A szabadkai városháza a dekoratív szecesszió befejező szakába tartozik, mert építése idején az európai architektúra már igyekezett megszabadulni a túlzott díszítésektől, ezzel szemben előtérbe került a kor diktálta célszerű elrendezés. Ma a város jelképe és meghatározó épülete, s egyúttal a magyar nemzeti stílus egyik utolsó megnyilvánulása. Olyan urbanisztikai és építészeti mű, amely meghatározta a városközpont további kialakítását. Méretei is lenyűgözők, négy-négy átrium, díszes kapuzatok, látványos attikák, szobrok és domborművek sokasága gazdagítja megjelenését. Egyedül álló jelenség a kétszínű Zsolnay-cserepek játékával, hangsúlyos manzárd tetőivel és a kőszalaggal körbefont masszív földszinti övvel. A város sziluettjében felkiáltójelként magasodó 76 méter magas tornya uralja a városképet.
A tervezők az épület nagyon eredeti elrendezésű, működtetését tekintve is jól szervezett városházát álmodtak meg, amely korszerű közművekkel, ideális belső fényigényeket kielégítve épült meg. Az idő múlása igazolta az újító szellemet. Ez az épület építése idején is modern hivatali és üzleti létesítmény volt, és ma is képes megfelelni a hasonló igényeknek. Ez a mindent átfogó művészeti remekmű az építészet, az alkalmazott iparművészet és az iparos kézművesség nagyszerű egysége. A belső és a külső tér, valamint az épület berendezései kimagasló összhangban vannak, a tervezőpáros jellegzetes kézjegye minden részleten fölismerhető. A díszítések ugyan gazdagabban vannak jelen a központi termekben, de a mellérendelt helyiségek sem nélkülözik az igényességet. Pazar enteriőr jellemzi az ügyfélfogadó teret, a reprezentatív lépcsőházat, a nagy tanácstermet és mellette a két kisebbet. Páratlanul gazdag a díszítmények sora, imponáló az anyagok változatossága. A kőbevésett dombornyomású részletek, a kovácsoltvas virágfonatok, a pécsi Zsolnay gyár eozin és pirogránit elemei, a rézből készült részletek, a festőmunkákkal kiemelt virágmintázatok, a míves famegmunkálások mind-mind egységes szimfóniába olvadnak. Minden motívum a magyar népművészetből ered, ahol a tulipán, mint a magyarok kedvelt virága kiemelt helyet foglal el a motívumok között. Mindezek mellett a közgyűlési terem díszei a híres budapesti ólomüveges, Róth Miksa művei, ő különleges szépségű, színes üvegablakokon örökítette meg a magyar történelem nagyjait.
A művészi értékeken kívül, figyelmet érdemelnek műszaki újdonságok is. Nem alkalmaztak újszerű szerkezeti megoldásokat, az épület mégis igazi mérnöki bravúr. Különleges követelmények elé állították az építőket a méretek, a talaj kedvezőtlen összetétele, amelyre alapoztak, és szűkös volt a határidő is. Klasszikus téglaépület ugyan, de némely részébe vasszerkezetet is beiktattak. A közgyűlési terem fölötti kupola, mely szépségével rabul ejt minden tekintetet, olyan, mint egy igazi szobrászati remekmű: mindössze 8 cm vastag, tűzálló és önhordó boltozati héj. Korszerű kialakítású a szellőztető, légkondicionáló és fűtési rendszer is.
Ez a bejegyzés nem is annyira lényeges, hanem a következő kép – amelyet 1970 március 9-én készítettem a szabadkai városháza tornyában – csak emiatt jött létre a mai blog:
