Demeter Szilárdtól, tisztábban-világosabban eddig még senki sem beszélt a woke őrületről, ezért a VÍRUSNAPLÓ olívasóit arra kérem, hogy ne csak belenézzenek a videóba, hanem figyelmesen hallgassák végig, mert s woke mozgalommal kapcsolatos kérdéseikre most igazi választ kaphatnak:
WOKE – AVAGY NEOMARXIZMUS
„Felébredni a közönyből, a tehetetlenségből és az elnyomás évszázados rémálmából és megváltoztatni a világot.” E forradalmi hevülettől átitatott szavakat mondhatta volna Lenin, Trockij, Mao vagy éppen az afroamerikai woke (felébredt vagy éberség) mozgalom bármelyik új „revizionista önjelölt papja”. Ben Shapiro, híres konzervatív média személyiség szerint a woke követői és baloldali ideológusai radikálisan újraértelmezik az amerikai történelmet, és az afroamerikai polgárjogi mozgalom leple alatt és a társadalmi igazságtalanságok elleni harc jegyében vallásos hevülettel, a tömegben rejlő nyers erő kultuszával afroamerikai fajvédelmi akciókat hajtanak végre. Obama elnök korábban többször kifejtette, nem kis megütközést keltve a radikális forradalmi hévtől elvakult fiatal afroamerikai közösség tagjai körében, hogy az agresszív woke (és Black Lives Matter) mozgalom hevesen ítélkező, fehérgyalázó, tulajdonképpen burkolt, illetve nyílt gyűlöletkampányai igencsak kontraproduktívak lehetnek, és negatív reakciókra késztetik a többségi fehér amerikai társadalmat, amely egyáltalán nem használ az afroamerikaiak ügyének. A fehér gyarmatosítók örökségét elutasító afroamerikai identitáskereső magatartás az utóbbi időszakban már nemcsak az ikonikus történelmi jelképek, szobrok, könyvek, filmek léte ellen lázad, hanem lassan az angol nyelv öröksége, primátusát is megkérdőjelezik, csak épp nincs egy másik helyettesítő ősi (afrikai) nyelv, amihez visszanyúlhatnának.
A BLM megmozdulások révén újabban sokat emlegetett Pulitzer-díjas Nikole Hanna-Jones, az afroamerikai ügy egyik fő ideológusa, afroamerikai történész-újságírónő szerint egyáltalán nem a puritán Zarándok Atyák vagy a kolonialista és rabszolgatartó Alapító Atyák, hanem az afroamerikaiak milliói tekinthetőek az igazi amerikaiaknak, továbbá az ő nyelvi dialektusát tekinthetjük az igazi amerikai angolnak és nem az európai gyarmatosító fehérek nyelvét. Jó példa erre maga a nyelvtanilag helytelen woke kifejezés használata is az awake avagy woken melléknévi igenév helyett, akárcsak az úgynevezett Black English-ben avagy AAVE (African-American Vernacular English, afroamerikai angol közbeszéd) nyelvi dialektusban bevett kettős tagadás és egyéb, a „fehér” szabványangolban helytelennek nyilvánított nyelvi formulák gyakori alkalmazása. Amint az utóbbi száz év során a különféle ideológiák, -izmusok, vagyis a szavak és eszmék összeütközését is megtapasztalhattuk a véres háborúk mentén, manapság amerikai kontextusban is megjelenik az eszmék harca a BLM és a woke mozgalom révén is. Hiszen, elsősorban baloldali elemzők szerint az amerikai konzervatív jobboldal kifordítja és eltúlozva félremagyarázza, szellemi fegyverként használja az ártalmatlan woke kifejezést.
Kulcsfontosságú az elnökválasztás évében, politikai szempontból ugyanakkor érthető módon a Demokrata párt szélső-liberális és újbaloldali szárnyai látszólag stratégiai és szavazatszerző megfontolásokból felkarolják és támogatják a fent említett, vitatott megítélésű mozgalmak céljait és megnyilvánulásait, amelyek ideológiai szempontból komoly törést és hosszú távon retrográd politikai károkat is okozhatnak, úgy a Demokrata párt identitása, mint az amerikai felső-középosztálybeli fehér törzsszavazóinak elképzelései szempontjából. Az országos felmérések szerint a körülbelül 35 milliós afroamerikai választóréteg túlnyomó többsége hagyományosan Demokrata párti szimpatizáns és szavazó, ugyanakkor a republikánusok támogatottsága és a BLM, illetve woke mozgalom stílusát, üzeneteit és megmozdulásait elvetők aránya sem elhanyagolható, hiszen 15% körüli az afroamerikai közösség körében. Ugyancsak sokatmondó, hogy az afroamerikaiak körében a mély vallásosság és a gyakran rasszista jellegű, afroamerikai fajvédő üzenetek és tartalmak népszerűsége és elfogadottsága jóval magasabb az amerikai országos átlagnál. Ezzel párhuzamosan és arányosan a mérsékelt liberalizmus toleranciaértékeinek (meleg házasság, abortusz stb.) elutasítása is jóval magasabb az afroamerikaik körében, akik bár Demokrata párti szimpatizánsok többnyire konzervatív értékeket vallanak.
