A képvers vagy kalligram olyan vers, amely a betűk, szavak, szövegrészletek, verssorok és versszakok sajátos grafikai-tipográfiai elrendezésével egyszersmind képileg is megjeleníti – akár utalásszerűen is – a tartalmi mondanivalót, vagy éppen annak ellenkezőjét.
Magyarországon az első képverset, egy Y alakú epigrammát még Janus Pannonius írta latin nyelven a 15. században De litera Pythagorae címen. A 20. század magyar avantgárd irodalmából Kassák Lajos, Barta Sándor képversei, illetve Tamkó Sirató Károly konkrét költészeti alkotásai ismertek, a 20. század második felében pedig Nagy László, Tandori Dezső, Petőcz András, Nagy Pál, Papp Tibor, Bujdosó Alpár, Zalán Tibor, Géczi János, Koppány Márton, Lipcsey Emőke hozott létre ilyen típusú műveket.
A mi, szegedi Balassi Bálintunk, azaz Pleskonics András-Plesi is ismert képversköltő – a VÍRUSNAPLÓ mai számában egyik mellódáját adjuk közre. Plesi szerint ismerünk nagy mellet és kis mellet – a legjobbak a kettő közötti átmenetek. Mai verséből akár egy “játszótárs mellet” formázhatott volna meg, de ő váltig állítja, hogy egykori, békéscsabai színjátszó társaságának próbálta a végtelen világ modelljét megmintázni… Ha jól belegondolunk, a két dolog egy és ugyanaz… vagyis kettő és ugyanaz… mellé beszélés nincs…!
