MOSZKVÁBÓL NÉZVE: VALÓJÁBAN UKRAJNA NEM IS EGY ORSZÁG
Kijevi Nagyfejedelemség (Kijevi Rusz) a kelet-európai térség első szervezett állama volt, amely magába foglalta a keleti szláv törzsek területeit. A 9. század végén jött létre, fővárosa Kijev. A Kijevi Rusz tekinthető a mai Fehéroroszország és Oroszország kulturális és történelmi előzményének. Hatalma csúcsán uralta szinte egész Kelet-Európát és meghatározó hatalomként volt jelen 850-1250 a tágabb térség politikájában.
Később a mai Ukrajna egy különös államalakulat, a hivatalos nevén Lengyel Királyság és Litván Nagyfejedelemség része lett az 1385-1795 közötti időszakban. Keletről Oroszország határolta, délről pedig az Oszmán Birodalom vazallusaként működő Krími Kánság. Ez a határvidék kellőképpen messze esett mindentől ahhoz, hogy bárki is szilárdan kialakíthassa itt a hatalmát, így csakhamar létrejött egy amolyan vadkelet jellegű állapot, ahol nagy veszélyektől fenyegetve, de a korabeli Európa társadalmi kötöttségeitől mentesen éltek a granicsárok-határőrők – a kozákok. A kozákok szökött jobbágyokból, a törvény elől ilyen vagy amolyan okokból menekülő bűnözőkből, kalandorokból és egyéb olyan figurákból állt össze, akik nem találták a helyüket egy korlátokkal alaposan telepakolt társadalomban.. A XVI. század második felére a Lengyel Királyság elérte, hogy ezek a kozákok némi pénzért cserébe határvédelmi feladatot lássanak el a gyakran senki földjének tekintett sztyeppén. Ekkoriban jelenik meg először ezen konkrét terület neveként az Ukrajna szó, ami magyarul határvidéket jelent.
(A mi határőrvidékünk: 1700-1870 közötti időszakban az Adriai-tengertől Erdélyig terjedő keskeny sáv választotta el Magyarországot az Oszmán Birodalomtól: Horvát Határőrvidéki nyolc szakasz ezredei, a Szlavóniai Határőrvidéki három szakasz ezredei, a Bánsági Határőrvidéki négy szakasz ezredei, a Tisza-Maros Határőrvidéki és az Erdélyi Határőrvidéki ezredek képezték a védvonalat. Magyarország közigazgatási rendszerében a 19. század elején a határőrvidék kerületeit: Német bánsági ezred, Oláh-illír bánsági ezred, Bródi ezred, Gradiskai ezred, Péterváradi ezred, Sajkási ezred, Likai ezred, Ogulini ezred, Otocsáci ezred, Szluini ezred, Kőrösi ezred, Szentgyörgyi ezred, I. báni ezred, II. báni ezred néven tartották nyilván. A Határőzvidéken (Krajinákon-Végeken) összesen 960.000 graničar-határőr élt. A határőrvidék legnevezetesebb jogi intézménye a házközösség volt. A határőrvidék lakossága törzscsaládokra volt osztva, melyek mindegyike az összes hadképes tagokkal egy házközösséget képezett. Minden házközösségnek közös ingatlan törzsvagyona volt, mely a közös családnak elválaszthatatlan járulékát képezte. A házközösségnek célja a hadképes erőnek biztosítása, jó állapotban tartása volt, így a törzsvagyon fenntartása hatósági felügyelet alatt állt.)
Ebben az időszakban is voltak konfliktusok, mert egyfelől a Lengyel Királyságban a katolicizmus minősült államvallásnak, míg a kozákok az ukrán jobbágyokhoz hasonlóan jellemzően ortodoxok voltak. Másfelől Varsónak nem volt szüksége annyi határőrre, amennyi kozák volt, vagy csak nem akart annyit fizetni, így a zsold nélkül maradtak (ők voltak többségben a zsoldot kapó, ún. lajstromos kozákokkal szemben) törvénytelen portyákra indultak a határvidéken, amiből diplomáciai bonyodalmai támadtak a Lengyel Királyságnak, így az ilyen vállalkozásokat igyekeztek tiltani, a tilalmat megszegőkkel szemben pedig eljárni.
A XVII. század közepére az oroszok kiheverték a belháborúkkal szegélyezett zavaros időszakukat és elérkezettnek látták az időt arra, hogy megszerezzék az államiság szempontjából kulcsfontosságúnak számító egykori Kijevi Rusz területeit. A konfliktust végül sajátosan zárták le az oroszok a lengyelekkel, a két hatalom az 1667-es andruszovói békében a Dnyeper mentén felosztotta egymás között a határőrvidék területét, ekkor született meg az a földrajzi, majd később politikai fogalommá is vált kettősség, amit Dnyeper Jobb, illetve Dnyeper Bal parti Ukrajnaként ismerünk. Az egykori határőrvidék betagozódása az Orosz Birodalomba 1765-ben vált befejezetté.
A cári Oroszország felbomlása után Ukrajna 1922-től a Szovjet-Unió része lett, majd az Szovjet Unió felbomlása után, 1991. augusztus 24-én kiáltotta ki függetlenségét. A 40 millió ukrajnai állampolgárból a szegénység és a politikai bizonytalanság miatt 10 millió emigrált az utóbbi években.
A kelet-ukrajnai háború a 2014. márciusi ukrán forradalom és az Euromaidan mozgalom tevékenysége nyomán oroszbarát és kormányellenes csoportok tüntetéseivel kezdődött a Donecki és a Luhanszki területen. Ezek a demonstrációk egy szélesebb kelet- és dél-ukrajnai oroszbarát tiltakozó hullám részei voltak, és fegyveres konfliktussá eszkalálódtak. Végül 2014. áprilisában Donyecki és a Luhanszki szeparatista erői kikiáltották a köztársaságot.
Szerintem a jelenlegi orosz-ukrán konfliktus úgy érhet véget, hogy az oroszok elfoglalják a luhanski területeket (27.000 km2 – 2.200.000 lakos) és donyecki térségét (26.500 km2 – 4.200.000 lakós), valamint a ukrán tengerpartot – Mariupolt, Mikolajivot, és ezeket a területeket egyesítve a Dnyeszter Menti Orosz Köztársasággal (4.000 km2 – 500.000 lakos) valamint a Krim félszigettel (27.000 km2 – 2.000.000 lakos) létrehoznának egy öt tartományból álló több mint 10 millió lakosú Nova Russia nevű országot. Ez a megoldás részint történelmi igazságot is szolgáltatna az oroszoknak, mert Ukrajna az utóbbi 740 évben Oroszország része volt. Ez a terület azt jelenti az oroszoknak, mint nekünk Erdély, vagy a szerbeknek Koszovó.