Tegyük fel, hogy korábban már fedezte a Hűséges Olvasó, hogy itt előre megfontolt szándékkal elkövetett tervszerű, rendszeres támadásban vagyunk a középszerű zenehallgatási szokások ellen…
Kinyilvánítottam már sokszor, itt is, abbéli véleményemet, hogy a zeneműveltségbeli alultápláltság, versus a zenefogyasztási-túltáplátság közállapota – nagyon hasonlít a közgondolkodásbeli közönségesség, versus közbeszéd-alpáriság mindennapos fertőzéseihez… Most olyan évünk következik, amely elé kiemelten ajánlanám a moderato zenei előjegyzést… !!!
A hangszennyezés mellett előszeretettel használom előadásaimban a zenemérgezés kifejezést! Szerintem etéren is komoly apokalipszis fenyeget bennünket! Az ezen való hangos, vagy írott gondolkodás, nekem mindig azt súgja, mondjam ki, hogy nem mindegy, “mit adunk az emberek fülébe“…
Ezen a helyen is szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Dr Rock rádiója rovatunkban tárolt korábbi műsoraim is a minőségi zenehallgatás lehetőségeit próbálják szélesbíteni.
Utóbb pedig hozzáférhetőséget biztosítottunk Neked, Kedves Olvasónk, hogy podcast video-előadásaim sorozatában, velünk utazz térben és időben a könnyűzenék történetében – a könnyű zenét, ezesetben magasabb méretéssel értve…
Jó bábák kötényébe kapaszkodva…
A “Drockóra” munkacímű előadás sorozatom 2021 márciusában kezdődött. Akkor még a lakásomból, szerény videó- és hangtechnikai körülmények között, a vírusterhes időszak által kialakított kényszerű távoktatásos módszerrel. Azután stúdióba kerültem, ahol a kép és a hang minősége is egyre kevesebb kívánnivalót hagyott maga után (mintegy a zenerögzítés történetét is modellezve), a vágások is egyre iskolázottabbak lettek… A Premier Művészeti Szakgimnáziummal közös pályázati programot is teljesítvén, természetes volt a stúdiófoglalás, ám a tanár kollégák – Neumann Balázs és Varjasi István – igen értékes támogatása viszont nem előírás szerinti volt, hanem igazán szívből és lélekből adódott a munkához. Mórocz Sándor vírusnaplós kollégám és régi barátom baráti segítsége révén, mintegy ezen sorozat megalkotása közben tanultam meg a videovágás magas mesterségének alapjait. Itt is külön köszönetet szeretnék mondani Berta László “Percy” barátomnak, aki szintén kollégám is volt sokáig. Az informatikai és kreatív “fejlesztésemben” szerzett múlhatatlan érdemeket és azóta is, igazi, naprakész “guide“-ként terelget a cyber-világ útvesztői között. Régi költői képem felújításával, ma is leírom: ennyi jó “bába” között, csak nem fogok tán elveszni már?!
Most újabb “órákkal” gyarapodik az itteni hozzáférhetés! Közben váltakoznak a helyszínek és a “kiszerelés” módozatai. Igazi, birkózós szellemi kaland vált a dologból. Az élő, közönség előtti felvételek sora a szegedi IH Rendezvényközpontban folytatódott, majd az, igen kellemesen kulturált és “ingergazdag” helyszínt biztosító klub, a No Milk Today Kávézó fogadott be forgatásra bennünket, a Bácsi körút sarkán. Itt készültek el a magyar jazztörténetről mesélő előadásaink, Neumann Balázs művész úr emlékezetes közreműködésével. Már most elárulom, hogy lesz még egy stúdiónk a latin zenékhez, de erről többet , egyelőre nem árulhatok el...
A jazztöri órák a folyó partján…
Amint a korábbi három bejegyzésemben is leírtam, csak egy kattintás, itt, a most következő ismertető után és ezúttal nyolc új résszel bővebben, folytatódhat a zenemese, immár a modern (háború utáni) jazzről , melynek hatását, a blues-témakörökhöz hasonlóan, sokkal többször érezzük, mint ahányszor gondolunk rá… A Premier Konzi oldalán is történtek formai újítások, a legutóbbi, novemberi ajánlásom óta. Immár a közel 40 előadáshoz úgy jutunk hozzá, ha a www.premiermuveszeti.hu oldalon legörgetünk a PODCAST ADÁSOK lehetőségig, vagy erre a linkre hivatkozunk…
Premier Konzi – Dr. Rock-óra
…vagy a mi “különbejáratú” régi csatlakozásunkat használjuk az írásom alján… … Vagyis minden úton hozzám juttok el… és én boldogan adom a receptet…!
Mostani – egyben utolsóelőtti – invitálásom a modern (világháború utáni) jazz történetébe csatlakoztat be Kedves Olvasóm/Nézőm/Hallgatóm, ha velem tartasz!
A modern jazz kialakulásáról és korszakairól szóló előadásaimat, egy eredeti ötlettől vezérelve, igazi „road movie”-ként vettük fel. Hallgatóinkból egy kis forgatócsoportot szervezve, bejártuk a szegedi Tisza-part különböző helyszíneit. Több kamerás felvételeket készítettünk, külön hangrögzítéssel, látványos szabadtéri előadásokat rögzítettünk és sok utómunkával hangulatos kisfilmeket állítottunk össze (28-30.). Ezek jól beilleszkednek a tananyagba és igen gazdag képi és filmes illusztrációval gazdagítják a sorozat tartalmi értékeit. Ekkor kapcsolódott be a munkába a kiváló webmester és média szakértő, Mórocz Sándor, aki aktív részvételével, szakmai tanácsaival, végig kíséri munkánkat a program befejezésééig. Tovább „utazva” a helyszínek között is, ekkor találtuk meg a magyar jazztörténet előadásainak megfelelő helyszínt a szegedi No Milk Today Klub terében, ahol élvezhettük a tulajdonosok zenei “otthonosságát” (hanglemez-antikvárium…!!!) és vendégszeretetét is. Neumann Balázs kollégám részvételével és személyes kommentárjaival, különösen érdekes élménytárt tudtunk kitárni, értékes és ritka archív szemelvényekkel színesítve a visszaemlékezéseket. Ezek az előadások önállóan is összeállnak egy magyar jazztörténeti blokká, ami talán az egész program legértékesebb részét adta (31-35.).
Mint korábban is, haladó hagyományommá tettem, hogy az egyes részek végét, amolyan bakicsokorként, kis werkfilm-etűdökkel hosszabbítom meg (a 24. óta). Végre is, a jazz, egy vidám zenevilág, nem is beszélve a latin zenék nagyobb, egyben utolsó nagy témaköréről… De az se legyen titok senki előtt, hogy a sorozat végére tervezek egy igazi Plesi-Xtrát (40+1. műsor), amiben bemutathatom majd, mit tanultam mestereimtől, technikában és mi az a határ, amit az előadásaimban már nem, de olvasóink kedvéért – na és magunk örömére – itt azért átléphetünk… 😀
Néhány héten belül jelentkezek újra, valahonnan a karibi vizekről… 😉
Kellemes zenei kalandtúrázást kívánok! Klikk & Jazz!!!
