazi, naprakész „guide„-ként terelget a cyber-világ útvesztői között. Aztán még mellém szegődött az ismert szegedi zenészlegenda, Vadász Zoltán „Ödy” szomszéd-barátom is, mint többgenerációs rutinnal rendelkező informatikus és állandó zenei „társalkodóm”. Ennyi jó „bába” között, csak nem veszhetek már el…!
Most újabb „órákkal” gyarapodik a hozzáférhetésünk! Egyben megérkeztünk az élő, közönség előtti felvételek stációjába is. A Premier Konzi színháztermében, majd egy újabb helyszínen, a szegedi IH Rendezvényközpont egyik előadótermében folytatódik a kurzus. Ezek a felvételek még a nyáron készültek, de a tanulási folyamat és part nélküli Plesi-élet késleltetései miatt csak most érkeztünk meg.
Bluesföci – jazztöri órák
Amint a július 27-iki, majd az augusztus 12-iki bejegyzésemben is leírtam, csak egy kattintás, itt, a most következő ismertető után (a Premier Konzi oldalán megnyitva a DR ROCK ÓRA fület) és ezúttal kilenc plusz egy (!) új résszel bővebben, folytatódhat a zenemese, a legfontosabb bluestörténeti körzetekről és korszakokról, melynek hatását sokkal többször érezzük, mint ahányszor gondolunk rá… A mostani ajánlásunkban, először az amerikai bluestérképen járjuk be a kultikus helyeket, a keleti-part (Piedmont), nyugati-part, Memphis és Kansas City állomásokkal (18-19. óra). Ezt követi az a két műsor, amelyekben a az amerikai ősök nyomdokain induló brit blues revival mozgalom kialakulásáról és blues-rock kialakulásáról szól a zenemesém (Fathers & Sons – 20-21. óra), majd a Premier könnyűzenei szakgimnáziumunk nagytermében felvett élő előadásunk két része következik, a magyar blues történetéről (22-23. óra), a két kiváló művész, Neumann Balázs és Fekete Jenő közreműködésével, akikkel a beszélgetést követően egy emlékezetes jam sessiont jegyezhettek a résztvevő hallgatók, tanárok és szegedi zenészbarátok (Hrabovszky Tamás és Szegény István). Az erről készült felvétel felvétel javarészét egy külön részben tettük közzé (23 + Blues-session).
A jazztörténet korai jazz korszakait és jelenségköreit, – a ragtime, a new orleansi jazz és a dixieland kialakulását – már taglaltuk a „kötelező” hősök kapcsán (1-3. rész). Ezt most folytatjuk, a swing-korszak alapos és kitekintő bemutatásával, amelynek felvételét a 14. Rocktörténeti műhelytáborunk keretében készítettük el, jobb híján egy telefonnal (itt is köszönet Horváth Áron barátomnak!). A háromfelé darabolt előadásom, szűkkörű szakmai hallgatóságom közelségében, talán egy kicsit messzebb ment el a személyes megnyilatkozásokban és viccelődő hajlamosságban, mint egyébként sem ritka… döntsük el, hogy ez javára szolgál a mondandóimnak, vagy kárára! Mindenesetre haladó hagyományommá tettem, hogy az egyes részek végét, amolyan bakicsokorként, kis werkfilm-etűdökkel hosszabbítom meg (24-26. óta). Végre is, a jazz egy vidám zenei világ.
Kellemes zenei kalandtúrázást kívánok! Klikk & Blues… Klikk & Jazz!!!
