2021. SZEPTEMBER 20.- UTCANEVEK A VAJDASÁGI ADÁN

Szerző: | szept 20, 2021 | Vírusnapló, Ada, Archívum, Vendég Szerző

ADA

BEVEZETŐ

Ada község Kelet-Bácska középső részén, a Tisza folyó jobb partján fekszik. Területe 228,6 km², s ebből, a megművelhető földterület nagysága mintegy 200 km²-t tesz ki. Magát a községet Ada városka mellett Mohol, Törökfalu, Valkaisor és Völgypart települések alkotják, lakosainak száma pedig megközelítőleg 24 000.

A régészeti kutatások tanúsága szerint, ez a vidék már a csiszoltkő-korszak idején lakott volt. Itt fellelhetők a rómaiak, a hunok és az avarok nyomai is, akik szláv törzseket is hoztak magukkal. A 9. század végén a Pannon síkságon megjelentek a magyarok és itt, a 12–14. század folyamán egész sor magyarlakta település jött létre, így Asszonyfalva, Bánfalva, Pezer és mások.

Ada már IV. Béla király idejében személynév volt, ehhez azonban a Bács vármegyei Ada helységnek semmi köze, mert nevét a török ada (hada) szóról kapta, amely szigetet jelent, éppen úgy, mint a város régebbi neve az Osztrova is a szláv nyelvekben szigetet jelent. Ezen város a Tisza partján van Zenta alatt, az Orompartok felől kelati irányban haladó Osztrova patak torkolatánál. A rendelkezésünkre álló legrégibb ismert magyar származású adat, egy 1198-ból származó dokumentum, amelyben Asszonyfalva néven említik.

Fridrik Tamás (Bács-Bodrog vm. népsz. leírása 226. lapján) azt mondja, hogy Osztrova hajdani cseh község volt, a Zenta felőli országút mellett a Tisza felé eső ún. Puszta templom nevü határrész körül, de az 1530 körül a török által elpusztult, a lakosság pedig az Osztrova-bara posványságából kissé kiemelkedő partra menekült s itt rejtőzött el földalatti üregekben. Ezen helyet a zentai főőrség Adicának nevezte, azaz kis szigetnek. A néptradicióból vett ezen adatokat a csehek ily korai ittléte miatt Steltzer Frigyes (Újvidék, 1879. ) méltán kifogásolja. A mohácsi vész előtt nyomát sem találni ily nevű helységnek a Bácskában, sőt a mai Ada körül akkor a régi Asszonyfalva volt, talán épen az említett Pusztatemplo m területén. Valószínűbb, hogy a cseh Osztrova vagy török Ada nevű helység csak a török hódoltság végével keletkezet, a török defterekben sem fordul elő a neve.

A Csernovics Arzen-féle rácokkal 1694. körül benépesítve szintén tiszai határőrvidéki katonai sánc lett. Az 1699. évi tervezet ugyan még nem említi, így az 1702. évi sem, hasonlóan gróf Thournon sem sorolja fel 1702-ben az alakítandó új Bodrog vármegye helységei között, Zenta, Mohol , Petrovoszelo stb. mellett (lásd Petrina). Mely évben lett Ada is katonai sánc, nem tudni pontosan. 1717-ben Osztroho név alatt említtetik. A „temesi Bánságinak” egy 1723—25. évi térképén a Tiszának bácskai oldalán Ada (Hata névalakban) is már fel van tüntetve Zenta és Mohol között, tehát már falu volt . 1736-os dokumentum szerint pedig Oszrova vagy Ada a tiszai határőrvidék adójának 5 százalékával volt megterhelve. Ezen évekből való más okiratok is e kettős néven említik mint határőri katonai sáncot, mely 69 határőrt tartozik kiállítani, pedig 200 megadóztatható egyén lakik e helységben, melyhez Bánovce, Csanadszki és Novoszeló nevű puszták is tartoznak.

1751-ben a tiszai határőrvidék véglegesen megszűnt és így Osztrova vagy Ada is a kiváltságos tiszai kerületnek egy tagját képezte, amely 1791-ben tiszai koronakerületté lett, ami a határőrök előnyjogainak megnyirbálásával járt. Az elégedetlenség a határőröket e terület elhagyására késztette, sokan a mai Ukrajna területére költöztek. Hogy a határőrök tömeges kivándorlását megakadályozzák, a kamara kénytelen volt a határőrök számára bizonyos jogokat biztosítani. Ennek érdekében Mária Terézia felszabadította őket a különféle járadékok fizetése alól, kivételt csak a kincstárnak fizetendő adó képezett. Ennek ellenére mégis sokan elköltöztek, így munkaerő hiány jelentkezett, s ezért újabb betelepítéseket kellett végezni, aminek következtében lakossága nagyszámú magyarral, szlovákkal és bunyeváccal gyarapodott. A területe csak 1848-ban kebeleztetett be Bács vármegyébe.

A helység neve 1800-ig Ostrovaseu Ada volt, 1836-ban pedig mezővárossá lett. E törekvő város további sorsát lásd Fridrik Tamás adai tanítónak említett munkájában a 227—236. lapon, (lásd még a IV. kötet 3. lapon.) Adának mostani határrészei: Pecér, Macedónia, Tatárszelló és Budzsák nevü belső földek, továbbá a szálásföldek, a Nagyvölgyön inneni és túli tornyosi földek.

1848-ban az úrbéri viszonyok megszűnésével erőteljes gazdasági és társadalmi fejlődésnek indul a település. A bécsi kamarilla Ada határában igen nagy földterülettel rendelkezett, amelyet az 1879-ben kiadott egyezmény értelmében a város polgárai megszerezhettek. A földosztás azonban visszaélésekre adott lehetőséget és csak azok jutottak földhöz, akik már régebben is rendelkeztek vele, ami nem kis elégedetlenséget váltott ki a lakosság egy részénél.

A gazdasági fejlődés a XIX. század folyamán indul el, és Ada 1836-ban már mezővárosi rangot és hozzá tartozó címert is kapott. Az első iskolát 1703-ban alapította a pravoszláv egyház, 1760-ban pedig a római katolikus egyház is létrehozott itt iskolát és plébániát (addig zentai filialis volt), majd 1795-ben temploma épült. 1885-ben megalakult a mai Szerbia területén az egyik legrégibb mezőgazdasági iskola. A település 1870-ben megváltotta magát a földesúri terhek alól.

A század közepén a város már saját kórházzal és gyógyszertárral is rendelkezett. Ugyanebben az időszakban kezdi meg működését a posta és a távirda is. A további feljődés következtében 1889-ben Ada csatlakozik a helyi vasúthálózathoz, 1908-ra pedig már saját villanytelepet építenek a városban.

Ada a trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zentai járásához tartozott, 1918-tól az Szerb-Horvát-Szlovén királyság része lett. 1941-ben ismét Magyarországhoz került, egészen 1944-ig. Adát 1944. október 8-án „szabadította” fel a Vörös Hadsereg. Itt is megalakult a Népfelszabadító Bizottság helyi szervezete. Az oroszok megérkezése előtt azonban már 200 embert foglyul ejtettek, akik közül 16-ot azonnal kivégeztek, a megmaradottakat éheztették és kínozták. Az adai áldozatok száma kb. 30 főre tehető.

Manapság a fejlett mezőgazdaság mellett – amely az ország legnagyobb öntözőrendszerével büszkélkedhet – a fémipar, elsősorban Ada gépipari termékei, korszerű technológiája, a nagy és korszerű termelési rendszerekkel kialakított társastermelési kapcsolatai és a magas minőségi követelményeket kielégítő munkája révén világszerte ismertté vált.

Névtelen 1111

VASTAG JÁNOS:

ADAI UTCANEVEK

Az embernek már ősidők óta szüksége van lakhelyre, amit meg is teremtett magának. Egy olyan helyre, ahol fenn tudta magát tartani, megvédeni minden veszélytől, szélsőségektől, az időjárás viszontagságától, egy hely, ahol, biztosítani tudta a faj fennmaradását, fejlődését. Már az ősember is valamilyen formában megjelölte barlangjának bejáratát, hogy ne tévedjen el amikor hazatér a vadászatról, de mások se háborgassák a bennélők nyugalmát. A lakhely megjelölése bármilyen formában történhetett, de a lényeg az, hogy mindenki tudta hol lakik, hol él, így azt mondhatjuk, hogy az ősembernek is volt „lakáscíme”, még ha kezdetleges módon is.

Az emberiség fejlődése során mind fontosabb lett a lakcím, az állandó tartózkodási hely megjelölése annak érdekében, hogy mások is tájékozódhassanak, ki hol lakik. A polgáriasodás során, amikor falvak, várások épültek ki rendezett tervek szerint, konkrétabb meghatározásra volt szükség egy-egy ember illetve család életterére. Utcák alakultak ki, ahol már egy tömegben sok ember élt, de mindenki a saját hajlékában. Szükség mutatkozott az utcák megnevezésére, az utcákon belül pedig minden egyes lakás, ház megjelölésére. A lakcím tehát elengedhetetlen követelménye lett minden egyes polgárnak illetve családnak, mondhatnánk, személyes adatainak nélkülözhetetlen tartozéka. Amennyire fontos volt az egyén neve, születési dátuma, azaz a kora, annyira fontos volt a lakáscíme is.

Lakás

A lakás meghatározása több módon is történhet. A mai viszonyoknak megfelelő meghatározása a következő lehet: egy személy vagy család otthonául alkalmas, egy vagy több egymással összefüggő szobából és rendszerint mellékhelyiségekből (előszoba, konyha, kamra, fürdőszoba) álló lakóhely. A lakás az ősember barlangjától, a sátor, jurta, cölöpépítmény, majd a kő- és téglaépület, legújabban pedig a vasvázas beton, vasbeton és műanyag lakóházak hosszú fejlődési során a legváltozatosabb formákat öltötte. Az eredetileg egyetlen helyiségből fokozatosan alakult ki a lakó- és hálószoba, valamint a konyha, majd ezek kiegészítői: a különböző célokat szolgáló szobák (ebédlő, fogadó, gyermekszoba stb.). A belső felszerelés: bútor, szőnyeg, dísztárgy, a fűtő – és tüzelőhelyek, a világítási, víz-, gáz, csatornázási berendezések az uralkodó stílusok, ízlések és a technika haladásával lépést tartva fejlődtek.

Abból a szempontból, hogy milyen mértékben van a lakás mellékhelyiségekkel ellátva, lehet:

a/ teljes kényelmű (összkomfortos) valamennyi mellékhelyiséggel

b/ csökkentett igényű (félkomfortos), konyhával, kamrával ellátott, és

c/garzon lakás, ez utóbbihoz rendszerint csak fürdőszoba, esetleg főzőfülke tartozik.

A jól megtervezett és felépített egészséges lakásnak biztosítani kell a falak szárazságát, megfelelő méretű ablakok elhelyezésével a napfényt, a természetes megvilágítást, a jó szellőztetést, az egyenletes fűtést stb.

Lakáscím

Ha valakit keresünk, elsősorban a nevét említjük, majd a korát valamint a lakcímét, mert ezek az alapvető adatok a legszükségesebbek, hogy az illető kilétét, tartózkodási helyét megtudjuk. Ha megvan az illető személy neve és címe, általában azzal kezdjük, hogy hol lakik a keresett személy. Egyértelmű tehát, hogy a lakcím olyannyira fontos egy személy pontos azonosításakor, mint a neve és a kora, amit úgy is tekinthetünk, mint az egyén személyazonosságának egyik fontos eleme.

A lakáscím meghatározása (definíciója) megegyezik az előbbi megállapítással: cím – egyedi azonosító (a név mellett), melynek segítségével a kommunikálók egymás azonosítására használnak. Vagy: magán és jogi személyek nevét (elnevezését) és pontos lakhelyét jelöli, vagy azt a helyet, ahol az illető valamely küldeményt átvehet. A tartózkodásunk helyét megjelölő adatok együtt (lakáscím), illetve postai küldeményen annak adatai, akinek, vagy aminek a küldemény kézbesítendő.

Az adai utcák névjegyzéke napjainkban

Tanúi vagyunk, hogy ebben a nagy demokratizálódási folyamatban sok minden régi dolog, hagyomány megváltozott, köszönve az új feljövő generációnak, de szélesebb értelemben ez a trend szerte a világon. A változások mivoltát ebben az esetben az utcák elnevezéseiben keressük, illetve megpróbáljuk megmagyarázni, hogy legszűkebb környezetünkben, településünkön történtek-e változások az utcák elnevezéseit illetően. Szemtanúi vagyunk, hogy a környékbeli településeken sok utca nevét megváltoztatták, főleg azokat, amelyek a szocializmusra, kommunizmusra vonatkozó fogalmakat tartalmazó elnevezések voltak, vagy olyan személyekre vonatkoztak, akiknek valami szorosabb közük volt az előbbi rendszerhez. Ezek a nevek, elnevezések eltűntek az utcák falairól. Sok helyen visszaállították a régi (XX. , XIX századbeli) megnevezéseket, vagy új nevekkel cserélték fel az említett korokra, személyekre vonatkozó utcaneveket. Vagy: olyan utcaneveket változtattak meg melyek megnevezése vagy fogalma ma már nem aktuális, illetve nem is létezik (pl. Jugoszláv Néphadsereg utca stb.) kielégítve ezzel a mai idők követelményeit.

