A JAPÁN MESTEREK NYOMÁBAN
Az akvarell vízben oldódó, áttetsző lazúrfestékkel akvarellpapírra való festés. A festéket nagyon hígan viszik fel az általában előre benedvesített papírra, amelyen vagy kontúrokat töltenek ki vele vagy szabadon festenek. Ennek a festészeti technikának az értéke a finom, világos, áttetsző színekben van, ami a képnek, különösen a tájképnek nagy frissességet kölcsönöz. Gyors, tovatűnő élmények, jelenségek rögzítésére kiválóan alkalmas. A hangsúlyos fényeket úgy érik el, hogy a papír felületét érintetlenül hagyják, vagy a nagyon halvány színeket sötétebbekkel veszik körül. Természetesen a művésznek bizonyos mértékben előre kell terveznie: a munka kezdetén meg kell határozni, hová kerüljenek a színek. Gyakran a festék maga uralja a festményt, különféle hatások módozatait sugallva, ezáltal dinamizmust és spontaneitást ad a munkának. A vízfesték erőssége abban áll, hogy lehetővé teszi, hogy a papír szövete és tónusa elegyedjék a festék színeivel, s ez a fénynek és a mélységnek lélegzetelállító illúzióját kelti. A vízfesték különféle variációit évezredek óta használják. Az első ismert példák a barlangfestmények, melyekhez sűrű, átlátszatlan, víz alapú festéket használtak. A japán művészek ezzel szemben puha szőrű ecsettel selyemre és rizspapírra festettek, melyek vízelnyelő tulajdonsága megkívánta a halvány, átlátszó festéket. Az ókori egyiptomiak is alkalmazták egy fajtáját a vakolatra felhordva a sírkamrák díszítésére. Ma a VÍRUSNAPLÓ olvasóinak egy kortárs magyar festőművész akvarelljeit mutatjuk be:
ORGOVÁNY ERIKA MAPPÁJÁBÓL:
ÉS ÍME A JAPÁN AKVARELL FESTÉSZET TECHNIKÁJA – HÁTHA A VÍRUSNAPLÓ OLVASÓI IS KEDVET KAPNAK A FESTÉSZETHEZ: