2022. JÚNIUS 4.- NAGYAPÁM A NAGY HÁBORÚBAN

írta | jún 3, 2022 | Vírusnapló, Archívum, Háború, Honvédelem, Kishegyes, Politika, Történelem, Videó, Zene

De Sgardelli Caesar: A Délvidék hadtörténete 1914-1918″ c. kötet 478. oldal: “A kishegyesi Kollár Imre kőműves mester, 6-os honvéd, 1876-ban született Kishegyesen, 1914-ben vonult be ezredéhez. A szerb fronton harcolt két éven át.”

373 3
Magyar királyi honvédgyalogsági laktanya – Szabadka 1900

Szabadkai 6-os Magyar Királyi Honvéd Gyalogezred

Az ezredet 1886-ban állították fel.
A m. kir. 6. honvéd gyalogezred alegységei a mozgósításkor a következő helységekben állomásoztak:
– ezredtörzs és I. zászlóalj: Szabadka,
– II. zászlóalj: Zombor,
– III. zászlóalj: Újvidék.

A m. kir. 6. (szabadkai) honvéd gyalogezred hadrendileg a 80. (pécsi) honvéd gyalogdandár keretében, a 40. (budapesti) honvéd hadosztályhoz volt beosztva. A mozgósításkor megalakult a m.kir. 6. népfelkelő gyalogezred, ez később beolvadt a honvéd gyalogezredbe. Az ezred a mozgósításkor a balkáni hadszíntérre került, a 6. osztrák – magyar hadsereg XV. hadtestének kötelékébe. 1915 januárjában vezényelték át a keleti (orosz) hadszíntérre. 1918. március 22-én innen kivonták, és július végéig Horvátországban látott el karhatalmi feladatokat. Az ezred újabb harci bevetésére 1918 augusztusától került sor az olasz hadszíntéren, az egység számára itt is fejeződött be a Nagy Háború.

imagesdddd
A 6. honvéd ezred katonái (az x-szel jelölt Kollár Imre)
548bfb13ebc6a
A 6. honvéd ezered sapka kitűzője
RENDFOKOZATOK AZ OSZTRÁK–MAGYAR MONARCHIA SZÁRAZFÖLDI HADEREJÉBEN 
– tábornagy 
– vezérezredes
– gyalogsági tábornok, 
- lovassági tábornok, 
- táborszernagy (tüzér, műszaki)
– altábornagy
– vezérőrnagy
– ezredes
– alezredes
– őrnagy
– százados
– főhadnagy
– hadnagy
– zászlós
– hadapród
– tiszthelyettes
– törzsőrmester
– őrmester
– szakaszvezető
– tizedes
– őrvezető
– gyalogos, huszár, tüzér, utász
– honvéd, népfelkelő

239845l
A 6. honvédezred ruha kitűzője

BÁCSKAI FIÚK

Bácskai fiúk, híres magyar „gascgone-i legények”, ti tizennyolc éves nyílthomlokú,

tüzes szemű legények, harminc körüli komolyarcú, többcsaládos legények, ötvenéves

deres fejű, barázdás képű nag yapa-legények: büszkék vag yunk rátok! Büszkék voltunk rátok a békében is, amikor a suhancévek életerős vidámságával vertétek a „marsájncot”.

Büszkék voltunk arra, hogy kevés volt köztetek az analfabéta, büszkék voltunk a hazulról kapott csomag jaitokra, melyek a földműves-jólét kultúrájáról beszéltek, a tisztességtudó illemetekre, pallérozott beszédetekre, nyílt értelmetekre, mely a regruta szigorú fegyelmezettségébe is mindig belevitte az önálló gazda öntudatát, emberi teljességét.

Büszkék voltunk rá, hog y okosan beszélhettünk veletek, és ti megértettetek bennünket, hogy értelemmel nevelhettünk, és elég volt a megértő eszetekhez szólnunk: hogy a föld népének azt az emelkedett fajtáját képviseltétek, melyben benne van a termő rög minden egészsége, a melegítő napfény minden világossága, a szabad levegőég minden mocsoktalan tisztasága.

Bácskai fiúk! Százszorosan, ezerszeresen büszkék lettünk rátok a háború viharában.

Láttunk benneteket, amint elmentetek. Itt hag ytátok ezt a zsíros, fekete földet – a

termés éppen aranyló pompájában csillogott –, itt hagytatok szülőt, testvért, hitvest,

g yermekeket, unokákat. Elhag ytatok békét, boldogságos életet, a múlt emlékeit, a jelen gyönyöreit, a jövő reménységeit, minden munkátok, küzdelmetek, aggódástok fáradságos és biztató g yümölcsét. Talán többet hag ytatok itt, mint a magyar föld bármely népe, mert többetek volt, de talán mindenkinél öntudatosabb akarással is mentetek el: ajkatokon nem tobzódtak a nincstelen csőcselék tartalmatlan jelszavai, talán könny is csillogott a szemetekben, de tekintetetekben a könny fátyola alatt az idők megértésének, a hívő kötelesség megérzésének elszántsága tündöklött. Láttunk benneteket véres mezők tűzesőjében, a szerb föld forró katlanaiban, Galícia sártengerében, a Kárpátok dermesztő havában.

Láttunk súlyos terhekkel, végeláthatatlan, testet-lelket bénító menetelések alatt, emberfeletti sorvasztó munkában, elszánt, kemény harcokban. Láttunk súlyos felelősségben, kötelességeteket teljesítve, munkálkodva élni, sebeiteket, betegségeteket önuralommal és szerényen, hetvenkedés nélkül elviselni, derék küzdés után fogságba kerülni, láttunk hősként meghalni…

Láttunk fogcsikorgató elszántsággal a harc alatt, láttunk, amint borongó elmé-

lyüléssel levelet írtatok, boldog derűvel hazai híreket olvastatok, ékelődve dolgoztatok, és láttunk mély, vallásos áhítattal a bajtárs sírjánál. Láttunk, amint g yengédek és lovagiasak voltatok az ellenséges föld szegény népével, láttunk, mikor a foglyul ejtett ellenséggel emberségesen megosztottátok falatjaitokat. Láttunk hazajönni, hallottuk itthon mentegetőző szavatokat, mellyel a magasztalást elhárítottátok, láttunk benneteket itthon szerényen tovább dolgozni és újra, ismételten, talán nem is egészen gyógyultan, visszamenni.

Megismertük családjaitokat. Láttuk zokogó hitveseiteket, utolsó csókkal búcsúzó gyermekeiteket, megtört szülőiteket. Megismertük azt az izzó szeretetet, mellyel földjeiteket, jószágaitokat szeretitek. Meg fi g yeltünk itthon az eke szarvánál, az aratás verejtékes gyönyörében, a kattogó cséplőgép mellett, a kukoricában, a szőlőtökben.

És láttuk, amikor eg yetlen hívó szóra újra letettétek a kaszát, ott hag ytátok a be nem

hordott termést, és újra borjút vettetek a hátatokra, feg yvert a vállatokra.

Láttunk, amint polgárból katonák, rokkantakból földmívesek, aratókból – ha úgy kellett – újra katonák lettetek.

Láttunk és megismertünk benneteket.

Bácskai fiúk, híres magyar „gascogne-i legények”, apák, fiúk, hitvesek, ti erős, egészséges, napbarnított arcú, teljes lelkű emberek: láttunk és megismertünk, büszkék

vagyunk rátok, szeretünk benneteket.

Dr. Ballaghy Ernő, főhadnagy

Kategóriák