2021. NOVEMBER 7.- MAGYAR PASSIÓ

Szerző: | nov 7, 2021 | Vírusnapló, Archívum, Honvédelem, Politika, Történelem, Videó

passio
Részlet a filmből

Ahogyan azt M. Kiss Sándor történész egy konferencián megjegyezte: Magyarországon 1944 végétől a kommunista párt térnyerésével megindult a történelem kriminalizálása, a reakciós elemek felkutatása és letartóztatása… A bolsevik értelmezés szerint reakciósnak számított mindenki – így a Katolikus Egyház is –, aki nem osztotta a párt ideológiáját. Először felszámolták az Egyház gazdasági jelenlétét, ezt követően pedig meg akarták szüntetni közéleti és politikai szerepét is. Céljuk a hit kiirtása volt, bármilyen eszközzel. E folyamat meghatározó állomása volt a szerzetesrendek feloszlatása. A hatalom semmit nem bízott a véletlenre, ezért az egyházi vezetést kész tények elé állította:

1950. június 9-ről 10-re, majd június 18-ról 19-re virradó éjjel az államvédelem és a rendőrség fegyveresei rátörtek a rendházakra és a kolostorokra, az ott élő szerzeteseket és apácákat teherautókra rakták és internálták. Több ezer szerzetest szállítottak kényszerlakhelyükre, ellátásukról és elhelyezésükről nem gondoskodtak, további sorsukról nem tájékoztatták őket. E tragikus esemény adja a keretét Eperjes Károly Magyar Passió című filmjének.

Fjodorov őrnagy, az államvédelem tisztje (Gál Tamás) szenvedélyes műgyűjtő. Beosztásával visszaélve már számtalan műkincset sikerült összeszednie – korabeli kifejezéssel zabrálnia –, s most szemet vetett a körzetéhez tartozó ferences rendház Nyugatról visszamenekített kegytárgyaira. Többször is megpróbálja megszerezni ezeket, sikertelenül. Egy nap elfogy a türelme, ezért letartóztatja a ferences házfőnököt, Leopold atyát (Eperjes Károly). Az idős szerzetes pap vallatását egy fiatal és ambiciózus tisztre, Keller főhadnagyra (Telekes Péter) bízza, aki, mint kiderül, egykor Leopold tanítványa volt.

S miközben Leopoldnak válogatott kínokat kell kiállnia, megindul az államvédelem szerzetesrendek elleni akciója. Leopold krisztusi alak, nemcsak zokszó nélkül viseli a megpróbáltatásokat, de megbocsátani is kész kínzóinak. A szerzetesek sem törnek meg, egytől egyig kitartanak a hitük mellett, és nem engedik, hogy megfélemlítsék őket. Fjodorov és az államvédelem tisztjei korrupt, haszonleső, kegyetlen figurák. Egy pillanatig sem kétséges, hogy az igazság kinek az oldalán áll, mint ahogyan az is nyilvánvalóvá válik, hogy az elkövetkező néhány évtized a magyar Egyház számára is a „babiloni fogság” időszaka lesz.

E két, jól behatárolható morális végpont között áll Keller főhadnagy, aki a film igazi főszereplője. Míg a többiek jelleme statikus, addig a főhadnagy lelki változásainak magunk is tanúi lehetünk. S mint tudjuk, Jézus sem az igazakat jött hívni, hanem a bűnösöket.

A film forgatókönyvét Petrik András, Horváth Áron és Eperjes Károly írta Várnai Péter Krisztus inge című történelmi játéka alapján. Mindehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy a szerzetesrendek felszámolásáról mindeddig nem készült film, vagyis az első, e témára fókuszáló mozi alkotói nem voltak könnyű helyzetben. Talán e szempontokból is következik, hogy a párbeszédek igencsak kétarcúak lettek. Egy részük néhány alapvető, a hátteret bemutató információval szeretné ellátni a nézőt, míg más helyzetekben valódi dialógusokat hallhatunk. Az előbbiek a legkevésbé sem életszerűek, sokszor túl didaktikusak, míg az utóbbi esetben a drámai erő sokkal jobban érvényesül. Leopold, Keller és Fjodorov egymás közötti verbális összeütközései a film kiemelt pontjait jelentik.

Sajnos a magyar filmek esetében szinte állandó probléma az atmoszférateremtő képesség hiánya, de sokszor találkozhatunk olyan hazai alkotással is, melyben a színészek motyognak, így a hang kifejező erejével egyáltalán nem tudnak élni. A Magyar Passió esetében egyikre sem lehet panasz, az operatőri munka is több, mint egy-egy jelenet rögzítése. Bár a film cselekménye kitalált, az események az ötvenes évek Magyarországán akár így is történhettek volna. Éppen ezért bizony elég nehéz mit kezdeni a film utolsó, apoteózis-szerű képkockáival. A Magyar Passió ugyanakkor mementó, mely arra hív, hogy soha ne feledjük el történelmünk e sötét korszakát, és emlékezzünk azokra, akik hitük miatt a legtöbbet szenvedtek. S abban, hogy a múltat „ne eméssze meg a feledés rozsdája”, e film – reményeink szerint legalábbis – fontos mérföldkő lehet. (Baranyai Béla)

RSS Hírstart hírei