2022. FEBRUÁR 16. A VILÁGHÍRŰ HORVÁT NAIV FESTŐK

Szerző: | febr 15, 2022 | Vírusnapló, Archívum, Naiv festészet

A VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzésében, egy Magyarországon kevésbé ismert képzőművészeti témával foglalkozom – a több mint száz horvát naiv festőt szeretném bemutatni:

unnamed

BEVEZETŐ

A naiv művészet a tanulatlan, de professzionális egyének művészi tevékenysége, akik inspirációjuk és kutató eredményeik erejével túlnőnek az amatörizmuson, és a kortárs művészet egy sajátos szegmensét alkotják. A naiv művészet, mint az egyén képi kifejezése, jelentősen eltér a népművészettől, amely kollektív erőfeszítés és hagyomány eredménye, de sajátosságaiban is eltér a művészi mesterségtől és a gyerekek ábrázolási kifejezés módjától, bár megjelenésében hasonló hozzájuk. Ezek az alkotók nem ragaszkodnak a látszati ábrázolás szabályaihoz, így alkotásaikban perspektíva- és arányeltolódások tapasztalhatók, a tér és formai megoldásokat ösztönösen alkalmazzák .

A naiv művész egy történettel, mesével vagy mítosszal igyekszik megragadni a körülötte lévő világot, így a narratíva is ennek van alárendelve. Mivel ezek a művészek nem ismerik a festészet akadémiai szabályait, így alkotásaikban perspektíva- és arányeltolódások tapasztalhatók, számos formai és térbeli logikátlanság szembetűnő. A naiv festők gyakran folyamodnak az élet lírai idealizálásához, mesékhez és fantáziához. Az expresszív formák teljesen egyéniek, és nem illeszkednek a történelmi fejlődéshez, hanem saját hagyományukból, saját tervezésükből és esztétikai értékekből és munkamódszerekből fakadnak, ami minden naiv művész sajátos és egyéni vizuális nyelvét eredményezi. A naiv festészetben a festészet minden ága képviselteti magát: csendéletek, tájképek, városképek, portrék, aktok, enteriőrök, figurális kompozíciók.

Ivan Generalić2

A naiv művészet a késő XIX. században tűnt fel, Gauguin, Picasso, Kandinsky idejében, mikor ők a klasszikus formákat igyekeztek lerombolni és új kifejezési lehetőségeket kerestek, majd folytatódott a szürrealista mozgalmon keresztül, amely feltárta a mindennapi élet mindenhatóságát és a valóság anatómiáját.

IvanGenerali Plesvgoricaj 1

A naiv művészet elnevezést számos név előzte meg: Szent Szív Szentjei, Vasárnapi festők, a valóság népi mesterei, népművészet, ösztönfestők, primitív művészet, marginális, autodidakta vagy eredeti művészet.

Ennek a művészetnek a fő jellemzőjét a francia avantgárd által felfedezett Rousseau (1844–1910) vámtiszt adta. 1884-ben állított ki először a Függetlenek Szalonjában. 1928-ban Wilhelm Uhde német-francia művészeti kritikus Párizsban rendezte meg a Szent Szív festői című kiállítást, ahol Rousseau mellett kiállított még: Séraphine Louis (1864–1942) francia naiv művész, Louis Vivin (1936-), C. Bombois (1883–1970) és A. Bauchant (1873–1958).

Az 1937-es párizsi Népi Valóságmesterek című kiállítás után a naiv művészet Franciaországon kívül is elismertté vált. A naiv művészek Európa és Amerika számos országában megjelentek: Svájcban (Adolf Dietrich (1877–1957), Angliában Alfred Wallis (1855–1942), Németországban Adalbert Trillhaase (1858–1936), Olaszországban Antonio) Ligabue (1899–1965), Spanyolország Miguel García Vivancos (1895–1972), Lengyelországban Nikifor (1895–1968), Csehországban Robert Guttmann (1880–1942), Szlovákiában Anna Ličková, (1895 1970), Magyarországon Csontváry-Kosztka Tivadar (1853–1919), Oroszországban Niko Pirosmanašvili grúz festő (1863–1918), Amerikában Mózes nagymama, valódi nevén Anna Mary Moses Robertson (1860–1961), Morris Hirshry (1860–1961), Horace Pippin (1888–1946). Erős festői tevékenység fejlődött ki Haiti afrikai lakossága körében; legkiemelkedőbb képviselője Hector Hyppolite (1894–1948).

Ivan Generalić 1

Néhány naiv művész szobrokat tervezett, gyakran élénk színekkel festve. A naiv szobrászok közül ismerté vált a német Erich Bödeker (1904–1971), a szlovák Jozef Kemko (1887–1960) és Jozef Kerák (1891–1945), a lengyel Leon Kudła (1879–1964) és Jędrzej Wawro (1936)4–1987) , a horvát L Torti (1873–1942), P. Smajić (1910–1985) és Mato Generalić (1920–1985), valamint egy bosznia-hercegovinai horvát S. Naletilić-Penavuša (1913–1994).

A naiv művészet 1931-ben jelent meg Horvátországban, amikor K. Hegedušić akadémikus festő Hlebinből és környékéről Podravinába hívott parasztfestőket Generalićet (1914–1992), Mrazt (1910–1981), Viriust (1889 –1943), valamint Smajić szobrászművészt Split környékéről, hogy a III. a társadalmilag elkötelezett „Föld” csoport kiállításán szerepeljenek. Hegedušić hangsúlyozta, hogy a horvát naiv festészet önálló és nemzeti, ugyanakkor nyugati hatás nélküli

A horvát naiv festészet “Föld” 1935-ős betiltása után a paraszti írók művein keresztül terjedt el Horvátországban. 1945 után a városokban munkásművelődési és művészeti társaságok alakultak, amelyek művészeti szekciókban tömörítették az amatőröket. E szekciók tagjai között voltak tehetséges személyek, akik a naiv művészet kiemelkedő képviselőivé váltak: Skurjeni (1898–1990), Emerik Feješ (1904–1969), Jurak (1911–1994), Rabuzin (1921–1921).

Galerija naivne umjetnosti Ivan Generalić Krave pod Ajfelovim tornjem 1

Miután II. A második világháború alatt a naiv művészet minden kontinensen fejlődött, így az 1950-es évek végétől nagy nemzetközi kiállításokat rendeznek, amelyeken Horvátország különösen nagy sikert aratott.

Horvátországban voltak olyan társaságok, amelyeken belül művészeti tagozatok “Parasztegységek” működtek – erről eleinte csak Hlebine volt ismert, amelyben több tehetséges egyén is megjelent: Franjo Filipović (1930–1991), Gaži (1930–1983), Večenaj (1920–2013), Kovačić (1935-), Generalić (1936–2004), Lacković-Croata (1932–2004), Martin Mehkek (1936-.) akik közös morfológiai jegyei alkották a hlebinei festőiskola második generációját.

A horvát naiv művészet szilárd szervezeti keretet kapott a Horvát Naiv Művészeti Múzeum megalapításával, amely hozzájárult a nemzetközi elismertségéhez is.

galerija hlebine

A LEGHÍRESEBB HORVÁT NAIV FESTŐK

Dragan Gaži (Hlebine, 1930. július 5. – 1983. június 23.) horvát naiv festő. Parasztcsaládba született. Apja Gaži Franjo, anyja Roza, született Cuki. Öccse, Branko, Podravina egyik legjelentősebb naiv szobrásza. Az általános iskola négy osztályát Hlebinében végezte. Festészete általában három fázisra oszlik: Az első fázis (1946-1953) Ceruzával és tussal rajzol, akvarellekkel dolgozik. 1949-ben állított ki először a nagyközönség előtt (Zágráb). Második szakasz (1954-1966) Realista-verisztikus-expresszionista szakasz. Festett portrékat és jeleneteket a mindennapi életből. Csak szabadidődben festett, leginkább télen, amikor kevesebb a munka a földön és a háztartásban. 1954-ben feleségül vette a gabai születésű Baricát. Az első festékeket hozományból vásárolta, és ekkor születtek meg első üvegre készült festményei. 1961-ben állított ki először külföldön. 1964-ben volt első önálló kiállítása (Zágráb, Graphic Art Cabinet Art Studio). 1966-ban volt első önálló kiállítása külföldön (München, Galerie Carrol). A harmadik festészeti szakasza 1967-ben kezdődik. A kompozícióban és a témákban változások láthatók – megjelenik a jelenet idealizálása. Egyre többet foglalkozik festészettel, kevésbé a mezőgazdasággal. 1969-ben adta ki első jelentős katalógusát és első kismonográfiáját.

9758321501324435091600359579 d.gazi 34x39cm ulje staklo 1966g bijeli konj
7a02c872b212fc7103916c66c4ed3a6d

Ivan Generalić (Hlebine, 1914. december 21. – Koprivnica, 1992. november 27.) horvát naiv festő. A kortárs horvát naiv művészet megalapítója, a Hlebine festőiskola második generációjának központi alakja és mentora. Önállóan állított ki Párizsban és Brüsszelben, Baden-Badenben, Bázelben, Pozsonyban, Sanghajban, Pekingben, Tokióban, Szentpéterváron, Madridban és más városokban. Részt vett a Sao Paulói Biennálén, ezzel elindítva a horvát naiv művészet nemzetközi megerősítését. Sigetec község helyi temetőjében temették el, ahol élete utolsó éveit élte. Művei: “Tél Hlebinében” “Cigány párkeresők” “Az erdőben” “Kaszások” “Halott énekes” “Őzek násza” “Trombitás maszk” “Vírius barátom halála”

Josip Generalić (Hlebine, 1935. február 19. – Koprivnica, 2004. december 22.) horvát festő. Első munkáit olajjal festette vászonra 1950-ben, első nyilvános szereplése 1954-ben volt Križevciben. Első önálló kiállítása 1959-ben volt a Kapronca Városi Múzeumban. Élete során Josip Generalić több mint ezer csoportos és 200 egyéni kiállításon állított ki minden kontinensen. Rendszeresen szerepelt Horvátország és a világ reprezentatív kiállításain, művészi munkásságáért számos zsűri díjazottja. több színházi szcenográfiát készített és illusztrált gyerekkönyveket is. Mintegy harminc gobelin készített, amelyek közül „A nagy szőlőszüret” a japán Soila-i Modern Művészetek Múzeumának állandó kiállításán szerepel. A kritikusok Josip Generalićot a naiv művészet egyik legkiemelkedőbb festőjének és grafikusának, a világhírű “Hlebine Iskola” egyik legnagyobb képviselőjének tartják. A kritikusok munkáit négy szakaszba sorolják: a hlebini verizmus, a virágos fázis, a prominens személyek portréja és a fekete fázis. Josip Generalić Koprivnicán halt meg, szülőfalujában, Hlebinében temették el.

Josip Generalic 1991 Girl with flowers oil on glass
H4579 L270460131
H20388 L206713382
Josip Generalic 1971 Fishing in fantasy land oil on glass
JG1985 03 Goats pleasant surprise
137b66dbfdcb3544b8e4352712a42234
I.Generalic Drvosjece 1959
7232216104 e9143ba6d6 b
H4579 L270460130
unnamed 1
jos6
IvanGeneralich Derevenskayajizn1985SobranieVATemkina1
Galerija naivne umjetnosti Josip Generalić Luda Jaga

Franjo Mraz (Hlebine, 1910. április 4. – Brežice, 1981. október 26.) horvát naiv festő. Ivan Generalić és Mirko Virius mellett a horvát naiv művészet megalapítója. Generalićtyal vendégként állított ki a III. a “Föld” csoport kiállításain, és ebben az időszakban születtek legjobb munkái

Matija Skurjeni (Hrvatsko zagorje, 1898. december 14. – Zaprešić, 1990. október 4.) híres horvát naiv festő, a Horvát naiv művészek társaságának egyik társalapítója. Elvégezte a szobafestő mesterséget, pásztorként, bányászként és festőként dolgozott. Az első világháború idején katona az orosz és az olasz fronton. 1924-ben készültek első festményei, 1948-ban volt első kiállítása. 1956-ban nyugdíjba vonult, majd teljes egészében a festészetnek szentelte magát, majd 1957-ben kezdett együttműködni a zágrábi Naiv Művészeti Galériával. Skurjeni európai sikere 1960-ban kezdődött, amikor a római La Nuova Pesa Galériában állított ki. Két évvel később Párizsban rendezte meg első egyéni kiállítását, ahol találkozott Andre Bretonnal és más szürrealistákkal. 1984-ben festményeinek, rajzainak és grafikáinak egy részét a Zaprešić Városi Közgyűlésnek adományozta, mint a Matija Skurjeni Galéria alapítványát. A galéria három évvel később, 1987-ben nyílt meg a Zaprešić-i Novi Dvor felújított gyümölcsraktárában. 2000-ben a galéria a Matija Skurjeni Múzeummá nőtte ki magát, ahol állandó kiállítása Skurjeni teljes életművét tartalmazza.