Ezzel szemben Adán, úgy tűnik, megállt az idő. Az utóbbi 20-30 évben egyetlen utca nevét sem változtatták meg, nem cserélték le a hitelét, aktualitását vesztett neveket. Maradt minden a régiben. És mi, polgárok ezt így el is fogadtuk, hisz évtizedek óta megszoktuk ezeket a neveket. Hallatszott ugyan néhány enyhe kezdeményezés, gyönge és határozatlan hang a múltban, néhány utca nevének megváltoztatására vonatkozóan, de semmilyen konkrét előrelépés nem történt ezen a téren. Hogy miért nem? Ennek több oka is van, de ezúttal nem bocsátkozok azok taglalásába, hisz célom nem is az utcák neveinek kötelező megváltoztatására vonatkozik, ellenben, ismertetni, nyilvántartásba venni, bemutatni szeretném a jelenlegi helyzetet, ami az utcák neveit illeti.

Mielőtt még rátérnék a részletes bemutatásra, szükségesnek tartom hangsúlyozni azt, hogy Ada – természetesen az egész község – egy specifikus helyzetben van, ami azt jelenti, hogy az utcák nem olyan módon vannak megjelölve, mint általában más helységekben. Adán, de a község minden településén pl. az utcasarki házakon nem található az utca nevét jelölő, nagyobb méretű tábla, vagy az utcasarkon külön oszlopra szerelt utcanév-jelző tábla. Ezzel ellentétben viszont minden házon olvasható az utca neve is, ami egyszerűen azt jelenti, hogy az utcaneveket magára, arra a 15 x 20 cm. nagyságú lemezekre írták fel, amit minden ház megkapott abban az időben, amikor ezt a rendeletet meghozta az illetékes hatóság és kiosztotta a házszámokat. Ezzel már érthető is, hogy a házszám egyben tartalmazza az utca nevét is. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy Adán nincsenek utcanevet jelölő táblák, és nincsenek kizárólag számok a házakon. (Kivételek persze itt is adódnak, mert a házszámok kiosztása után épült lakóházakra már nem kerültek utcanévvel ellátott házszámok, ott csupán a számok jelentkeznek, mint pl. 2/a, 2b, 1/c stb. ami esetről esetre eltérő, kinézetre és nagyságra vonatkozóan egyaránt).

Ha tovább elemezzük miért is nem változtattunk utcaneveket Adán, illetve a község más településein, azt mondhatnánk, hogy egyik meghatározó ok a nagy anyagi kiadások. Ugyanis, ha mondjuk a Jugoszláv Néphadsereg, vagy a Đure Đakovića utcák neveit változtatnánk meg, ahol több száz házszámot kellene lecserélni, (de bármelyik más utcával is ugyanez a helyzet) nem hiszem, hogy erre lenne anyagi lehetőség az illetékes szerveknél, különös tekintettel a mai nehéz gazdasági helyzetre hisz a mai formájú házszámok minősége szinte kifogástalan. Az is nehezen elképzelhető, hogy maguk a polgárok, a lakók viselnék a házszám-cserék költségeit. Így, marad minden a régiben.

Utcanevek, számok

Amint már fenn említettem, a házszámok nagysága 15 x 20 cm., azúrkék alapszínnel, fehér számokkal és betűkkel – mind égetett zománc, így a tábla minősége kifogástalan és időálló. A számok nagysága 7 cm. a nevek, illetve a betűk nagysága pedig 2,5 cm. Az utcanév szerb és magyar helyesírás szabályai szerint vannak feltüntetve, cirill illetve latin betűkkel. A tábla felső részén, a szám felett, az utcanevet cirill betűkkel írták ki, a tábla alsó részén, a szám alatt pedig latin betűkkel, ha a név szerb eredetű illetve magyarul, ha magyar névről van szó vagy ha az lefordítható magyarra. Ezzel a kiírással minden tekintetben eleget tettek a szerb és a magyar nyelv használatának is, amit az alábbi példákkal igazolni is tudunk: ул. Доситеља Обрадовића – Dositelja Obradovića / Кошут Лајоша – Kossuth Lajos / Бунарска – Kút utca / Школска – Iskola utca / Раде Кончара – Rade Končar / Бечејски пут – Becsei út / Југословенска Народна Армија / Jugoszláv Néphadsereg utca / stb.

Ám ha jobban utánanézünk, mégsem olyan egyértelműen jók a magyarul kiírt utcanevek. Elismerést érdemel az a tény, hogy az utcanevek feliratozása a kétnyelvűségi elv maradéktalan tiszteletben tartásával történt. A szerb nyelvű szöveg szinte hibátlan. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy jó néhány magyarul kiírt szöveg (név, megnevezés) hibásan került a táblára. Pedig csak egyszerű nevekről, nem pedig összetett, cikornyás mondatokról van szó. Legtöbb hiba az ékezeteknél jelentkezik. Pl. Horvat, Dosa András, Marcius 8, Jozsef Attila, Pionir, Uj utca, Krizsan Mate, de található a magyar helyesírás szabályai ellen történt kiírások is: Pergel Florijan, (Flórián helyett), Lenyin (Lenin), Istra (Isztria), Marsal Titó (Titó Marsall).

Ami szembetűnő, mindkét nyelven téves a szlovén néphősről, Franc Rozman-ról elnevezett utca névtáblája: szerbül Franjo Rozmar, magyarul Franja Rozmar áll ma a táblán.

A személynevek pontos írása a magyar (és más nyelvben is) helyesírás törvényének elengedhetetlen követelménye. Többnyelvű környezetünkben a kétnyelvű feliratok gyakorlata természetszerű, a nemzeti tolerancia szimbóluma, annál is inkább, mert a törvény is kötelez rá.

Ha már a fogyatékosságoknál tartunk, elmondható, hogy egyetlen számtáblán sem szerepel az „utca” (ulica) megjelölés. Egyszerűen csak így áll: Avala, Kosmaj, Iskola, Kút, Temető, Proletár, Njegoš, Obilić, Munkás stb. Némely esetben magának az utca szónak hiánya kifejezetten zavaró, vagy egy kis iróniával másként is lehet magyarázni, értelmezni az elnevezést (Jugoszláv néphadsereg, Temető, Kút, Iskola stb.).

Mégis azt mondhatjuk, egyértelmű, hogy az utcanevek ilyennemű kiírása nagyban megkönnyíti az idelátogató idegen tájékozódását. Az utca bármelyik pontján megállapíthatja, milyen nevű utcában tartózkodik, illetve milyen utcát, házszámot keres. Nem kell kimennie az utca kezdetére, a sarokra, hogy a „nagy táblán” leolvashassa, melyik utcában is van tulajdonképpen.

Tudomásom szerint a környező településeken, városokon maradt a régi, klasszikus megoldás, az utca kezdetén lévő utcanév-tábla és a csupasz számok a házak falán. Ezek után nyugodtan kimondhatjuk, hogy Ada, mint település, és mint község, az utcaneveket és a házszámokat illetően egyedül álló megoldást alkalmazott.

utcatérkép

Ada utcáinak nevei

Ha településünk utcáit, azok neveit elemezzük, megállapítható, hogy Adán összesen 111 utcát jelöltek meg nevekkel. Ezeket számos szempontból is elemezni lehet, melyre a következőkben bővebben ki is térünk. Most azonban lássuk Ada utcaneveit, először ABC sorrendben olyan írásmódban, ahogyan azokat a számtáblákra is kiírták:

Ади Ендре / Ady Endre Моша Пијаде / Moša Pijade

Апро Ференца / Apró Ferenc Ненада Дудварског / Nenada

Арањ Јаноша / Arany János Dudvarskog

Авалска /Avala Николе Тесле / Nikola Tesla

Бакош Калмана / Bakos Kálmán Нова ул./ Új utca

Бечејски пут / Becsei út Нушићева / Nušić

Богданфи Шандора / Bogdánfi Sándor Његошева / Njegoševa

Боја Андраша / Boja András Обала Тисе / Tiszapart

Бориса Кидрича / Boris Kidrič Обилићева / Obilić

Бранка Радичевића / Branko Radičević 8. Марта / Március 8

Бунарска / Kút utca 8. Октобра / Október 8

Чех Кароља / Cseh Károly Паје Радосављевића / Pajo

Деветог маја / Május 9 utca Radosavljević

Димитрија Туцовића / Dimitrije Tucovica Партизански трг / Partizán tér

Доситеја Обрадовића / Dositej Obradovic Пергел Флоријана /Pergel Flórián

Доша Андраша / Dósa András Петефи Шандора/ Petőfi Sándor

Дожа Ђерђа / Dózsa György Петра Драпшина/Petar Drapšin

Душана Седмакова / Dušan Sedmakov Петра Кочића/Petar Kočić

29 Новемра / November 29 Пионирска/Pionir

25. Маја / Május 25 Пролетерска/Proletár

Ђуре Даничића / Đure Daničić 1. Маја / Május 1

Ђуре Ђаковића / Đure Đakovića Пупинова / Pupin

Ђуре Јакшића / Đure Jakšića

Фодор Шандора / Fodor Sándor Раде Кончара/Rado Končar

Фрање Розмана / Franjo Rozman Раде Поповића/Rade Popović

Горњи рит / Felső rét Радничка / Munkás utca

Гробљанска / Temető utca Сабо Сепеши Ласла/ Szabó Sz.L.

Хајдук Вељка / Hajduk Veljko Саве Ковачевића / Savo

Халас Јожефа / Halász József Kovačević

Хрватска / Horvát utca 7. Јули / Július 7

Истарска / Isztriai utca Селеш Јожефа/Szeles József

Ивана Милутиновића / Ivana Milutinovića Сенћански пут / Zentai ut

Иве Лоле Рибара / Ivo Lola Ribar Северна / Északi utca

Јована Стерије Поповића / Словеначка / Szlovén utca

Jovana Sterije Popovića Средњи мали пут / Középső kisút

Јожеф Атиле / József Attila Стевана Сремца / Stevan Sremac

Југословенске Народне Армије / Студеничка / Studenica

Jugoszláv Néphadsereg utca Светозара Марковића / Svetozar

Јужни мали пут / Déli kisút Marković

Карађорђева / Karađorđe Светозара Милетића / Svetozar

Киш Ернеа / Kiss Ernő Miletić

Космајска / Kosmajska Школска / Iskola utca

Кошут Лајоша / Kossuth Lajos Шоти Јаноша / Sóti János

Крајишка / Krajina Шоти Јожефа/Sóti József

Крижан Матеa / Krizsán Máté Шпанг Јожеф / Spang József

Лазе Костића / Laze Kostić Шпанских бораца /

Лењинова / Lenin utca Spanyol harcosok

Љубе Ненадовића / Ljuba Nenadović Штербик Петер / Sterbik Péter

Македонска / Makedon Танчич Михаља/Táncsics Mihály

Мацедонски салаши / Macedoniai szálások Терек Михаља/Török Mihály

Марка Миљанова / Marko Miljanov Тополски пут/Topolyai út

Марка Орешковића / Marko Orešković Трг Ослобођења/

Маршала Тита / Titó Marsall Felszabadulás tér

Мирослава Антћа / Miroslav Antić Варга Јаноша/ Varga János

Мите Радујкова / Mita Radujkov Варга Јожефа/Varga József

Молски пут / Mohoi ut Васе Стајића/Vaso Stajić

Велики пут / Nagy út

Виноградска/Szőlősor

Војислава Илића/

Vojislav Ilić

Војвођанских бригада/

Vajdasági Brigád

Вука Караджића/

Vuk Karadžić

Задругарски пут /

Szövetkezeti út

Змај Јовина/Zmaj Jovina

Жарка Зрењанина /Žarko

Zrenjanin

Жикице Јовановића Шпанца

Žikice Jovanović Španac

Ha további elemzéseket végzünk, számos szemszögből lehet vizsgálni Ada utcáinak neveit, attól függően, mit akarunk kiemelni, vagy éppen bemutatni azt, ami a mai valóságunkban is létezik. A fentiekben felsoroltuk az utcák neveit, ABC sorrendben a szerb és a magyar helyesírás szabályai szerint. A továbbiakban attekíntjük az utcák neveit helyi közösségek, városrészek szerint, továbbá személynevek, földrajzi fogalmak, kétnyelvű használat szerint, megvizsgáljuk a magyar illetve szerb és más idegen eredetű személyneveket, megnézzük a helységhez (a községhez) valamint eseményekhez kötődő utcaneveket.

