Számomra két meghatározó balkáni avantgárd figura, Kusturica és Bregović, akik az ötven évvel ezelőtti szimbólumomra, Pier Paolo Pasolinira (1922 – 1975, olasz író, költő, teoretikus és filmrendező) emlékeztetnek.
Nem tudom, hogy a hely különlegessége, vagy genetikai mutáció az oka, de a Balkánon olyan delíriumos művek születnek, mint 1965-ös amerikai beat-korszakban. Ma, két zseniális balkán-man barátom munkájából szeretnék ízelítőt adni, de bevezetőmben jellemükkel kapcsolatban azt szeretném elmondani. Hogy mindketten imádják a magyarokat:
A Balkán-félsziget Európa délkeleti részén található félsziget: keleten a Fekete-tenger, délen és nyugaton a Márvány-tenger, Égei-tenger, Jón-tenger ás az Adriai-tenger mossa partjait. A Balkán szó a Bulgáriától Szerbiáig húzódó Balkán-hegység nevéből származik. A Balkán térség egy történelmi-kulturális fogalom, mely nagyrészt a Balkán-félsziget területét jelenti.
Emir Kusturica 1954-ben született Szarajevóban – filmrendező, forgatókönyvíró, színész, producer, zenész és zeneszerző. Filmjeit 1980-as évek óta a legjelentősebb fesztiválokon díjazták, Cannes-ban például kétszer is elnyerte az Arany Pálmát. Különösen nagy visszhangot váltott ki az Underground (1995) című filmje.
Alkotásainak valóságos védjegyévé vált barátja, Goran Bregović muzsikája, aki néha színészi feladatokat is vállalt egy-egy filmben.
Az 1998-as Macska-jaj is egy szeretni való, hamisítatlan Kusturica-film, amely cigányainak világában játszódik, látszólag távol minden politikától. Valójában azonban a Macska-jaj is egy csipetnyi Balkán, ahol Matko, az ügyefogyott cigány ember egy olajszállítmányt szeretne megkaparintani, ám ehhez össze kell fognia a nőfaló Dadannal. A rendező féktelen fantáziája ezúttal is szabadon árad: van itt fára aggatott fúvószenekar, tölgyfatuskóban bujkáló menyasszony, jégbe fagyasztott nagyapa feltámadása, disznó által felzabált Trabant.
A 2001-ben bemutatott Umca-umca, macskazaj című dokumentumfilmje a No Smoking Orchestra és a balkáni punk történetét mutatja be, koncertrészletek, archív képkockák és szuper 8-as családi felvételek, no és persze rengeteg zene segítségével. Az együttesnek egyébként maga Kusturica is tagja, mint gitáros.
2004-ben mutatták be Az élet egy csoda című filmet, amely akár az Underground szerényebb léptékű változataként is felfogható. A helyszín a háború sújtotta Bosznia. Egy kis faluba érkezik Luka, a szerb mérnök és családja, hogy kisvasutat építsenek, amely felvirágoztatja a kis közösség életét, ám a háború – bármennyire is nem akar róla tudomást venni a főhős – megzavarja az idillt.
2007 júniusában mutatták be azt a rockoperát, amely a művész egyik legsikeresebb filmje, a Cigányok ideje alapján készült.
Goran Bregović 1950-ben született Szarajevóban – zeneszerző, gitáros, a Bijelo dugme együttes tagja volt 1974-től 1989-ig. 1969-ben figyelt rá fel Željko Bebek, aki a 18 éves gitárost meghívta a Kodeksi együttesbe. 1971-ben belépett a Jutro együttesbe, mely a nevét 1974-ben Bijelo dugméra változtatta. Bregović később filmzenéket kezdett komponálni, egyik első munkája Emir Kusturica Cigányok ideje című 1989-es filmjéhez írt zenéje volt. 1997-ben együtt dolgozott Sezen Aksu török énekesnővel Düğün ve Cenaze című lemezén. Közös albumot készített 1999-ben George Dalaras-szal, Thessaloniki – Yannena with Two Canvas Shoes címen és ugyanebben az évben Kayah lengyel énekessel közösen felvették a Kayah i Bregović című lemezt. 2001-ben Krzysztof Krawczykkal is dolgozott a Daj mi drugie życie című albumon. Leghíresebb műve a Szarajevói szimfónia, avagy a Három levél Szarajevóból (https://www.youtube.com/watch?v=D9dP_t2tzts).