HÁBORÚ VAGY MEGEGYEZÉS
Az elmúlt napokban nem hangozhatott bátorítóan az sem, hogy az amerikaiak elismerték nincs egység a NATO-ban arról, mit csináljanak, ha az oroszok átlépik a határt és megindulnak Ukrajna ellen, pedig ez a forgatókönyv nagyon reális. Az orosz erők ezt három lépésben tennék meg: déli irányból, elvágva Ukrajnát a tengertől; valamint keleti irányból, a kelet-ukrajnai szakadár területeken át; és északról pedig Kijev ellen vonulnának, hogy térdre kényszerítsék az ukrán vezetést.
Mégis, felmerül a kérdés, Biden melyik határra gondol. Mert az orosz fegyveres erők már átlépték Ukrajna nemzetközileg elismert határait, méghozzá nyolc évvel ezelőtt, és azóta eléggé szabad az átjárás a Kelet-Ukrajnában a kikiáltott donyecki és luhanszki népköztársaság és Oroszország között. A kelet-ukrajnai szakadár területek lényegében már csak papíron nem Oroszország részei: megkönnyítették az ottani lakosoknak az orosz állampolgárság felvételét, az üzletek polcain Oroszországból származó termékek vannak, a fizetőeszköz az orosz rubel, ezeken túlmenően elismerik Oroszországban a szakadár területeken szerzett oktatási papírokat, és játszi könnyedséggel lehet átkelni Ukrajna nemzetközileg jegyzett határán Oroszországba.
Joe Biden látszólag elismerte a már nyolc éve fennálló helyzetet, a szankciókkal való fenyegetést pedig a további orosz megszállásra értette. Ami nem világos, az az, hogy ez mit jelent. A Krím víz- és energiaellátásának biztosítását a déli ukrán területeken? A kelet-ukrajnai nehézfémipar és kőszénbányászat bekebelezését? Esetleg Ukrajna elvágását az Azovi-tengertől?
Washington belengette, hogy egy orosz invázió esetén egyebek mellett kizárnák Oroszországot a SWIFT nemzetközi bankközi fizetési rendszerből. Orosz híroldalak korábbi értesülései szerint zárt ajtók mögött a NATO-szövetségesek elvetették az ötletet, mert bár hangzatos, nem csak Oroszországnak fájna a húzás, mivel számos európai befektetés és üzleti érdek is sérülne Kiváltképp igaz ez Magyarország esetén, ahol lassan, de biztosan halad a Paks 2.-projekt, a külgazdasági és külügyminiszter éppen január 20-án közölte, hogy Magyarország stratégiai fontosságú partnerként tekint Oroszországra a gazdasági együttműködés, az energiabiztonság szavatolása és a koronavírus-járvány elleni védekezés területén is.
És hogy a nemzetközi pénzügyi ügyleteket kezelő SWIFT-rendszer mennyire ártana a magyar bankszektornak is, jól szemlélteti, hogy az OTP-nek jó ideje működnek fiókjai Moszkvában és szentpétervárott is.
A fentiekből már egyértelművé válik, miért fogalmazott úgy Biden, hogy különbség van a NATO-tagok között abban, hogy ki mit hajlandó tenni, attól függően, mi történik.
Továbbá az utóbbi hónapokban rekordokat döntött a földgáz ára Európában, amihez kritikusok szerint Oroszország is jócskán hozzájárult, érzékeltetve, mivel jár az, ha sokat pattognak az energiahordozójára szoruló országok. Magyarország mintha ebből jól jött volna ki, hiszen egyrészt megkerülte Ukrajnát a gázszállításban, másrészt tizenöt éves gázszerződést kötött a Gazprommal, amelynek tartalma remélhetőleg azért titkosított, mert kedvezményes árat biztosít a magyar félnek. Persze a magas energetikai árak miatt egész Európában drágulnak a termékek, Magyarországon néhány alapvető élelmiszer árának befagyasztásával próbálják ezt kezelni.