Az utcanevek besorolása helyi közösségek, valamint lakósok átal elnevezett városrészek szerint

Mivel tudjuk, hogy Ada település két helyi közösségből áll, azzal is kezdhetnénk, hogy mely utcák tartoznak az Első, illetve a Második Helyi közösséghez. Ahhoz viszont, hogy felismerjük a két helyi közösséget, tudni kell a következőket:

Az Első Helyi közösség Ada déli részét öleli magába, mégpedig a városon keresztül húzódó Budzsák értől és a Tiszához vezető utcától déli – délkeleti irányban (ez utóbbi a Dositelj Obradovic utca, ami határt képez a két Helyi közösség között.), egészen a moholi határig. A Második Helyi közösség a Budzsák értől, illetve a Dos. Obradovic utcától északra terülő részt foglalja magába. A pontosság és érthetőség céljából elmondhatjuk, hogy a központban az Egészségház, a Szarvas Gábor könyvtár épülete, a hotel és a Rk. templom, a Második helyi közösséghez tartozik, míg az Elsőhöz az autóbusz-állomás, a városháza, a templom melletti park és a D.Obradović utca jobb oldala – haladva a Tisza felé.

Az Első Helyi közösség utcái a következők:

Május 1. Hajduk Veljko Njegoš

Márcisu 8 Ivo Lola Ribar Tiszapart

Május 9 JNA Paja Radosavljević

Május 25 József Attila (1-7 számig) Pergel Flórián

November 29 Kiss Ernő Petar Drapšin

Arany János Kossuth Lajos Pupinova

Becsei út Krajiška Rade Končar

Boris Kidrič Marko Orešković Rade Popovića

Dos.Obradovića (páros old.) Titó Marsall Szabó Szepesi László

Dósa András Mite Radujkova Sóti József

Dušan Sedmakov Moholi út Sterbik Péter

Djure Daničić Moša Pijade (a 2 és 4. kívül) Varga János

Fodor Sándor Nenad Dudvarski Zmaj Jovina

Franjo Rozman Nikola Tesla (23-43 sz. között) Žarko Zrenjanin

Temető Nušić Žikica Jovanović

A Második Helyi közösség utcái:

Október 8 Branko Radičević Dimitrije Tucović

Dos.Obradovića József Attila Lenin

Moša Pijade (2-4) Nikola Tesla Savo Kovačević

Felszabadulás tér Vajdasági brigádok Vuk Karadžić

Július 7 Makedonska Marka Miljanova

Svetozar Marković Djure Jakšić Istarska/Isztriai

Obilićeva Pionír Djura Djaković

Cseh Károly Felső-rét Karadjordjeva

Laze Kostića Partizán tér Petar Kočić

Szeles József Adi Endre Avala

Dózsa György Kosmajska Petőfi Sándor

Iskola Bakos Kálman Proletár

Svetozar Miletić Horvát utca Ivan Milutinović Radnička Szlovén Középső kisút

Táncsics Mihály Nagy út Vojislav Ilić

Kút utca Halász József Jovan St.Popović

Studenička Vase Stajića Bogdánfi Sándor

Boja András Krizsán Máté Miroslav Antić

Új utca Zenta út Északi

Stevan Sremac Varga József Szőlősor

Spang József Spanyol harcosok

Apró Ferenc

A városrészek utcáinak elnevezésével, ami természetesen nem egyenlő a tökéletesség igényével, nem hivatalos, inkább a lakosság körében elterjedt és elfogadott szokás szerint említjük, újabb, érdekes, eddig fel sem tűnő jelenségekre lehetünk figyelmesek, de képet alkothatunk az akkori idők főleg politikai szelleméről, felfogásról, amikor ezeket az utcaneveket adták.

Gunaras: Srednji mali put (Középső kisút), Ivana Milutinovića, Slovenačka (Szlovén utca), Hrvatska (Horvát utca), Táncsics Mihály, Radnicka (Munkás utca), Vojislava Ilića, Vase Stajića, Ljube Nenadovića, Jovana Sterije Popovića, Studenička (Studenica), Halász József, Bakos Kálmán, Južni mali put (Déli kisút), Topolski put (Topolyai út), Veliki put (Nagy út), Zadrugarski put (Szövetkezeti út). Ez a városrész 8 utcája kapott személynevet, abból 5 szerb, 3 pedig magyar név. A többi utca helyi jellegű illetve földrajzi megnevezés.

Újtelep (Lóversenypálya környéke, a város északi része): Španskih boraca (Spanyol harcosok), Severna (Északi utca), Boja András, Nova ul. (Új utca), Stevana Sremca, Spang József, Senćanski put (Zentai út), Varga József, Vinogradska (Szőlősor), Miroslav Antića, Bogdanfi Sándor, Gornji rit (Felső rét). Itt 6 utca visel személynevet, közülük 2 szerb és 4 magyar.

Középső rész: Đure Đakovića, Svetozara Miletića, Karađorđeva, Ady Endre, Petőfi Sándor, Svetozara Markovića, Vuka Karadžića, Proleterska (Proletár utca), Dózsa György, Save Kovačevića, Kosmajska, Školska (Iskola utca), Avalska (Avala), Istarska (Istriai), Đure Jakšića. Ezen a részen 10 utca visel személynevet a következő arányban: 3 magyar és 7 szerb.

Sándor: Cseh Károly, Laze Kostića, Petra Kočića, Partizanski trg (Partizán tér), Dimitrije Tucovića, Apró Ferenc, Szeles József, Obiliceva, Pionirska (Pionir utca), Branka Radičevića, Török Mihály, Sóti János, Vojvodjanskih brigada (Vajdasági brigádok), Put za skelu (Komp út). Itt 9 utca kapott személynevet, abból 4 szerb, és 5 magyar

Központ és környéke: Trg Oslobodjenja (Felszabadulás tér), Nikola Tesla, Dositelja Obradovića, Jugoslovenske Narodne Armije (Jugoszláv Néphadsereg), Maršala Tita, Ive Lole Ribara, Rade Popovića, Pupinova, Zmaj Jovina, Petra Drapšina, Paje Radosavljevića, Njegoševa, Žarka Zrenjanina, Obala Tise (Tisza part). Ennek a városrésznek 11 utcája visel személynevet, mind szerb.

Tobán: Lenjinova (Lenin utca), Makedonska (Makedón utca), Július 7, Október 8, József Attila, Marka Miljanova, Macedonski salasi (Macedóniai szálások). Három utca visel személynevet, abból 1 szerb, 1 magyar, illetve más nemzetiségű.

Macedónia: Moša Pijade, Arany János, Mite Radujkov, Kiss Ernő, Május 9, Május 25, Kossuth Lajos, Rade Končara, November 29, Varga János, Pergel Flórián, Május 1, Sóti József, Marko Oreškovića, Franje Rozmana, Fodor Sándor, Boris Kidriča, Žikice Jovanovića Španca, Krajiška (Krajina), Grobljanska (Temető utca), Sterbik Péter. Macedónia 15 utcája visel személynevet, ebből 7 szerb és 8 magyar.

Alvég (Picmilinder): Dósa András, Nušićeva, Hajduk Veljka, Đure Daničića, Nenada Dudvarskog, Szabó Szepesi László, Bečejski put (Becsei út), Március 8, Dušana Sedmakov, Molski put (Moholi út), Krizsán Máté. Ezen a részen 8 utca kapott személynevet, ebből 5 szerb és 3 magyar.

II.

A személyneveket viselő utcákat elemezve, megállapítható, hogy Ada összes utcáihoz (111) viszonyítva, ezek a nevek 64,50%-ban vesznek részt, míg a fennmaradt (41) 35,50% földrajzi meghatározásra, helyi jellegre vagy más megnevezésre vonatkozik. Ha a személyneveket nemzeti hovatartozás szempontjából vizsgáljuk, az derül ki, hogy 62,80%-a szerb, illetve más idegen név, és csak 37,2% magyar név, ami a lakosság nemzeti összetételével nincs arányban, tudva, hogy Ada lakosságának közel 80%-a magyar nemzetiségű. Megfigyelhetjük továbbá azt is, hogy a 27 magyar névből 8 anyaországi – tehát Magyarországi, – ebből 5 író, költő, 3 pedig történelmi személyiség. Vajdasági magyar közéleti személyiség nevét mindössze 1 (egy) utca visel. A többi 18 magyar név adai munkásmozgalmiak, harcosok, ellenállók, pártfunkcionáriusok (KP) nevei.

A 44 szerb illetve más nemzetiségű személyek nevei már sokkal szélesebb skálájú. Van közöttük irodalmár, tudós, államférfi, politikus, kiemelkedő harcos, de közülük csak 3 adai munkásmozgalmi harcos, pártfunkcionárius.

Ami pedig szembetűnő, Adán egyetlen egy utca sem kapott női nevet!

Az alábbiakban, ABC sorrendben, szerb és magyar helyesírással tüntetjük fel azoknak a személyeknek a neveit, akikről utcákat neveztek el:

Ady Endre*, Apró Ferenc, Arany János*, Bakos Kálmán, Bogdánfi Sándor, Boja András, Boris Kidrič, Branko Radičević, Cseh Károly, Dimitrije Tucović, Dositelj Obradović, Dósa András, Dózsa György*, Dušan Sedmakov, Đura Daničić, Đura Đaković, Đura Jakšić, Fodor Sándor, Franjo Rozman, Hajduk Veljko, Halász József, Ivan Milutinović, Ivo Lola Ribar, Jovan Sterija Popović, József Attila*, Karađorđe, Kiss Ernő, Kossuth Lajos*, Krizsán Máté, Laza Kostić, Lenjin, Ljuba Nenadović, Marko Miljanov, Marko Orešković, Titó Marsall, Miroslav Antić, Mita Radujkov, Moša Pijade, Nenad Dudvarski, Nikola Tesla, Nušić, Njegoš, Obilić, Paja Radosavljević, Pergel Flórián, Petőfi Sándor*, Petar Drapšin, Petar Kočić, Pupin, Rado Končar, Rada Popović, Szabó Szepesi László, Savo Kovačević, Szeles József, Stevan Sremac, Svetozar Marković, Svetozar Miletić, Sóti János, Sóti József, Spang József, Sterbik Péter, Táncsics Mihály*, Török Mihály, Varga János, Varga József, Vasa Stajić, Vojislav Ilić, Vuk Karadžić, Zmaj Jovan, Žarko Zrenjanin, Žikica Jovanović Španac.

Megjegyzés: Csillaggal jelöltem a magyarországi személyneveket, dőlt betűvel az adai személyek neveit.

III.

Földrajzi és egyéb megnevezések. Adán 7 utcát neveztek el a valamikori Jugoszlávia köztársaságairól illetve egyes tájegységének neveiről. Ezt azért fontos kiemelni, mert ma már ezek a megnevezések értelmüket vesztették, hisz tudjuk, hogy Szlovénia, Horvátország, Makedónia stb. már régen nem képezik a valamikori Jugoszlávia egységét. Ezzel ellentétben Macedónia stb. már régen kiváltak Jugoszláviából, önálló országok lettek, de mint régi maradványokat még mindig használjuk a Slovenačka (Szlovén utca), Hrvatska (Horvát u.), Makedonska (Makedón u.) utcaneveket. A tájegységekről elnevezett utcák a következők: Kosmajska (Koszmáji u.), Avalska (Avala u.), Istarska (Isztriai u.), Krajiška (Krajinai utca). Ezek részvétele az össz utcanevekben 6,30%.

Az utcák egyéb megnevezései közé sorolhatóak azok az utcák, amelyek sem földrajzi, sem személynevekhez sem pedig eseményekhez nem kötődnek, inkább helyi jelleget vagy más meghatározást képviselnek. Ilyen neveket visel 26 utca, ami 23,42 %-ot tesz ki az összes utcák közül. Ebbe a besorolásba a következők tartoznak: Srednji mali put (Középső kisút), Radnička (Munkás utca), Studenička (Studenica), Bunarska (Kút utca), Južni mali put (Déli kisút), Španskih boraca (Spanyol harcosok), Severna (Északi u.), Nova ulica (Új utca), Senćanski put (Zentai út), Vinogradska (Szőlősor), Gornji rit (Felsőrét), Proleterska (Proletár u.), Školska (Iskola u.), Partizanski trg (Partizán tér), Pionirska (Pionír utca), Vojvođanskih brigada (Vajdasági brigádok), Topolski put (Topolyai út), Macedonski salaši (Macedóniai szálások), Veliki put (Nagy út), Zadrugarski put (Szövetkezeti út), Grobljanska (Temető utca), JNA (Jugoszláv Néphadsereg), Obala Tise (Tiszapart), Molski put (Moholi út), Bečejski put (Becsei út).

IV.

A személyneveket viselő utcákról már szóltunk a II pont alatt, de ott csak általában beszéltünk róla, tekintet nélkül a személyről és annak nemzeti hovatartozásáról. Ezúttal szétválasztjuk a neveket viselő utcákat, aszerint, milyen nemzetiségű az utca névadója.

Kezdjük a magyar nevekkel. Azonnal leszögezhetjük, hogy ezek a nevek három csoportba sorolhatók: l. Magyarországi kiemelkedő személyek nevei, 2. vajdasági, és- 3. helyi (adai) személyek nevei.

1. Magyarországi közismert és jelentős személyekről mindössze 7 utcát neveztek el az akkori rezsim képviselői. Ez az össz utcák számának csupán 6,30%-a. Ezek: Ady Endre, Arany János, Dózsa György, József Attila, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Táncsics Mihály. (Megjegyzés: a II. pont alatt 8 utcát tüntettem fel, amelyek magyarországi személyneveket viselnek. Oda soroltam ugyanis Kiss Ernőt, az 1848-as szabadságharc tábornokát. Később azonban kiderült, hogy nem arról a Kiss Ernőről van szó, hanem a baranyai származású, a háború előtti Vajdaság tartomány Kommunista Szövetség titkáráról, aki szintén Kiss Ernő és a megszállók 1941-ben kivégeztek.)

2. Tartományunk az utcanevek adása idején (legyen az előbbi vagy későbbi időszak), önállósága, fejlettsége, kultúrája, politikai irányvonala ellenére is csak két magyar nevet „adott” Ada utcáinak: Bogdánfi Sándor és az előbb említett Kiss Ernő. Mindez csupán 1,80%-ot jelent az utcák számához viszonyítva.

3. Ezek után könnyű megállapítani, hogy a legtöbb magyar nevet viselő utca kizárólag helybeli – adai – személyek nevei. A kimutatás szerint ezeknek a száma 18, ami az utcák számának 16,20%-át teszi ki. Ezek a személyek a következők: Halász József, Bakos Kálmán, Boja András, Spang József, Varga József, Cseh Károly, Apró Ferenc, Szeles József, Török Mihály, Sóti János, Varga János, Pergel Flórián, Sóti József, Fodor Sándor, Sterbik Péter, Dósa András, Szabó Szepesi László, Krizsán Máté. Tudni kell, hogy ezek közül jó néhány név, a szerb és más nemzetiségűekkel együtt, az 1970-es években kerültek az utcák névjegyzékébe, amikor kiépültek városunk új lakónegyedei, mint az északi rész, a Macedónia nyugati része, új utcák ugyanebben a városrészben. Az utcák neveit nem polgári kezdeményezés alapján határozta meg az illetékes községi hatóság, hanem azt átengedte az akkori Harcos szövetségnek és innen van az, hogy a 18 adai név között nem található más név ellenállók, harcosok, párttagok nevein kívül. Sokat közülük nem is ismerünk, a fiatalabb generáció pedig nem is hallott róluk. A legismertebbeken kívül, mint Halász József, Bakos Kálmán és Cseh Károly, a többi név, illetve személy csak nagyon szűk körben ismerős. Ezek a nevek az ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjának tagjait rejti maga mögött. A csoportok tagjai aktivitásukat az akkori hatalom elleni harcukat – főleg az 1941-es megszállás után – itt helyben, Adán fejtették ki. Fő feladatuk a párt erősítése, a különféle megmozdulások szervezése és végrehajtása, a szocialista eszmék terjesztése, röplapok kiadása, kapcsolatok megteremtése a szélesebb régiókban is. Nevük nem volt annyira közismert, mint Halász Józsefé, Bakos Kálmáné, Cseh Károlyé, de mozgalmi munkásságuk itt helyben, úgy ítélték meg, hogy veszélyt jelentett az aktuális hatalomra. Ezért sorozatos letartóztatások követték egymást, haláltáborokba, munkaszolgálatra, vagy éppen a keleti frontra vitték őket, ahol legtöbbjük életét vesztette. Csak kevesen élték túl a háborút. Elvitathatatlan azonban az is, hogy ezek az emberek sokat tettek azokban az időkben szülőhelyükért, de szélesebb értelemben is, sokan életüket vesztették egy új eszméért, ez mind elismerést érdemel. Ám mégis: amikor az utcák neveiről döntöttek az illetékesek, figyelmen kívül hagyták pl. az irodalmat, művészetet, tudományt stb. ahol nyilván található lett volna olyan adai személy, akiről ténykedése révén utcát nevezhettek volna el. Erre azonban nem került sor, talán mert a túl hazafias érzés a kor szellemével összhangban kerekedett felül, így figyelmen kívül maradt minden, ami nem a szocialista önigazgatással, a harcokkal, az ellenállással volt kapcsolatban.

Ha munkásságuk szerint vizsgáljuk az eddig felsorolt magyar személyeket, akikről utcákat neveztek el, azt tapasztaljuk, hogy a 27 személy között 5 irodalmár (író, költő), 3 történelmi személyiség és 19 harcos, ellenálló, vagy éppen kiemelkedő párttag van.

A szerb illetve más nemzetiségű személyekről elnevezett utcák száma 44, ami azt jelenti, hogy az össz utcák számához viszonyítva ez 39,64%-ot tesz ki. A szerb neveken kívül találkozunk horvát, szlovén, montenegrói, orosz nevekkel is. A 44 név között 4 adai személy neve szerepel. Ime a 44 név, nem ABC sorrendben: Ivan Milutinović, Vojislav Ilić, Vasa Stajić, Ljuba Nenadović, Jovan Sterija Popović, Stevan Sremac, Miroslav Antić, Đuro Đaković, Svetozar Miletić, Karađorđe (Karađorđe Petrović), Svetozar Marković, Vuk Karadžić, Savo Kovačević, Đura Jakšić, Lazo Kostić, Petar Kočić, Dimitrije Tucović, Obilić (Miloš Obilić), Branko Radičević, Nikola Tesla, Dositej Obradović, Lenjin, Marko Miljanov, Moša Pijade, Mita Radujkov, Rade Končar, Marko Orešković, Franjo Rozman, Boris Kidrič, Žikica Jovanović Španac, Maršal Tito, Ivo Lola Ribar, Rade Popović, Pupinova (Mihajlo Pupin), Zmaj Jovina (Jovan Jovanović Zmaj), Petar Drapšin, Paja Radosavljević, Njegoševa (Petar Petrović Njegoš), Žarko Zrenjanin, Nušićeva (Branislav Nušić), Hajduk Veljko, Đuro Daničić, Nenad Dudvarski, Dušan Sedmakov.

A felsorolt személyek munkásságát tekíntve ebben az esetben is az tapasztalható, hogy több mint a fele, azaz 23 harcos, ellenálló vagy pártfunkcionárius –, továbbá 13 iroladmár (író, költő) -, 6 államférfi illetve történelmi személyiség – , és 2 tudós, feltaláló.

V.

Szólni kell még a jeles napokhoz, ünnepekhez kötődő utcanevekről, amelyeket az adott időben és korban fontosnak tartottak, így kerültek az utcák megnevezései közé. Az ilyen utcák száma 7, ami 6,30%-ot tesz ki az össz utcák számából. Ezek: Július 7, Október 8, Március 8, Május 1, Május 9, Május 25, November 29 utcák. Ezek jelentései vagy jelentősége a következő: Július 7 – az 1941-es felkelés napja, Október 8 – Ada felszabadulásának napja, Március 8 – A nők nemzetközi napja, Május 1 – a munka ünnepe, Május 9 – a II. világháború vége, Május 25 – Titó születés napja illetve az ifjúság napja, November 29 – a JSzSzK kikiáltásának napja. Megállapítható, hogy közülük nagyon sok név ma már idejét múlta, szinte semmi köze nincs a mai viszonyokhoz, valósághoz, a mai hétköznapokhoz vagy éppen ünnepekhez. Ezeket az ünnepeket ma már nem ünnepeljük, régen a feledésbe merültek, kivéve a Március 8-at, a Nők napját és Május elsejét, a munka ünnepét, melyekre még ha szerényen is, de megemlékezünk.

Az alábbiakban statisztikai kimutatás alapján ilyen képet kapunk utcáink egymáshoz való viszonyáról, abból a szempontból nézve, ahogyan ebben az anyagban feldolgoztam.

Megnevezés /Az utcák száma/ Százalékarány

Szerb és más nemzetiségű neveket viselő utcák: 44 – 39,64%

Magyar nevet viselő utcák: 27 – 24,32%

Magyarországi nevek: 7 – 6,30%

Vajdasági nevek 2 – 1,80%

Adai magyar nevek 18 – 16,20%

Egyéb elnevezésű utcák 26 – 23,42%

Földrajzi és egyéb megnevezések 7 – 6,30%

Jeles napokhoz, ünnepekhez kötődő utcák 7 – 6,30

VI.

Az utcanevek jelentése és azok értelmezése

Az alábbiakban az utcák neveinek értelmezését taglaljuk olyan módon csoportosítva, ahogyan már az előbbiek során bemutattuk. Igy beszélhetünk földrajzi fogalmakhoz, eseményekhez, dátumokhoz, helyhez kötődő megnevezésekről, valamint személyeket és egyéb megnevezést viselő utcákról.

Földrajzi megnevezések

Krajiška (Krajina utca) Maga a „krajina” szó határvidéket, tágabb értelemben határőrvidéket jelent. Minden esetre egy-egy tájegységnek a jelzője, ami még a nagy Jugoszláviából maradt ránk. Ismeretesek pl. a Lička Krajina, Bosanska Krajina stb. A „krajišnik” szó pedig határőrvidékikatonát jelent.

Három adai utca viseli a valamikori Jugoszlávia tagköztársaságainak neveit, melyek ma önálló államok. Ezek: Szlovénia (Slovenačka), Horvátország (Hrvatska) és Makedonia (Makedonska).

A horvátországi Isztria félszigetről is kapott egy utca nevet, Istarska (Isztriai utca).

Két kisebb szerbiai hegység neve is szerepel az utcák megnevezései között: Avala (Avalska), Kosmaj utca (Kosmajska).

Ide sorolhatnánk még a Studenica utcát (Studenačka), amely a nevét a Studenicai kolostorról (Kosovo) kapta.

Az egyéb elnevezésűutcák két csoportja

1. Helyi jellegű utcanevek: Középső kisút (srednji mali put), Déli kisút (Južni mali put), Északi utca (Severna ulica), Új utca (Nova ulica), Zentai út (Senćanski put), Szőlősor (Vinogradska), Felső rét (Gornji rit), Iskola utca (Školska ulica), Topolyai út (Topolski put), Macedóniai szálások (Mecedonski salaši), Nagy út (Veliki put), Szövetkezeti út (Zadrugarski put), Temető utca (Grobljanska), Tisza part (Obala Tise), Moholi út (Molski put), Becsei út (Bečejski put). Ezekhez a megnevezésekhez nem szükséges külön magyarázat, mint ahogyan az alábbiakhoz sem, hisz érthető és világos, a nevükben ott van a jelentésük is.

2. Egyéb fogalmak csoportjába sorolhatjuk a következő utcákat: Munkás utca (Radnička), Kút utca (Bunarska), Spanyol harcosok (Španskih boraca), Proletár utca (Proleterska), Partizán tér (Partizanski trg), Pionír utca (Pionirska), Vajdasági Brigádok (Vojvodjanski brigada), Jugoszláv Néphadsereg utca (JNA).

Dátumokhoz, eseményekhez kötődő utcanevek

Július 7 utca (ul. 7 Jula) – a dátum a felkelés napját jelöli. Ezen a napon 1941-ben a szerbiai Fehér Templom (Bela Crkva) nevű faluban dördült el az első puska a német megszállók ellen.

Október 8 utca (ul. 8 Oktobra) – Ada felszabadulásának napja 1945-ben.

Május 9 utca (ul. 9 Maj) – ezt a napot, mint a fasizmus felett aratott győzelem napját jelzik (ma ezen a napon ünneplik Európai közösség napját).

Május 25 utca (25 Maj) – Titó, az egykori Jugoszlávia elnökének születésnapja (1882), később az Ifjúság napjává nyilvánították.

Május 1 utca (ul. 1 Maja) – ma is a munka nemzetközi ünnepe

November 29 utca (ul. 29 Novembra) – A FNRJ később (JSzSzK) kikiáltásának és az új alkotmány meghozatalának napja (1945).

Március 8 utca (ul. 8 Marta) – a nők egyenjogúságáért vívott harc napja, röviden: a Nők napja.

Felszabadulás tér (Trg Oslobodjenja) – egyértelmű: a felszabadulás emlékére elnevezett tér.

Személyneveket viselő utcák

A személyneveket viselő utcák esetében igyekeztem a legfontosabb életrajzi adatokon keresztül bemutatni az utca névadóját. Természetesen ebben az értelemben ne gondoljunk és ne várjunk kimerítő életrajzi leírást, ám egy rövid életrajzi ismertető erejéig minden személyt illik bemutatni, többek között már azért is, mert a mai generáció kevésbé, vagy csak részleteiben ismeri utcáink neveit viselő személyeket. A leírás nem ABC sorrendben és nem nemzetiségi hovatartozás alapján történt.