Furcsa és paradox módon, az évtizedek óta hatékonyan terjesztett és a politikai, közéleti megnyilvánulások origó pontjává váló fősodorbeli (mainstream) liberális politikai korrektség és pozitív diszkrimináció dimenziójában az afroamerikaiak gyakran rasszista megnyilvánulásait nem lehet vagy nem illik annak tekinteni, ami valójában, mindez jelentős kimondatlan frusztrációt és ellenérzést okoz a többségi társadalom tagjai körében. Felettébb kevés tanulmány és felmérés történt a fordított rasszizmusnak (reverse racism) is nevezett fontos, valós, ellenben többnyire elhallgatott társadalmi probléma feltárása ügyében. Azon nagyon kevés vizsgálatok alapján, amit az utóbbi évtizedben végeztek ebben a témában, például a bostoni Tufts Egyetemen, kitűnik, hogy a megkérdezett fehér amerikaiak körében is jelentősen növekedett a sérelmükre elkövetett rasszista jellegű bűncselekmények aránya és inzultusok percepciója, már jóval a BLM mozgalom országos, sőt globális fokozatra kapcsolása előtt. A fehér polgárok úgy érzik, hogy a rasszizmus kérdése, tulajdonképpen egy soha meg nem oldható társadalmi probléma, amelynek negatív következményeit csak tompítani, mérsékelni lehet, de inkább egymás kárára és ellenére, egyfajta össztársadalmi nulla összegű játék (zero-sum game) gyanánt. Ugyancsak, a megkérdezettek színes bőrű amerikaiak körében csupán 35% vélekedett úgy, hogy az Obama-adminisztráció nyolc éve alatt némileg javultak a faji egyenlőség társadalmi feltételei és körülményei az Egyesült Államokban, míg sokak szerint inkább még romlottak.
Amint azt már számos elemzés, tanulmány kimutatta, elsősorban amerikai jobboldali, konzervatív think tankek részéről, a tragikus májusvégi Floyd-eset után bekövetkezett példanélküli tiltakozás és tüntetéshullám jelentős újbaloldali, posztkolonialista ideológiai tartalmat és politikai csapásirányt is nyert. A nagyon harsány és erőszakos, afroamerikai fajvédő jellemvonásokat is hordozó mozgalom képviselői immár nemcsak a bőrszínalapú politikai, társadalmi megkülönböztetés ellen küzdenek, hanem elsősorban a történelmi múlt és a fehér (európai keresztény) gyarmatosítók mindennemű szellemi és tárgyi kulturális öröksége ellen (a nagy történelmi személyiségektől a sakkfigurákon és meséken keresztül, a katolikus „túlzottan fehér” szentekig) emelik fel szavukat, és sajnos, nem ritkán öklüket is. Természetesen az események tükrében igencsak kételkedhetünk, hogy a nyugati civilizációs kulturkánont utólagosan és radikálisan átalakítani szándékozó ifjú tüntetők és véleményvezérek történelmi tudata, illetve ismeretei megfelelők-e ehhez a bonyolult és felelősségteljes folyamathoz, hiszen látszólag nem hallottak arról a Bernard Shaw-féle alapbölcsességről, miszerint minden ember megérdemli, hogy saját kora mércéjével és viszonyai közepette ítéljék meg tetteit.
A szobordöntögető erőszakos tüntetők felettébb látványos legitimációs és egyéb hiányosságairól nem áll módunkban részletesebben értekezni, legyen elég megemlítenünk a legutóbbi Harvard/CAPS Harris közvélemény kutatás eredményét, miszerint az amerikaiak 48%-a szerint maradhatnak még a legvitatottabb déli konföderációs hadvezérek és egyéniségek szobrai is, mint történelmi emlékek.
