Az 1970-es évek megindították a Hungaroton nemzetközi megbecsültségének ugrásszerű növekedését. Ennek legfőbb tényezője – Bors menedzsmentelvei mellett – egy rendkívül tehetséges zongorista- (Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Jandó Jenő) és operaénekes-nemzedék (Sass Sylvia, Kincses Veronika, Tokody Ilona, Kalmár Magda, B. Nagy János, Sólyom-Nagy Sándor, Miller Lajos, Kováts Kolos, Polgár László) megjelenése és a Liszt Ferenc Kamarazenekar megalakulása. Az ő felvételeik korlátlanul eladhatók voltak a jól fizető nyugat-európai, észak-amerikai és japán piacon, szinte kizárólagos „eltartói” voltak a hazai lemezkiadásnak, ezért sok sértődést okozva, rájuk koncentrált a vállalat. Ennek eredménye lett az „aranykor”, az 1980-as évek, amikor „díjeső” zuhogott a Hungaroton-lemezekre, koprodukciók sorozata kezdődött tekintélyes cégekkel (pl. CBS Masterworks, Philips, Erato). Az 1970-es évek magyarországi rendszere nem segítette a beat- és rockzene terjedését: szigorúan lépett fel a másként gondolkodás, a nyugatmajmolás, a „rendszer bomlasztása” ellen. A kultúrát tervutasítással irányították, a piac szükségleteit, a valós igényeket nem vette figyelembe a hatalom. A könnyűzenei életben sokan úgy nevezik ezt az időszakot, hogy Aczél-korszak. Valójában Aczél személyesen nagyon ritkán foglalkozott a popszíntér eseményeivel: végtelenül lenézte és megvetette a műfajt. Két magatartás volt: az egyik szerint a legjobb az lett volna, ha nincs popzene – ezt képviselte Aczél György, a másik azt sugallta, hogy csináljátok, de ne kelljen foglalkoznunk vele – ez volt a minisztériumi álláspont. Erdős Péter a lemezkiadó vállalat igazgatója, anno valami oknál fogva (talán Ambrus Kyri makacssága miatt) nem akarta kiadni a Dubrovniki nyár című slágert, de a VÍRUSNAPLÓ most bemutatja – szövegíróját,zeneszerzőjét és előadóját is:
Kalmár Tibor: DUBROVNIKI NYÁR (1969)
Tündökölt a nyár, lent az Adrián,
Rám nevetett egy fiú, akkor egy délután,
Nem biztattam, sőt, büszkén küldtem el őt.
Te dubrovniki halász, szép barna zsívány,
A hálódra jól vigyázz és ne vesd ki reám,
Én nem leszek úgysem a zsákmányod,
S ha mégis lennék, százszor megbánod,
Én nem leszek úgysem a zsákmányod,
S ha mégis lennék, százszor megbánod.
Másnap délután újra várt reám,
A parton, a pálmák alatt, dalt énekelt hozzám,
Nem biztattam, sőt, újból elküldtem őt.
Te dubrovniki halász, szép barna zsivány,
A hálódra jól vigyázz, és ne vesd ki reám,
Én nem leszek úgysem a zsákmányod,
S ha mégis lennék, százszor megbánod,
Én nem leszek úgysem a zsákmányod,
S ha mégis lennék, százszor megbánod.
Véget ért a nyár, itthon élek már,
Ám eme őszi estén, gondolatom ott jár,
Néhány kis fénykép, az már minden emlék.
Te dubrovniki halász, szép barna zsivány,
A hálóját a gonosz, mért vetette ki rám?
Én nem leszek juszt sem a zsákmánya,
De én lettem, ki százszor megbánta,
Itt zeng a fülemben a nótája, hogy:
Csiribiri bela mare moja
Légy a szívem párja,
Csiribiri bela mare moja
Légy a szívem párja,
Csiribiri bela mare moja
Légy a szívem párja,
Csiribiri bela mare moja
Légy a szívem párja.
Berki Géza: DUBROVNIKI NYÁR (1970)
Berki Géza (1927–1987) A Rádió Tánczenekara, majd az abból alakult Stúdió 11 tagja. Több mint ötven dal szerzője és több mint tíz filmzenét is írt: Sikátor (1966); Tilos a szerelem (1966); Krebsz, az isten (1969); Legenda a vonaton (1970); K. O. (1975); Ballagó idő (1975); Élve, vagy halva (1979). Egyik ismert szerzeménye: A pancsoló kislány dala.