Ady Endre (1877 – Érdmindszent – 1919. január 27). A legnagyobb magyar költők egyike, a magyar líra forradalmi megújítója. Jogot tanult, de hírlapíró lett. Többek között a Nyugat irodalmi lap vezéregyénisége. Radikális polgári szabadgondolkodású, az antiklerikalizmus harcosa volt, ellensége a feudális viszonyoknak, püspököknek, grófoknak. 1904-ben Párizsban megismerkedik az új francia költészettel, új lírát, egyéni stílust alakít ki. Nyelvileg, ritmikailag bővérű lírája, helyenként modorossága is lenyűgözően egyéni. Ady a forradalmi átalakulás híve, leszámolni minden haladást gátló tényezőkkel. Költészetében is a harcos forradalmár ismerhető fel.

Arany János (1817 Nagyszalonta – 1882) A legnagyobb népi és realista epikus költő. Földműves családban született. Segédtanító, majd jegyző lett, de írogat is. Első jelentős műve a Toldi – az 1848-as forradalom lelkes híve. Zsarnokgyűlölő, a hatalom elleni harcban, allegóriákban adott hangot. Történelmi tárgyú balladái az emberi és nemzeti eszményekbe vetett hitét sugározzák. Több balladájában a parasztság érzésvilágát fejezi ki.

Petőfi Sándor (1823. I. 1. Kiskőrös – 1849. VII. 31. Segesvár). A legnagyobb magyar költők egyike. Fiatal korában katona, majd vándorszínész volt, verseket ír. Első verse 1842-ben jelent meg (19 évesen), 1845-ben megjelent a János vitéz, majd sorban a legismertebb versei, kötetei. Arany János és Jókai Mór barátja. A forradalmi eszmék lelkes híve, aktívan részt vesz a forradalom kibontakozásában (Tizenkét pont). 1848 végén beáll Bem seregébe és aktív résztvevője a forradalomnak. A segesvári csatában esett el 1849. július 31-én.

Költészete óriási változásokat hozott a magyar irodalomba. Neve és munkássága külföldön is ismert volt. Ő volt az első magyar író-költő, akit a világirodalom befogadott. Verseit már életében fordították csaknem minden ismert nyelvre.

Kossuth Lajos (1802 Monok – 1894. III. 20. Turin). A magyar nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok megszüntetéséért és a polgári szabadságjogok biztosításáért harcolt. Hírlapíró, országgyűlési tudósító. Harcolt a gazdasági önállóságért. 1848 márciusa után szoros kapcsolatba lépett s forradalmi tömegekkel, 200 ezer újoncot toborzott. A forradalom alatt óriási feladatokat oldott meg, mint: a hadsereg megszervezése 1849 augusztusában. A hatalmat átadta Görgeinek, majd külföldre emigrált (Kis-Ázsiába). Később Londonban telepedet le, majd Olaszországba ment. Külföldről is igyekezett a magyar ügyet és a nemzet szabadságát rendezni.

Táncsics Mihály (1799. IV. 21. Ácsteszér Komárom) – 1884. VI. 28. Budapest). Forradalmi demokrata, a nemzeti függetlenség, a jobbágy-felszabadítás, a parasztság és a munkásság lelkes agitátora. Az 1848-49-es forradalom kiemelkedő alakja. Tanító, író, politikus (jobbágycsaládból származik). A forradalom kitörésekor (1848. III. 15.) börtönben volt, ahonnan kiszabadították. Országgyűlési tag, harcol a nagybirtokosok ellen. A forradalom leverése után nyolc évig földalatti rejtekhelyen él. Tüntetések szervezéséért 15 évi börtönre ítélték. A kiegyezés után munkáslapot indít, a munkásság helyzetének megváltoztatásáért harcol. Szimpatizált a szocialista eszmékkel de nem tudott kibontakozni. Végül nincstelenné vált, nyomorban élte le utolsó éveit.

Munkássága összeforrt a nemzeti függetlenségi harccal, a demokratikus szabadságjogok harcával, szerteágazó irodalmi és publicisztikai tevékenységet fejtett ki.

József Attila (1905 – 1937). Forradalmi költő, a magyar lírának Petőfi és Ady mellett a legnagyobb alakja. Gyermekévei rendkívül nehéz körülmények között teltek, de akaratereje törhetetlen volt. Első verseskötetét 17 éves korában (1922-ben) adta ki Szépség koldusa címen. Utána következtek érettebb versei, amelyeket itt most felsorolni szinte lehetetlen lenne. A magyar líra egyik legnagyobb és legmélyebb hatású képviselője. Lírája az utána következő generáció példaképévé vált. Élete és munkássága állandóan jelen van a ma művelődésében, kultúrájában, az oktatásban.

Dózsa György (? – 1514). A parasztháború vezetője és hadvezére, a magyar történelem egyik legnagyobb alakja. Székely származású, ezért az erdélyi magyarok és románok népi mozgalmában vett részt a nagyurak ellen. Belgrád várában lovastiszt volt, majd megbízták, hogy szervezzen csapatokat a török ellen. A csapatokat a parasztok soraiból toborozta, akik végeredményben a feudális önkényurak ellen fellázadtak. Az aktuális hatalom külföldi segítséggel elfojtotta a parasztlázadást, Dózsát pedig „tüzes vastrónon elégették”.

Alakjának a szépirodalom és a képzőművészet több kitűnő alkotásában állított emléket. Szelleme még ma is jelen van a művelődésben, kultúrában, oktatásban.

Vojislav Ilić – szerb költő (1862.IV.14. Belgrád – 1894. I. 21. Belgrád). Élete érdekesen alakult, a gyengébb tanulók közé tartozott így a gimnázium harmadik osztálya után ott hagyta az iskolát. Érdeklődési köre a költészet iránt azonban hatalmas volt. Megismerkedett Đura Jakšićtyal, egyik lányát feleségül is vette. 1885.-ben részt vett a bolgár háborúban, majd 1893-ban konzuli tisztséget töltött be Párizsban. Gyenge egészségi állapota ellenére hatalmas irodalmi értéket hagyott maga után, elsősorban a költészet terén.

Vasa Stajić (1878. II. 10. Mokrin – 1947. II. 10. Újvidék). Szerb filozófus és író. A gimnáziumot Nagykikindán és Sremski Karlocán végezte. Jogot Budapesten, Párizsba és Leipzigben tanult, és végül 1902.-ben Budapesten diplomált.

A szocialista ideológiát propagálta. Több újság szerkesztője, kiadója volt (Novi srbin, Prosveta). Nézetei miatt többször is üldözték és elítélték. Több mint 20 könyvet és 100-tól több tudományos értekezletet írt. A háború után a Szerb matica örökös elnökévé választották. Mindez mellett hatalmas érdemei vannak a vajdasági hegymászás és kirándulások terén is.

Bakos Kálmán (1904. X. 2. Ada – 1941. X. 20. Ada). A két háború között aktívan részt vesz a munkásmozgalmi akciókban. 1933-ban tagja lett a kommunista pártnak, ettől az időtől elkötelezett harcosa lett a munkásság és a parasztság érdekeinek. Többször is szembeszállt az aktuális rendszer vezetőivel, börtönbe került, majd szabadulása után tovább folytatta pártmunkásságát., természetesen illegalitásban. Az 1936-os parasztmegmozdulás egyik szervezője. Illegális munkája miatt a hatalom 1941 júliusában letartóztatja, majd október 18-án a rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítéli, amit október 20.-án végre is hajtanak.

Halász József (1907. III.7. Ada – 1941.X. 20. Ada). Ugyanúgy, mint Bakos Kálmán, a két háború között kimagasló pártmunkát végzett. Elsősorban a parasztság sorsának javításáért küzdött azokban az időkben, amikor minden megmozdulást hatalom ellenesnek nyilvánítottak, és minden erővel megpróbáltak megakadályozni. Aktív résztvevője és egyik szervezője volt az 1936-ban megtartott földműves sztrájknak. 1941 júliusában letartóztatják, majd október 18.-án a rögtönítélő bíróság kötéláltali halálra ítéli, amit október 20.-án végre is hajtotta.

Az egyesített mezőgazdasági birtok az ő nevét viseli.

Krizsán Máté (1906. IX. 2. Ada – 1941 ?). A két világháború közötti időszakban aktív tagja a kommunista pártnak, részt vesz minden hatalom elleni megmozdulásban, szervezi az ellenállást, ezért 1941-ben letartóztatják, majd októberben Bakossal és Halásszal együtt, halálra ítélik. Végül mégis kegyelmet kapott és a keleti frontra vitték, ahonnan nem tért vissza.

Ifj. Varga János (1908.I.11. Ada – 1943. III. ?). A két háború között az ellenállási mozgalmak aktív résztvevője. 1941-ben a hatóság letartóztatta, és október 18.-án halálra ítélték, de az ítéletet 15 évi fegyházbüntetésre változtatták. Szegedre, a Csillagbörtönbe vitték, onnan az orosz frontra a munkásszázadba, ahol aknát szedettek vele. Egyik fogolytársával átjutott az oroszokhoz, de 1943. március végén meghalt.

Cseh Károly (1891. XI. 2. Ada – 1945. II. 28 ? – holttá nyilvánítva). Az orosz októberi forradalom résztvevője. 1922-ben hazajött és tovább folytatta illegális pártmunkáját, ami miatt többször is letartóztatták. Különösen aktív volt a háború előtti időben és a háború első napjaiban. 1941.-ben letartóztatják, 8 évi börtönre ítélik, de 1944.-ben a koncentrációs táborban veszti életét.

Cseh Károly élete, a munkásmozgalom mellett rendkívül széleskörű volt. Tanítóként is dolgozott, az oktatás korszerűsétésén dolgozott, amellett festett, irodalommal is foglalkozott. A róla elnevezett utcán kívül még az adai Általános iskola nevét is az ő nevét viseli.

Ljuba Nenadović (1826. IX. 26. Brankovina-Valjevo – 1895. I. 21). Apja Prota Matija Nenadović, felkelő, államfő, író. Fia Ljuba jogot tanult Belgrádban, Prágában, Berlinben. 1848-ban tanúja a francia forradalom kitörésének. Sokat utazott Európában, több közfunkciót is betöltött a kultúra és a művelődés terén. 1876-ban nyugdíjba vonult és Valjevon telepedett le.

Szerteágazó irodalmi munkásságot hagyott maga mögött a több mint 50 évi munkássága során. Verseket, elbeszéléseket, útleírásokat írt, sokat fordított.

Írásai számos szerb lapban jelentek meg, különösen 1845-től haláláig. A Szerb Királyi Akadémia tagja volt.

Đura Daničić, író, nyelvész. (1825. IV. 6. Újvidék – 1882. XI. 5. Zágráb). Jogot kezdett tanulni de áttért a szerb filológiára- a szerb-horvát nyelvet tanulmányozta. A szerb nemzeti könyvtár igazgatója, több könyv szerzője és szerkesztője. Több szótár társszerzője, professzor az egyetemen.

Irodalmi munkássága 1842-ben kezdődött, ami főleg a nyelv kultúrájára vonatkozott (szótárak, tanulmányok). Fordításai közül kiemelhető a Szentírás (Sveto pismo) lefordítása. Fontosabb tanulmányai: Rat za srpski jezik i pravopis (Harc a szerb nyelvért és a helyesírásért), Riječnik hrvatskoga i srpskoga jezika (A horvát és szerb nyelv szótára).

Svetozar Miletić (1826. II. 22. Mosorin – 1901. II. 4. Versec). Kereskedő családból származik. Pesten jogot tanult. Az 1848-as forradalom alkalmával a bácskai falvakban tevékenykedett. Utána Bécsben folytatta jogi tanulmányait, lediplomált mint jogász, ügyvédként dolgozott. A Szerb Matica igazgatóbizottságának tagja. 1861 és 1867 között kétszer volt Újvidék polgármestere. A szerb szabadgondolkodású párt megalapítója. 1883-ban idegösszeroppanás miatt felhagyott minden tevékenységgel. Politikus és publicista volt, irodalommal az egyetemi évei alatt foglalkozott. Novak Radonić, moholi származású festő portrét festett róla.

Žarko Zrenjanin, (1902 – 1942) A két világháború között aktív kommunista, a vajdasági népfelszabadító mozgalom egyik vezéralakja. A német megszállók „vörös generálisként” emlegették. Már 1933 júniusában az akkori hatalom 3 évi börtönbüntetésre ítélte a Lenin követői (Lenjinisti) című lap kiadása miatt. Az egykori Petrovgrad (Nagybecskerek – Zrenjanin) az ő nevét kapta.

Kiss Ernő (1909. I. 14. Szuza Baranya – 1941. X. 4. Szeged Csillag börtön). 1933-ban a kommunista eszmék miatt a hatalom 2 évi börtönre ítéli. Szabadulása után 1935-ben a Tartományi Pártbizottság tagja lett. Tagja volt a Jugoszláv Kommunista párt Központi bizottságának Bácska és Baranya képviseletében.

1941. augusztus 10.-én elfogták, a szegedi Csillag börtönbe szállították ahol október 4.-én felakasztották.

Stevan Sremac (1855 – 1906). Zenta nagy szülötte, európai rangú humorista, Jovan Sterija Popović és Branislav Nušić mellett a legjelentősebb szerb vígjátékíró, regényíróként és elbeszélőként a szerb realizmus kimagasló képviselője.

Rade (Radivoj) Popović (1879. nov. 14. – 1944. jan. 5.). Adai születésű néptanító, karnagy, zeneszerző, a szerteágazó kultúrélet megteremtője és ápolója. Életét a gyermekek, a fiatalság nevelésére fordította, elsősorban a zenei élet területén. Politikai és nemzeti hovatartozást kizárva, végezte nevelői munkáját.

Munkája során különösképpen a karéneklés szervezésében tűnt ki, több zenekart, énekkart szervezett és vezetett, főleg a fiatalok körében. Fellépéseikkel szép sikereket értek el szülővárosán kívül is. Kimagasló zenepedagógiai munkájáért 1939-ben Szent Száva (IV rendi) díjjal tűntették ki.

Žikica Jovanović – Španac (1914 – 1942. III. 13.). A spanyol polgárháború harcosa, valamint a népfelszabadító háború résztvevője. Nyugat Szerbiában ő volt az ellenállás és a fegyveres felkelés szervezője, néphős.

Belgrádban a filozófiai szakon irodalmat tanult, de diplomázás előtt 1937-ben Spanyolországba ment és a polgárháborúban a nemzetközi brigád tagjaként harcolt. 1940-ben tért vissza a Jugoszláv királyságba, majd 1941-benmegalakította a radjevoi partizán alakulatot. 1941. július 7.-én a krupanji Bela Crkván agyonlőtt két zsandárt. Ezt a napot jegyezték a továbbiakban, mint a szerb nép felkelését a fasiszták ellen. A Kjoserić melletti Radanovcin esett el a háborúban.

Boris Kidrič (1912. IV.10 Bécs – 1953. IV. 11 Belgrád). A szlovén partizánok szervezője 1941 és 1945 között. Szlovénia miniszterelnöke 1946-ban.1945-ben a Jugoszláv Népfront végrehajtó bizottságának tagja. A gazdaság és az ipar fejlesztésének terén fejtette ki aktivitását. Élharcosa volt a gazdaság centralisztikus fejlesztésének. A munkás-önigazgatás és a munkástanácsok működéséről szóló határozat előkészítője és egyben aláírója.

Branko Radičević (1824. III. 28. Slavonski Brod – 1853. VI. 18. Bécs). A szerb romantikus költészet egyik legnagyobb alakja. Követéje volt Vuk Karadžić nyelvújítási eszméjének, hogy a nép nyelvén írjanak irodalmi műveket. Kortársai Djure Daničić, Jovan Jovanović Zmaj, Laza Kostić, mind a szerb romantikus költészet képviselői.

Dositej Obradović (1742 – 1811). A szerb felvilágosodás kiemelkedő egyénisége, irodalmár, az újabbkori szerb irodalom megalapítója. Mint klasszikus nyelvek és egyes modern európai nyelvek ismerője, sokat fordít ezekről szerb nyelvre és saját költségén nyomtatja ki, melyek, szerinte népe felvilágosításának hasznára válhatnak. Rendkívül népszerű korának szerb értelmiségi körében, egyik legolvasottabb író. Művei nemcsak a szerbségnek szólnak, modern nacionalizmusra épülő, antifeudális, antiklerikális eszméit átveszi az illír mozgalom.

Marko Miljanov (1833 – 1901). Montenegrói vajda, irodalmár, a török elleni felszabadító háború (1876-78) kiemelkedő hadvezére. Nikola fejedelemmel való összetűzése miatt visszavonul a közéletből és csak irodalommal, írással foglalkozik.

Miloš Obilić (Obilićeva) ( ? – 1389). Szerb hűbérúr, a hagyomány szerint a koszovói (Rigómezei) csatában (1389) merénylet útján megöli I. Murad szultánt.

Vuk Karadžić (1787 – 1864). A szerb kultúra megreformálója, megújítója. Nevéhez fűződik a nyelv és az írás megreformálása, valamint a szerb szótár összeállítása, valamint a szerb népköltészet remekeinek összegyűjtése.

Zmaj Jovina (Jovan Jovanović Zmaj) (1833 – 1904). Szerb költő, publicista. Szatirikus politikai folyóirataiban és a népköltészetből merítő lírájában népének a török iga alóli felszabadulásáért küzdött. Jelentős a műfordítói tevékenysége is, többek között Petőfi műveiből is fordított.

Nikola Tesla (1856 – 1943). Jugoszláv származású de az USÁ-ban működő világhírű tudós, feltaláló. Nevéhez fűződik a forgó mágneses tér elvén alapuló többfázisú elektromotor feltalálása, és megszerkesztette a Tesla-transformátort. Róla nevezték el a Tesla-transformátorral előállított – s az elektroterápiában alkalmazott – nagyfeszültségű és nagyfrekvenciájú váltakozó áramot. Találmányait a rádió-technikában is alkalmzták.

Đura Jakšić (1832. VIII. 8. Szerbcsernye – 1878. XI. 16. Belgrád). Szerb költő, festő, drámaíró, egyik legjelentősebb képviselője a szerb romantizmusnak.

A gimnáziumot Szegeden fejezi be, majd Temesvárra megy festészetet tanulni. 1848-ban már Pesten jár az akadémiára, de a forradalom miatt hazajött és Becskereken tanul tovább. 16 évesen mégis részt vett a forradalomban, utána minden munkát felvállalt. Később Bécsben tanul, ahol találkozik Đura Daničićtyel, Branko Radičevićtyal. 1855 után Kikindán festészetből él, de verseket is ír, így tehát költő, elbeszélő, drámaíró, festő. Több helyen dolgozott, mint tanító. Bohém életet élt, tüdővészt kapott és a végén, mint az állami nyomda korrektora halt meg 1878-ban.

Laza Kostić (1841. 11. Kovilj – 1910. XII. 9. Bécs). Szerb költő, műfordító, országgyűlési képviselő.

Jómódú családban született. Pesten jogot tanult, ahol 1866-ban lediplomált. Vezetője volt a pesti szerb ifjúsági irodalmi társaságnak. Tanított az újvidéki gimnáziumban, jegyző volt, majd a magyar országgyűlésben képviselő. Zomborban élt, dolgozott a Le Figaro lapnak, lefordította a Rómeó és Júliát, Othellot, Lear királyt, és a Hamletet.

Petar Kočić (1877. VI. 29. Banja Luka – 1916. VIII. 27. Belgrád). Szerb költő, író, politikus. A gimnáziumot Belgrádban fejezte be, filozófiát pedig Bécsben. Bosznia annektálása után kiadja az Otadžbina lapot. Közkedvelt író volt, elbeszéléseket, színdarabokat írt.

Dimitrije Tucović (1881 – 1914). Kiemelkedő teoretikus és a szocialista mozgalom úttörője, a szerb szociáldemokrata párt megalapítója, újságíró és szerkesztő. A szerb szociáldemokrata párt, vezetése alatt egyik legerősebb párt volt Európában. Egész életét a munkásság és a népek egyenjogúságának harcáért áldozta. Az akkori nézetei ma is széles körben átvett javakat jelentenek. 1914 november 20-án, mint a szerb hadsereg katonája, a kolubarai csatában esett el.

Marko Orešković (1896. III. 3. – 1941. X. 20.). Gospić melletti faluban született, ott is nőtt fel. 1912-ben Németországba megy munkára, de az I. Világháború kitörésekor hazatér. Hat évet szolgált a hadseregben, ahonnan, mint altiszt, pilóta és sofőr szerelt le. 1926-ban Belgrádba jön és aktívan részt vesz a munkásmozgalmakban. 1927-ben a JKP tagja lesz, de két évvel később már le is tartóztatják forradalmi politikai munkássága miatt. Öt év börtönre ítélik. Utána részt vesz a spanyol polgárháborúban. 1940-ben tagja lett a Horvát Kommunista Pártnak, majd Likában szervezi a fegyveres felkelést. 1941-ben a Likai brigád politikai biztosa, kitűnő szervező, nagy népszerűségnek örvend. 1941 október 20-án árulás folytán a csetnikek haszonlesésből megölik. Az Első horvát hadtest az ő nevét veszi fel.

1945-ben néphőssé nyilvánították.

Rade Končar (1911. VIII. 6. Hrv. Korenica – 1942. V. 22 Šibenik). Likai parasztcsaládban született. Lakatos szakmát tanult, Leskovacon kezdett dolgozni, de már 1926-ban Belgrádban helyezkedik el az elektromos központban. 1933-bantagja lett a JKP-nak, aktívan részt vesz az illegális munkában, többször is letartóztatják, börtönbüntetésre ítélik. 1935-ben a Párt utasítására Zágrábban helyezkedik el a Simens cégnél, ahol igen aktív pártmunkát fejt ki. A horvát KP tagja, 1940-től pedig a HKP első embere, ugyanakkor tagja a JKP KB-nak is. Tito közeli munkatársa, kulcsszerepet játszott a horvát nép felkelésében. 1941-ben Splitben tevékenykedett, ahol november 17-én letartóztatták. A lefolytatott eljárás után halálra ítélték. Šibenikben végezték ki 1942. május 22-én. Ugyan ez év augusztusában a JKP KB néphőssé nyilvánította.

Tito Marsall (Josip Broz Tito) (1892. V. 7. (25) Kumrovec – 1980. V. 4. Ljubljana). Az elemi iskolát szülőhelyén végezte el, majd 1907-ben Sisakon fémipari szakmát tanult. Utána Zágrábba került ahol a Horvát Szocialista Demokrata párt tagja lesz. Ekkor már számos demonstráció szervezője és aktív résztvevője. Dolgozott Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában. 1913-ban bevonul katonának, de a háborúellenes agitációja miatt 1914-ben a keleti frontra viszik. 1915-ben megsebesül, felépülése közben megtanul oroszul. 1917-ben a Vörös gárda tagja lesz majd egy évre rá, kérte a felvételét az orosz KP-ba. 1920-ban tér vissza Zágrábba, ahol mindjárt tagja lett a JKP-nak. Az ellenállás szervezése miatt 1928-ban ötévi börtönre ítélik, amit Lepoglavában tölt. Itt ismerkedik meg Moša Pijadeval. Szabadulása után 1937-ben a JKP KB főtitkára. Jugoszlávia megszállása Zágrábban érte, ahonnan körlevelet küldött a felszabadító háború megkezdésére. 1941-ben mint a népfelkelés főparancsnoka irányítja és szervezi a harcot, melyben személyesen is részt vett. 1945-ben az AVNOJ néphőssé nyilvánította. 1948-ban ellenszegült a sztálini Politbiro koncepcióval és szabad, független szocialista utat választja. 1950-től hatalmas nemzetközi tekintélyt harcol ki, megalapítója az elnemkötelezett blokknak. Jugoszlávia örökös elnöke. 1980. május 4-én halt meg Ljubljanában.

Ivo Lola Ribar (1916. VII. Zagráb – 1943. XI. 27. Glamoč). Az elemi iskolát és a gimnáziumot Karlovacon és Belgrádban végezte. Rendkívüli intelligenciával rendelkezett. Az egyetemet Párizsban kezdte, Genfben folytatta, majd a belgrádi jogi egyetemen studírozott. Már 1936-ban tagja lett a JKP-nak mint rendkívül aktív intelligens szervező. Az akkori jugoszláv ifjúság aktív tagja. 1937-ben Titó a JIKSz élére nevez ki, így közeli munkatársak lettek. A Student és Mladost ifjúsági lapok szerkesztője, számos röplap értelmi szerzője. 1939-ben diplomázott. 1940-ben háborúellenes munkássága miatt a bilećai fogolytáborba hurcolják. Szabadulása után aktívan részt vesz a népfelszabadító harc szervezésében, különösen az ifjúság körében. Számos küldetésben vett részt, így amikor Kairóba kellet repülnie, 1943. november 27-én Glamoč felett az ellenség lelőtte a gépét és életét vesztette. 1944-ben nyilvánították néphőssé.

Sava Kovačević (1905. I. 25 Grahovo – 1943. VI. 13). Már 25 évesen érett politikai személyiséggé vált. Haladó eszméi és tevékenysége miatt többször is letartóztatták. 1941-ban a Crna Gorai Népfelszabadító mozgalom, a nikšići egység főparancsnokává nevezik ki. Aktív résztvevője az V. offenzíva elleni harcban Sutjeskánál, amikor sikeresen megvédték partizán korházat. Számos hadi sikert ért el Montenegró és Közép-Bosznia térségében. Életét a fronton vesztette el egy roham közepette. 1943-ban néphőssé nyilvánították.