Az amerikai nagyvárosok utcán tüntető és szobrokat döntögetők túlnyomó többsége fiatal fehér amerikai, akik ifjúkori forradalmi hévtől hajtva a fennálló politikai rendszer ellen és BLM melletti szolidaritásból tiltakoznak vélt vagy valós faji és társadalmi sérelmek orvoslása céljából. Másrészt, a jelszavaik és tetteik mentén, a történelmi múlt hagyatékának eltörlése, a társadalom radikális átalakításának vágya nagyon sokuk számára egyáltalán nem újdonság, hiszen, ha épp nem a mindennél befolyásosabb közösségi médiából informálódnak, akkor saját középiskolai történelem tankönyveikből is tanulhatták és szívhatták magukba mindezeket a radikális eszmeiségű gondolatokat. A híres tankönyvszerző Howard Zinn, New York-i neomarxista történész és szocialista polgárjogi mozgalmár által kidolgozott történelem- és társadalom-átalakító projekt, mondhatni beérett az utóbbi három évtized során, hiszen az ő leplezetlen célja az új nemzedékek indoktrinációja és a „baloldali progresszív” értékek, eszmék iránti fogékonyságuk feltámasztása volt a művei által, egy új alapokra épülő amerikai társadalom kialakítása érdekében.
Mindazonáltal, a liberális dominanciájú amerikai szellemi elitben kisebbségbe szoruló halk szavú amerikai „értelmiségi ellenzékiek” és konzervatív pedagógusok szerint a Howard Zinn, Nikole Jones és a BLM, illetve woke mozgalom mögött felsejlő más szélsőbaloldalinak tekinthető ideológusok, véleményvezérek, és „társadalom-átalakító mérnökök” paradigmájába már egyáltalán nem fér bele a hiteltelenített Alapító Atyák demokráciafelfogása és európai gyökerű civilizációs öröksége, amelyek nélkül immár az Egyesült Államok eszmei léte is megkérdőjelezhető a július 4-ei Függetlenség Napja árnyékában.(Csutak Zsolt)
KI KELL REKESZTENI MINDEN FEHÉR, KERESZTÉNY, MONOGÁM FÉRFIT
A BLM 2013-ban jött létre, és a korábbi fekete polgárjogi mozgalmakkal, még a militáns Fekete Párducokkal ellentétben is történelmi gyökerek nélkül.A szervezet alapüzenete az, hogy mindenki megérdemli a jogszerű rendőri eljárást még akkor is, ha egyes bűncselekmények esetén kimutatható egyértelmű érintettsége. A Black Lives Matter akkor kezdődött, amikor felmentették azt a floridai rendőrt, aki lelőtt egy fegyvertelen fekete férfit. Ekkor vált sajtóüggyé az, hogy az Amerikai Egyesült Államokban sokkal több fekete fiatalt ér rendőri brutalitás, mint fehéret. A mozgalmat elindító Trayvon Martin megölése messze nem volt egyedi eset.
„A Black Lives Matter polgárjogi mozgalom kárpótlást szeretne kapni a rabszolgaságért. A mozgalom a transzvesztiták, a fogyatékosok, a nők, a másság és általában összes fekete ember védelméért kiáll. Olyan világért harcol, ahol a fekete emberek élete és nem a halála a fontosabb. A végső cél a fekete emberek teljes felszabadulása.”
A hagyományos, nyugati családmodell felbomlasztása” – ez a jelszava annak az akcióhétnek, amelyet Washington államtól Massachusettsig tartanak meg számos amerikai iskolában. Az ötéves gyermekeket is kiképzendő aktivistának tekintik, a világot pedig fekete kommunák, „falvak” hálózataként láttatták a tanulókkal. Az iskolák tömegével tették tantervük részévé ezt a programot. Számos amerikai iskola tartja meg az Egyesült Államokban hétfőtől kezdve a BLM úgynevezett „akcióhetét”.
A Black Lives Matter („Számítanak a Fekete Életek”, röviden: BLM) az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzdő, Amerikából származó, decentralizált, szélsőbaloldali jogvédő civil mozgalom. Aktivistái a rendőrségi munkáját az elnyomott lakosság elleni „államilag engedélyezett erőszaknak” nevezik. A mozgalom aktívan, kezdeményezőként vett részt 2020 nyarán a George Floyd nevű, rendőri intézkedés közben elhunyt bűnöző halála után kirobbant zavargásokban.
A fosztogatással, gyújtogatással kísért megmozdulások során a mozgalom aktivistái a szélsőbaloldali, militáns Antifa mozgalommal együtt létrehozták Seattle-ben az úgynevezett Capitol Hill autonóm övezetet (Capitol Hill Autonomous Zone: CHAZ), és ott egy ideig a rendőrség ellenőrzése nélküli, kontrollálatlan hatalomgyakorlást alakítottak ki.