Na most akkor lesz háború, vagy sem? Biden valószínűnek tartja, hogy igen. A kérdés csak az, hogy az Ukrajna irányába tett többévnyi ígérgetést mindennemű támogatásról és a mellette történő kiállásról miért váltotta fel az, hogy magára hagyják, amikor forrósodik a talaj. Az amerikai elnök szerdai sajtótájékoztatóján – mint fentebb említettük – lemondóan nyilatkozott Ukrajnáról, azt sejtetve, hogy a nemzetközi közösség egy bizonyos mértékig szemet huny egy orosz offenzíva esetén.
Binden: hogy tudom ezt nyilvánosan megfogalmazni? Szerintem az foglalkoztatja [Putyint], amiről azt gondolja, hogy a legtragikusabb dolog, ami az anyaországgal történt. Hogy ledőlt a berlini fal, a birodalom odalett, elvesztek a határ menti területek stb. A Szovjetunió feldarabolódott. Gondoljunk arra, mije van most. Nyolc időzóna, egy lángoló tundra, ami nem fog természetes úton visszafagyni. Egy olyan helyzet, amiben rengeteg olaja és földgáza van, de még mindig próbálja megtalálni a helyét a világban Kína és a Nyugat között. Szóval nem vagyok biztos abban, hogy tudja még, mit fog tenni – mondta lemondó, szinte együttérző arckifejezéssel Joe Biden orosz hivatali kollégájának Ukrajnát érintő szándékairól.
Biden ezután kitért az orosz biztonságigarancia-igényekre, amelyek lényegében a NATO keleti terjeszkedésének megállítására, visszacsinálására vonatkoznak.
Oroszország decemberben két szerződéstervezetet adott át az Egyesült Államoknak, amelyek megkötése – megítélése szerint – jogi garanciát jelentene számára arra nézve, hogy a NATO nem fogad be több volt szovjet tagköztársaságot; és nem telepít csapásmérő eszközöket az Oroszországgal szomszédos területekre, nem hoz létre bázisokat ott; valamint az 1997-es szintre csökkenti katonai infrastruktúráját – amikor Moszkva és a szövetség együttműködési alapokmányát aláírták.
Biden erről azt mondta, hogy vele szemben Putyin személyesen két igényt támasztott: Ukrajna sosem lehet NATO-tag, sosem helyezhetnek el NATO-s csapásmérő fegyvereket Ukrajna területén.
A második követelést reálisnak minősítette az amerikai elnök, annak függvényében, mit fog lépni a Kreml Ukrajna ügyében. De azért azt is rögtön elismerte, hogy jelenleg esélytelen Ukrajna NATO-tagsága.
Elképzelhető, hogy Washington ezért döntött úgy, hogy megtesz mindent annak érdekében, hogy az oroszoknak ne legyen könnyű dolguk Ukrajnában (fegyverszállítás, NATO-s kiképzők és tanácsadók), de nem fog nyílt konfliktust vállalni Oroszországgal szemben.
Moszkva pedig elfogadja, hogy a NATO sosem fogja visszavonni az Oroszországgal határos országokba telepített fegyvereket és katonai bázisokat, és nekimegy Ukrajnának. A jelek már ott vannak, de egyelőre ez is még csak a riogatás része lehet.
Hogy csökkentse a járulékos veszteség mértékét, ha támadni akar, Oroszországnak ezt minél hamarabb meg kell tennie, már csak azért is, mert a fűtési szezonnak is vége lesz előbb-utóbb Európában.
Különben az én prognózisom az, hogy az amerikai-orosz tárgyalásokon megegyeznek abban, hogy a mostani orosz lakta szakadár területek, a donyecki és luhanszki népköztársaság teljes körű autonómiát kap, valamint az Északi-Áromlat 2 gázvezeték szabadon megkezdheti működését. Ennek cserében az oroszok az elkövetkező 200 nap alatt visszavonják a határon készültségbe helyezett erőiket.
