KINEK SÍRHATOM EL BÁNATOMAT
KI SIMOGATJA ARCOMAT
a fájdalom enyhítésére gyertyát gyújtok
ágyadra vasalt hálóinget teszek
reggel teát viszek keksszel
édesem csak ne menj el
egész életre vállalom fürdetésedet
tested krémezését hajad fésülését
kezed simogatását arcod babusgatását
édesem csak maradj mellettem
kedvenc cukrászdánkba mentem
törzsasztalunkhoz ültem
kávét sütit rendeltem neked is
édesem de nélküled ízetlen a kávé
szégyellem hogy élek
vagy talán ez a büntetésem
jövök köntöst hozok rád megfogom kezed
édesem a mennyországba én vezetlek be
KEDVESEM
AKI FÖLDI ANGYALBÓL
ÉGI ANGYALLÁ LETT
fotókat nézegetek régieket és tavalyikat
újból érzem hogy egy csoda vagy
Te vagy az én Csodám
este ágyadnál mesélem el napomat
várom hogy jelet adsz
Te vagy az én Erőm
imakönyved szemüveged párnádra tettem
harminc gyertyát gyújtottam
Te vagy az én Fényem
minden zugból minden fiókból
kezed nyomát érzem
Te vagy az én Szerelmem
földi angyalom voltál nékem
lelkeddel óvtál de most már
Te vagy az én égi Angyalom
LELTÁR
édesem mi maradt utánad
egy kis ládányi porocska
édesem mi maradt utánad
egy szekrénnyi ruha
egy fióknyi harisnya
pár karóra kis ékszer
édesem mi maradt utánad
egy fogkrém egy kefe
egy borítéknyi apró emlék
egy jegyzet milánról
édesem mi maradt utánad
itt maradt a telefon
március 13-án 13 órakor hívtál utoljára
feltöltöm hátha hívni fogsz
édesem mi maradt utánad
nekem minden fáj ami maradt
itt maradtam én is
de értelme már nincs