Kohári Nándor, történész, politikus, kulturális szervező, a VÍRUSNAPLÓ szerkesztőségének tagja ma ünnepli 47. születésnapját. A tápéi családi házban megszervezett eseményen Pleskonics Andás költő-zenész méltatta az ünnepeltet:

Jobbassi Plesi Bálint: Profán dicshimnusz Kohári Nándor fennállásának 47. évfordulóján Jó profán dolog a közeli barátnak dicshimnuszt írni, de vannak napok, amikor az ember képtelen a múzsájával bírni; pláne, ha a mondott barátnak histórikus napja vagyon, el nem múlhatik az, ane’kül, hogy Őt meg ne énekelnők, nagyon! A megengedő Úrnak ezerkilencszáz meg hetvenötödik évében… (midőn az poétánk – aki vagyok – elsőt lapozta az ő munkakönyvében) jövel e dicső legény közénk, hogy legyendjen majd ő: anyának-apának nyájas, jó gyermeke, testvérnek rajongó testvére, begyűjtött tudások hűséges őrzője, s jeles barátok serény beszerzője… Eljöve e szerény legény: Tápé – Szeged (határos) népének javára tenni dolgát, még, ha nem is kapott érte mindég szülinapi tortát. Tolta a szekeret, hirdette az igét s elnyűtte a közért néhány hű biciglijét… Mosollyal viselte az első 47 minden baját-nyűgjét, a jók erkölcsével oszlatta kísértések kénkő-füstjét! Nándi! Nandi!... mától: Nándor! Evilági útjaidon örök vándor! Emberéleted útjának fele felé, örvendj mindannak, aki és ami Te Vagy, mit magadból adtál másoknak, eddigelé, mit nyomdokod, itt maga után hagy… ! Nyomkodd tovább a megfelelő gombokat és orvosold a reádbízott gondokat… Hálásak Neked a Védőhálósok, UTC-s, s a baktói sportosok; „al s feltétlen” őrzik örök időkre neved a Nándorfehérvári és a Szentistváni Napok, miket oly szívvel ápolsz, mint jobb helyeken a papok… Negyvenesek, negyvenhetesek, kik a négy X-en már jól túlestetek! Bölcsen ifjak, még csak mostantól foganva lesztek… Miképpen a szentölt vízbe mártott testek (!), na jó, a jóba immár belelestek – és utána mindjárt beleestek… Ti pedig védő, vagy ártó angyalok, ne legyetek restek, lenge szárnyaitokkal lepjétek be Tápét-Pestet! Enyhítsétek és óvjátok ez esendő testet, s varázsoljatok néki minden napra egy kéjes estet! Mi pedig itt, tisztelő barátid az Úrban, pendülünk ahányan, ím’, ez egy húrban: Negyvenhét, negyvenhét - egy híján a megengedő negyvennyóc, ne csüggj, mint agg komáid aszott (üs)tökén a gyenge kóc! Kuszul mán a szép új világ és foszlik szarta-szerte! Verj Te belénk lelket, hitet, kedvet, ahogy szoktad: veresd, amiként a magyar, a briteket szarrá verte, s szopd velünk az szent nedűt, miként azt mindég szoptad! Azt kívánjuk neked, hogy ami nem fért bele ebbe ’47-be, férjen bele és gyümölcsözzék az ránkgyüvő negyvenhétbe ! Mindent bele Nándi! Mindent bele!