Jovan Sterija Popović (1806. I. 13 Versec – 1856. III. 10 Versec). Kereskedő családból származik. Iskoláit Versecen, Temesváron és Pesten végezte, végül a jogon diplomált. Dolgozott, mint ügyvéd, magántanító, mígnem Kragujevacra hívták rendes professzornak. 1842-ben már a Kulturális minisztérium osztályvezetője, ahol nyolc évig maradt. Megreformálta a szerb középiskolát, kezdeményezője volt a Tudományos akadémia, a népkönyvtár és a múzeum megalapításának.

Irodalmi munkássága sokrétű, de főleg a drámairodalomban tűnt ki haladószellemű gondolkodásával. Komédiái: Laža paralaža, Tvrdica, Pokondirena tikva, Kir Janja stb. Születésének 150. és halálának 100. évfordulójára 1956-ban Újvidéken megalakították a Sterijino pozorje (Sterija játékok) színházi mozgalmat, ami még a nap is él.

Hajduk Veljko (Veljko Petrović) (1780 Lenovac – 1813. VII. 28. Negotin). Gazdag családban született, már 22 évesen megölt két törököt, akik bántalmazták nővérét. Ezért azonnal a hajdukok közé állt. 1803-ban Stanoje Glavaš egységében szolgál, részt vesz a török elleni szerb felkelésben. Működési területe Negotin és környéke, ahol számos ütközetben vett részt a török ellen. A negotini ütközetben 1813. július 28-án harcolva a több mint háromszoros török sereg ellen, egy török lövedék eltalálta és a bástyákon meghalt.

Kétszer nősült, leszármazottai ma is élnek. Már életében, de a halála után különösen, a nép megénekelte hőstetteit, számos lírai és epikus vers emlékszik személyére.

Nušić (Branislav Nušić) (1864. X. 8 Belgrád – 11938. I. 19. Belgrád). Szerb drámaíró, (főleg komédiáiról ismert), szatirikus publicista, író, színigazgató, diplomata.

Kereskedő családban született. Jogot tanult Belgrádban és Grazban. 1885-ben részt vett a szerb – bolgár háborúban. Utána több szerb konzulátuson diplomáciai szolgálatot teljesített. Közben állandóan írt, 1904-ben a Szerb Nemzeti Színház igazgatója Belgrádban és Újvidéken, ahol Ben Akiba álnéven írta tárcáit. 1915-ben részt vesz az I. Világháborúban ahol a fia is harcolt. Utána olaszországi, svájci, franciaországi emigrációba kényszerült. 1918-ban az oktatási minisztérium művészeti vezetője, majd a szarajevói színház igazgatója. 1933-ban a Szerb Tudományos Akadémia tagjává választják. Számos drámát, vígjátékot írt ( A miniszter felesége, A megboldogult stb.) Nušić a leggyakrabban játszott színpadi szerző.

Miroslav Antić (1932. III. 14, Mokrin – 1986. VI. 24. Újvidék). Szülőfalujában, majd Kikindán és Pancsován tanult, Belgrádban végezte az egyetemet. Mielőtt még ismert íróvá vált volna, volt tengerész, bábszínházban játszott, festészettel, újságírással, filmmel foglalkozott.

Antić, mint költő, kis, jelentéktelennek tűnő dolgokról írt, amit az ember észre sem vesz. Különösen kedvelte a gyermekirodalmat. „Költeményeim nem versek, hanem levelek hozzátok” – írta egy alkalommal. Filmrendezőként is dolgozott, azon kívül drámákat és regényeket is írt. A gyermekirodalmáért Neven díjat kapott, ezen kívül számos más kitüntetést, valamint a népért tett szolgálatok érdemrendet is megkapta.

Bogdánfi Sándor (1912. XI. 26. Budafok – 1987. I. 26). Versecen nőtt fel, itt végezte a gimnáziumot, jogot pedig Belgrádban és Zágrábban tanult. Első írásai 1931-ben jelentek meg. A vajdasági magyar irodalom, mint humoristát és aforizma-írót tartja számon, de fordításai is jelentősek. Számos mesét, verset, elbeszélést írt a legkisebbeknek. A Magyar Szó irodalmi rovat szerkesztője is volt.

Njegoš (Petar Petroviš II Njegoš) (1813. XI. 1. Njeguši – 1851. X. 19 Cetinje). Njegošt úgy ismerjük mint crnagorai uralkodót, püspököt, írót, költőt, a kultúra és a művelődés úttörőjét. Mint fiatal uralkodó megreformálta a politikai viszonyokat az országban, bíróságokat alapított, megnyitotta az első iskolát és nyomdát. A legnagyobb szerb és crnagorai költőnek tekintik, akiről Ljuba Nenadović is megemlékezik. Legismertebb műve a Hegyek koszorúja (Gorski vijenac).

Paja Radosavljević (1879 – 1958). Keveset tudunk életéről és munkásságáról. Vita tárgya, hogy pedagógus vagy pszihológus volt-e. Minden esetre, a nagyok közé kell sorolni, mert a pszihológia terén több tanulmányt, könyvet hagyott maga után. Az USA-ban élt, közeli barátja volt Nikola Teslának. 1938-ban a New Yorkban alapított Szerb egyházi iskola tiszteletbeli elnökének, Teslának, a helyettese volt.

Könyvének címe: Kik a szlávok?, ami, állítólag még nincs lefordítva szerb nyelvre. Irt még a kínai kultúráról és a civilizációról.

Karađorđe (Karađorđe Petrović) (1768. X. 3. Viševac – 1817. VII. 24. Rodov Lug). Szegény családban született. Az orašaci nagygyűlésen a török ellen kirobbant Első szerb felkelés vezetőjévé választották 1804-ben. Bátor és találékony hadvezér volt. A felkelőket 10 éven át vezette a török elleni harcokban. 1813-ban a felkelés összeomlott és ezért Ausztriába menekült. A Karađorđević uralkodó ház megalapítója. 1817-ben Miloš Obrenović fejedelem parancsára orvul meggyilkolták.

Petar Drapšin (1914. XI. 15. – 1845. XI. 2.). Ellentmondásos és nem teljes életrajza alapján ennyit tudunk róla: partizán generális, intellektuális egyéniség, spanyol harcos, a Negyedik felszabadító hadtest parancsnoka, Lika, Dalmácia, Isztria és Trieszt felszabadítója. A háború végén öngyilkosságot követett el állítólagos előző párt és hadvezetői hibái miatt.

Pupin (Mihajlo Pupin) (1854. X. 9. Idvor-Kovačica – 1935. III. 12. New York). Szerb tudós, feltaláló, a Kolumbia egyetem professzora, Szerbia USA tiszteletbeli konzulja, Pulitzer-díjas.

Munkássága főleg a telegráf, a drótnélküli telegráf és telefon kifejlesztésére, valamint a röntgen és az elektronika korszerűsítésére szorítkozott. Az amerikai, valamint a Szerb Tudományos Akadémia tagja, az akadémia tiszteletbeli doktora.

Perlezen és Pancsován tanult, majd Prágában folytatta tanulmányit. 1874-ben apja halála után Amerikába vándorol, ahol tovább folytatja a tanulást, később a tudományos feltalálói munkáját. A tudományok doktora, számos egyesület elnöke és kitüntetés viselője. Önéletrajzi munkájáért Pulitzer-díjat kapott.

Ivan Milutinović (1901. IX. 27. Podgorica – 1944. X. 23. Belgrád). Belgrádban az egyetemisták marxista csoportjának vezetője. 1929-ben 6 év börtönre ítélik felforgató tevékenysége és haladó eszméi miatt. 1939-ben a JKP KB tagja lett. A háború alatt Nyugat-Szerbiában, Montenegróban, Boszniában vett részt a harcokban és generális rangot kapott. Titóval együtt részt vett a moszkvai megbeszélésen 1944-ben. Visszatérte után életét már a felszabadított Belgrádban vesztette, amikor sleppen utazva Belgrád felé, német aknára futott és felrobbant. 1945-ben néphőssé nyilvánították.

Franjo Rozman (helyesen: Franc Rozman) (1911. III. 27 Ljubljana – 1944.. XI. 7). Gyermekéveit a Ljubljana melletti Šiška faluban töltötte. Apját korán elvesztette így gyámság alá került. Kitanulta a pék szakmát, de mivel vonzotta a katonaság, korábban jelentkezett a hadseregbe. 1936-ban Franciaországba, majd Spanyolországba megy, ahol részt vesz a szabadságharcban. Itt alparancsnoki rangot szerez. Megtanulta az orosz és a spanyol nyelvet, tolmácsként is dolgozott. Később kapitányi rangot szerez és a 15. nemzetközi brigád parancsnoka lesz. 1941-ben visszatér és az I. Štajeri egység parancsnokává nevezik ki. 1942-ben már több partizán egységet vezet a németek ellen. 1943-ban a Štajeri egység főparancsnokává nevezik ki. Életét egy gyakorlat közben vesztette, amikor magában az aknavetőben robbant fel a lövedék. 1944 végén néphőssé nyilvánították.

Lenin (Vlagyimir Ilyics Uljanov – Lenin) (1870. IV. 22 Šimbiršk – 1924. I. 21 Gorki). Orosz forradalmár, államférfi, a Szovjetunió első vezetője, marxista gondolkodó, a leninizmus névadója.

Intelligens, karizmatikus politikus volt, hatalmas szónoki tehetséggel és filozófiai jártassággal. Szembe fordult a cári uralommal, 1903-tól a bolsevik frakciót vezeti. Aktívan részt vett az 1917-es októberi forradalomban, utána az első államférfi lett.

Gimnáziumot végzett, majd jogot tanult a Kazani egyetemen. Már itt megismerkedett a haladó szocialista eszmékkel, diáktüntetésekben vett részt, le is tartóztatták és kicsapták az egyetemről. 1895-ben letartóztatták majd Szibériába száműzték. 1900-ban tért vissza és ekkor kezdte igazán a politikai munkásságát. Egészségét alaposan megviselte a polgárháború, merényletet is elkövettek ellene és végül agyvérzésben hunyt el.

Moša Pijade (1890. I. 4. Belgrád – 1957. III. 15. Párizs). Szefárdi zsidó származású jugoszláv kommunista, politikus. Festőnek tanult, de ebből nem tudott megélni, újságírással is foglalkozott, rajztanár volt. 1920-ban tagja lett JKP-nak, magas tisztségeket töltött ott be. A két világháború között többször is bebörtönözték, 20 év börtönt is kapott. Itt ismerkedett meg Titóval. A börtönben Marx műveit fordította. A háború kitörésekor a montenegrói felkelést készítette elő. A háború végén, az alkotmány szövegén is dolgozott, sokat publikált. A FNRJ alelnöki tisztjéig is eljutott, Titó kedvence volt. A szó szoros értelmében kiöregedett a politikából. Párizsba gyógykezeltette magát, ahol meg is halt.

Đura Đaković (1886. XI. 30. Slavonski Brod – 1929. IV. 25). Fémmunkás, a JKP KB szervező titkára, kiemelkedő munkásmozgalmi harcos.

A JKP Központi Bizottságának szervező titkára. Aktivitását főleg Vajdaságban fejtette ki.

1914-ben a háborúellenes magatartása miatt letartóztatják, elítélik, és kényszermunkára viszik Aradra. 1920-ban a JKP vukovári kongresszusán a Központi bizottságba választják. A Szerb-horvát Királyság alkotmányozó közgyűlés tagja. 1926-ban, Zágrábban a fémmunkások egyesületének titkára. Mint a január hatodikai diktatúra ellenzőjét, 1929. áprilisában letartóztatják, öt nap múlva az osztrák határra viszik, szabadon engedik, majd azzal az ürüggyel, hogy szökni próbált, lelövik.

Svetozar Marković (1846. IX. 21. Zaječar – 1875. III. 10.) Szocialista politikus és teoretikus, az u.n. tudományos szocializmus (marxizmus) szerbiai modelljének kidolgozója a maga idejében. Haladó gondolkodó, a 19. századi Szerbia egyik legkimagaslóbb egyénisége.

A gimnáziumot Kragujevacon és Belgrádban végezte, majd Petrovgradban mint állami ösztöndíjas műszaki egyetemre iratkozott. 1871-ben elindítja az első szocialista lapot. A hatalommal való gyakori összeütközése miatt többször is letartóztatják és elítélik. Megromlott egészségi állapota miatt a 29. életévében elhunyt.

(Svetozar Marković – Toza) (1913. VII. 13. Taras – 1943. II. 9. Újvidék). A tartományi pártszervezet szervező titkára, a Szabad Vajdaság (Slobodna Vojvodina) első szerkesztője. A Hotrhy rezsim 1943. február 9.-én Újvidéken a Futaki úti kaszárnyában felakasztatta. 1944. dec. 5.-én néphőssé nyilvánították.

1942 nyarán megszervezi a Vajdasági Népfelszabadító Bizottságot, és kiadja a Szabad Vajdaság című újságot.)

Dušan Sedmakov (1886. 04. 14. Ada – 1957. 12. 13. Ada) apja Aron, anyja Dragin Danica, nős: Stanika Marić. Az ellenállási és népfelszabadító mozgalom tagja. 1944-ben letartóztatják, de végül szabadon engedik.

