kollár ferenc vallomás a szerelemről te tudtad hogy az a szerelem amikor egy idősebb férfi tanítja a fiatalabb nőt kulturálisan és szexuálisan te tudtad hogy a szerelem szépek és a nemesek elcsábítója bátor merész határozott rettenetes vadász aki mindig készen áll új és új fortélyok kieszelésére kíváncsi mindenre sok kelepcét rejt egész életében hajlamos filozofálni és rettenetes csaló te tudtad hogy a szerelem néha nem szép és nem kifinomult dolog hanem mezítláb ruhátlanul kóborol te tudtad hogy a szerelem az embert újra és újra az igazi lét birodalmába vezeti te tudtad hogy a szerelem az aki szeret és nem az akit szeretnek szépségre pedig csak annak van szüksége akit szeretnek nem pedig annak aki szerelmes lesz és minthogy a szép azonosítható a jóval aki a szépet akarja akarja a jót is és csak akkor lesz boldog ha ezt megtalálta te tudtad hogy a nőm iránt érzett hálám a szerelemem legintenzívebb fokozata és ez az érzékelés által okozott élvezet felülmúlja az élvezetet te tudtad hogy az én szerelmemnek nincs története de ehhez is bátorság kell
Casanova neve minden idők legnagyobb nőcsábászát fémjelzi. Örök időkre szóló, bérelt helye van a hódítás művészeinek arcképcsarnokában. Casanova és Don Juan neve gyakran összefolyik. Mindketten a nők elcsábításának hírhedt kalandoraiként élnek a köztudatban. Azonban, amíg Don Juan a fikció szülötte és könyvek lapjain hirdeti életérzését, addig Casanova lézető személy, aki megélte, majd megírta saját életének történetét (Histoire de ma vie – Életem története, L’Histoire de ma fuite – Szökésem története, Icosameron stb. Míg igazolt, hogy kordokumentumként jelentősek a 18. század szabad erkölcsű világáról, addig az életrajzi vallomásosság valóságtartalma erősen kétséges).
Mi lehet az oka, hogy változatlan intenzitással él a köztudatban évszázadokkal később is? Casanova mint a tökéletes nőt kereső ködlovag, aki csábításaival nemcsak önös érdekeit szolgálja, hanem a női szívek meglágyítója is, a Férfi, az Alfa hím. Őt nem fenyegeti az elpapucsosodás veszélye, ő csak olykor megjelenik, olykor eltűnik és bizsergető érzéseket hagy a hajnalra és a magára hagyott hölgyre. Ez a botrányos kalandori életmód már-már irigylésre méltó, ha nem is a megvalósítás miatt, de a fantáziajáték érdekében mindenképpen. A 21. századra jellemző, hogy a szexualitással kapcsolatos konvenciók tág határok között mozognak, a szinglidivat és az egyéjszakás kalandok kultusza, a párválasztás kitolódásadása, a csajozás-pasizás sportként való teljesítményhajszoló űzése újra aktuálissá tette a legendás nőcsábászok felemlegetését.
Másrészről ugyanebben a világban, ahol nem talál egymásra a pár egyik és másik fele ugyancsak kultikus magasságba emelkedik az olyan csajozó művész, aki lépésről-lépésre hódít, rászánja az időt és az energiát. Aki ilyesfajta segítségre szorul, ma már nem kell megmerítkeznie a casanovai életmű csalástól, alantas és obszcén szexualitástól terhes tanításaiban, hiszen Pick Up Artist létezik, PUA-vá válni ma már nem csupán egy légből kapott vágy. Ám a casanovai stílus továbbra is bizsergető, ha máshol nem, az ábrándok vidékén: elcsábítani, megszerezni a tapasztalatot és az élményével elmenekülni az újabb várható élmények felé.
Gian Giacomo Geronimo Casanova 1725. április 2-án született a komédiás család első gyermekeként. A művész véna testvéreiben is megmutatkozott – csak bennük ez a társadalmi elfogadottsággal is társult (festők, zenészek). Nyolcévesen gyakorlatilag árván maradt, miután elvesztette apját, színésznő anyja pedig folyton Európát járta fellépéseivel. Hiába adták be papnövendéknek, botrányos viselkedése miatt kicsapták. Botrányai a későbbiekben folyton – Európa széltében és hosszában – öregbítették hírét. Normaszegő életvitele miatt a velencei hatóságok szabadságvesztésre ítélték, azonban a Dózse-palota hírhedt börtönéből mégis sikerült megszöknie. Az ellene felhozott vádak közé tartoztak a szexuális kicsapongások, a hamiskártyázás, a vallástalanság és még hasonló sötét és kétes ügyletek. Kalandos élete során megfordult Európa legtöbb városában, ahol ott hagyta emlékét egy-egy széphölgy szívén és éjjelén.
Azonban, amikor emlékiratait írta, már egy tapasztalt idős ember ült az íróasztal mögé, aki saját tragédiáját látta az öregségben és az elmúlásban. Nincs belenyugvás benne, ahogy egész életében sem találta meg azt a nyugalmat, amit hajszolt és hirdetett. Alapelve és önéletírásának egész alapkoncepciója az volt, hogy egy olyan férfi életét örökítse meg, aki elhatározta, hogy a gyönyörök megtapasztalása révén fogja elnyeri a nyugalmat. Ez a paradox állítás az egész casanovai életérzés és filozófia alapja. Ennek képtelensége abból a benne rejlő ambivalenciából fakad, ami elképzelhetetlenné teszi, hogy a nyugalmat azáltal lehessen elérni, hogy folyamatosan fennáll a gyönyörhajsza és a kísérlet annak megélésére. Az író Casanova motivációja minden bizonnyal az a törekvés, hogy ezt az életvitelt és ezt a filozófiát elfogadhatóvá, hihetővé tegye és megindokolhassa, hogy nem bűnös a gyönyörhajhászat.
Casanova emlékiratai szerint több mint 100 nővel volt intim kapcsolata. De ez talán túl finom megfogalmazás. A casanovai szexualitás nem a nőkért, hanem a gyönyörért vagyis magáért a szexualitás kiéléséért zajlik. A szexuális gyönyör pedig beláthatatlan sokszínűséget rejt magában. A próbálgatásban Casanova partnerei hol kurtizánok, hol rokonlányok, hol férjezett asszonyok, hol szűzlányok, hol férfiak, hol gyerekek… Fékezhetetlen gyönyörhajhászat az, ami őt örökös akciókban tartja. De a casanovai filozófia éppen azt hangsúlyozza, hogy normaszegése nem bűn. Hogy miért? Normaszegésének egész erkölcsiséget adott alapul, olyasmiket tartópillértként kiemelve, mint, hogy ha nincs lelkifurdalásom, bűnös sem lehetek, vagy ha egy dolgot én nem teszek meg, akkor majd más fogja, tehát inkább én tegyem meg, mint más, illetve az örök mentség: “sokkal rosszabbat is tehettem volna”. Casanova mindig csak finoman hágja át a normákat, nem provokál és felforgatni sem akar.
Casanova tanácsai saját önéletírásából szűrhetőek le, melyek a nők elcsábítását nem elsődleges narratív szálként emelik ki. Írásmódjára jellemző, hogy elutasít mindenféle illendőséget. Az alantas témákat ugyanúgy a maguk nyers valóságában írja meg, mint a szerelem örömét. Testnedvekről, a nők véréről, a betegségekről nyíltan vall. Részben mint a külső szemlélő, részben mint a tapasztalat birtokosa. Írásmódja az élőbeszéd szabadságához áll közel, semmint az irodalmi konvenciók követéséhez. Önéletírásában ironikus, sokszor cinikus hangot, de mindig szellemes és találó képet fest személyekről, helyzetekről, társadalomról. Minden alkalmat megragad, hogy kielégítse azt a bizarr vágyát, hogy az intim részletekre kitérjen, legyen ez anatómiai kíváncsiság a női vagy a férfi testről vagy az együttlétek technikai részletezése.
Ő is a pillanat embere, akárcsak Don Juan. Csalások, párbajok, elvesztett és megszerzett pénzösszegek, elcsábított és elhagyott asszonyok élménymorzsái mindig csak a pillanatban élnek, nem akar tanulni belőlük, nem is törekszik egy konformista kipolgári lét beredezésére. Nem akar tömegember lenni. De nem is akar felelősségvállaló felnőtté sem válni. Casanova tanácsaként megfoglamazható egyik elv, hogy pillanatemberként az improvizáció legyen a mindig bevethető alapstratégia. Mindig cselekedni kell a vágy szavának engedve és nem túlgondolni sem előtte, sem utána. Ő az, aki állandóan egy hevítő győzelmes szexualitás tüzben ég.
Homoszexuális tapasztalatairól is beszámol, igaz, nagyon diszkréten vagy inkább elhallgatva, s inkább csak “következmény nélküli őrült játéknak” tekinti. Azonban ebben a casanovai keretben ennek a ténye is a szexuális egyenlőséget támasztja alá férfi is nő között, hiszen a partner neme lényegtelen, amennyiben a gyönyör megélése a cél. Erotikus részegségben tobzódik nőkkel, férfiakkal, gyerekekekkel is. (Emlékirataiból látszik, hogy minél idősebb lesz, anál inkább fordul érdeklődése az egyre fiatalabbak felé, s enged a szexuális kísértésnek.) Ugyanígy nem lát korlátozást abban sem, hogy családtagok között miért ne lehetne szexuális örömszerzés. Ezek a pedofil és vérfertőző történetek azonban mennyiben lehetnek megélt részei a szexuális gyakorlatának, és mennyire csupán az emlékiratíró idős, kéjenc úr fantáziálásnak?