70aoSPZJ16r4aQi6Oo2y

TOVÁBBI ISMERT HORVÁT NAIV FESTŐK

PAULINA JAZVIĆ (Zágráb, 1973) 1995-ben szerzett diplomát a zágrábi Textiltechnológiai Karon Ruha- és Textiltervezés szakon. 2001-ben a zágrábi Képzőművészeti Akadémián végzett grafika szakon. Önállóan állított ki Zágrábban és Fiuméban, csoportos kiállításain Írországban, Olaszországban, Lengyelországban, Szlovéniában és Németországban. Számos rajzdíj nyertese.

ZLATAN VRKLJAN (Zágráb, 1955) 1979-ben szerzett festői diplomát a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1987-től 1994-ig a zágrábi Képzőművészeti Akadémia professzoraként dolgozott. Önállóan állított ki Horvátország és Olaszország, Franciaország, Németország, Szlovénia valamennyi jelentős galériájában, csoportosan állított ki Kanadában, Norvégiában, Oroszországban, Chilében, Egyiptomban és Argentínában. Számos festészeti és grafikai díjat nyert (pl. Kairó, 7. Nemzetközi Biennálé, Nemzetközi zsűri díja 1988, San Casciano de Bagni, Il Cingiale nel suo habita Award 1999). Művei Horvátország összes jelentős galériájának és múzeumának gyűjteményében megtalálhatók

NOVAK ZOLTÁN (Zágráb, 1963) 1989-ben diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián. Önállóan állított ki számos jelentős horvátországi és olaszországi galériában, és állított ki együtt Németországban, Franciaországban, Szlovéniában, Ausztriában, az USA-ban és a Cseh Köztársaságban. Számos díjat nyert, műveit Horvátország minden modern művészeti múzeuma és galériája őrzi.

BANE MILENKOVIĆ (Újvidék, 1963) 1988-ban szerzett festői diplomát a zágrábi képzőművészeti akadémián. Önállóan állított ki Horvátország számos galériájában, Indiában és Franciaországban, csoportosan pedig Európa több országában is kiállított. Számos festészeti és szcenográfiai díjat kapott itthon és külföldön.

DALIBOR JELAVIĆ (Bp., 1949) 1977-ben szerzett festői diplomát a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1976 óta önállóan és csoportosan állít ki Horvátországban és külföldön (Franciaország, Németország, Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Románia, Montenegró, Olaszország, Bosznia-Hercegovina, Izland, Belgium, Macedónia, USA). Művészi munkásságát számos technika (rajz, grafika, olaj, gobelin, zománc, kerámia, plakát) tükrözi. Számos díjat nyert.

VESNA PAVLAKOVIĆ (Zágráb, 1955) 1982-ben szerzett festői diplomát a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1983 óta egyénileg és csoportosan állít ki Horvátországban, Norvégiában, Szlovéniában, Ausztriában, Kanadában és Lengyelországban. Számos díjat nyert.

ŽELJKO LAPUH (Split, 1951) 1976-ban szerzett festői diplomát a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1976-tól a mai napig aktívan kiállít önállóan és csoportosan Horvátországban és külföldön (Ausztria, Franciaország, Olaszország, Japán, Magyarország, Hollandia, Németország, Spanyolország, Törökország, Egyiptom, Svédország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Izland, Macedónia , Belgium, USA). Különböző művészeti médiákkal dolgozik (rajz, grafika, festészet, szobrászat, plakát), számos díjat nyert.

ZLATKO BOUREK (Slavonska Požega, 1929) 1955-ben végzett a zágrábi képzőművészeti akadémián szobrász szakon. Szobrászként, festőként és grafikusként, rendezőként, rajzfilmek és játékfilmek alkotójaként dolgozik. 1955 óta egyénileg és csoportosan is kiállít Horvátországban és külföldön (Németország, USA, Olaszország, Egyiptom, Szlovénia, Magyarország, Ausztria, Kuba, Venezuela, Görögország, Japán). Számos díj nyertese.

KOYDL NIKOLA (Karlovac, 1939) 1962-ben szerzett festői diplomát a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1962 óta állított ki egyénileg és csoportosan Horvátországban és külföldön (Ausztria, Franciaország, Olaszország, Németország, Spanyolország, Dánia és Anglia), művei a világ számos galériájában, múzeumában és magángyűjteményében megtalálhatók. Számos díjat nyert festészet, rajz és grafika terén.

ANTUN BABIĆ (Bijeljina, 1931) 1958-ban végzett a zágrábi képzőművészeti akadémián szobrász szakon. 1958 óta állít ki egyénileg és csoportosan Horvátországban és külföldön (Portugália, Magyarország, Hollandia, Németország, Anglia, Szlovákia, Törökország és India). Szobrászatért és grafikáért díjazták.

JOSIP ZANKI (Zadar, 1969) 1994-ben a zágrábi Képzőművészeti Akadémián végzett grafika szakon. 1986 óta foglalkozik különféle grafikai technikák kutatásával, performanszokat, installációkat, kísérleti filmet és videót készít, grafikái és rajzai múzeumokban és magángyűjteményekben találhatók Horvátországban, az USA-ban, Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban és Ukrajnában.

NIVES KAVURIĆ – KURTOVIĆ (Zágráb, 1938) 1962-ben szerzett festői diplomát a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1983 óta a zágrábi Képzőművészeti Akadémia professzora. 1962 óta állít ki egyénileg és csoportosan Horvátországban és külföldön (Svájcban, Szlovéniában, USA-ban, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Magyarországon és Olaszországban). Rajzként és grafikusként különösen termékeny, munkái Horvátország minden neves galériájában és modern művészeti múzeumában megtalálhatók, külföldi gyűjteményekben is képviselteti magát. Számos díjat nyert rajzért és festészetért Horvátországban és szerte a világon (1967. Párizs, 5. Ifjúsági Biennálé – 1. kiadás, 1982. Parma, Premio d`Italia – Golden Centaur).

IVICA ŠIŠKO (Livno, 1946) 1974-ben a zágrábi Képzőművészeti Akadémián végzett grafika szakon. A zágrábi képzőművészeti akadémia professzoraként dolgozik. 1964 óta számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt Horvátországban és szerte a világon (Olaszország, Kuba, Bosznia-Hercegovina, Spanyolország, Kína, Németország, Szlovénia, Magyarország …). Számos díjat nyert.

BORIS BUĆAN (Zágráb, 1947) 1972-ben diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1984 óta aktívan kiállít egyéni és csoportos kiállításokon Horvátországban és szerte a világon (Skócia, Olaszország, Kína, USA, Törökország, Ausztrália, Dánia, Izrael, Hollandia, Németország, Magyarország, Lengyelország, Franciaország). a Velencei Biennálé 1984) és Sao Paulo (1989). Számos hazai és nemzetközi díjat nyert rajzok, grafikák és plakátok terén.

MATKO VEKIĆ (Zágráb, 1970) 1995-ben diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián festő szakon. 1999 óta a Mostari Egyetem Široki Brijeg Képzőművészeti Akadémiáján dolgozik oktatóként. 1994 óta állít ki önállóan Horvátországban, Németországban és Bosznia-Hercegovinában, csoportos kiállításokon vett részt Angliában, Olaszországban, Törökországban, Csehországban és Hollandiában. Számos hazai és nemzetközi díjat nyert.

BORIS DEMUR (Zágráb, 1951) 1975-ben festő szakon, 1977-ben grafikus szakon szerzett diplomát a zágrábi Képzőművészeti Akadémián. 1977 óta önállóan állít ki Horvátországban, Európa számos városában vett részt csoportos kiállításokon. Alkotásai Horvátország minden jelentősebb kortárs művészeti múzeumában és galériájában megtalálhatók, és számos díjat nyert.

ANTUN BORIS ŠVALJEK (Zágráb, 1951) 1974-ben végzett a zágrábi képzőművészeti akadémián festő szakon. Tanárként dolgozik a Mostari Egyetem Široki Brijeg Képzőművészeti Akadémiáján. 1976 óta önállóan mintegy 60 önálló kiállításon állított ki Horvátországban, az USA-ban, Németországban és Magyarországon, valamint több mint 500 csoportos kiállításon szerepelt Horvátországban és szerte a világon. Számos rangos országos díjat nyert.

VASKO LIPOVAC (Kotor, 1931) 1955-ben végzett a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1959 óta önállóan (York, Kotor, Bari, San Marino, Firenze, Belgrád, Brüsszel, Ljubljana, Lausanne) és csoportosan állított ki több száz kiállításon Horvátországban és szerte a világon. Számos jelentős országos szobrászati, festészeti, rajzi és grafikai díjjal jutalmazták.

ZLATKO KESER (Zágráb, 1942) 1967-ben szerzett festői diplomát a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1982-től a zágrábi Képzőművészeti Akadémián oktatóként dolgozik. 2000 óta a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. Több mint 50 egyéni kiállítást rendezett és több mint 300 kollektív kiállításon vett részt Horvátországban és világszerte (Köln, Párizs, Kairó, Peking, Róma, Milánó, Budapest, Lisszabon, Sao Paulo, Szöul, New York, Luxemburg, Chicago , Chamaliers, Cremona …), 1998-ban Horvátországot képviselte a Sao Paulo Biennálén. Munkásságáért többször kitüntették a fontos országos grafikai és festészeti díjakat.

JOSIP BOTTERI DINI (Zágráb, 1943) 1968-ban szerzett festői diplomát a zágrábi képzőművészeti akadémián. Oktatóként dolgozik a Spliti Egyetem Művészeti Akadémiáján. Több mint 75 kiállításon állított ki önállóan Horvátországban és külföldön (Milánó, Párizs, Chicago, Los Angeles, Wiesbaden, Bonn, St. Gallen, Torontó, Pozsony, Frankfurt, Trieszt, Padova), valamint több száz csoportos kiállításon vesz részt. . Számos nemzetközi díjat kapott, műveit Chicagóban, Milánóban, Párizsban és számos horvát múzeumban és galériában őrzik.

MAJA S. FRANKOVIĆ (Fiume, 1951) Londonban és Fiumében iparművészeti és grafikai technikák szakon tanul, Ljubljanában grafika szakosodott. A Rijekai Egyetem Filozófiai Karának Képzőművészeti Tanszékén dolgozik oktatóként. 1986 óta rendszeresen részt vesz Ljubljana, Berlin, Udine, Ferrol és Orense, Oregon, Kairó, Győr fontos grafikai világbiennáléin, valamint a zágrábi és fiumei grafikai és rajzi biennálékon. Grafikáit több mint 40 egyéni és mintegy 200 kollektív kiállításon állította ki Horvátországban és szerte a világon (Norvégia, Szlovénia, Olaszország, Anglia, Japán, Franciaország, Ausztria, Spanyolország, Lengyelország, Svédország, …). Grafikai díjakat kapott Horvátországban és külföldön.

HRVOJE ŠERCAR (Zágráb, 1936) Festőként autodidakta. 1960 óta számos horvátországi és külföldi kiállításon szerepel. Festészettel, rajzolással, grafikával, grafikai tervezéssel és illusztrációval foglalkozik. Számos hazai és nemzetközi díjat nyert.

KAŽIMIR HRASTE (Supetar, 1954) 1978-ban a zágrábi képzőművészeti akadémián szobrász szakon végzett, majd Ljubljanában és Rómában tanult. Tanárként dolgozik a Spliti Egyetem Művészeti Akadémiáján. 1974 óta számos egyéni és csoportos kiállítást rendezett Horvátországban és szerte a világon. Horvátországban számos köztéri emlékművet és szakrális alkotást készített. Számos díjat nyert.

MAURO STIPANOV (Fiume, 1952) 1980-ban a velencei Accademia di Belle Arti festő szakán végzett, Milánóban és Párizsban tanul. 1977 óta állít ki Horvátországban és külföldön egyénileg és kollektíven (Velence, Trieszt, Ljubljana, Maribor, Mantova, Tampere, Peking, Pozsony, …). Számos hazai és nemzetközi festészeti díjat nyert.

MIROSLAV ŠUTEJ (Duga Resa, 1936) 1961-ben a zágrábi Képzőművészeti Akadémián végzett grafika szakon. 1978-tól a zágrábi Képzőművészeti Akadémián dolgozik tanárként. 1960 óta nagy sikerrel állít ki Horvátországban és különösen a világban, számos egyéni és csoportos kiállítást valósított meg (Berlin, Lausanne, Genf, New York, Bologna, Brüsszel, Helsinki, Sanghaj, Moszkva, Párizs, Bécs, Velence , Tokió, St. Louis, Baltimore, London, Kiotó, Krakkó, Budapest, Újdelhi, …). Sikeresen képviseli Horvátországot a velencei és a sao paulo-i biennálén. Schutey rajzait és grafikáit a leghíresebb kortárs művészeti galériák és múzeumok őrzik (New York, Guggenheim Múzeum, Modern Művészeti Múzeum, London, Tate Galéria, Victoria and Albert Múzeum, Amszterdam, Stedelijk Múzeum, Párizs, Musée d´ Art Moderne de la Ville of Paris, …). Munkásságáért több mint 60 jelentős kitüntetést kapott Horvátországban és világszerte.

JOŠKO MARUŠIĆ (Split, 1952) Építészeti tanulmányait 975-ben Zágrábban végezte. évek. 1976 óta karikaturistaként, animátorként és rendezőként dolgozik a “Zagreb – Film”-ben. Filmjeivel számos díjat nyert Zágrábban, Annecyben, Belgrádban, Temperben, Oberhausenben, Miamiban, Lille-ben és Melbourne-ben. Tanárként dolgozik a zágrábi Képzőművészeti Akadémián. Könyvillusztrációval, képregényekkel és karikatúrával foglalkozik, számos karikatúrakönyve jelent meg.

OTTO REISINGER (Rankovci, 1927) 1960-ban építészmérnöki diplomát szerzett Zágrábban. 1945-ben kezdett rajzolni és karikatúrákat publikálni, a horvátországi munka mellett külföldi lapokban, folyóiratokban publikálta munkáit (“Quick”, “Panorama”, “Nebelspalter”). Számos rajzfilmes könyve jelent meg reklámnak, plakátoknak és rajzfilmeknek, könyveket illusztrál. Önállóan állított ki Amszterdamban, Zágrábban, Murska Sobota-ban és Dortmundban.

IVAN LOVRENČIĆ (Szent Kereszt Začretje, 1917 – Zágráb, 2002) 1936 és 1940 között a zágrábi képzőművészeti akadémián tanult. 1972 és 1978 között a zágrábi képzőművészeti akadémia professzoraként dolgozott. 1958 óta szerepel egyéni kiállításokon Horvátországban és külföldön (Torino, Vallbek, Tokió, Brüsszel, Soignes, Ljubljana, Legnano, München, London), valamint több mint 150 csoportos kiállításon Horvátországban és szerte a világon. Számos rajz- és grafikai díjat nyert, alkotásai számos horvát kortárs művészeti múzeumban és galériában megtalálhatók.

ĐURO SEDER (Zágráb, 1927) 1951-ben szerzett festői diplomát a zágrábi Képzőművészeti Akadémián. 1981-től a zágrábi képzőművészeti akadémia tanáraként dolgozik. A Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. 1958 óta állít ki egyéni és csoportos kiállításokon Horvátországban és külföldön (Graz, Maribor, München, Dortmund, Wolfsburg, Milánó). Festészetéért számos díjat nyert. Művei számos horvátországi és külföldi múzeumban, galériában és magángyűjteményben megtalálhatók, nagyra becsült vallásos munkáinak nagy része, melyek Bosznia-Hercegovinában templomokban és kolostorokban találhatók, sajnos az utolsó háború során, a 90-es években elpusztultak.

IVAN LACKOVIĆ (Batinska, 1932 – Zágráb, 2004) A naiv festő 1962-ben ismerkedett meg Krsto Hegedušić festővel, aki festészettel és rajzolással kapcsolatos tanácsokat adott neki, 1968-tól pedig szabadúszó művész. Grafikával foglalkozott, számos költői és prózai művet illusztrált. Több mint száz egyéni kiállítása volt Horvátországban és nagy számban külföldön (Köln, Zürich, Párizs, Bréma, Laval, Torino, Róma, Caracas, Milánó, Hága, Sao Paulo, Sanghaj, Peking, Tokió, Madrid, St. Petersburg, …), számos horvát naiv művészeti csoportos kiállításon is részt vesz. Alkotásai megtalálhatók a világ és Horvátország leghíresebb múzeumaiban és galériáiban.

LJUBOMIR STAHOV (Kamičani, 1944) 1974-ben végzett a zágrábi képzőművészeti akadémián festő szakon. A zágrábi képzőművészeti akadémia festőprofesszoraként dolgozik. Eddig 28 egyéni kiállítást rendezett Horvátországban és külföldön (London, Birmingham, Edmonton, Karlsruhe, Augsburg, Bretten, Ljubljana), mintegy kétszáz csoportos kiállításon vett részt. Számos díjat nyert festészetért, rajzért és grafikáért.

MUNIR VEJZOVIĆ (Doboj, 1945) 1970-ben szerzett festői diplomát a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1973 óta egyénileg és csoportosan is kiállít Horvátországban és külföldön (New York, Bécs, Dortmund, Párizs, Isztambul, Monte Carlo, Szarajevó, …). Rajzsal és grafikával foglalkozik. Számos díjat nyert.

DUBRAVKA RAKOCI (Zágráb, 1955) A zágrábi képzőművészeti akadémián szerzett festő szakot. 1979 óta állít ki egyénileg és közösen (Frankfurt, London, Berlin, Bonn, Milánó, Marseille, Buenos Aires, Sao Paulo, Bécs, Ljubljana, …). Számos díjat nyert.

VOJO RADOIČIĆ (Pozsega, 1930) 1957-ben diplomázott a Tengerészeti Akadémián. Könyvillusztrációval, iparművészettel, karikatúrával, szcenográfiával, kisplasztikával és grafikával foglalkozik. Több mint 170 önálló kiállításon állított ki Horvátországban és külföldön (Velence, Firenze, Bécs, London, New York, Melbourne, …). Számos díjat nyert.

BISERKA BARETIĆ (Zágráb, 1933) 1951-től 1953-ig a zágrábi képzőművészeti akadémián tanult. 1955 óta állít ki önállóan és együttesen Horvátországban és külföldön (Bécs, Havanna, Róma, Milánó, Bari, Athén, Lugano, New York, Prága, Hamburg, Újdelhi, Barcelona, Budapest, Frankfurt, …) . Munkái a legnagyobb múzeumok, galériák gyűjteményében találhatók, festészet, rajz és grafika terén végzett munkásságáért számos rangos kitüntetést kapott.

IVANA FRANKE (Zágráb, 1973) 1997-ben diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián. 2001 és 2002 között Japánban tanult. 1997 óta állít ki egyéni és csoportos kiállításokon (Szlovénia, Japán, USA, Olaszország, Lengyelország, Magyarország, Finnország, Franciaország): Számos fontos díjat nyert fiatal művészek számára. HAMO ČAVRK (Szarajevó, 1950) 1977-ben szerzett diplomát a szarajevói képzőművészeti akadémián. 1972 óta egyénileg és csoportosan állít ki Horvátországban és külföldön Főleg rajzolóként és főleg grafikusként dolgozik. Számos grafikai díjat nyert.

JOSIP ŠKERLJ (Dubrovnik, 1941) 1965-ben végzett a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1965 óta kiállít egyénileg és közösen Horvátországban és külföldön. SLAVEN MACOLIĆ (Zágráb, 1964) 1989-ben diplomázott festészetből a Képzőművészeti és Művészettörténeti Akadémia interdiszciplináris szakán a zágrábi Filozófiai Karon. Posztgraduális tanulmányait Kasselben végezte prof. Dorothee von Winheim. Tanulmányi tartózkodás Prágában, Velencében, Párizsban, Rómában, Firenzében, Amszterdamban, Brüsszelben… Számos fontos díj és elismerés nyertese.

GORDANA KOVAČIĆ – MACOLIĆ (Varassdin, 1966) 1985-ben a Bécsi Képzőművészeti Akadémián (“Aa Schillerplatz”) tartózkodott prof. Wolfgang Hollege. 1989-ben szerzett diplomát a Filozófia Karon művészettörténet szakon, majd a Zágrábi Képzőművészeti Akadémia prof. osztályában szerzett diplomát. Eugene Kokota. Posztgraduális tanulmányait Kasselben végezte prof. Dorothee von Winheim. Londonban, Prágában, Velencében és Rómában tanul. Mintegy harminc egyéni és hetven csoportos kiállításon állított ki. Számos fontos díj és elismerés nyertese.

VLADIMIR MEGLIĆ (Donji Pustakovac, Međimurje, 1955) 1986-ban diplomázott a Zágrábi Akadémián festő szakon, prof. Josipa Bifela. Egyéni festőként dolgozik, számos csoportos kiállításon kiállít Horvátországban és külföldön (különösen a “Contra”-val – a hasonló gondolkodású művészek kötetlen csoportjával). Első önálló kiállítását a németországi Konstanzban rendezte meg 1995-ben. Kiállítói tevékenysége mellett több horvátországi és bosznia-hercegovinai szakrális épületen is készített alkotásokat freskó-, mozaik- és olajtechnikában.

TIHOMIR LONČAR (Vinagora, 1953) 1980-ban szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán prof. Basil Jordan. Első önálló kiállítását 1985-ben rendezte. Azóta több mint 30 önálló kiállítást rendezett, amelyek közül a legfontosabbak a Művészeti és Iparművészeti Múzeumban 1993-ban egy nagyméretű monográfiakiállítás és a Művészeti Pavilonban 1999-ben a Három évszak című kiállítás. monográfiák. Számos grafikai térképet publikált, és számos csoportos kiállításon vett részt.

ANA KADOIĆ (Zágráb, 1974) Diplomáját a Zágrábi Képzőművészeti Akadémia grafikai szakán szerezte prof. Dubravka Babić. Posztgraduális tanulmányait a Rijksakademie van Beeldende Kunsten Amszterdamban végezte. 1996 óta számos egyéni és csoportos kiállítást tartott itthon és külföldön. 1997-ben elnyerte a Zágrábi Egyetem Rektori Díját.

DALDON VIKTOR (Dubrovnik, 1972) 2001-ben diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián prof. Eugen Kokota. 1998-tól önállóan és csoportosan is kiállít. Festészettel, fotózással és videoművészettel foglalkozik. Számos fiatal művésznek járó díjat nyert.

TOMISLAV BUNTAK (Zágráb, 1971) 1997-ben diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián festő szakon, prof. Miroslav Šutej. Horvátország minden nagyobb galériájában egyénileg és csoportosan is kiállított. 1997-től 1998-ig a zágrábi XI. Gimnázium képzőművészeti professzoraként dolgozott, 1999-től a zágrábi Kulturális és Információs Központ igazgatója. Számos díjat nyert.

DUBRAVKO ADAMOVIĆ (Postojna, 1953) 1978-ban a Zágrábi Képzőművészeti Akadémián szerzett festő szakot, prof. Nicole Reiser. A Horvát Képzőművészek Társaságának igazgatósági tagja. Festészettel, grafikával, kerámiával, grafikai tervezéssel és szcenográfiával foglalkozik. Színészként dolgozik a bjelovári Városi Múzeum igazgatója. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt.

VLADO MARTEK (Zágráb, 1951) Irodalomból és filozófiából szerzett diplomát a zágrábi filozófiai karon. Az 1970-es években a Hatos Csoport tagja volt. Multimédiás művészettel foglalkozik, amely magában foglalja az akciókat, a hangulatokat, a graffitit, a költészetet, a grafikát és a festészetet.

DRAGUTIN TRUMBETAŠ (Velika Mlaka, 1937) A zágrábi Grafikai Ipari Iskolába járt, ahol tipográfiát tanult. Autodidakta festő, költő és drámaíró. Több mint 150 egyéni kiállításon állított ki, és számos csoportos kiállításon vett részt. Grafikus térképeket, dalgyűjteményeket és rajzciklusokat ad ki.

ROBERT ŠIMRAK – (Zágráb, 1967) 1992-ben diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1995 óta dolgozik a Képzőművészeti Akadémián, a Festészet Tanszéken rajzot és festészetet tanít. A zágrábi Horvát Képzőművészek Társaságának elnöke. Mintegy húsz egyéni és negyven csoportos kiállításon állított ki itthon és külföldön. Számos díjat nyert.

IGOR RONČEVIĆ, 1951-ben született Zadarban, 1976-ban diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1979-1981 között Ljubo Ivančić és Nikola Reiser mesterműhelyének munkatársa. évek. Több alkalommal járt tanulmányúton Olaszországban, Németországban és az USA-ban. Önállóan 1976 óta állít ki, ekkor mintegy hatvan csoportos és harminc egyéni kiállításon vett részt Horvátországban és külföldön. 1981-ben Zágrábban elnyerte a 7. SKOJ Titkárok Díját a Festészetért és a 13. Ifjúsági Szalon Díjat.

ŽELJKO KIPKE 1953-ban született Čakovecben. A zágrábi képzőművészeti akadémián szerzett festő szakot 1976-ban. 1976-tól 1981-ig a zágrábi festőmesteri műhelyben járt. 1989-ben New Yorkban az Artists Space csoportos kiállításán állított ki. 1991-ben Marseille-ben tartózkodott, ahol egyéni kiállítást rendezett. Festményeit az amszterdami Peter Stuyvesant gyűjtemény, a toulouse-i FRAC gyűjtemény (Les Abattoirs) és a bécsi Museum der Moderner Kunst számára vásárolták. 1993-ban a Velencei Biennálén, két évvel később a Kairói Biennálén képviselte a Horvát Köztársaságot. Esszéket és kritikákat ír a kísérleti filmes és művészeti gyakorlatról a napi sajtóban és folyóiratokban. Hét könyve jelent meg. 1997 óta teljes jogú tagja a Művészetkritikusok Nemzetközi Szövetségének (AICA), 2007-ben az 52. Velencei Biennálé horvát pavilonjának válogatója.

ZDENKA POZAIĆ, 1940-ben született Čazmán. 1966-ban diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián, 1968-ban pedig grafikus szakirányt. A grafika mellett könyvek illusztrálásával és felszerelésével, valamint grafikai tervezéssel foglalkozik. Tanulmányúton járt Angliában, Írországban, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Svájcban, Ausztriában, Olaszországban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Spanyolországban, Egyiptomban és Hollandiában. Művei megtalálhatók múzeumokban és galériákban, valamint magángyűjteményekben itthon és külföldön. Számos díjat nyert grafikáért és rajzért. Hét költői és grafikai térképet publikált (Vesna Parunnal, Luka Paljetkóval, Sunčana Škrinjarićtyal és Branko Vujanovićtyal) és tizenegy címet a „Szó és kép” bibliográfiai kiadásból.

RENATO PERCAN 1936-ban született Trgetben, a Labin régióban. 1966-ban végzett a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1967-től 1972-ig a medulini általános iskola és a pulai Pedagógiai Orientációs Gimnázium művészetoktató tanáraként dolgozott. 1978 óta foglalkozik kizárólag festéssel és dekorációval. 1968 óta állít ki önállóan Pulában, Újvidéken, Rovinjban, Labinban, Zágrábban, Grazban, Buzetben, Milánóban, Porečben, Fiuméban, Dubrovnikban, Kragujevacban, Triesztben. 1966 óta állít ki közösen. sokszor: minden HDLU Istria éves kiállításain, Labin stúdiók kiállításain, Ars Histriae, Ex tempore Piranban, Pula Salon, Poreč Annale és más művészeti összejöveteleken. Művészeti munkásságáért 19 díjat és elismerést nyert. Két nemzetközi művésztelep résztvevője Franciaországban és Olaszországban.

ANTE KUDUZ 1935-ben született Vrlikán, 1961-ben végzett a zágrábi Képzőművészeti Akadémia grafikai szakán. 1980 óta a zágrábi képzőművészeti akadémia professzora. 1961 óta állít ki, ekkor több mint 600 csoportos kiállításon vett részt. Eddig 55 önálló kiállításon állított ki Horvátországban és külföldön (Zágráb, Split, Vinkovci, Eszék, Hvar, Fiume, Šibenik, Koprivnica, Zabok, Ljubljana, Maribor, Szkopje, Belgrád, Újvidék, Stockholm, Huskvarna, Graz, Róma, Hága, Amszterdam). Munkásságáért számos díjat és elismerést nyert. Zágrábban él és dolgozik.

DAVORIN RADIĆ 1957-ben született Hrvatska Kostajnicában. A zágrábi képzőművészeti akadémián szerzett festő szakot 1983-ban. 1983-1985 között Ljubo Ivančić és Nikola Reiser mesterműhelyének munkatársa. évek. 1985-ben állított ki először, azóta több mint 35 egyéni kiállításon szerepelt Horvátországban és külföldön.

MARCEL BAČIĆ 1948-ban született Zágrábban, akadémiai festő és zenész, teoretikus, művészet- és zenekritikus. A középiskola és a zenei középiskola után a zágrábi Képzőművészeti Akadémián és a Zeneakadémián végzett. A zágrábi képzőművészeti akadémia docense. Számos elméleti tanulmánya jelent meg a képzőművészetről. Több mint 60 kollektív és revükiállításon, valamint öt egyéni kiállításon vett részt.

DINO TRTOVAC 1947-ben született Šaronjében, 1977-ben diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián. Párizsban festészetre, Londonban akvarellre szakosodott. Számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt Horvátországban és külföldön (Zágráb, Dubrovnik, Split, Krk, Szarajevó, Tunézia, Belgrád, New York, Párizs, Firenze, Arles, Toronto). Festészetéért nemzetközi díjakat nyert. Művei világhírű gyűjteményekben és galériákban találhatók.

DUJE JURIĆ 1956-ban született Rupén, 1981-ben diplomázott a zágrábi képzőművészeti akadémián. 1982-1985 között Ljubo Ivančić és Nikola Reiser mesterműhelyének munkatársa. évek. 1999 óta tanít a Zágrábi Képzőművészeti Akadémián. 1984 óta állít ki önállóan. A festészettel párhuzamosan restaurátorként is dolgozik. Amellett, hogy számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt Horvátországban és külföldön, számos hangulatot és akciót valósított meg. Számos díjat nyert.

VLADIMIR BLAŽANOVIĆ 1953-ban született Donji Hasićban, Bosanski Šamac közelében. 1981-ben végzett a zágrábi képzőművészeti akadémián festő szakon. A festőállványfestés mellett mozaiktechnikával, falfestéssel, ólomüveg technikával is dolgozik, leginkább Horvátország, Bosznia-Hercegovina szakrális épületeiben. Számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt Horvátországban és külföldön.

ČUVEENI HRVATSKI NAIVNI UMETNOST

Naivna umjetnost, likovna djelatnost neprofesionalnih i neškolovanih pojedinaca koji snagom svojega nadahnuća i tragalačkim ostvarenjima prerastaju amaterizam i formiraju poseban segment suvremene likovnosti. Kao likovni izraz pojedinca naivna umjetnost bitno se razlikuje od pučke umjetnosti, koja je rezultat kolektivnoga nastojanja i tradicije; ona se po svojim obilježjima također razlikuje od umjetničkoga obrta, te od likovnog izraza djece, iako im je po vanjskom prividu srodna. Naivni umjetnik nastoji život i svijet u kojem živi zabilježiti pričom, bajkom ili mitom, tako da je narativnost jedno od najvidljivijih obilježja te umjetnosti. Kako ti umjetnici ne poznaju u potpunosti akademsku konstrukciju djela, u njihovim su djelima prisutni određeni pomaci u perspektivi i proporcijama, a očite su i mnogobrojne nelogičnosti oblika i prostora. Naivni se slikari često priklanjaju lirskoj idealizaciji života, fabulaciji radnje i fantastici. Izražajni oblici potpuno su individualni i ne uklapaju se u povijesni razvoj, već im je podrijetlo u vlastitoj tradiciji, vlastitom shvaćanju oblikovnih i estetskih vrijednosti i metodi rada, a posljedica je toga specifičan i individualan likovni jezik svakoga pojedinoga naivnog umjetnika. U naivnome slikarstvu zastupljene su sve grane slikarstva: mrtva priroda, krajolici, vedute gradova, portreti, aktovi, interijeri, figuralne kompozicije.

Afirmacija naivne umjetnosti započela je potkraj XIX. st., kada ju je avangarda (P. Gauguin, P. Picasso, V. Kandinski) uzela kao argument za rušenje klasičnog načina oblikovanja i traženja novih izražajnih mogućnosti, a nastavila se preko nadrealističkoga pokreta, koji je otkrio svemoć sna u svakodnevici, i socijalnih težnjâ 1930-ih, sve do najnovijih smjerova koji idu za anatomijom stvarnosti i vrjednovanjem običnoga (l’art brut, pop-art i njihovi odjeci). Naziv naivna umjetnost učvrstio se u svijetu konvencijom, a prethodio mu je niz imena: slikari svetoga srca, nedjeljni slikari, pučki majstori realnosti, pučka umjetnost, slikari instinkta, primitivna umjetnost, marginalna, samouka ili izvorna umjetnost.

Glavna obilježje toj umjetnosti dao je carinik H. Rousseau (1844–1910), kojega je otkrila francuska avangarda. Prvi je put izlagao na Salonu nezavisnih 1884. God. 1928. njemačko-francuski likovni kritičar Wilhelm Uhde priredio je u Parizu izložbu Slikari svetoga srca, gdje su prvi put, uz H. Rousseaua, izlagali francuski naivci Séraphine Louis (zvana S. de Senlis, 1864–1942), Louis Vivin (1861–1936), C. Bombois (1883–1970) i A. Bauchant (1873–1958).

Nakon izložbe Pučki majstori realnosti u Parizu 1937. naivna umjetnost počela se prepoznavati i izvan Francuske; u mnogim su se zemljama Europe i obje Amerike pojavili naivni umjetnici: u Švicarskoj (Adolf Dietrich, 1877–1957), Engleskoj (Alfred Wallis, 1855–1942), Njemačkoj (Adalbert Trillhaase, 1858–1936), Italiji (Orneore Metelli, 1872–1938; Antonio Ligabue, 1899–1965), Španjolskoj (Miguel García Vivancos, 1895–1972), Poljskoj (Nikifor, 1895–1968), Češkoj (Robert Guttmann, 1880–1942) u Slovačkoj (Anna Ličková, 1895–1975), Madžarskoj (Tivadar Csontváry-Kosztka, 1853–1919) i Rusiji (gruzijski slikar Niko Pirosmanašvili, 1863–1918) te u Americi (Grandma Moses, pravo ime Anna Mary Moses Robertson, 1860–1961; Morris Hirshfield, 1872–1946; Henry Darger,1 892–1973; Horace Pippin, 1888–1946). Među afričkim stanovništvom Haitija razvila se snažna slikarska aktivnost; najistaknutiji predstavnik bio je Hector Hyppolite (1894–1948). Mali broj naivnih umjetnika oblikovao je kipove, često obojene žarkim bojama. Među naivnim kiparima ističu se Nijemac Erich Bödeker (1904–1971), Slovaci Jozef Kemko (1887–1960) i Jozef Kerák (1891–1945), Poljaci Leon Kudła (1879–1964) i Jędrzej Wawro (1864–1937), Hrvati L. Torti (1873–1942), P. Smajić (1910–1985) i Mato Generalić (1920–1985), te Hrvatica iz BiH S. Naletilić-Penavuša (1913–1994).

Nakon II. svjetskoga rata naivna umjetnost razvijala se na svim kontinentima, pa su se od kasnih 1950-ih priređivale velike međunarodne izložbe, na kojima se posebno afirmirala Hrvatska. U Hrvatskoj se naivna umjetnost pojavila 1931., kada je akademski slikar K. Hegedušić pozvao slikare seljake iz Hlebina i okolnih mjesta u Podravini I. Generalića (1914–1992) i F. Mraza (1910–1981), poslije i M. Viriusa (1889–1943), te kipara P. Smajića iz okolice Splita da izlažu na III. izložbi socijalno angažirane skupine »Zemlja«. On je isticao važnost hrvatske pučke umjetnosti kao samostalnog i nacionalnog, a istodobno i socijalnog izraza bez utjecaja sa Zapada i postavio temeljna slikarska načela hrvatske naivne umjetnosti – otvoreni kolorit, tipologiju i tehniku slikanja na staklu (hlebinska slikarska škola). Nakon zabrane »Zemlje« (1935) naivna umjetnost širila se zbornicima s radovima seljaka pisaca i nizom izložaba po Hrvatskoj. Nakon 1945. po gradovima su se osnivala radnička kulturno-umjetnička društva, koja su u likovnim sekcijama okupljala amatere. Među članovima tih sekcija bilo je darovitih pojedinaca, koji su postali istaknutim predstavnicima naivne umjetnosti: M. Skurjeni (1898–1990), Emerik Feješ (1904–1969), D. Jurak (1911–94), I. Rabuzin (1921–2008) i dr. I na selu su postojala društva unutar kojih su djelovale likovne sekcije (Seljačka sloga); isprva su po tom bile poznate samo Hlebine, u kojima se pojavom darovitih pojedinaca (Franjo Filipović, 1930–1991; D. Gaži, 1930–1983; I. Večenaj, 1920–2013; M. Kovačić, r. 1935; J. Generalić, 1936–2004; I. Lacković-Croata, 1932–2004; Martin Mehkek, r. 1936. i dr.) zajedničkih morfoloških značajki formirao drugi naraštaj hlebinske slikarske škole. Proces afirmacije naivne umjetnosti, koji je u samom početku tekao spontano, dobio je osnivanjem Hrvatskoga muzeja naivne umjetnosti čvrst organizacijski okvir, što je pridonijelo međunarodnom priznanju hrvatske naivne umjetnosti.

Dragan Gaži (Hlebine, 5.7. 1930. – 23.6. 1983.) bio je hrvatski slikar naive. Rođen je u seljačkoj obitelji. Otac mu je bio seljak, Franjo Gaži, a majka Roza, rođena Cuki. Njegov mlađi brat Branko jedan je od najznačajnijih podravskih kipara naive. Pohađao je osnovnu školu u Hlebinama, gdje završava četri razreda. Njegovo slikarstvo se obično dijeli u tri faze: Prva faza (1946-1953) Crta olovkom i tušem te radi akvarela. Godine 1949. prvi put izlaže u javnosti (Zagreb, izložba “Seljačka sloga”) Druga faza (1954-1966) Realističko-verističko-ekspresionistička faza. Slika portrete i prizore iz svakidašnjega života. Slika malo, samo u slobodno vrijeme, a najviše zimi kada ima manje posla na zemlji i u domaćinstvu. Godine 1954. ženi se Baricom, rođenom Gabaj. Od miraza kupujue prve boje, te mu tada nastaju prve slike na staklu. Godine 1961. prvi put izlaže u inozemstvu. Prvu samostalnu izložbu imao je 1964. (Zagreb, Likovni studio kabineta grafike). Prvu samostalnu izložbu u inozemstvu imao je 1966. (München, Galerie Carrol). Treća faza započinje 1967. Uviđaju se promjene u kompoziciji i temetici. Javlja se početak idealizacije prizora. Sve se više bavi slikarstvom, a manje poljoprivredom. Godine 1969. izlazi mu prvi vlastiti značajan katalog i prva mala monografija.

Ivan Generalić (Hlebine, 21.12. 1914. – Koprivnica, 27.11. 1992.) je bio hrvatski naivni slikar.

Začetnik je suvremene hrvatske naivne umjetnosti, središnja ličnost i mentor druge generacije hlebinske slikarske škole. Samostalno je izlagao u Parizu i Bruxelles, Baden-Badenu, Baselu, Bratislavi, Šangaju, Pekingu, Tokiju, Petrogradu, Madridu i drugim gradovima. Sudjelovao je na Bijenalu u Sao Paulu, čime je pokrenuo međunarodnu afirmaciju hrvatske naivne umjetnosti.

Pokopan je na mjesnom groblju u selu Sigetec, općina Peteranec, gdje je živio posljednjih godina života.

Josip Generalić (Hlebine, 19.2. 1935. – Koprivnica, 22.12. 2004.) je bio hrvatski slikar.

Prve radove u ulju na platnu naslikao je 1950. godine, a prvi javni nastup imao je godine 1954. u Križevcima gdje je završio učiteljsku školu. Prvu samostalnu izložbu imao je godine 1959. u Muzeju grada Koprivnice.Godine 1960. počinje raditi kao učitelj u osmogodišnjoj školi u Zagrebu, u kojem dvije godine kasnije završava Višu pedagošku školu. Pod utjecajem osobnih tragedija Generalićeva djela čine fazu koju je sam autor nazvao “crna faza”.Za svoga života Josip Generalić izlagao je na preko tisuću skupnih i 200 samostalnih izložbi na svim kontinentima. Redovito je izlagao na reprezentativnim izložbama Hrvatske i svjetske naive, a za svoj umjetnički rad dobio je nagrade mnogih žirija. utor je nekoliko scenografija u zagrebačkim kazalištima, ilustrirao je knjige za djecu, izradio tridesetak tapiserija od kojih je “Velika berba grožđa” uvrštena u stalni postav Muzeja moderne umjetnosti u Soilami, Japan. Josipa Generalića kritičari ubrajaju u vrhunske slikare i grafičare naivne umjetnosti, te među najveće predstavnike u svijetu poznate “Hlebinske škole”. Kritičari Josipova djela svrstavaju u četiri faze: Hlebinski verizam, cvjetnu fazu, fazu portreta istaknutih osoba i crnu fazu. Josip Generalić preminuo u Koprivnici, a pokopan je u svom rodnom selu Hlebine.

Franjo Mraz (Hlebine, 4.4. 1910. – Brežice, 26.10. 1981.) je bio hrvatski naivni slikar. Uz Ivana Generalića i Mirka Viriusa začetnik je hrvatske naivne umjetnosti. S Generalićem izlagao je kao gost na III. izložbi grupe “Zemlja”, a u tom razdoblju nastaju njegova najbolja ostvranja (“Oranje”, “Zima”). Socijalno je angažiran slikar, poslije rata se priklonio i socijalizmu (Mape “Omladinska pruga”), napustivši tipičnu “hlebinsku maniru”.

Matija Skurjeni (Veternica kraj Golubovca , Hrvatsko zagorje, 14. prosinca 1898. – Zaprešić, 4. listopada 1990.), hrvatski slikar naive, jedan od suosnivača Društva naivnih likovnih umjetnika Hrvatske. Poznati hrvatski slikar naive (primitivna umjetnost). Završio zanat za soboslikara, radio kao pastir, rudar i ličilac. Za vrijeme Prvog svjetskog rata vojnik na ruskom i talijanskom frontu.

Njegove prve slike nastaju 1924. godine, a 1948. ima svoju prvu izložbu. U mirovinu odlazi 1956. godine i tada se u potpunosti posvećuje slikarstvu, te 1957. počinje surađivati s Galerijom primitivne umjetnosti u Zagrebu. Skurjenijev europski uspjeh započinje 1960. godine, kada izlaže u galeriji La Nuova Pesa u Rimu. Dvije godine kasnije postavlja prvu samostalnu izložbu u Parizu, gdje upoznaje Andre Bretona i druge nadrealiste. Dio slika, crteža i grafika 1984.godine daruje Skupštini općine Zaprešić kao temelj Galerije Matija Skurjeni. Galerija je otvorena tri godine kasnije, 1987. godine, u obnovljenom spremištu za plodine u Novim dvorima u Zaprešiću. Galerija 2000. godine prerasta u Muzej Matija Skurjeni sa stalnim postavom koji obuhvaća cjelokupni Skurjenijev opus: slike-ulja na platnu, crteže i grafike.

PAULINA JAZVIĆ (Zagreb, 1973.)
1995. diplomirala Dizajn odjeće i tekstila na Tekstilno tehnološkom fakultetu u 	Zagrebu. 2001. g. diplomirala grafiku na  Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu. Izlagala samostalno u Zagrebu i Rijeci, skupne izložbe u Irskoj, Italiji, Poljskoj, Sloveniji i Njemačkoj. Dobitnica više nagrada za crtež.

ZLATAN VRKLJAN (Zagreb, 1955.)
1979. diplomirao slikarstvo na Akademiji likovne umjetnosti u Zagrebu. Od 1987. do 1994. godine radi kao profesor na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu. Izlagao samostalno u svim važnijim galerijama u Hrvatskoj te u Italiji, Francuskoj, Njemačkoj, Sloveniji, skupno izlagao još u Kanadi, Norveškoj, Rusiji, Čileu, Egiptu, Argentini. Dobitnik je mnogih nagrada za slikarstvo i grafiku (npr. Kairo, 7. internacionalni biennale, Nagrada međunarodnog žirija 1988. g., San Casciano de Bagni, Nagrada Il Cingiale nel suo habita 1999. g.).
Radovi mu se nalaze u kolekcijama svih važnijih galerija i muzeja u Hrvatskoj

ZOLTAN NOVAK (Zagreb, 1963.)
1989. g. diplomirao na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Izlagao samostalno u mnogim važnim galerijama u Hrvatskoj te u Italiji, skupno 	izlagao u Njemačkoj, Francuskoj, Sloveniji, Austriji, SAD i Češkoj.  
Dobitnik je brojnih nagrada, a djela mu se čuvaju u svim muzejima i galerijama 	moderne umjetnosti u Hrvatskoj.

BANE MILENKOVIĆ (Novi Sad, 1963.)
1988. diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Izlagao je samostalno u mnogim galerijama u Hrvatskoj te u Indiji i Francuskoj, 	skupno izlaže u više Europskih zemalja.
Dobio je brojne nagrade za slikarstvo i scenografiju u zemlji i inozemstvu.

DALIBOR JELAVIĆ (Beograd, 1949.)
1977. g. diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1976. godine izlaže samostalno i grupno u Hrvatskoj i inozemstvu (Francuska, Njemačka, Mađarska, Austrija, Slovenija, Rumunjska, Crna Gora, Italija, BiH, Island, Belgija, Makedonija, SAD).
Njegovo umjetničko djelovanje ogleda se u mnogim tehnikama (crtež, grafika, ulje, tapiserija, emajl, keramika, plakat).
Dobitnik je brojnih nagrada.

VESNA PAVLAKOVIĆ (Zagreb, 1955.)
1982. diplomirala je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1983. godine izlaže samostalno i grupno u Hrvatskoj te u Norveškoj, Sloveniji, Austriji, Kanadi i Poljskoj.
Dobitnica je nekoliko nagrada.

ŽELJKO LAPUH (Split, 1951.)
1976. diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1976. godine do danas aktivno izlaže samostalno i grupno u Hrvatskoj i inozemstvu (Austrija, Francuska, Italija, Japan, Mađarska, Nizozemska, Njemačka, 	Španjolska, Turska, Egipat, Švedska, Slovenija, BiH, Island, Makedonija, Belgija, SAD). 	
Djeluje u različitim likovnim medijima (crtež, grafika, slika, skulptura, plakat).Dobitnik je nekoliko nagrada.

ZLATKO BOUREK (Slavonska Požega, 1929.)
1955. diplomirao je kiparstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Djeluje kao kipar, slikar i grafičar, režiser, tvorac crtanih i igranih filmova.
Od 1955. godine izlaže samostalno i grupno u Hrvatskoj i inozemstvu (Njemačka, SAD, Italija, Egipat, Slovenija, Mađarska, Austrija, Kuba, Venezuela, Grčka, Japan).
Dobitnik je mnogih nagrada.

NIKOLA KOYDL (Karlovac, 1939.)
1962. diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1962. izlaže samostalno i grupno u Hrvatskoj i inozemstvu (Austrija, Francuska, Italija, Njemačka, Španjolska, Danska i Engleska), a njegova djela nalaze se u mnogim galerijama, muzejima i privatnim zbirkama diljem svijeta.
Dobitnik je mnogih nagrada za slikarstvo, crtež i grafiku.

ANTUN BABIĆ (Bijeljina, 1931.)
1958. diplomirao je kiparstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Samostalno i grupno izlaže od 1958. godine, u Hrvatskoj i inozemstvu (Portugal, Mađarska, Nizozemska, Njemačka, Engleska, Slovačka, Turska i Indija).
Nagrađivan je za kiparstvo i grafiku.

JOSIP ZANKI (Zadar, 1969.)
1994. diplomirao je grafiku na Likovnoj akademiji u Zagrebu.
Od 1986. godine istražuje različite grafičke tehnike, bavi se performanceom, instalacijama, eksperimentalnim filmom i videom, njegove grafike i crteži nalaze se u muzejima i privatnim zbirkama u Hrvatskoj SAD, Francuskoj, Italiji, Poljskoj i Ukrajini.
	
NIVES KAVURIĆ – KURTOVIĆ (Zagreb, 1938.)
1962. diplomirala je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1983 profesorica je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Samostalno i skupno izlaže od 1962. godine, u Hrvatskoj i inozemstvu (Švicarska, Slovenija, SAD, Njemačka, Austrija, Francuska, Mađarska i Italija). Osobito je plodna kao crtač i grafičar, djela joj se nalaze u svim uglednim galerijama i muzejima moderne umjetnosti u Hrvatskoj, također je zastupljena i u nekim inozemnim kolekcijama.
Dobitnica je mnogih nagrada za crtež i slikarstvo u Hrvatskoj i svijetu (1967. Paris, 5. bijenale mladih – 1. nag., 1982. Parma, Premio d`Italia – Golden Centaur.

IVAN KOŽARIĆ (Petrinja, 1921.)
1949. diplomirao je kiparstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Izlaže samostalno i grupno od 1953. godine, samostalno i grupno (Francuska, Njemačka, Mađarska, Austrija, Slovenija, Italija, Poljska, Egipat), vrlo zapažene nastupe ostvaruje izložbama na Bijenalu u Veneciji, i Sao Paulu te na Documenti u Kasselu.
Okušao se u mnogim umjetničkim tehnikama izražavanja.
Djela mu se nalaze u svim muzejima i galerijama moderne i suvremene umjetnosti u Hrvatskoj, a također i u mnogim Europskim muzejima i galerijama suvremene umjetnosti.
Dobitnik je velikog broja hrvatskih i međunarodnih nagrada za kiparstvo, crtež i grafiku. 

EDO MURTIĆ (Velika Pisanica, 1921. – Zagreb, 2005.)
Od 1939. do 1943. godine stuZagrebu.
Prvu samostalnu izložbu imao je 1935. godine, od tada pa do nedavne smrti izlaže na, oko stotinu i pedeset samostalnih i tristotinjak skupnih izložbi u Hrvatskoj i svijetu.
Djela mu se nalaze u najpoznatijim muzejima i galerijama u svijetu i Hrvatskoj (Musée d´ Art Moderne, Paris i Liége, Museum of Modern Art, New York, Houston i  Seul, Tate Gallery, London,  Kunsthaus, Zürich, Museo d'arte moderna, Genova i Torino, Gallery of Modern Art, Boston, Muzej XX stoljeća, Beč, National Galerie, Berlin i mnoge druge javne i privatne kolekcije).Bavio se širokim spektrom klasičnih umjetničkih tehnika, za što dobiva veliki broj nagrada u Hrvatskoj i inozemstvu (Italija, Francuska...). Dobitnik je velikog broja hrvatskih i međunarodnih priznanja i nagrada.

IVAN LESIAK (Luka Vrbovečka, 1929.)
1960. diplomirao je kiparstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Samostalno izlaže u Hrvatskoj, a sudjeluje na skupnim izložbama u Njemačkoj Egiptu, SAD...). Dobitnik je nekoliko vrijednih nagrada u Hrvatskoj, a djela mu se nalaze u svim važnijim zbirkama suvremene umjetnosti u Hrvatskoj.

GORDANA BAKIĆ (Zagreb, 1972.)
2001. diplomirala je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Samostalno i grupno izlaže u Hrvatskoj i Mađarskoj, Slovačkoj i Sloveniji.
Dobitnica je nekoliko vrijednih nagrada za mlade umjetnike.

MIRJANA VODOPIJA (Zagreb, 1963.)
1987. diplomirala je grafiku na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Samostalno izlaže u Hrvatskoj, sudjeluje na skupnim izložbama u Austriji, Francuskoj, BiH, Rusiji, Sloveniji, Finskoj i Mađarskoj).
Dobitnica je nekoliko međunarodnih nagrada, za crtež i grafiku.

ZLATKO KAUZLARIĆ – ATAČ (Koprivnica, 1945.)
1968. diplomirao je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1973. godine radi na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu, kao predavač.
Od 1961. godine izlaže na samostalnim i skupnim izložbama u Hrvatskoj i inozemstvu (Francuska, Švicarska, Engleska, Slovenija, Njemačka, Češka...).
Dobio je brojne nagrade za svoj rad, kao crtač, scenograf i slikar.

GORKI ŽUVELA (Našice, 1946.)
1970. je diplomirao slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1980. radi kao nastavnik na studiju likovne kulture Sveučilišta u Splitu.
Od 1970. godine izlaže samostalno i grupno u Hrvatskoj i inozemstvu ( Italija, Francuska, Austrija, Škotska, Njemačka, BiH, Češka, Mađarska, Čile, Bolivija, Argentina, SAD, Wels, Slovenija...).
Dobitnik je više međunarodnih nagrada.

DUBRAVKA BABIĆ (Zagreb, 1951.)
1974. godine diplomirala je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1985. god. radi kao profesor na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Samostalno i skupno izlaže od 1977. godine u Hrvatskoj i inozemstvu (Francuska, Njemačka...), sudjeluje na bijenalima grafike u Ljubljani i Seulu.
Dobitnica je nekoliko nagrada.

NEVENKA ARBANAS (Batina, 1950.)
1975. diplomirala je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Usavršavala se u grafičkim tehnikama u Parizu i Pragu.
Izlaže na samostalnim i skupnim izložbama u Hrvatskoj i inozemstvu.
Dobitnica je više nagrada za grafiku.

DIMITRIJE POPOVIĆ (Cetinje, 1951.)
1976. diplomirao slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1974. godine izlaže samostalno i grupno u Hrvatskoj i inozemstvu (Francuska, Švicarska, Njemačka, Italija, Slovenija, Saudijska Arabija, Poljska, Kina, Rusija, SAD, Belgija, Egipat, Japan,...).
Radovi Dimitrija Popovića nalaze se u mnogim javnim i privatnim kolekcijama suvremene umjetnosti, u Hrvatskoj i svijetu (Palazzo Sormani, Milano, Palazzo Comunale, Spoleto, Museo «Sandro Pertini», Savona, Studio S, Rim, Congress Library, Washington, Collection Davrier, Pariz...).
Dobitnik je velikog broja međunarodnih nagrada za crtež i grafiku.

EUGEN KOKOT (Labin, 1940.)
1966. je završio Akademiju likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Samostalno izlaže od 1971., sudjeluje također u brojnim skupnim izložbama u Hrvatskoj i inozemstvu. 
Bavi se, uz slikarstvo, ilustriranjem književnih djela i izradom većih kompozicija u javnim prostorima.

IVICA ŠIŠKO (Livno, 1946.)
1974. je diplomirao grafiku na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Radi kao profesor na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1964. godine izlaže na brojnim samostalnim i grupnim izložbama u Hrvatskoj i svijetu (Italija, Kuba, BiH, Španjolska, Kina,  Njemačka, Slovenija, Mađarska...).
Dobitnik je više nagrada.

BORIS BUĆAN (Zagreb, 1947.)
1972. godine diplomirao je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1984. godine aktivno izlaže na samostalnim i grupnim izložbama u Hrvatskoj i svijetu (Škotska, Italija, Kina, SAD, Turska, Australija, Danska, Izrael, Nizozemska, Njemačka, Mađarska, Poljska, Francuska), zapaženo nastupa na bijenalu u Veneciji (1984.) i Sao Paulu (1989.).
Dobitnik je većeg broja nagrada, nacionalnih i međunarodnih, za crtež, grafiku i plakat.

MATKO VEKIĆ (Zagreb, 1970.)
1995. diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1999. godine radi kao predavač na Akademiji likovnih umjetnosti na Širokom Brijegu, Sveučilište u Mostaru.
Samostalno izlaže od 1994. godine, u Hrvatskoj, Njemačkoj i BiH, sudjeluje na skupnim izložbama u Engleskoj, Italiji, Turskoj, Češkoj i Nizozemskoj.
Dobitnik je nekoliko nagrada, nacionalnih i međunarodnih.

BORIS DEMUR (Zagreb, 1951.)
1975. godine diplomirao je slikarstvo, a 1977. grafiku na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Samostalno izlaže od 1977. godine u Hrvatskoj, a sudjeluje na skupnim izložbama u mnogim gradovima Europe.
Djela mu se nalaze u svim važnijim muzejima i galerijama suvremene umjetnosti u Hrvatskoj, dobitnik je nekoliko nagrada.

ANTUN BORIS ŠVALJEK (Zagreb, 1951.)
1974. godine diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Radi kao nastavnik na Akademiji likovnih umjetnosti na Širokom Brijegu, Sveučilište u Mostaru.
Od 1976. godine samostalno izlaže na 60-ak samostalnih izložbi u Hrvatskoj, SAD, Njemačkoj i Mađarskoj, izlagao je na više od 500 skupnih izložbi, u Hrvatskoj i svijetu.
Dobitnik je nekoliko cijenjenih nacionalnih nagrada.

VASKO LIPOVAC (Kotor, 1931.)
1955. godine diplomirao je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1959. godine izlaže samostalno (York, Kotor, Bari, San Marino, Firenca, Beograd, Bruxelles, Ljubljana, Lausanne) i skupno na više stotina izložbi u Hrvatskoj i svijetu.
Nagrađen je mnogim važnim nacionalnim nagradama za skulpturu, slikarstvo, crtež i grafiku.

