2021. NOVEMBER 6.- KÉPES LENNÉK-E ÖNKÉNT VÁLLALNI A VÉRTANÚSÁGOT?

írta | nov 7, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Irodalom, Történelem, Vallás, Videó

Már egy hete reumás láz kínoz és erős fájdalmaim vannak, ennek kapcsán elmélkedem Jézus szeretetéről a VÍRUSNAPLÓ olvasóinak:

QUO VADIS, DOMINE?

AVAGY

JÉZUS TALÁLKOZÁSA SZENT PÉTERREL A VIA APPIÁN

VIA APPIA

A rómaiak számos találmányukról híresek, mint például a viaduktokról, a hidakról és a csatornákról. Kiemelkedő közlekedési hálózatot alakítottak ki, amely kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy egyben lehessen tartani a Római Birodalmat.

A rómaiak által épített egyik első, de kétségtelenül a legfontosabb út a Via Appia volt. Az utat Appius Claudius Caecus kezdte el építeni, aki Kr.e. 312-ben lett cenzor Rómában. Eredetileg Capua Rómától 212 km-re fekvő városáig tartott, de Kr.e. 244-ben további 370 km-el bővült, hogy elérje a kikötőt Brundisium (most Brindisi) városánál, az Adriai-tengernél. Célja főként katonai volt, jellemzően nagyobb régiókba szállítottak rajta utánpótlást. Kr.e.190-ben meghosszabbították, teljes hossza elérte a 563 km-t. Kezdeti hadászati jelentősége ezáltal megnőtt, ez az út kötötte össze Rómát a görög- és a keleti világgal.

768px Via appia
A 2300 ÉVES VIA APPIA

Szélessége 4,15 m volt, ami alkalmassá tette arra, hogy elférjen egymás mellett két harci szekér. Ez az út őrizte meg számunkra az első mérföldköveket is. Az út teljes hosszában a korabeli közlekedési viszonyok között 13 napot vett igénybe. Minden 25 római mérföldnél állomást létesítettek, ahol lovat lehetett váltani.

Az út közepe enyhén felfelé domborodott, így lehetővé tette, hogy a víz az út mentén található árokba szivárogjon és összegyűljön. Alapja nehéz kőtömbökből állt, melyeket mészhabarccsal fogtak össze. Annyira szorosan illesztették össze őket, hogy Procopius történész azt mondta, ránézésre úgy tűnik, hogy a kövek „összenőttek” nem pedig összeragasztották őket.

Miután a rómaiak nem temetkeztek a városban, hamarosan megjelentek a Via Appia mentén a városiak síremlékei. Itt jelentek meg először a keresztény bazilikák és az első keresztények katakombái is.

Map of Roman roads in Italy
MINDEN ÚT RÓMÁBA VEZET

A Via Appia valamennyi később készült római út paradigmájává vált, és szimbólumává annak a köztársaságnak, amely rendet teremtett a régióban, békét és szabadságot hozott Itália népei számára – legalábbis a rómaiak ideáljaiban. Ezt a nézetet osztotta a nagy antik római történész, Livius is, aki nem római születésű volt.

Más ókori utak, amelyek Rómából indultak: Via Aurelia (a mai Franciaország felé), Via Cassia (a mai Toszkána felé), Via Flaminia (Ariminum felé), Via Salaria (a mai Adriai-tenger felé).

A Via Appia legérdekesebb része Cecilia Metella síremlékétől a Casal Rotondóig terjedő mintegy 4,5 km hosszú szakasza, amely márvány síremlékek és szobrok maradványai között fenyőkkel és ciprusokkal övezve vezet a tengerpart felé. A kereszténység fontosabb emlékei közé tartozik a Domine Quo Vadis? Templom, ahol a Rómából menekülő Szt. Péter a legenda szerint Krisztussal találkozott.

A régi út helyreállítását 1784-ben VI. Pius pápa kezdte meg és párhuzamosan azzal új utat építtetett, amely Rómát Albanóval kötötte össze.