EGY ESETLEGES UKRÁN- MAGYAR KONFLIKTUS KIMENETELE
( Ez a bejegyzés természetesen csak teória – egy szituáció elképzelése )
Az ukrán fegyveres erők létszáma 204.000 fő. A szárazföldi alakulatoknál 145.000 szolgálnak, a haditengerészetnél hatezren, a légierőnél pedig 45.000-en. Külön haderőnemként tartják számon a légideszantosokat és a különleges műveleti alakulatokat. Előbbiek köteléke 8.000 főre rúg, míg az utóbbiak létszámáról nincsenek nyilvánosan elérhető hivatalos adatok. A reguláris hadsereg mellett 46 ezerre tehető a nemzeti gárda tagjainak száma. Közéjük tartoznak az Azov zászlóalj nevű ukrán nacionalista, félkatonai szervezet harcosai is, akik a kezdetektől fogva részt vesznek a Moszkva által támogatott felkelők ellen folyó konfliktusban az ország keleti részén. Az ukrán katonai vezetés 900 ezer tartalékossal is számolhat.
A szárazföldi erők főparancsnoksága Kijevben található. A nem közvetlenül a központi vezetés irányítása alatt álló egységek négy regionális parancsnoksághoz tartoznak.
Harci alakulataik két harckocsidandárból, kilenc gépesített dandárból, két hegyivadász dandárból, öt felderítő zászlóaljból és négy gépesített lövészdandárból állnak.
Harctámogató egységeik közül kiemelkedik az öt tüzérdandárjuk és a három rakétatüzér ezredük.
Emellett van egy rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákkal felszerelt dandárjuk is.
A külön haderőnemként szereplő ejtőernyősöknek öt dandárja van, a különleges műveletiseknek pedig két ezredük.
Az ukrán hadsereg haditechnikai eszközeinek zöme a régi szovjet technológián alapul, bár az utóbbi években egyre több amerikai fegyvert szereznek be az Oroszországgal folytatott konfliktus miatt. A szárazföldi erők 832 harckocsival rendelkeznek, melyek zöme T-64-es, de van 100 db T-72-esük is. További 1200 új harckocsit tartanak raktáron.
Félezernél is több páncélozott felderítő járművük van, közülük számos képes a vízen is közlekedni. A szerbekhez hasonlóan ők is inkább a nagyobb védelmet jelentő gyalogsági harcjárművekben szállítják a lövészeiket a páncélozott szállító harcjárművek (PSZH) helyett. Előbbi kategóriában 1087 eszközzel bírnak, többnyire BMP-2-essel és a variánsaival. PSZH-ik túlnyomórészt a BTR-70-esek és BTR-80-asok, melyekből mintegy 300-at tartanak hadrendben.
A szárazföldi erő páncéltörő képességét a Fagot-, a Konkursz- és a Sturm-rakéták biztosítják. Tüzérségük ugyancsak impozáns. A 122 milliméteres Gvozgyika önjáró tarackból 238, míg a 152 milliméteres Akácijából 235 darabjuk van. Vontatott tarackjaik száma meghaladja a félezret. Rakétatüzérségük 348 eszközt felvonultató arzenálja javarészt Grad-, Uragan- és Szmercs-ütegekből áll, amelyek a lenti videón is láthatók. Mindemellett van még 340 darab 120 milliméteres aknavetőjük is.
A szárazföldi haderőnem egységei rendelkeznek kis hatótávolságú, Sztrela- és Osa-rakétákon alapuló csapatlégvédelemmel és 35 darab Mi-24 típusú saját harci helikopterrel is. A fentebb már emlegetett földi célok elleni kis hatótávolságú ballisztikus rakétás egységnek 90 darab Tocska-ütegük van.