ZLATKO KESER (Zagreb, 1942.)
1967. godine diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1982. radi kao predavač na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 2000. godine član je HAZU.
Ostvario je više od 50 samostalnih izložbi, a sudjelovao je na više od 300 kolektivnih izložbi, u Hrvatskoj i svijetu (Köln, Paris, Kairo, Peking, Rim, Milano, Budimpešta, Lisabon, Sao Paulo, Seul, New York, Luksemburg, Chicago, Chamaliers, Cremona...), 1998. godine predstavlja Hrvatsku na bijenalu u Sao Paulu.
Za svoj rad nagrađivan je više puta važnim nacionalnim nagradama za grafiku i slikarstvo.

JOSIP BOTTERI DINI (Zagreb, 1943.)
1968. godine diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Radi kao predavač na Umjetničkoj akademiji Sveučilišta u Splitu.
Samostalno je izlagao na više od 75 izložbi u Hrvatskoj i inozemstvu (Milano, Paris, Chicago, Los Angeles, Wiesbaden, Bonn, St. Gallen, Toronto, Bratislava, Frankfurt, Trst, Padova), također sudjeluje na više stotina skupnih izložbi.
Primio je više međunarodnih nagrada, a djela mu se čuvaju u Chicagu, Milanu, Parizu i u mnogim Hrvatskim muzejima i galerijama. 

MAJA S. FRANKOVIĆ (Rijeka, 1951)
Školuje se na području primijenjenih umjetnosti i grafičkih tehnika u Londonu i Rijeci, a specijalizira grafiku u Ljubljani.
Radi kao predavač na Odsjeku za likovne umjetnosti Filozofskog fakulteta Sveučilišta u Rijeci.
Od 1986. godine redovito sudjeluje na značajnim svjetskim bijenalima grafike u Ljubljani, Berlinu, Udinama, Ferrolu i Orenseu, Oregonu, Kairu, Gyoru te na bijenalima grafike i crteža u Zagrebu i Rijeci.
Grafike je izlagala na više od 40 samostalnih i oko 200 kolektivnih izložbi u Hrvatskoj i svijetu (Norveška, Slovenija, Italija, Engleska, Japan, Francuska, Austrija, Španjolska, Poljska, Švedska,...).
Nagrađivana je za grafiku u Hrvatskoj i inozemstvu.

HRVOJE ŠERCAR (Zagreb, 1936.)
Kao slikar je samouk.
Izlaže od 1960. godine u Hrvatskoj i inozemstvu na brojnim izložbama.
Bavi se slikarstvom ,crtežom, grafikom, grafičkim oblikovanjem i ilustracijom.
Dobitnik je nekoliko nacionalnih i međunarodnih nagrada

KAŽIMIR HRASTE (Supetar, 1954.)
1978. godine diplomirao je kiparstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu, usavršavao se u Ljubljani i Rimu.
Radi kao nastavnik na Umjetničkoj akademiji Sveučilišta u Splitu.
Od 1974. godine priređuje brojne samostalne i skupne izložbe u Hrvatskoj i svijetu.
Izradio je mnoge javne spomenike i sakralne radove u Hrvatskoj.
Dobitnik je više nagrada.

MAURO STIPANOV (Rijeka, 1952.)
1980. godine diplomirao je slikarstvo na Accademia di Belle Arti u Veneciji, usavršava se u Milanu i Parizu.
Izlaže od 1977. godine u Hrvatskoj i inozemstvu, samostalno i skupno (Venecija, Trst, Ljubljana, Maribor, Mantova, Tampere, Peking, Bratislava,...).
Dobitnik je više nacionalnih i međunarodnih nagrada za slikarstvo.

MIROSLAV ŠUTEJ (Duga Resa, 1936.)
1961. godine diplomirao je grafiku na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1978. godine radi kao nastavnik na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1960. godine izlaže sa velikim uspjehom u Hrvatskoj i posebno u svijetu, ostvaruje vrlo velik broj samostalnih i skupnih izložbi (Berlin, Lausanne, Ženeva, New York, Bologna, Bruxelles, Helsinki, Šangaj, Moskva, Pariz, Beč, Venecija, Tokio, St, Louis, Baltimore, London, Kyoto, Krakov, Budimpešta, New Delhi,...).
Predstavlja vrlo uspješno Hrvatsku na bijenalima u Veneciji i Sao Paulu.
Šutejeve crteže i grafike čuvaju najpoznatije galerije i muzeji suvremene umjetnosti (New York, The guggenheim Museum, The Museum of Modern Art, London, Tate Gallery, Victoria and Albert Museum, Amsterdam, Stedelijk Museum, Pariz, Musée d´ Art Moderne de la Ville de Paris,...).
Za svoj rad dobio je više od 60 značajnih nagrada u Hrvatskoj i svijetu.

JOŠKO MARUŠIĆ (Split, 1952.)
Završio je studij arhitekture u Zagrebu !975. godine.
Od 1976. godine radi kao crtač, animator i redatelj u «Zagreb – filmu».
Nagrađen je brojnim nagradama za svoje filmove na festivalima u Zagrebu, Annecyju, Beogradu, Temperu, Oberhausenu, Miamiju, Lilleu i Melbourneu. 
Radi kao nastavnik Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Bavi se ilustriranjem knjiga, stripom i karikaturom, objavio je nekoliko knjiga karikatura.

OTTO REISINGER (Rankovci, 1927.)
1960. godine je završio je studij arhitekture u Zagrebu.
Karikature počinje crtati i objavljivati od 1945. godine, osim što djeluje u Hrvatskoj, radove objavljuje u stranim listovima i časopisima («Quick», «Panorama», «Nebelspalter»).
Objavio je nekoliko knjiga karikatura, radi reklame, plakate i crtane filmove, bavi se ilustriranjem knjiga.
Samostalno je izlagao u Amsterdamu, Zagrebu, Murskoj Soboti i Dortmundu.

IVAN LOVRENČIĆ (Sveti Križ Začretje, 1917.- Zagreb, 2002.)
Od 1936. do 1940. godine studira na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1972. do 1978. godine djeluje kao profesor na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Izlaže od 1958. godine na samostalnim izložbama u Hrvatskoj i inozemstvu (Torino, Vallbek, Tokio, Bruxelles, Soignes, Ljubljana, Legnano, München, London) i na više od150 skupnih izložbi u Hrvatskoj i svijetu.
Dobitnik je brojnih nagrada za crtež i grafiku, njegova djela nalaze se u mnogim hrvatskim muzejima i galerijama suvremene umjetnosti.

ĐURO SEDER (Zagreb, 1927.)
1951. godine diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1981. godine radi kao nastavnik na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Član je HAZU.
Izlaže od 1958. godine na samostalnim i skupnim izložbama u Hrvatskoj i inozemstvu (Graz, Maribor, München, Dortmund, Wolfsburg, Milano).
Dobitnik je više nagrada za slikarstvo.
Njegova djela nalaze se u mnogim muzejima i galerijama te privatnim zbirkama u Hrvatskoj i inozemstvu, veliki dio njegova cijenjenog religioznog opusa, koji se nalazio u crkvama i samostanima u Bosni i Hercegovini, propao je , nažalost, tijekom posljednjeg rata 1990-ih godina.

IVAN LACKOVIĆ – CROATA (Batinska, 1932. – Zagreb, 2004.)
Naivni slikar, 1962. godine susreće slikara Krstu Hegedušića koji mu daje savjete o slikanju i crtanju, a od 1968. godine je slobodni umjetnik.
Bavio se grafikom, također ilustrirao brojna poetska i prozna djela.
Imao je više od stotinu samostalnih izložaba u Hrvatskoj i veći broj u inozemstvu (Köln, Zürich, Pariz, Bremen, Laval, Torino, Rim, Caracas, Milano, Haag, Sao Paulo, Šangaj, Peking, Tokio, Madrid, St. Petersburg,...), također sudjeluje na brojnim skupnim izložbama hrvatske naive.
Djela mu se nalaze u najpoznatijim muzejima i galerijama u svijetu i Hrvatskoj. 

LJUBOMIR STAHOV (Kamičani, 1944.)
1974. godine diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Radi kao profesor slikarstva na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Do sad je priredio 28 samostalnih izložbi u Hrvatskoj i inozemstvu (London, Birmingham, Edmonton, Karlsruhe, Augsburg, Bretten, Ljubljana), sudjelovao je na dvjestotinjak skupnih izložaba.
Dobitnik je više nagrada za slikarstvo, crtež, i grafiku.

MUNIR VEJZOVIĆ (Doboj, 1945.)
1970. godine diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1973. godine izlaže samostalno i grupno u Hrvatskoj i inozemstvu ( New York, Beč, Dortmund, Paris, Istambul, Monte Carlo, Sarajevo,...).
Bavi se crtežom i grafikom.
Dobitnik je nekoliko nagrada.

DUBRAVKA RAKOCI (Zagreb, 1955.)
Diplomirala je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Izlaže od 1979. godine, samostalno i skupno (Frankfurt, London, Berlin, Bonn, Milano, Marseille, Buenos Aires, Sao Paulo, Beč, Ljubljana,...).
Dobitnica je nekoliko nagrada.

VOJO RADOIČIĆ (Požega, 1930.)
1957. godine završio je Pomorsku akademiju.
Bavi se ilustriranjem knjiga, primijenjenom umjetnošću, karikaturom, scenografijom, malom plastikom i grafikom.
Izlagao je u Hrvatskoj i inozemstvu na više od 170 samostalnih izložaba (Venecija, Firenca, Beč, London, New York, Melbourne,...).
Dobitnik je više nagrada.

BISERKA BARETIĆ (Zagreb, 1933.)
Od 1951. do 1953. godine studira na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Izlaže od 1955. godine samostalno i skupno u Hrvatskoj i inozemstvu (Beč, Havana, Rim, Milano, Bari, Atena, Lugano, New York, Prag, Hamburg, New Delhi, Barcelona, Budimpešta, Frankfurt,...).
Djela joj se nalaze u zbirkama najvećih muzeja i galerija, a za svoj rad na polju slikarstva, crteža i grafike dobila je brojne, prestižne nagrade.

IVANA FRANKE (Zagreb, 1973.)
1997. diplomirala je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 2001 – 2002. godine usavršava se u Japanu. 
Izlaže od 1997. godine na samostalnim i skupnim izložbama (Slovenija, Japan, SAD, Italija, Poljska, Mađarska, Finska, Francuska):
Dobitnica je nekoliko važnih nagrada za mlade umjetnike.

HAMO ČAVRK (Sarajevo, 1950.)
1977. diplomirao je na Akademiji likovnih umjetnosti u Sarajevu.
Od 1972. godine izlaže samostalno i grupno u Hrvatskoj i inozemstvu
Djeluje uglavnom kao crtač i posebno kao grafičar.
Dobitnik je nekoliko nagrada za grafiku.

JOSIP ŠKERLJ (Dubrovnik, 1941.)
1965. diplomirao je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1965. godine izlaže samostalno i skupno u Hrvatskoj i inozemstvu.

SLAVEN MACOLIĆ (Zagreb, 1964.)
Godine 1989. diplomirao je slikarstvo na interdisciplinarnom studiju Akademije likovnih umjetnosti i povijest umjetnosti na Filozofskom fakultetu u Zagrebu.
Poslijediplomski studij završio je u Kasselu u klasi prof. Dorothee von Winheim. Studijski boravi u Pragu, Veneciji, Parizu, Rimu, Firenci, Amsterdamu, Briselu…
Dobitnik je nekolicine važnijih nagrada i priznanja.

