BEVEZETŐ
Korában a III. Pál pápa által összehívott, 1545-ős tridenti zsinaton meghatározott módon folyt a római katolikus egyházban a latin nyelvű szentmise. Majd a XXIII. János pápa által összehívott második vatikáni zsinat 1962-ben határozott az anyanyelvi misézésről, amelyet 1969-től vezettek be.
Különben második vatikáni zsinat zsinat határozatai és eredményei hatalmas előrelépést jelentettek a római katolikus egyház ökumenikus nyitásában és a 20. századi társadalommal való párbeszédében. Az egyház belső reformja szükségessé tette az egyház eszmei, dogmatikus tartalmának tisztázását és biblikus mélyítését. Ugyanaz az eszmei alap indította el a világgal kezdeményezett dialógust is, melyben az egyház erkölcsi erejének és isteni küldetésének tudatában a hívőkön keresztül segítséget kíván nyújtani az új történelmi szakaszba lépő emberiségnek. Ökumenikus volt a zsinat minden ízében, mert át akarta fogni az egész világot. Eddig nem látott egyetemességben a zsinat „a világegyház zsinatja lett a világról”. Minden új kijelentés a régi és maradandó hiten alapult.
2018-ban a németországi római katolikus egyház belső berkeibe beszivárogtak bizonyos civil liberális erők és rávették a német főpapokat egy olyan „Szinodális Út” elindítására, melynek megfogalmazott követelései többek között a papok nősülése, a női papok, valamin a melegek házasságának elismerése. Jelenleg elmondható, hogy nem minden esetben egyeznek a német főpapok javaslatai a hívők elváraival, de valamilyen formában a németek nyomást gyakorolnak a Vatikánra és szeretnék a reformjaikat 2023 végéig bevezetni. Azt érzékelhetjük, hogy a felgyorsult világunkban az egyház bizonyos részei változásokat szeretnének, valamint ezen törekvések kiélezték az egyházon belüli ellentéteket és ezek, akár egyházi szakadáshoz is vezethetnek.
LEGÚJABB
Február 4-én a Német Katolikus Egyház „Szinodális Útja” legfelső döntéshozó testületének, a Szinodális Közgyűlésnek az ülésén a résztvevők megszavazták első olvasatban azt a szöveget, amely felszólít a női papok felszentelésének engedélyezésére.
A szöveget 174 igen, 30 nem szavazattal és 6 tartózkodással fogadták el a Szinodális Út plenáris ülésének második napján. Az anyag, amely a következő címet viseli: Nők az Egyházi Szolgálatokban és Hivatalokban”, leszögezi: „Nem a nők egyházi szolgálatokban és hivatalokban való szerepvállalása igényel magyarázatot, hanem éppenséggel a nők kizárása.”
A Közgyűlés tagjai között nemcsak a német püspököket találjuk, hanem a Német Katolikusok Központi Bizottságának (ZdK), ennek a befolyásos világi testületnek a 69 tagját is, illetve a német egyház egyéb képviselőit.
A szavazást megelőző napon az „Új Kezdet” elnevezésű német csoport sürgette a világ püspökeit, hogy foglaljanak állást a Szinódusi Úttal szemben. „A keresztény egyház legközelebbi szakadása már itt leselkedik a sarkon” – írták. A vitában kritikusan felszólaló ellenzők között volt Rudolf Voderholzer regensburgi püspök és a 2021. évi Ratzinger-díjas filozófus, Barbara Gerl-Falkovitz. is.
Ugyanazon a napon, pénteken a szinodális közgyűlés tagjai egy másik felhívást is támogattak, amely a „viri probati”, a kipróbált, érett gondolkodású, házas férfiak felszentelését és a papi cölibátus opcionálissá, azaz választhatóvá tételét sürgeti. Ugyancsak aznap került sor arra a szavazásra, amely során 163 igen, 42 nem szavazattal és 6 tartózkodással elfogadták a női diakonátus szorgalmazását.
Egy másik állásfoglalás 177 igen szavazattal (köztük a jelenlevő püspökök 79%-ának egyetértésével), 24 nem és 6 tartózkodás ellenében pedig azt támogatta, hogy az új püspökök kinevezésébe világiakat is vonjanak be.
A rákövetkező napon pedig újabb szavazás következett, ezúttal az „Egymást szerető párok megáldási ceremóniája” című dokumentumról, amelyet 161 igen, 34 nem szavazással és 11 tartózkodással támogattak a résztvevők.
Ennél is tovább merészkedett a következő dokumentum, melynek címe: „A homoszexualitásról szóló tanítás újraértékelése”, amely 174 igen szavazattal, 22 nem-mel és 7 tartózkodással azt szorgalmazza, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusának 2357-2359. és 2396. szakaszait a homoszexualitás átértékelése részeként revideálják és átírják.
ÖSSZEFOGLALÓ
Német Katolikus Egyház „Szinodális Útja” azomban nem tekinthető szabályos zsinatnak, hiszen nem engedélyeztették Rómában, és határozatait nem csupán a püspöki kar, illetve a pápa jóváhagyásával kívánják elfogadni, hanem ennél jóval nagyobb kört vonnak be a döntéshozatalba. Mondhatnánk úgy is, hogy demokratikus módon szinte mindenki szavazhat arról, milyen Egyház kell neki, milyen tanítást tart elfogadhatónak a mai modern világban. Ami nem tetszik, azt át kell írni, ki kell dobni a Bibliából és a Katekizmusból is.