A légierő gerincét a 37 darab Mig-29-es és a 34 darab Szu-27-es vadászgép adja. Emellett van 31 Szu-25-ös csatarepülőgépük és több, mint egy tucat Szu-24-es vadászbombázójuk. Gripenjeink fejlettebbek ezeknél a típusoknál, de a számok egyértelműen az ukránok oldalán állnak. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük az igencsak félelmetes képességekkel rendelkező légvédelmüket is.
A fegyvernem 72 közepes hatótávolságú Buk-, és 250 nagy hatótávolságú Sz-300-as ütegből áll (lásd a lenti videót). Utóbbi rakétarendszert a 80-as években fejlesztették ki a szovjet mérnökök, de még ma is komoly veszélyt jelentenek a legmodernebb ballisztikus rakétákra és vadászgépekre.
Az Sz-300-as jelentette fenyegetést Nyugaton is komolyan veszik.
Ezen rakétarendszer egy újabb változatát akarja megvásárolni Törökország az oroszoktól, ami miatt igencsak kihúzta a gyufát az amerikaiknál. Washington nem is hajlandó leszállítani a legfrissebb harci repülőit, az F-35-ösöket a törököknek, mivel a jelenlegi megromlott viszonyban kétséges, hogy Ankara hogyan bánna a két rendszer működéséből származó információkkal.
Még ha figyelembe vesszük az ukrán haderő kelet-ukrajnai harcok miatti igencsak számottevő lekötöttséget, valamint az alakulataik feltöltöttsége, és a haditechnikai eszközeik bevethetősége kapcsán jelentkező problémákat, Kijev akkor is képes több mint háromszoros túlerőben lévő sereget felállítani egy Magyarország elleni invázió esetén.
Hadtudományi alapvetés, hogy a szemben álló felek ereje közötti ekkora arányú eltérés nagyban determinálja a konfliktus kimenetelét, így nem sok mindenbe kapaszkodhatunk. Egy északkeletről érkező támadás esetén még a hazai terepadottságok sem akadályozzák különösebben az ellenséges offenzívát.
Egyedül abban az előre nem mérhető tényezőben bízhatnánk valamelyest, hogy a magyar honvédek hatékonyságát és teherbírását jelentősen növelné a haza védelmében vívott küzdelem.
Az ukránok oldalán viszont ott van a friss háborús tapasztalat.
Az ukrán hadsereg elsődleges célja a Tiszán való nyugodt átkelés biztosítása, és az ezt akadályozni képes magyar erők szétzúzása lehet egy esetleges Magyarország elleni hadművelet kezdetén. Egy ilyen offenzívát megelőző csoportosításokról és csapatmozgásokról borítékolhatóan értesülne a magyar katonai elhárítás a helyi magyar közösség tagjaitól. A teljes meglepetés ereje így elveszne, de ez vélhetően nem tántorítaná el az ukránokat, ha van megfelelő politikai akarat a háború kirobbantására.
Már csak azért sem, mert a meginduló hadoszlopokat potenciálisan egyedül feltartóztatni képes Gripen vadászgépeinket könnyen kiiktathatják a fejlett légvédelmi rakétarendszerüknek köszönhetően. Az Sz-300-as ukránok által rendszeresített különböző típusainak hatótávolsága 75-100 kilométer. Légvédelmi rakétaütegeik a határ közelébe telepítve, Nyíregyháza környékén már alapból biztosítják a légi fölényt számukra.
Az előretörő ukrán csapatokkal mozgó légvédelmi rakétaütegeik ügyes elhelyezéssel meggátolhatják, hogy a Gripenjeink egyáltalán megpróbáljanak harcba bocsátkozni.