Az út területen 1988-ban Régészeti Parkot (Parco Archeologico di Via Appia Antica) alapítottak. Nemrég egy új régészeti parkot nyitottak meg a nagyközönség előtt a Via Appián. A római romokra emelt Santa Maria Nova templomról elnevezett régészeti parkba a Via Appia ókori és mai útvonaláról is be lehet jutni. A park a már korábban feltárt Quintilius-villát övezi. Az ókori Róma egyik legszebb birtokaként ismert villát a 2. század első felében a konzuli rangú Quintilius-fivérek emeltették. Az évszázadok során itt talált ókori márványszobrok római és külföldi múzeumokba kerültek.

SZENT PÉTER

Péter apostol vagy katolikus nevén Szent Péter (Kr. e. 1?– 65/67 körül) Jézus tizenkét apostolának egyike. A keresztény hit szerint Néró császár uralkodása idején szenvedett kereszthalált. A katolikus hagyomány Róma első pápájaként tartja számon, továbbá a keleti keresztény hit Antiochia első pátriárkájaként. Az ősi egyházak mindannyian nagy szentként ünneplik őt, mint az antiochiai és római egyházak alapítóját, de eltérnek a jelenlegi utódainak tekintélyére vonatkozóan (Róma püspökének elsősége). A katolikus tanítás szerint Máté evangéliumában és János evangéliumában Jézus különleges hatalommal ruházta őt fel.

Szent Pétert eredetileg Simonnak nevezték. A szó a héberül az jelenti, hogy meghallgat – megért. Jézus adta neki az arám Kéfás nevet, amit később görögre Petrosz-ként fordított valószínűleg már maga az apostol. Ennek magyaros átirata a Péter. Mivel a kéfás-szó magyar jelentése kőszikla, a katolikus hagyomány a névadáson túlmenő hivatalalapítást lát, különösen Jézus kommentárja miatt: “Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.”

Péter Bétszaidából származott, és Keresztelő János tanítványa volt, míg a szinoptikusok szerint Jézus elhívása előtt Kafarnaumban élt testvérével, Andrással. Nős ember volt, amikor Jézus tanítványa lett, hiszen Jézus meggyógyította az anyósát.A szinoptikusok elbeszélése szerint a Genneszareti tavon halásztak, akkor is éppen a hálót vetették ki, amikor Jézus elhívta, hogy legyen a tanítványa. A Biblia szerint ekkor a következőket mondta Péternek is: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” . Péter pedig ment, és Jézus egyik legbuzgóbb tanítványává vált; a megígért Messiásnak vallotta őt.

Péter római tartózkodása a katolikus források szerint a Néró-féle keresztényüldözés 64 és 67 között zajlott. Így Péternek bőven volt ideje Rómába érkeznie, és ott annyira egyértelmű vezetővé válnia, hogy a Péter első levele már Rómára hivatkozzon megírási helyként.

Halála időpontja Tacitus szerint, amikor Néró felgyújtatta Rómát, a keresztények lettek megvádolva a tűzvészért. A hagyomány úgy tartja, hogy Pétert az ekkor bekövetkező üldözési hullám idején fogták el, és valamikor 64 és 67 között kivégezték. Kivégzése előtt a hagyomány szerint a Mamertinum börtönben tartották fogva Rómában.

Halálával kapcsolatban két legendát ismerünk, melyek alapjában kiegészítik egymást. Mind a kettő vértanúként ismeri el Pétert. Az is közös a két forrásban, hogy Szent Pétert Nero császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt. A Quo vadis-legenda szerint Péter menekült Rómából a császár kegyetlen keresztényüldözése elől a Via Appián, amikor megjelent előtte Jézus, aki éppen Rómába tartott. Péter megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine? vagyis Hová mész, Uram? Jézus a következőt mondta neki: Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek. Erre Péter visszatért a városba, és így vállalta a vértanúságot. A másik legenda szerint Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban.

unnamed hhh
PÉTER MEGFESZÍTÉSE

QUO VADIS?

E legendák jelentik az alapját Henryk Sienkiewicz világhírű Quo vadis? című regényének, illetve az abból készült filmadaptációknak. Az apostoli időkbe, az ókori Róma városába vezet vissza minket Henryk Sienkiewicz, lengyel születésű Nobel-díjas író Quo vadis című regénye, amely feltárja az első keresztények életét és az ellenük irányuló üldözéseket. Nem a regény címét ihlető jelenetet, azaz Péter apostol találkozását Jézussal a Via Appián szeretném felidézni e világsikerű műből, hanem egy másikat. A vándorló Péter és Pál apostolok elé egy alkalommal odaáll egy pogány fiú és azt kérdezi tőlük: Görögország a bölcsesség tudományát és a művészi szépet adta az emberiségnek, Róma pedig a hatalmat és a törvények rendjét. És ti mit adtok? Péter apostol egyszerűen válaszol: Mi szeretetet hozunk.