Szabó Szepesi László (?)

Boja András (1911. o8. 30 Ada. – 1943. 01. 31. keleti front). Apja András, anyja Urbán Ágnes. Nős: Gyurcsik Mária. Az adai ellenállási és népfelszabadító csoport tagja. 1941-ben letartóztatják, majd a keleti frontra viszik ahol ismeretlen helyen és körülmények között életét vesztette. 1956-ban holttá nyilvánították

Nenad Dudvarski (1924. 09. 28 Ada – 1945. 01. 15.) Apja Jovan, anyja Dragica Rajic, nőtlen. Az ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjának tagja. 1944-ben letartóztatják, majd a németországi koncentrációs táborba internáljak, ahol a Flossenürgi haláltáborban tűnt el. 1956-ban holttá nyilvánították.

Spang József (1902. 02. 01. Ada – 1946. 05. 16.). Apja János, anyja Mészáros Veronika, nős: Pergel Julianna. Aktív tagja az ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjánál. Letartóztatása után a keleti frontra kerül ahol életét vesztette. 1954-ben holttá nyilvánítják.

Varga József (1901. 03. 05. Ada – 1943. 01. 18. Ostrogos). Apja Mihály, kisbirtokos, anyja Kormos Etelka. Az ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjának tagja. 1941 szeptemberében letartóztatták, megláncolva és csendőri felügyelet mellett bekísérték a Popović féle iskolába, ahol már több ellenállási aktivistát tartottak fogva. Munkaszolgálatra vitték a keleti frontra, ahol Ostrogos közelében életét vesztette. 1960-ban holttá nyilvánították.

Dósa András (1897. 11. 15 Ada – 1973. 12. 08. Ada) Apja Pál, anyja:

Az ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjának tagja

Sterbik Péter (1910. 01. 17. Padé – 1945. 01. 21. Szlavónia) Apja: János, anyja: Solymosi Erzsébet, nős: Pergel Margit. Tagja az ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjának. Többször letartóztatták, majd a szlavóniai frontra került ahol a harcokban elesett. Halálának feltételezett időpontja 1945, 01. 21. 1947-ben holttá nyilvánították

Apró Ferenc (?)

Szeles József (1924. 01. 27. Ada – 1945. 05. 09. Brčko), Apja Gergely, anyja Torok Rozália, nős_ Beleik Verona. Az ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjának tagja. Részt vett a háborúban, Brčkonál esett el. 1949-ben holttá nyilvánították.

Fodor Sándor (?)

Tagja az adai ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjának. 1942. márciusában pártmunkássága miatt letartóztatják és a bíróság elé állítják.

Török Mihály (?)

Tagja az ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjának. 1942 márciusában letartóztatják és bíróság elé viszik

Sóti József (1913. 03. 05. Prnjavor – 1944. 12. 31. Ismeretlen helyen). Apja János, anyja Zsiga Éva, nős: Illés Erzsébet. Az ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjának tagja. 1962-be nyilvánították holttá.

Pergel Flórián (?)

Az ellenállási és népfelszabadító mozgalom adai csoportjának tagja. 1942 márciusában letartóztatják, bíróság elé állítják.

Mita Radujkov (1857. Ada – 1918. 10. 26 Ada). Nős: Radin Sofija. Tagja a Független Szocialista Pártnak, harcolt a dolgozók helyzetének javításáért, a nemzetközi egyenjogúság gyakorlati megvalósításáért. 1897-ben szerkeszti és kiadja a Zemljodelac újságot, mint a magyar nyelven megjelenő Földmívelő újság szerb nyelvű testvérlapját. Haladó eszméi miatt többször is letartóztatják, sajtópert indítanak ellen, sokkal többet, mint a magyar nyelvű újságok ellen.

Ada utcáinak nevei az állami és politikai változások következtében

Az eddigiek során utaltam már arra, hogy minden kornak, rendszernek, magának a hatalomnak megvoltak a saját elképzelései és elhatározásai, törekvései, mi több törvényes lehetőségei, hogy utcaneveket megváltoztasson, új nevekkel lásson el utcákat. Ezek a változtatások vagy új nevek mindig az adott rendszer és hatalom tükörképe volt, azaz olyan utcaneveket ragasztottak a házakra, amelyek legjobban megfeleltek a rendszernek, kifejezték a politikai, nemzeti irányvonalat, felfogást.

Legszemléltetőbben talán a II. világháború előtti időszakban alkalmazott utcanevek megváltoztatása volt az u.n. „magyarok ideje alatti” korszakban. Megbízható források szerint 1941 októberétől, amikor már rendeződött a megszállt területeken a magyar adminisztráció, azonnal megváltoztatták az utcák neveit is. Igy Adán 1944 októberéig a következő utcanevek szerepeltek: Rákóczi, Damjanich, Horthy Miklós, Szent István, Zrínyi, Deák Ferenc, Petőfi Sándor, gróf Bánfi, gróf Csáky, gróf Teleki, Mussolini, Hunyadi, Kossuth Lajos, Kisfaludy, Batthányi Gömbös Gyula, Bem, Kölcsey, Klapka, Vörösmarty, Mátyás király, Miksa, Eötvös, Árpád, Kinizsi, Lehel, Jókai Mór, Széchényi, Hitler utca, Honvéd, Csendőr utca, ugyanakkor található volt még Mező utca, Gólya utca, Munkás tér, Rövid, Szív, Katona, Fecske, Levente, Tiszapart, Pipacs, Vasút, Újutca, Kórház utca, Macedónia. Ebből a korból csupán a Petőfi a Kossuth, utcák, valamint a Tiszapart és az Új utcák nevei maradtak meg a mai napig. Ebből az időből csupán egy utcanév változtatásra bukkantunk, amikor a képviselő testület 126/1943 számú határozatával a Mező utca nevét Csendőr utca névre változtatja, a magyar királyi csendőrség 60 éves fennállásának tiszteletére.

1944 októberétől, Ada felszabadulása után, az új hatalom szinte teljes mértékben lecserélte az addig használt utcaneveket, és a saját ideológiájának megfelelőkkel váltotta fel. Ettől a dátumtól kezdve a következő utcákkal találkozunk: Putnika Milovanović, Gembeš, Cara Dušana, Vuka Karadžića, Rákoci, Kralj Milutin, grof Teleki, Košut Lajoš, Vojvode Mišića, Njegoševa, Vojislav Bakić, Karađorđeva, Kralja Aleksandra, Stevan Nemanja, P.Radosavljević, Vojvoda Putnika, Branko Radičević, Dobrovoljačka, Veselinova, Đure Jakšića, Crvena Armija, Vojv. Knićanina, Slovenska, Hrvatska, Staljinova, Kralja Petra, Hajduk Veljka, princ Đorđe, M.Miljanova, Vojvode Lazarevića, Vase Stajića, Titova, Ljube Davidovića.

A hivatalos és elfogadható dokumentáció hiányában, Adán nem lehet összehasonlítani a ma érvényben lévő utcák neveit az előző időszakokban érvényben lévő utcanevekkel. Nem maradt fenn olyan dokumentáció, melyek alapján utcanév-lexikont tudnánk felállítani (mint pl. Zenta). Igy csak elvétve tudunk pontos meghatározást adni a mai utcák neveiről, melyek korábban más nevet viseltek. Példaként említeném, hogy ezeket tábori levelezőlapokról, szerződésekről és más írott dokumentumokról következtethetjük le: a mai Dimitrije Tucovic utca korábban Petőfi utca volt, a mai Savo Kovacevic utca pedig Kossuth Lajos nevét viselte…

Arról már szóltam, hogy az utcaneveket a település népi elnevezés részein (Sándor, Központ, Gunaras, Alvég, Macedónia stb.) már előbb bemutattam. Ehhez szorosan köthető dr. Molnár Csikós László Népi utcanevek című rövid értekezése, amiben egyes utcák népi elnevezéseit taglalja. Íme, az ismertető teljes szövege:

„Adán az utcáknak egy évszázadnál nem sokkal régebben van hivatalos megnevezésük. Azelőtt a település összes házát egységesen sorszámozták, úgyhogy ezres nagyságrendű házszámok is voltak használatban. Ettől eltekintve a nép számon tartotta az utcákat. Így a Zentai utcának azt az utcát hívták, amelynek folytatásában Zentára vezetett az út (ma Sava Kovačević utca). Később ezt az utat nyugatabban húzódó út váltotta fel, ennek beépített része hivatalosan is Zentai út. Régebben savó sornak mondták a savószagról, ugyanis többnyire juhászok lakóhelye volt, mindig lehetett tőlük túrót, tarhót vásárolni.

Adának másik legrégibb utcáját Szerb utcának nevezte el a nép (a mai Žarko Zrenjanin u.) mivel szerbek lakták. A Vízhordó utca (Branko Radičević u.) onnan kapta a nevét, hogy hajdan ott hordták fel a vizet a Tiszáról. Az Úri utcában (Dimitrije Tucović u.) tanítók, orvosok laktak, a Kórház utca (Đura Jakšić) a benne levő kórházról, illetve szegényházról (idősek menhelyéről) kapta a nevét, a Vásár utca a régi vásártérhez vezetett, a régi vásártérnél volt a Pipacs utca, már messziről virított a sok pipacstól stb.

Az 1854. évi sándori tűzvész után korszerűnek számító utcák épültek. Ezek már egyenes vonalat követnek, mindkét oldalukon járda van: Szélső utca, Második utca, Harmadik utca, Negyedik utca, Újsor stb. A Szélső utca (Svetozar Miletić u.) vagy mező utca a település szélén helyezkedett el, közel a mezőhöz. A Második utca (Karađorđe u.) volt utána a második a központ felé haladva, a Harmadik utca (Ady Endre u.) a harmadik, a Negyedeik utca (ma Petőfi Sándor u.) pedig a negyedik. Ezt az utcát Szent János utcának is nevezték a régi Zentai utca (ma Sava Kovačević) felöli végén lévő szoborról, amely a szóban forgó szentet ábrázolta. Az utcák sorszám szerinti elnevezése másodlagosan két korábban épült utcára is átterjedt, mégpedig a Kút utcára (Ötödik utca, hivatalosan Svetozar Marković u. a Nagy utca felőli végén lévő vaskereskedés tulajdonosáról pedig Kirinits utcának is mondták) és a Zsidó utcára (Hatodik utca, hivatalosan Vuk Karadžić u.). Az Újsor (Đuro Đakovic u.) a vasútállomás építése (1894) után létesült. Ennek az utcának nyugati részén hat szélmalom állt, róluk keletkezett a Szélmalom sor elnevezés. A Nagy utca (hivatalosan Lenin u.) is terjeszkedett a XIX században (északnyugat felé), elérte a Kukucskai sort.”

2011 0001 527 eu regionalis foldrajz 2

UTÓSZÓ

A Vajdaság településhálózatának gerincét a XVIII. századi kolonizáció során alapított szabályos sakktábla alaprajzú óriásfalvak és kisvárosok képezik. Ugyancsak a XVIII. században születtek újjá azok a mezővárosok, amelyeknek határában tanyák, majd aprófalvak is kialakultak. A lakosság etnikai összetétele a XVII. századtól napjainkig tartó – részben szervezett, részben spontán – migrációs folyamatok eredménye. Éles törést csak az 1945–1948. évek jelentettek: a lakosság 1/5-ét alkotó németek elhurcolásával, illetve kitelepítésével a Vajdaság etnikai színképének egyik meghatározó eleme tűnt el. A németek helyébe főleg horvátországi és bosznia-hercegovinai szerb, valamint Crna Gora-i telepeseket toboroztak; így kerültek a szerbek a tartományon belül abszolút többségbe (1991-ben 57%). A magyarok aránya 1880 és 1948 között 25% körül ingadozott, azóta viszont egyre erősebben fogyatkozik. Ennek oka a vegyes házasságokban, a szórványmagyarság nyelvi asszimilációjában, valamint a régóta igen alacsony születési arányszámban, az elöregedő magyar népességnek a 70-es évek közepe óta tartó természetes fogyásában keresendő . A nagyvárosok etnikai olvasztótégelyében való feloldódás mellett a külföldi munkavállalás is az átlagnál erősebben apasztotta a magyarok lélekszámát.

A leginkább magyarnak tekinthető települések tömbjét Bácska északkeleti részén, a Tisza jobb partjához tapadó Horgos–Bácstopolya–Bácsföldvár háromszögben találjuk. A Bánátban jóval csekélyebb, a Szerémségben elenyésző a magyar nyelvszigetek száma. A vajdasági magyarok 51%-a saját településén belül is kisebbségben van; mindez a fokozódó beolvadás, valamint a tartomány további elszerbesedése irányába mutat. A folyamat felgyorsult a 90-es években, amikor 242 000 boszniai és horvátországi szerb menekült a Vajdaságba, viszont 30 000 magyar a háborús veszély és a katonai behívó elől külföldre távozott. 2002-re a magyarság aránya 14%-ra olvadt, a szerbeké 65%-ra nőtt.

Kategóriák