A település meglétét a 11. századi írott források bizonyítják, Garam Benedek-rendi kolostor birtokaként egy halászfalut említenek Horgos néven. A 13. század elejétől kunok népesítették be a tájat, akik önrendelkezést kaptak IV. Bélától, területük határa a mai falu körzetét szelte ketté. A kunok emlékét őrzi néhány határnév is, mint a Kun-tó, Kis-Kun-tó, Kun-halom. A középkor legjelentősebb emléke egy templom maradvány és néhány sír. Ez önálló falu létezésére utal a Templom-dombnak nevezett határrész közelében.
A határőrvidék feloszlásával 1746-ban ezt a pusztát Kárász Miklós szegedi jegyző vásárolta meg, és a birtokbavétel után hozzáfogott a betelepítéséhez. A szűkebb értelemben vett mai település 1772-ben jött létre átgondolt betelepítési terv következtében. Körülbelül 120 család került akkor a faluba Magyarország különböző tájegységeiből. A későbbi évtizedekben még kb. 1000 új lakos érkezett melléjük. A vármegyék újraszerveződésével, a község Szegedhez tartozott. A 18. század végén és a 19. század elején fellendült az utasforgalom. Bevezették a Horgost is érintő postakocsi-járatokat. A 19. században a horgosiak főleg földműveléssel, állattenyésztéssel, illetve háziiparral foglalkoztak. Termékfeleslegeiket a szegedi és a szabadkai piacon értékesítették. 1837-ben már a szabók, kádárok, kovácsok, tímárok és csizmadiák alakítottak céheket. 1820-ban épült ki a falu hét utcája, és ez képezi a település magját. 1845-ben már iskola is működött. A századfordulón Horgos területe 18539 katasztrális hold, lakóinak száma 7275 volt. 1910-ben már 1533 házat és 8037 lakost számláltak össze. Horgosnak jelenleg 6000 lakosa van – a falu 90% magyar.
110 éves a horgosi labdarúgás
A napokban ünnepelte 110 éves fennállását a horgosi labdarúgás. A VÍRUSNAPLÓ szerkesztői a helyszínen jártak.
A jeles évfordulóról a helyiek a Csongrád-Csanád Megyei Labdarúgó Szövetséggel közösen emlékeztek meg. Sors Róbert a Horgos 1911 Labdarúgó Klub elnöke külön kiemelte Kis-Rigó László püspök és Nógrádi Tibor Csongrád-Csanád megyei labdarúgó szövetségi igazgató támogatását.
A Szentmihálytelek elleni horgosi sikert hozó barátságos labdarúgó mérkőzést követően a kultúrházban ünnepi megemlékezéssel és díjak átadásával zárult a jó hangulatú megemlékezés.
A horgosi foci története
A FIFA 1904-ben alakult meg Párizsban, hét évre rá már Horgoson is szerveztek labdarúgó mérkőzéseket. A horgosi foci története nincs még pontosan feltárva, annyi azonban bizonyos, hogy 1911-ben, 1912-ben játszottak már itt mérkőzéseket a HAC, azaz a Horgosi Atlétikai Club színeiben.
Szalma András visszaemlékezése szerint az első labdarúgó pályát Horgoson a Hegedűs-tanya mellett jelölték ki, és ott játszották az 1911-ben megalakult első csapat mérkőzéseit. A világháború azonban felbomlasztotta ezt a klubot és csak 1923-ban alakult újra.
Amstadt Antal visszaemlékezései szerint a csapat sokáig a HAC nevet viselte és 1928-ig Kamaráson zajlottak a labdarúgó események. Jó csapat volt, hiszen a Katanics testvérek bekerültek az országos válogatottba. Szeged, Tápé, Dorozsma, Kanizsa csapatai ellen is megmérkőztek. A II. világháború után a HAC-ból Napredak-Haladás lett.
Miskolci Zoltán arról mesélt, hogy egy-egy mérkőzés Horgoson esemény volt. 24-től 45-ig minden vasárnap a Nagykocsma iskolából indultak a focipályára, elől a levente fúvószenekar, mögötte pedig katonás rendben a leventecsapat. Gyalog ment a népes szurkolótábor is. A pályakezelők kihordták a közeli házaknál tartott ülődeszkákat, amelyeket minden meccs után vissza is vettek.
Az 50-es évek elején a Vadászotthon közelében kialakított pályán és az úgynevezett Kun-tónál focizott a csapat, de miután ezt a területet elárasztotta a víz, új helyszín után kellett nézni. Egy-két bajnoki idényben a kastély kertjének gyepszőnyegén folyt a játék, és csak 1959/60-ban került sor a mostani segédpálya, 1973/74-ben pedig az új aréna kiépítésére.
A horgosi foci történetében voltak hullámvölgyek és hullámhegyek. Talán sokan az 1959-es generációt tartják a legjobbnak, mások szerint a 2001/2002-es csapat volt a legsikeresebb, persze vitatkozni mindig lehet. A lényeg az, hogy a horgosiak mindig és minden időben szívvel-lélekkel, tisztességgel és becsülettel játszottak, öregbítve a falu hírnevét a labdarúgás terén is.