2021. OKTÓBER 2.- VAJDASÁGI LOVASOK

Szerző: | okt 2, 2021 | Vírusnapló, Ada, Archívum

13691152 117568852013746 6464198814037420827 o
Az ifjú lovasíjászok – balról Boldizsár Kornél

Gecse Attila

INTERJÚ AZ ADAI BOLDIZSÁR KORNÉLLAL

Boldizsár Kornél 43 éves adai vállalkozó, akit legtöbben az egyedi mintázatú kötött pulóvereket gyártó cége alapján ismernek, azonban néhány éve az általa kialakított és életre keltett Lovasvölgy kapcsán is az ő neve jut mindenki eszébe. A lovasíjászatot ő ismertette meg az adai fiatalokkal és egy olyan dolgot teremtett meg, ami nemcsak Adán és Vajdaságban, de Szerbiában is egyedülálló. Ezzel kapcsolatban kerestem fel őt egy interjú erejéig, melyre a Lovasvölgy udvarában került sor, kellemes környezetben .

Mikortól datálódik a Lovasvölgy története?

A lovasvölgy története 8 éve indult, tehát 35 éves koromban. Úgy értékeltem és gondoltam, hogy cégvezetőként nemcsak a cég a világ közepe, annak nincs értelme, hogy reggeltől estig csak dolgozunk és a pénzt hajhásszuk. Egy olyan érzés fogalmazódott meg bennem, hogy szükség lesz a stresszlevezetésre, és szerettem volna valamit ami többet ér számomra mint maga a cég. Elmondhatom, hogy maga a Lovasvölgy azért jött létre, hogy tudjak lovas íjászkodni. A lovasíjászatról még régen olvastam egy könyvet amely nagyon megfogott engem, illetve egy fényképet is láttam Kassai Lajosról, aki egy íjat feszít egy vágtató ló hátán. Kassai Lajos volt az a személy, aki a tanítómesterem lett, hozzá jártam edzésekre, tőle tanultam meg azokat a dolgokat amiket jelenleg tudok. Az első lovat a testvéremtől kaptam, próbálkoztam vele, hogy magam elsajátítom a lovaglást, de végül úgy döntöttem, hogy el kell járnom órákra. Ezután Kaposmérőre jártam minden héten kétszer, maga az út négy és fél óráig tartott egy irányban. Valójában a kaposmérői 15-17 hektáros terület Magyarország lovasíjász központja. Arról már hallottam, hogy Lajosnál mindig is magas szintű képzés folyt a korábbiakban is. Nagyjából egy évig jártam hozzá kitartóan és elszántan, miközben itthon is edzetettem közben. Kezdetben az adai lóversenypályánál edzettem, de az ottani lovasok nem nézték jó szemmel, mivel sok esetben a nyílvesszők kirepültek a pályára ahol ők is ügettek, és ezáltal fenyegetve érezték magukat, veszélyesnek tartották. Bevallom rengeteget estem az elejében, nagyon nehéz volt a kezdet, hiszen 35 éves koromban kezdtem a lovaglást, előtte semmilyen kötődésem nem volt a lovakhoz. Ahogy így itthon magam edzetettem, ez kiderült mások számára is. Az sosem volt tervben, hogy valaha is gyerekeket fogok tanítani lovasíjászatra. Nekem nincs gyermekem, nem is tartottam magamat olyan személynek, aki tud a gyerekekkel bánni. Ennek ellenére egy kisfiú, Dániel is hallott a lovasíjászkodásról és megkérdezte, hogy edzeném-e őt. Mondtam neki, hogy természetesen vállalom, azonban azt is tudattam vele, hogy még én sem vagyok profi, és nem vagyok olyan szinten, hogy teljesen meg tudjak neki tanítani mindent. Számára ez nem volt gond és az alapoktól kezdtük vele az edzéseket. Mellette barantázott, és amikor volt ideje akkor jött hozzám edzeni. Dani továbbmesélte a barantás fiúknak, és idővel már azt vettem észre, hogy egyre többen jönnek, és így folytak bele észrevétlenül az életembe a gyerekek. A kezdeti edzések a lóversenypályán voltak megtartva, ám egy idő után szűkössé vált a helyszín. Mivel már korábban is tervben volt, hogy elköltözöm Adáról, folyamatosan keresgéltem és nézegettem a dombos területeket Vajdaság szerte, mégpedig azon oknál fogva mivel a domb megfogja a nyílvesszőket. Sajnos, nem sikerült találnom. Egy alkalommal egyik munkatársammal beszélgettem, aki ajánlotta, hogy nézzek meg egy házat, amely a kompjárás felé van és eladó. Úgy döntöttem, megnézem a területet de már az első látásra tudtam, hogy nekem kell ez a terület. Másfél év alatt, három részletben fizettem ki a házat. Ez akkor egy 110 éves ház volt, szerencsére gyönyörűen fel lehetett újítani, meghagytam a régi falakat, csak hozzáépítés történt fából. Ezután elkezdtük kialakítani a lenti udvari részt is. Tisztában voltam vele, hogy ha már megengedhetem magamnak ezt a hatalmas udvart, amely egy személy számára nagy, akkor miért ne osztanám meg a gyerekekkel, akik szívesen edzenének itt. Délutánonként szántam rá időt a gyerekek edzésére. Később már jöttek és csatlakoztak lányok is, és akkor már volt olyan edzés amelyen 35-en voltak összesen. Természetesen ezek az edzések ingyenesek voltak, nem kértem pénzt. Viszont úgy éreztem, ez így nem teljesen lesz jó, mivel a szülők egyfajta gyermekmegőrzőnek használják majd a Lovasvölgyet, ha így folytatódnak az ingyenes edzések. Emiatt egy kisebb összeget szedtem be tőlük, melyet aztán egy játszótér kiépítésére fordítottam a számukra. Emellett mindig is úgy vélekedtem, hogy a Lovasvölgy egy önfenntartó egység kell, hogy legyen. A lovak fél rideg tartásban vannak, ami azt jelenti, hogy a napjuk nagy részét legelőn töltik és van, hogy napokig be sincsenek csukva. A gyerekek esetében kitaláltam az idő alapú elszámolást, ami annyit tesz, hogy egy órás edzésért egy óra munkát kérek tőlük, ami bármi lehet ami a Lovasvölggyel és a lovak rendezésével kapcsolatos. A lovasíjász edzések minden szombaton 9-13ig vannak. Használják a lovakat, területet, cserébe másik napokon pedig még kisebb gyerekeket lovagoltatnak. Emellett nyitottunk egy civil szervezetet, amelyhez beérkező pénzből nyári táborokat szervezünk. Nyílt napokat is szoktunk szervezni, és legnagyobb örömömre volt olyan alkalom amikor több mint 300 ember fordult meg egy nap alatt. Ezekre a napokra tervezek egy becsületkasszás ételosztást is, tehát főzünk egy kaját, és aki kér belőle annak szívesen adunk, cserébe pedig eldöntheti, hogy ad-e érte pénzt. Természetesen ezekre a nyílt napokra sincs belépő, hanem adománydoboz van kirakva, amelyben a lovak takarmányozására gyűjtünk pénzt. Ezen a nyílt napon bemutatjuk, hogy a gyerekek mit tanultak, bemutatjuk a lovasíjászat alapjait, elmesélem nekik a lovasíjászat történetét.

Interjúm folytatásában arról érdeklődtem Kornéltól hogy fiatal korában jelen volt-e nála az állatok iránti szeretet illetve, hogy mi a véleménye a ló és ember közötti viszonyról. Készségesen mesélt arról, a lóállományuk még nem kellően nagy és elegendő, ezért további tervei vannak ezzel kapcsolatban is. Véleménye szerint ahhoz, hogy valakiből igazán jó lovasíjász váljon, elszántnak és kitartónak kell lennie, egy komplex készséggel kell rendelkeznie. Végezetül pedig kitért arra, miben látja a Lovasvölgy üzenetét és jelentőségét, amelyek közül kiemelendő a közösséghez való tartozás érzésének megerősítése és tudatosítása a gyerekekben, valamint a fegyelem és gondoskodás átélése, megtanulása.

Mi adta neked az indíttatást, honnan a lovak és az íjászat iránti szeretet?

Elmondhatom, hogy nem íjászkodtam gyerekkoromban sem, sőt az állatok iránti szeretet sem volt jelen nálam korábban. A húgom imádja az állatokat, én pont az ellentéte voltam. Csak hogy egy életből vett példát is vegyek, két macskánk volt, az enyém az elvadult, az övé pedig barátságossá vált. Úgy gondolom, ez is elmond mindent. A későbbiekben volt egy kutyám, Frodó, akit nagyon szerettem, viszont elcsavargott. Az állatok iránti hozzáállásom változott, nem tudom azt mondani, hogy milyen nagy mértékben szeretem most az állatokat, azonban napi szinten törődöm velük, ellátom és rendezem őket. Egy lóval kapcsolatban elmondhatom, hogy ki kell alakítani vele egy bensőséges viszonyt, ami nem könnyű, és ez dominancia kérdése. Ők nem tisztelik azokat az embereket, akikre nem tudják rábízni önmagukat. A ló a múltban is csoportos együttlét formájában élt a prérin – ezt hívták és hívják ménesnek, és mindig volt egy vezér, ami általában a vezérkanca volt, rá bízták a vezetést, a többi ló pedig őt követte. Az embernek el kell érnie, hogy ő legyen a falkavezér. Ha ez nem így van, akkor a ló a hierarchikus létrán magasabb szintre helyezi magát, és ledominálja az embert. Attól a ponttól kezdve pedig azt csinál amit ő akar, és nem azt, amit elvárnak tőle. Sokan ezt agresszióval igyekeznek elérni, de az nem a legjobb járható út. Magyarországon is egyre több lósuttogó van, akik kitapasztalták, hogyan kell a lóval bánni, miként lehet őket rávenni hogy engedelmeskedjenek. Ami fontos, hogy nem szabad puhánynak lenni a lóval, mert az azt jelenti, hogy együtt félünk, és nem fog bízni bennünk. Határozottan kell fellépni velük szemben, és a lóra rácsapunk az nem agresszió, hanem abból kell tudnia, hogy irányítva lesz, pl. ha rúg a ló, akkor rögtön a fenekére kell csapni. Azt tudni kell, hogy egy jó lovasíjász ló betanulási ideje kb. 2-3 év. Először is meg kell szoktatni a lovat, hogy ne féljen az íjtól, mivel ő alapvetően egy félős állat. Fontos kihangsúlyoznom, hogy egy olyan viszonyt kell kialakítani a lóval, hogy társként nézzen rád, ne féljen sem tőled, sem a nyíltól sem attól, hogy lősz a hátáról. Természetesen nekem is volt olyan, hogy kiugrott alólam a ló, amikor még nem lovagoltam jól, de ez fordított esetben is bármikor megtörténhet. A múltban nekem is volt egy nagy esésem ami következtében nagyon összevertem magamat, és rettentő fájdalmaim voltak. A testem is eldeformálódott, és pár évvel ezelőtt lett csak helyrehoz. Van egy veszélyes lovam, Nana, akinél ha a lovasíjászat kerül a képbe, akkor agresszívabbá válik. Ez mondjuk lehet egy korábbi traumának az eredménye, ugyanis elejében én is szigorúbb voltam vele, ő nagyon félős volt, én pedig türelmetlen. Most még jobban fél, és úgy érzem ehhez én is hozzájárultam. A ló mindig egy múltbéli traumához köt egy adott helyzetet – ha egyszer esett a hó, ő pedig megijedt valamitől, akkor a későbbiekben is ha esik a hó, akkor megint félni fog, mivel ez megmarad bennük.

lovas12

Hány ló tartozik most az állományba és mit lehet tudni róluk?

Jelenleg 5 ló tartozik az állományba, azzal, hogy közülük az egyik egy csikó, aki most az ügetősportban kezd jeleskedni, ő jelenleg nincs itt. Szinte mindegyik lovunk ügetőló, kivéve Nana, aki egy Magyarországról behozott ló. Lovaim közül Nana az a ló, akiről csak én tudok lovas íjászkodni. Magyarországról még nem tudtam behozni lovat, de amint több pénzem lesz szeretnék vásárolni egy hátas lovat. Ez azt jelenti, hogy természetesen vannak további terveim is. Az ügetőlovak alapvetően arra lettek kitenyészve a múltban, hogy lovaskocsikat húzzanak. Nekünk azért nem olyan tökéletesek, mivel őket arra tanították generációk óta, hogy ügessenek, pedig a természetes módjuk a vágta lenne. Amikor egy ügetőlovat elkapok, át kell nevelnem arra, hogy vágtáznia kell majd a lovasíjászatban. A vágta önmagában gyorsabb, azonban ezek az ügetőlovak képesek gyorsabban ügetni, mint a vágtázó lovak vágtázni.

Milyen készség szükséges a lovaglás és az íjászkodás elsajátításához?