Ha csak ezt nézzük, az ukrán vadászgépeknek még felszállniuk sem kellene feltétlenül. A harckocsikkal és rakétatüzérséggel támogatott szárazföldi inváziós erő rövid időn belül fel tudná morzsolni a debreceni egységeinket. A Budapest felé történő előrenyomulást így már csak a Tiszán való átkelés lassíthatná. A szolnoki különleges műveleti alakulataink felrobbanthatnák a folyón átívelő hidakat, de ezzel csak ideig-óráig tudnánk feltartóztatni az ukránokat, és az is biztos, hogy a magyar honvédség szárazföldi erejének teljes aktív létszámát elérő ukrán légideszant és speciális egységek – nyilván csak töredéküket vetnék be, de még így is egy önmagában is jelentős erőről beszélünk – már a háború kezdetén azon lennének, hogy biztosítsák a legfontosabb csomópontokat.
A Tiszán való átkelést akár a Gripenek is megnehezíthetik a hidak és egyéb átkelők pusztításával, amennyiben már az ukrán támadás kezdetén felszállnak. A magyar légierőnek egyébként célszerű lenne még azelőtt áttelepülnie Pápára, hogy az ukránok még jobban megközelítenék a fővárost, hiszen ha az előretörő alakulatokat követő légvédelmi rakétaütegeiket Kecskemét 100 kilométeres körzetében telepítik, akkor már a repülőtérről történő felszállás is életveszélyes mutatvánnyá válhat.
Az ukránok szinte háborítatlan előrenyomulását képtelenek lennénk katonai erővel feltartóztatni. Budapest határában felállíthatnánk a minimális nehéz fegyverzettel bíró tatai dandárunkat, és a győri légvédelmi rakétaezred is bizonyos védelmet tudna nyújtani az ukrán légierő esetleges csapásaival szemben, de csak minimális esélyünk lenne érdemi eredményeket elérni.
A harcedzett ukrán hadsereg előretolt egységei 48 óra alatt különösebb nehézségek nélkül a magyar főváros alá érhetnek. Emellett a kárpátaljai magyar kisebbség sem jelent akkora lekötöttséget, mint a székelyföldi. A magyar többségű települések javarészt a határhoz közel, sík vidéken fekszenek, ahol az offenzíva és a megfélemlítés miatt jelentős ukrán erőket állomásoztatnának, így kiterjedt ellenállás nem igazán tudna kibontakozni. A Kárpátok hágóiban ugyan végre lehetne hajtani az inváziós erők utánpótlását akadályozó diverzáns akciókat, de ilyen – az esetleges háború kimenetelét érdemben nem befolyásoló – rajtaütések megszervezése helyett vélhetően inkább a mielőbbi tűzszünet elérésre törekedne a magyar vezetés, az összes diplomáciai csatornát kihasználva. A feltétel valószínűleg az lenne, hogy Magyarországon egy ideglenes baloldali kormány jönne létre és hajtóvadászatot indítanának a keresztény-jobboldaliak ellen.
A magyar honvédség jelenlegi fegyverzete ugyanis egész egyszerűen elégtelen arra, hogy egy nagyobb konvencionális támadást megállítson.
De végül a fenti eszmefuttatást megnyugtatóan zárva megállapíthatjuk, hogy mindenkori aktív párbeszéd folyik a két ország külügyminisztereinek szintjén – az utolsó megbeszélésre 2021. július 22-én került sor, amikor Szijjártó Péter az Európa Tanács Miniszteri Bizottságában elnöklő magyar külgazdasági és külügyminiszterként látogatott Ukrajnába. Továbbá Ukrajnának és Magyarországnak számos közös kétoldalú testülete is van, amelyek közül a legfontosabbak az Ukrán-Magyar Kormányközi Gazdasági Együttműködési Vegyes Bizottság; az Ukrán-Magyar Határon Átnyúló Együttműködési Kormányközi Vegyes Bizottság; Nemzeti Kisebbségek Jogainak Biztosításával Foglalkozó Magyar–Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság, Ukrán-Magyar Oktatási Tárcaközi Munkacsoport, Ukrán-Magyar Határforgalom-ellenőrzési Vegyes Bizottság, Ukrán- Magyar Mezőgazdasági Munkacsoport.