Alapgondolata, amely mentségül is szolgál számára: az ember élhet boldogan és nyugodtan akkor és úgy, ha a gyönyört magért a gyönyörért űzi. Ezzel máris felmenti magát a törvényszegések bűne alól. Ezen elméleti alappal pedig azonnal érthetővé válik viselkedése beleértve a homoszexualitást, a vérfertőző viszonyait, a transzszexualitást stb. Az Életem történetének bevezetőjében kimondja: „Egész életemben az volt a legfőbb elfoglaltságom, hogy hódoljak az érzékek örömének, és soha semmit nem tartottam ennél fontosabbnak”. Mi a gyönyörök forrása? Nők, lakomák, bosszú, párbajok. És mi az, ami ettől idegen? Az apaság, de maga a gyermek megfoganása is (ha beszélhetünk nála igazságérzetről, akkor bántotta, hogy a szexuális örömök felelőtlenségéért csak a nők fizetnek meg), a betegség bizarrsága (de nem taszítása), házasság. Casanova nem az a szerető, aki a csábítást szakmaként űzte.
Nála a csábítás mindig annak szólt, aki iránt őszinte érzelmeket táplált. Casanova csak azzal kezdett, akiről a pillanat elhatározásában úgy érezte, feleségül is tudna venni. Aztán elmúlt, kiházasított és jött a következő “szerelem”.
Fogadok, hogy ha Casanova az üzletre koncentrált volna a 18. században, akkor övé lenne az akkori Apple. Hogy miért? Mert felfedezte a sürgetés fontosságát.Szóval, hogyan is működik ez a sürgetés dolog, amihez Casanova annyira jól értett? Egyáltalán semmi köze ahhoz, mint amit Heath Ledger csinált néhány ostoba filmben, mikor Casanovát játszotta. Akkor miről is van szó? Az emberi lények, a nőket is beleértve úgy vannak programozva, hogy ha választhatnak az azonnali, vagy a későbbi döntés között, akkor később döntenek. Ez azért van, mert el akarjuk kerülni a sérüléseket, és az örömöt keressük. Mivel egy döntésnek előre nem látható következményei lehetnek, azt hisszük, hogy a döntés kockázatos dolog. Tehát elkerüljük, mert fájdalmasan végződhet.
Ha viszont azt mondod „most kell döntened, vagy később már nem lesz rá lehetőséged”? Félni fogunk, hogy elveszítünk valamit, és ezért döntünk. Az eredmény: a dolgok sürgetése működik. Nagyon jól beválik, mert erőlteti az embereket, hogy döntsenek azonnal, vagy nézzenek szembe a következményekkel. Ha visszalapozol az első titok utolsó bekezdéséhez, láthatjátok. hogy alkalmazom a sürgetést, hogy feliratkozzatok a hírlevelemre. Eddig nem vettétek észre, vagy igen? Menjünk tovább: Hogyan kapcsolódik tehát a sürgetés a randizáshoz?
Casanova hódító egyfolytában utazgatott. Spanyol nőket hódított Spanyolországban, görögöket Görögországban, és így tovább. Mindig úton volt, tehát csak rövid időre volt elérhető az őt szerető nők számára. És ők ezt pontosan tudták. A nagy titok a következő: ha vonzalmat keltesz egy nőben, találd, ki mi történik, ha egy most vagy soha helyzetbe kényszeríted?
A mostot választja, és veled alszik. Inkább, mint hogy örökre elveszítsen. Mindannyian el akarjuk kerülni a fájdalmat, emlékszel? Ezen kívül, azzal hogy azt mondod, mész, sokkal nehezebben megkaphatóvá válsz, mint az átlagember. A nők nem akarják az átlagot, mert ugyanannyira élvezik a vadászat izgalmait, mint mi. És mivé válsz azzal, hogy egy szűk időkeretet adsz nekik? Nehezen megkaphatóvá, egy kihívássá. Ez azt jelenti, hogy nem rossz ötlet utazgatnod, és tudatnod a csajokkal, hogy elmész.
kollár ferenc szeretőim és ágyasaim eduák mandulák sarolták szylvák corák luluk színésznőcskék pincérlányok fodrászok manikűrösök nem igazi kurvák ők de igazán ők is csak sexet cserélnek juttatásért nem is háremnőim ők mert őrzésükre nincs enuchom és felettem hiába formálnak jogokat mégis csak én határozom meg a kapcsolat végét közben tanítom őket kultúrára meg hangszeren játszani egyesekből takarítónőt csinálok másokat meg etetek és öltöztetek hát ők az én szeretőim egyesek előlépve ágyasaim