2022. JÚNIUS 12.- VÁSÁRFIA

Szerző: | jún 12, 2022 | Vírusnapló, Archívum, Divat, Gazdaság, Humor, Képriort, Reklám, Szeged, Zene

A VÍRUSNAPLÓ szerkesztősége ma a dorozsmai vásárra látogatott ki. Bejegyzésünkben foglalkozunk a vásárok történetével, majd egy pár vásári hangulatfotót is közreadunk:

kalapos
A dorozsmai vásárfia

SOKADALMAK, VÁSÁROK, PIACOK

A magyarság a honfoglalást megelőzően, vándorlásai alatt is tartott vásárokat. E cserevásárokról mindmáig tanúskodik róluk vásár szavunk. A vásár szó iráni eredetű, valószínűleg az Azovi-tenger mellékén ismerhettük meg és vehettük át a velünk kereskedő perzsáktól.

A vásár kezdettől fogva több ember között, meghatározott helyen lebonyolodó árucserét jelentett, de vándorló őseink bizonyára tartottak mozgó vásárokat is, amikor nem egy hagyományosan kialakult vásárhelyen, hanem menetközben, a törzsfő által meghatározott helyen csaptak vásárt. Ilyen vásárokat tartottak akkor is, ha kereskedők ejtették őket útba: prémeket, nemes bőröket, rabszolgákat, lovat, szarvasmarhát adtak cserébe fegyverekért, finom textíliákért, bőrökért és ékszerekért. Már a honfoglalást megelőzően ismerünk a törzsszövetségben a kereskedőtörzseket, akik a vándorlás alatt, de még a honfoglalás után is sokáig lebonyolították a kereskedést, fenntartották a vásárt. Közéjük tartoztak a kalizok és a kabarok. A kereskedőtörzsek mohamedánok, illetve zsidók voltak.

Igazi vásártörténetünk I. István állam- és egyházszervező munkájával kezdődik. István király a vásár-, kereskedelemügy rendezését az állam- és egyházszervezés szerves részének tartotta, és az 1007–1015 között kiadott vásártörvénye a vásártartás királyi monopóliumát biztosította a templomos helyeken, a templom mellett létesített vasárnapi vásárokon. Az általa kijelölt vásárnap elnevezése lett a vasárnap. E vasárnapi vásárokat hetivásároknak is tekinthetnénk, bár ekkor még ez az elnevezés, illetve meghatározás nem terjedt el.

A vásárokon nagyobbrészt csere, illetve olyan értékközvetítővel történő adás-vevés folyt, ahol a csereérték továbbra is – mindinkább csökkenő mértékben – a prém, illetve egyre jobban növekvő mértékben a szarvasmarha volt (a vagyon nagysága a marha számától függött). Hosszú ideig a különféle váltságdíjakat, büntetéseket szintén marhákban állapították meg és fizették ki. De más területeken is pénzként használták a szarvasmarhát, különösen a tinót.

István király vásárainak biztonságát a várszervezet és a fegyveres várjobbágyság biztosította. Az ispánok, a várjobbágyság a vásárvám egyharmadát kapták meg, kétharmad rész a királyé maradt.

I. István vásármonopóliuma 1156-ig sértetlenül fennmaradt. Ekkortól fogva adományoztak királyaink a királyi, kivételesen vegyes alapítású monostoroknak egy-egy vásár vámjából harmadrészt. A feudalizálódás előrehaladtával fokozódott a vásárvámok harmadának eladományozása különféle kolostoroknak, majd pedig II. Géza uralkodása alatt magánszemélyeknek is.

A vásárvámharmad magánszemélyeknek való eladományozása III. Béla uralkodása alatt vált általánossá. Ez változást hozott a korábbi vasárnapi vásártartási rendbe. Elterjedtek a szombati vásárok, majd pedig II. Géza vásárjog-adományozásai nyomán a hét bármely napján tartható vásárok. A vásárjog széles körű adományozása révén alakultak ki a 13. század folyamán a vámmentes vásárok és 1239-ben, IV. Béla rendelkezésére, elsőként Esztergomra vonatkozóan, az országos vámmentességet élvező vásárok és az első napi vagy napos piacok.

dorozsmai piactér
120 évvel ezelőtti dorozsmai vásár

Piac szavunk olasz eredetű, minden bizonnyal azoktól a hospesektől származott, akik Itáliából jöttek hozzánk a 11–13. század folyamán. A szó eredeti jelentése tér, térség, valaminek a közepe, központja. A templomok, településközpontok körül létesült tereket, kiszélesedő utcarészeket jelölte, melyeken eredetileg a vasárnapi és később a szombati vásárokat tartották.

A települések növekedésével, a vonzáskörzetek kialakulásával és terjeszkedésével ezeken a tereken – piactereken – mindennapos, főleg élelmiszereket árusító piacok keletkeztek. A voltaképpeni vásár pedig, főleg a kereskedelem erőteljes fellendülése következtében, a 14–16. század folyamán, kiszorult ezekről a terekről, és csak mindennapos piac, illetve a vásárok élelmiszert árusító részei maradtak ott. Az állat és terményvásár kijjebb költözött; egyelőre még a városok falain, árkain belüli széles utcákra, vásártartásra alkalmas területekre.

Vásárainknak volt egy másik, a 15. század dereka óta használatos neve is, a sokadalom. Jelentéstanilag nyilvánvalóan arra a következtetésre juthatunk, hogy minden nagyobb létszámú gyülekezet körében árucsere is folyt. A búcsúkkal kapcsolatos sokadalmak voltak a búcsúvásárok. A legtöbb búcsúvásár a kérdéses templom védőszentjével, illetve a védőszent ünnepével kapcsolatos, ekkor szokták általában megtartani a templom búcsúját.

IMG 20220612 094426
90%-os árengedmény
IMG 20220612 095354
Órabutik
IMG 20220612 100733
Szatyorok
4B6C3AD408CF7DD91330F2D76AA7C665
Dekorbolt
IMG 20220612 100847
Francia kalapbemutató
4 originalaa
Galerist
IMG 20220612 103855
Turkáló
IMG 20220612 101516
Műszaki cikkek
IMG 20220612 102121
Közlekedési eszköz áruda
IMG 20220612 102008
Holdjáró robotika
IMG 20220612 101247
Disznóságok és marhaságok
IMG 20220612 101326
Kutyavásár
IMG 20220612 102403
Egy vidám vásárló
IMG 20220612 111319
És egy még vidámabb jótevő

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten a legérdekesebb cikkeket elküldjük emailben.

Sikeresen feliratkozott a hírlevélre!