AZ ISTENSZÜLŐ HÁNYATOTT SORSA
1200-ban épült az Istenszülő elszenderülése kolostor a szerb nép ősi szülőföldjén Rigómezőn. Régészeti feltárások alapján egy földrengés után, a 6. században egy háromhajós ókeresztény bazilikát építtettek a mai kolostortemplom helyén. A 13. században ennek helyén épült fel a lipljani püspökség főtemploma, amelyet az Istenszülőnek (a Gračanicai Madonnának) szenteltek. A krónikák szerint II. Uros István szerb király a szeplőtelen fogantatásnak, későbbi források alapján viszont Mária elszenderülésének szenteltette a templomot.
1402-ben a közelben vívott, Brankovics György és Lazarevics István despoták közötti rigómezei csata során ismét megrongálódott. 1455. évi oszmán kézre kerülését követően az épület újból jelentős károkat szenvedett. Miután az 1683-ban kitört oszmán–német-római háború során a szerbek a Habsburg Birodalmat támogatták, a törökök retorzióitól tartva az 1690-es években megindult a szerbek kivándorlása. Ennek egyik következményeként Gracsanica jelentőségét veszítette, az ólomtetőt és a padló kőlapjait a környék lakossága építkezéseikhez felhasználták. Ebben az időszakban mecsetként hasznosították az épületet. A második világháború után Tito a kolostor refektóriumába a kommunista pártiskolát költöztették be, a kolostor területén helyezték el a gracsanicai rendvédelmi és katonai alakulatokat, a templom előcsarnoka pedig építési anyagok raktára lett. Az 1998–1999-es koszovói háború idején a kolostor néhány épülete károkat szenvedett – a muzulmán szkipetár lázadók gyújtották fel. 2006 óta a világörökségi védelem alatt álló, Koszovó középkori műemlékei gyűjtőnéven ismert négy szerb ortodox-keresztény templom egyike.