GORDANA KOVAČIĆ – MACOLIĆ (Varaždin, 1966.)
1985. godine boravi na Bečkoj likovnoj akademiji («Aa Schillerplatz») u klasi prof. Wolfganga Hollege. Godine 1989. završila je studij povijesti umjetnosti na Filozofskom fakultetu i diplomirala na zagrebačkoj Akademiji likovnih umjetnosti u klasi prof. Eugene Kokota. Poslijediplomski studij završila je u Kasselu u klasi prof. Dorothee von Winheim. Studijski boravi u Londonu, Pragu, Veneciji i Rimu.
Izlagala je na tridesetak samostalnih i sedamdesetak skupnih izložbi. Dobitnica je nekolicine važnijih nagrada i priznanja.

VLADIMIR MEGLIĆ (Donji Pustakovac, Međimurje, 1955.)
Diplomirao je slikarstvo na zagrebačkoj Akademiji 1986. godine u klasi prof. Josipa Bifela. Djeluje kao samostalni slikar izlažući na brojnim skupnim izložbama u Hrvatskoj i inozemstvu (posebno s «Controm» - neformalnom grupom stvaralaca istomišljenika). Prvu samostalnu izložbu postavio je u Konstanzu, u Njemačkoj, 1995. godine. Uz izlagačku djelatnost izveo je i radove na nekoliko sakralnih objekata u Hrvatskoj i Bosni i Hercegovini u tehnikama freske, mozaika i ulja.

TIHOMIR LONČAR (Vinagora, 1953.)
Diplomirao je 1980. na Akademiji likovnih umjetnosti u klasi prof. Vasilija Jordana. Prvu samostalnu izložbu priredio je 1985. Od tada je priredio više od 30 samostalnih izložbi, od kojih su najznačajnije velika monografska izložba u Muzeju za umjetnost i obrt 1993. i izložba Tri godišnja doba u Umjetničkom paviljonu 1999. O njegovu životu i djelu objavljene su dvije monografije. Objavio je nekoliko grafičkih mapa i sudjelovao na mnogobrojnim skupnim izložbama. 

ANA KADOIĆ (Zagreb, 1974.)
Diplomirala je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu (odjel grafike) u klasi prof. Dubravke Babić. Poslijediplomski studij završila je na Rijksakademie van Beeldende Kunsten u Amsterdamu.
Od 1996. godine održala je niz samostalnih i skupnih izložaba u zemlji i inozemstvu. 
Dobitnica je Rektorove nagrade Sveučilišta u Zagrebu 1997. godine. 

VIKTOR DALDON (Dubrovnik, 1972.)
2001. diplomirao na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu u klasi prof. Eugena Kokota.
Od 1998. godine izlaže samostalno i skupno.
Bavi se slikarstvom, fotografijom i video-umjetnošću.
Dobitnik je nekoliko nagrada za mlade umjetnike.

TOMISLAV BUNTAK (Zagreb, 1971.)
1997. diplomirao slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu, u klasi prof. Miroslava Šuteja.
Izlagao je samostalno i skupno u svim važnijim galerijama u Hrvatskoj.
Od 1997. – 1998. radi kao profesor likovne kulture u XI gimnaziji u Zagrebu, a od 1999. godine je ravnatelj Centra za kulturu i informacije u Zagrebu.
Dobitnik je nekoliko nagrada.

DUBRAVKO ADAMOVIĆ (Postojna, 1953.)
1978. godine diplomirao slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu, u klasi prof. Nikole Reisera.
Član je Upravnog odbora Hrvatskog društva likovnih umjetnika.
Bavi se slikarstvom, grafikom, keramikom, grafičkim oblikovanjem i scenografijom.
Radi kao v.d. ravnatelja Gradskog muzeja u Bjelovaru.
Sudjelovao je na mnogobrojnim izložbama u zemlji i inozemstvu.

VLADO MARTEK (Zagreb, 1951.)
Diplomirao je književnost i filozofiju na Filozofskom fakultetu u Zagrebu. 
70-tih godina član je Grupe šestorice.
Bavi se multimedijalnom umjetnošću koja uključuje akcije, ambijente, grafite, poeziju, grafiku, slikarstvo.

DRAGUTIN TRUMBETAŠ (Velika Mlaka 1937.)
Pohađao je Grafičku industrijsku školu u Zagrebu izučavajući tipografiju.
Samouki je slikar, pjesnik i dramatičar.
Izlagao je na više od 150 samostalnih izložaba i sudjelovao na velikom broju skupnih.
Objavljuje grafičke mape, zbirke pjesama i cikluse crteža.

ROBERT ŠIMRAK – (Zagreb, 1967.) 
1992. godine diplomirao na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu.
Od 1995. godine radi na Akademiji likovnih umjetnosti, te u okviru slikarske katedre predaje crtanje i slikanje.
Predsjednik je Hrvatskog društva likovnih umjetnika u Zagrebu.
Izlagao na dvadesetak samostalnih i četrdesetak skupnih izložbi u domovini i inozemstvu.
Dobitnik je nekoliko nagrada

IGOR RONČEVIĆ, rođen je 1951. u Zadru, diplomirao je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu 1976. godine. 
Suradnik je majstorske radionice Ljube Ivančića i Nikole Reisera od 1979.-1981. godine. 
U više navrata išao je na studijska putovanja u Italiju, Njemačku i SAD. Samostalno izlaže od 1976. godine od kada je sudjelovao na šezdesetak skupnih i tridesetak samostalnih izložaba u Hrvatskoj i inozemstvu. Dobitnik je 1981. godine Nagradu 7 sekretara SKOJ-a za slikarstvo i Nagradu 13. Salona mladih u Zagrebu.

ŽELJKO KIPKE, rođen je 1953. u Čakovcu. Diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu 1976. godine. 
Pohađao je Slikarsku majstorsku radionicu u Zagrebu od 1976. - 1981. godine. U New Yorku izlaže na skupnoj izložbi u Artists Space 1989. Tijekom 1991. boravi u Marseillesu gdje priređuje samostalnu izložbu. Slike su mu otkupljene za Peter Stuyvesant zbirku u Amsterdamu, zbirku FRAC u Toulouseu (Les Abattoirs) te za Museum der Moderner Kunst u Beču. 
Predstavljao je Republiku Hrvatsku na Venecijanskom biennalu 1993, a dvije godine kasnije na Kairskom biennalu. Piše eseje i kritike o eksperimentalnom filmu te likovnoj praksi u dnevnoj štampi i časopisima. Objavio je sedam knjiga. Punopravni je član Međunarodnog udruženja likovnih kritičara (AICA) od 1997. Selektor je hrvatskog paviljona na 52. venecijanskom biennalu 2007. godine.

ZDENKA POZAIĆ, rođena je 1940. godine u Čazmi. Diplomirala je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu 1966. godine, a 1968. godine je završila specijalizaciju grafike. 
Pored grafike bavi se ilustriranjem i opremom knjiga, te grafičkim dizajnom. Boravila je na studijskim putovanjima u Engleskoj, Irskoj, Francuskoj, Njemačkoj, Belgiji, Švicarskoj, Austriji, Italiji, Češkoj, Slovačkoj, Mađarskoj, Španjolskoj, Egiptu i Nizozemskoj. 
Radovi joj se nalaze u muzejima i galerijama, te privatnim zbirkama u zemlji i inozemstvu. Dobitnica je više nagrada za grafiku i crtež. 
Objavila je sedam pjesničko-grafičkih mapa (s Vesnom Parun, Lukom Paljetkom, Sunčanom Škrinjarić i Brankom Vujanovićem) i jedanaest naslova bibliografskog izdanja "Riječ i slika".

RENATO PERCAN, rođen je 1936. godine u Trgetu na Labinštini. Diplomirao na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu 1966. godine. 
Od 1967. do 1972. godine radi kao profesor likovnog odgoja u osnovnoj školi u Medulinu, te u Gimnaziji pedagoškog usmjerenja u Puli. Isključivo bavi slikarstvom i dekoracijom od 1978. godine. Samostalno izlaže od 1968. u Puli, Novom Sadu, Rovinju, Labinu, Zagrebu, Grazu, Buzetu, Milanu, Poreču, Rijeci, Dubrovniku, Kragujevcu, Trstu. 
Skupno izlaže od 1966. god. mnogo puta: na svim Godišnjim izložbama HDLU Istre, na izložbama Labinskih ateliera, na Ars Histriae, Ex tempore u Piranu, Pulski salon, Porečki Annale i drugim likovnim skupovima. 
Za svoj umjetnički rad dobitnik je 19 nagrada i priznanja. Sudionik je dviju Međunarodnih likovnih kolonija u Francuskoj i Italiji.

ANTE KUDUZ, rođen je 1935 u Vrlici, diplomirao je na grafičkom odjelu Akademije likovnih umjetnosti u Zagrebu 1961. godine. 
Profesor je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu od 1980. godine. Izlaže od 1961. godine od kada je sudjelovao na više od 600 grupnih izložbi. Do sada je izlagao na 55 samostalnih izložbi u Hrvatskoj i inozemstvu (Zagreb, Split, Vinkovci, Osijek, Hvar, Rijeka, Šibenik, Koprivnica, Zabok, Ljubljana, Maribor, Skopje, 
Beograd, Novi Sad, Stockholm, Huskvarna, Graz, Rim, Haag, Amsterdam). Dobitnik je više nagrada i priznanja za svoj rad. Živi i djeluje u Zagrebu.

DAVORIN RADIĆ, rođen je 1957. godine u Hrvatskoj Kostajnici. Diplomirao je slikarstvo na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu 1983. godine. 
Suradnik je majstorske radionice Ljube Ivančića i Nikole Reisera od 1983.-1985. godine. 
Prvi put samostalno izlaže 1985. godine od kad je izlagao na više od 35 samostalnih izložbi u Hrvatskoj i inozemstvu. 

MARCEL BAČIĆ, rođen je 1948. godine u Zagrebu, akademski slikar i glazbenik, teoretičar, likovni i glazbeni kritičar.  
Nakon gimnazije i srednje muzičke škole završio je Akademiju likovnih umjetnosti i Muzičku akademiju u Zagrebu. I
zvanredni je profesor na Akadermiji likovnih umjetnosti u Zagrebu. 
Objavio je brojne teoretske studije o likovnoj umjetnosti. Sudjelovao je na više od 60 kolektivnih i revijalnih izložbi i pet samostalnih. 

DINO TRTOVAC, rođen je 1947 u Šaronjama, diplomirao je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu 1977. godine. 
Boravi u Parizu na specijalizaciji za slikarstvo i u Londonu na specijalizaciji za akvarel. Izlagao je na brojnim skupnim i samostalnim izložbama u Hrvatskoj i inozemstvu (Zagreb, Dubrovnik, Split, Krk, Sarajevo, Tunis, Beograd, New York, Pariz, Firenca, Arles, Toronto). 
Dobitnik je međunarodnih nagrada za slikarstvo. Djela mu se nalaze u poznatim svjetskim zbirkama i galerijama.

DUJE JURIĆ, rođen je 1956 u Rupama, diplomirao je na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu 1981 godine. 
Suradnik je majstorske radionice Ljube Ivančića i Nikole Reisera od 1982.-1985. godine. 
Predaje na Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu od 1999. godine. Samostalno izlaže od 1984. godine. Paralelno sa slikarstvom radi i kao restaurator. Osim što izlaže na brojnim skupnim i samostalnim izložbama u Hrvatskoj i inozemstvu realizirao je nekoliko ambijenata i akcija. Dobitnik je brojnih nagrada.

VLADIMIR BLAŽANOVIĆ, rođen je 1953. u Donjem Hasiću kod Bosanskog Šamca. Diplomirao je slikarstvo na  Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu 1981. godine. 
Uz štafelajno slikarstvo radi i u tehnici mozaika, zidnog slikarstva, te u tehnici vitraja ponajviše u sakralnim objektima Hrvatske, Bosne i Hercegovine. 
Izlagao je na mnogobrojnim skupnim i samostalnim izložbama u Hrvatskoj i inozemstvu.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten a legérdekesebb cikkeket elküldjük emailben.

Sikeresen feliratkozott a hírlevélre!