Aki ezt szeretné megtanulni, annak egy nagyon komplex készségekkel rendelkező embernek kell lennie. Mivel évek kellenek ahhoz, hogy valaki jól elsajátítsa a lovaglást, ez egy lassú folyamat, szóval az egyik legfontosabb elvárás a türelem. Az elszántság szintén nagyon fontos, egyáltalán nem mindegy hogy egy héten mennyit gyakorol és mennyi időt szán rá az ember. Itthon Szerbiában nem kimondottan népszerű a lovasíjászat még, más nem is oktatja rajtam kívül. A lovasíjászat egyik legfontosabb eleme az összpontosítás, egyszerre kell tudni lovagolni és csípőtől lefelé eggyé válni a lóval, felfelé pedig egy másik tevékenységet végzel. Nyílvesszőt keresel, célra tartasz, feszítesz, lősz. A szemeddel a célt kell követned, amely minden másodpercben más és más pozícióban van, mivel a ló 30-40 km/h sebességgel vágtat közben. Érdekes, az összpontosítás, mivel más európai nyelvekben a koncentráció szavat használják. A koncentráció az egy adott pontra történő fókuszálást jelent. Nos, ha lovasíjász vagy, és koncentrálsz, akkor nem fogod eltalálni a célt. A lovasíjász ugyanis nem koncentrál, hanem összpontosít. Minden egyes pillanatban az összes pontra figyel. Mint pl. az autóvezetésnél sem figyelsz a kuplung benyomására, ugyanígy a lovasíjászatban is tudatosan hatunk a tudatalattira. Minden egyes lépést begyakorolunk, és ha éles helyzet van, akkor ezekből táplálkozunk. Amit elmondhatok, hogy ez nem olyan sport, amelyből anyagi bevétele tudna származni bárkinek a későbbiekben. Ez a sport, vagy hobbi, ki hogyan nevezi, inkább viszi a pénzt, mint hozza. Amiért ezt csinálom, az az, hogy ki tudom őket rángatni a számítógép és telefon világából a mai eldigitalizált korban. Itt a Lovasvölgyben takarítunk, élőlényekkel foglalkozunk, és ezekből a tevékenységekből rengeteget meg tudnak tanulni. Azt szokták mondani, hogy az ember lóvá tesz, a ló emberré. Megtanulják hogyan viselkedjenek fegyelemmel egy közösségen belül. Szeretném ezt tovább építeni és erősíteni. Most van egy 5 fős lovasíjász csapat. 4 lány és egy fiú, és ők annyira összerázódtak, hogy szeretnek idejárni, a Lovasvölgy számukra egy találkozási pont, de emellett edzünk is közösen. Azt tapasztalom, hogy a mai világban, a közösségek kezdenek felbomlani, ha leülnek egy asztalhoz, már nem egymással beszélgetnek, hanem a telefonokkal foglalkoznak. Nos, nálam meg a telefonhasználat is meg van tiltva.

Miben látod a Lovasvölgy üzenetét?

A Lovasvölgy megtanítja a gyerekeket a közösség jelentőségére, arra hogy miként lehet rendet fenntartani egy közösségen belül illetve, hogy miként tudnak gondoskodni egymásról és az állatokról is. Segítjük egymást az edzések folyamán is, például az egyik szedi a nyílvesszőket amíg a másikuk lő. Az állatok ápolása, ház körüli munkák, istállómunkák elvégzése szorgalomra és rendszeretetre neveli a gyerekeket, és úgy gondolom ez a mai világban már kezd kikopni, eltűnni. Ebben a közegben kicsit visszacsatolunk ehhez a régi viselkedésmintához. De ezt nem lehet rájuk erőltetni, én sem tudnám. A gyerekek maguktól vállalják, és elfogadják ezt és továbbra is járnak ide. A Lovasvölgyön belül létrehoztunk egy Kassai-féle pályát, ami most már világszerte elismert. Ez egy olyan gyakorló pálya, amely nagyon jól képzi a lovasíjászt, mivel előre oldalra, és hátrafelé is lő, különböző sebesség mellett és különböző távolságokról. Ezt már be is tudnám regisztráltatni, öt darab lovasíjászatra alkalmas lóval kellene rendelkeznünk. Emellett van koreai pályánk, magyar pályánk időmérő kapuval és forgó céllal, számítógéppel amelyen evidenstálunk mindent. Emellett van egy erdei vadászterep pályánk is, amely 750 m hosszú, és amelyen végigvágtatva különféle kihelyezett kétdimenziós állat célokra tudunk lőni. A fákat is úgy ültettem, hogy kirajzolják a pályát. Ezt igazából lengyel pályának hívják vadászkörökben. A későbbi terveim között szerepel egy zárt zuhanyzó és angol vécé, illetve egy köztes megoldásként egy komposzt-wc. Szeretnék egy úszótavat is, ami azt jelenti, hogy nem használnánk vegyszereket, hanem csak növények lennének benne. Ez azért lenne jó, mert a nyári táborok idején jó szolgálatot tenne, hiszen a gyerekek is tudnának strandolni a tábor ideje alatt. Továbbra is tervezek fák ültetését, eddig több mint 1000 fát ültettem, amikor megvettem, akkor csak nagyjából 7-8 fa volt rajta. Ami gond, hogy 20-30% mindig kárba vész, ugyanis a lovak lelegelik. Nagyon nehéz elérni, hogy megnőjenek. Jelenleg akácot ültettem, mert az szúrja az orrukat, és nem bántják a fákat. Elmondhatom, hogy tervek vannak, és azon leszek, hogy sikerüljön ezeket megvalósítani a jövőben.

RSS Hírstart hírei