Vajon milyen ihletettség által festettem ezeket a képeket? Azt hiszem, hogy erősen hittem abban ,hogy a világ úgy fogad engem ahogyan én a világot , ezért nem voltam hajlandó felfegyverkezni magam. Végzetes tévedés volt! Erre akkor döbbentem rá amikor kettesben maradtam a festővászonnal a legcsalárdabb baráttal, hiszen minden engem érintő érzést felszínre hozott, kifecsegett. Feltárta mérhetetlen fájdalmamat a világban állandósúlt értelmetlen harcok miatt. Kíméletlenül tárta fel az emberi gyarlóságok okozta végtelen keserűségemet. Torokszorító, zsibbadt állapot, lélekben most is védtelen vagyok! Lelkem derűjét zöldhályog feszíti. Próbálok kapaszkodót keresni, sajnos mások gondolatai erősítik a tudatalatti érzéseimet. Mára ez még fokozottabban jelen van életünkben .
A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat (Albert Camus)
Gyakran megesik, hogy az élet kapva kap olyasmin, ami halál vagy betegség útján jön létre, és ettől váratlan távlatokba, magasságokba lendül. (Thomas Man)
Félelemmel teli emberek torkán sokkal több mindent le lehet gyűrni, sokkal könnyebb őket irányítani. (…) Ezért van szükség ellenségre, gyűlöletre, a bosszú ördögi körére (Al Ghaoui Hesna)
A bűn az olyasvalami, ami ráíródik az ember arcára. Néha beszélnek titkos bűnökről. Hát ilyesmi nincsen. Ha egy nyomorult embernek bűne van, az megmutatkozik szája vonalán, szemhéja hajlásán, még a keze formáján is. (Oscar Wilde)
Az állatok közül egyedül az ember kegyetlen. Egyedül ő az, aki azért okoz fájdalmat, mert örömét leli benne. (Mark Twain)