Elvinni a szeretetet, Jézus Krisztus szeretetét az emberekhez – ez volt egykor az apostolok, köztük a ma ünnepelt Szent Péter és Szent Pál apostolok feladata. Amikor az apostoli hivatás eredetét, gyökerét vizsgáljuk, a Jézus általi küldéshez jutunk. Az apostol küldött, Jézus Krisztus küldötte. Miután megismerte a Mester személyét, tőle kap megbízatást, küldetést, s ez nem lehet más, mint hogy az Úr nevében tevékenykedjen. Az evangéliumokból tudjuk, hogy az apostolok útja azzal kezdődik, hogy Jézus megszólítja, meghívja őket. Miután vele élnek, vele járnak vándorútján, hallják tanítását és láthatják isteni erővel véghezvitt tetteit, küldetést kapnak tőle. Ezen az úton, amelyet joggal nevezünk az ő esetükben is a hit útjának, Jézus megismerése a legfontosabb. Mert nem azt kapják küldetésül, hogy egy új tanítás, egy új eszme hirdetői legyenek, hanem hogy tanúságot tegyenek Krisztusról, az Isten Fiáról s mindarról, amit vele átéltek. Csak azt követően kapnak küldetést az evangélium hirdetésére, hogy az Úrral vannak, vele élnek.

Elvinni a szeretetet, Jézus Krisztus szeretetét az emberekhez – erre csak az képes, aki megismerte Krisztus szeretetét. E felismerésre Szent Pál apostol életpéldája vezet el bennünket, aki a kezdeti időkben veszélyes újítóknak tartotta a keresztényeket. Úgy gondolta, hogy minden eszközzel üldöznie kell azokat, akik nem ragaszkodnak őseik vallásához, hanem új vallási tanokat hirdetnek. Élete akkor vesz fordulatot, amikor megismeri Krisztust és megérinti őt Krisztus szeretete. E személyes és lelke mélyét megérintő tapasztalatról így ír később: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett és feláldozta magát értem” . Itt értjük meg, hogy miért vált a szeretet Pál életének alaptörvényévé, miért emlegeti a szeretet elsőbbségét és miért tanít a kereszten megnyilvánuló isteni szeretetről. És itt értjük meg azt is, hogy csak akkor válhatunk Krisztus hiteles tanúivá, ha minket is megérintett Isten szeretete s engedtük, hogy megújítsa, megváltoztassa életünket.

Elvinni a szeretetet, Jézus Krisztus szeretetét az emberekhez – e küldetést az tudja teljesíteni, aki maga is szeretetet érez Krisztus iránt és megvallja azt. Erre példa ma ünnepelt másik szentünk, Péter apostol esete. Az ünnep vigíliájának evangéliuma arról számol be, hogy Jézus kérdésére Péter háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt. Ez az őszinte szeretet-vallomás előzi meg azt, hogy a mi Urunk az Egyház vezetésének különleges feladatát – mint sajátos küldetést – bízza Péterre. Aki szereti Jézust és kész érte mindenre, akár élete feláldozására is, az méltó lehet a küldetésre. Az Úr iránti szeretet nélkül ugyanis nem érdemes elindulni az emberhalászat, az igehirdetés és a tanúságtétel útján, mert minden legfeljebb kényszerű kötelességteljesítés lesz. Péternek, a többi apostolnak és a későbbi korok küldötteinek egyaránt a Krisztus iránti szeretetet adja a bátorságot az evangélium hirdetésére, e szeretet alapozza meg hűségüket és ad nekik erőt a vértanúsághoz.

Elvinni a szeretetet, Jézus Krisztus szeretetét az emberekhez – ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata napjainkban is, ez tehát a mi feladatunk. Egy új szempontot érdemes itt megemlíteni, tudniillik azt, hogy az apostoli küldetést nem magányos farkasként, hanem közösségben kell teljesítenünk. Közösségben, valódi szeretetközösségben Krisztussal és egymással. Csak így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A keresztények közötti testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretet érintésére.

Kategóriák