Mint arról az origo.hu beszámolt, 2020 júniusában, az Egyesült Államokat megrázó fosztogatások és gyújtogatások idején törölték a BLM-et a Soros György által támogatott szervezeteket felsoroló Wikipédia-oldalról.
Ahogy az akcióhétről beszámolva a Fox News fogalmaz, az osztálytermekbe ellentmondásos eszméket hirdető, aktivista alapokon nyugvó tanterv került.
Az akcióhét „indítócsomagja”, melyet a Black Lives Matter (BLM) honlapján is közzetettek, négy „nemzeti követelést” tartalmazó listát állított össze, amelyek között szerepel a „tanácsadókat, nem rendőröket” kezdeményezés, valamint a „fekete történelem és etnikai tanulmányok” kötelezővé tétele az oktatásban.
A 2016-ban indult a kezdeményezés (abban az esztendőben egy iskolában tartottak ilyen hetet a BLM-aktivisiták, a következő évtől országos hetet szerveztek), és már ötödik alkalommal rendezik meg az Egyesült Államokban. A kevés számú konzervatív hangvételű orgánum kivételével a média támogató hangnemben számol be az eseményről.
Az úgynevezett „cselekvés hete” a BLM „13 vezérelvére” összpontosít. A kis- és nagyobb diákokkal e program keretében megismertetik a szélsőbaloldali mozgalom pontokba szedett, erősen ideológizált, a marxista mozgalmak retorikáját idéző alapelveit, melyek kiállnak az úgynevezett transzneműek mellett; a család fogalmát pedig „fekete családokként” értelmezi.
A program induló csomagja rávilágít: az úgynevezett fekete falvak létrehozásának célja a nyugati hagyományos család működésének szétzúzása és visszatérés a kollektív faluhoz, amelyben mindenki gondoskodik egymásról.
A program másik alapeszménye, a globalizmus „az a képességünk, hogy meglássuk, hogy beilleszkedő vagy kiváltságos szerepet töltünk-e be a fekete, globális családon belül, amely a világ különböző régióiban létezik”.
Egy New York-i óvónő, Laleña Garcia, a BLM alapelveiről szóló gyerekkönyv szerzőjét idézi a nationalreview.com, megvilágítva, hogy a BLM eszméi mellett elköteklezett pedagógusok hogy látják ezt az akcióhetet és annak jelentőségét a közoktatásban.
Garcia szerint „miközben a nagy ötleteket kisemberekkel vitatjuk meg”, ügyelni kell „az életkoruknak megfelelő nyelvezetetre, hogy diákjaink vagy gyermekeink megtanulhassák e fogalmakat.” Például azt javasolja, hogy ne beszéljünk a rendőri erőszakról „legfiatalabb gyermekeinkkel”.
Amikor a BLM transzneműség megerősítésére vonatkozó elvét tárgyalja, Garcia a következő gyerekbarát nyelvezetet ajánlja: „Mindenkinek joga van megválasztani a nemét a saját szívére és elméjére hallgatva. Mindenki választhat, hogy lány vagy fiú, vagy mindkettő, vagy egyik sem, vagy valami más, és senki más nem választhat helyette.”
A „fekete falu” BLM-elvének megvitatása során Garcia azt javasolja, hogy tanítsa meg a gyerekeknek, hogy „nagyon sokféle család létezik; az teszi a családot, hogy az emberek gondoskodnak egymásról; ezek az emberek rokonok lehetnek, vagy úgy döntenek, hogy együtt alkotnak egy családot, és gondoskodnak egymásról. Néha, amikor sok család van együtt, azt falunak nevezhetjük.”
A Fox News idézi az egyik szülői munkaközösség tagját, aki szerint a legtöbb racionálisan gondolkodó egyetért abban, hogy az állami iskolák nem lehetnek részesei a politikai megosztottságnak, de az állami iskolák Amerika-szerte Bostontól Seattle-ig megnyitották kapuikat a megosztó Black Lives Matter politikai szervezet aktivistáinak tanításai előtt. Felhívta a figyelmet arra, hogy „az akcióhét leple alatt már ötéves gyerekeket képeznek ki, hogyan legyenek politikai aktivisták”.
A szélsőségességet ki kell rekeszteni az iskolákból – hangsúlyozta –, különösen akkor, amikor a gyerekek a világjárvány miatt tanulási veszteséggel küzdenek, és az olvasás, írás, számolás tanítása, tanulása nehézségekbe ütközik.(Híradó)