A háború jelen állása alapján 2022, július 20-a körül az orosz vezetés eléri Luhanszk és Donyeck elfoglalását.
Az eddigieket figyelembe véve, egy átszervezés után, 2022 szeptember elején indulhat a következő fázis, azaz Ogyessza és Dél-Ukrajna elfoglalása, valamint a szárazföldi összeköttetés megteremtése a Transznyisztriai Köztársasággal, ezzel Ukrajna elvágása a tengertől.
Ez a hadművelet még az őszi esőzés beállta előtt, vagyis 2022. november elejére befejeződhet.
A fenti hadművelethez tartozó orosz stratégia szerint az ukrán gazdaságot kell megroppantaniuk, márpedig az ukrán gazdaság a nagy tömegű, ömlesztett áruk kivitelén alapszik (például a gabona). Ezeket csak tengeri úton lehet gazdaságosan szállítani, így a kikötők elfoglalása nélkül a fenti cél nem megvalósítható.
Továbbá, jelen helyzetben, politikai szempontból nem éri meg a gazdaságilag kevéssé értékes, ellenben egyértelműen ellenséges hozzáállású nyugat-ukrajnai területek meghódítása.
A fővárosra, Kijevre hasonló stratégia érvényes – vagyis katonailag nem érdemes elfoglalni, hiszen a békefenntartás aranyszabálya szerint ugyanis 1000 lakosra 20 katonának kell jutnia, ezért egy politikai eredményhez a modern háborúkban nem feltétlenül szükséges a főváros elfoglalása.
Lehetséges forgatókönyv, hogy végül Ukrajnát felosztanák, és NATO-tagállamoknak is jutnának területek, mert olyan időket élünk, amikor sorra dőlnek meg a nemzetközi rendszer tabui, és nem lehet kizárni az esélyét annak, hogy a ravasz orosz vezetés így tágítaná tovább a már amúgy is fennálló törésvonalakat a szövetségen belül.
2022 őszén az élelmiszerválság, az infláció és egyéb járulékos hatások nyomán a nyugati világ is jobban fog hajlani arra, hogy a békekötés és a területi veszteségek elismerése irányába hasson az ukrán vezetésre. Márpedig Ukrajna sorsa sajnos abban a pillanatban eldőlt, amikor a sok szóbeli biztatás ellenére írásos garanciákat nem, csak fegyvereket kapott. Hogy ebbe a küldetésbe Ukrajna belepusztul, az úgy tűnik mellékes.
A későbbiekben, ha ki is fog alakulni a megszállt területeken egy ellenállási mozgalom, sohasem fog stratégiai szintű fenyegetést jelenteni a megszállók számára. Mert az ukrajnai demográfia katasztrofális és ahol egy családban csak egy gyerek van, az a család nem siet majd háborúba küldeni az egykét. Továbbá a nyitott, sík területek általában kedvezőek a centralizáló hatalom számára. Partizánakciókat hegyes-erdős területen lehet szervezni. Vagyis az oroszok által kialakítandó Nova Rusiában olyan területekről van szó, amelyek többségükben orosz vagy oroszul beszélők által lakottak. Ezen területek jelentős részén a Moszkvai Ortodox Patriarchátus dominálja a lelki életet. Ezek azok az országrészek, ahol az objektív körülmények összességükben nem kedveznek egy felkelés kialakulásának illetve fennmaradásának.
Orosz tervek:
Egy neves portál szerint (https://katehon.com/en/article/whom-may-go-territories-ukraine):
Az ukrajnai konfliktus megmutatta az állam rendkívüli gyengeségét és ez is bizonyíték arra, hogy Ukrajna katonai veresége elkerülhetetlen. Ez esetben pedig a következő lépés az egykori Ukrajna politikai terének átformálása. Ukrajna szomszédai felidézhetik területi követeléseiket, vagy újakat fogalmazhatnak meg. Szinte minden Ukrajnát körülvevő országban van ilyen lehetőség. Oroszország: Ukrajna egész területe Oroszország az ókori Rusz, az Orosz Birodalom és a Szovjetunió utódjaként a mai Ukrajna teljes területére igényt tarthat, beleértve Kijevet és az ország nyugati részén fekvő Galíciát is. Vlagyimir Putyin orosz elnök megjegyezte: „az ukránok és az oroszok egy nép, egyetlen egész.” Ez pedig azt jelenti, hogy nincs szükség külön ukrán államra. Ugyanakkor a mai Ukrajna különböző részei eltérő módon határozhatják meg sorsukat, hiszen eltérő a történelmük és az etnikai összetételük.
Csernyihiv régió a 16. század elejétől az orosz állam része volt, bár etnikailag “kis orosz” terület. Szloboda Ukrajna – Harkiv régió és Szumi – szintén az orosz állam történelmi területe, ahol nagyrészt orosz anyanyelvű lakosság él.
A 2017-es ukrajnai adatok szerint Harkov, Luhansk, Donyeck és Odessza régióiban a lakosság többsége oroszul beszélt a mindennapi életben. Sumy, Dnepropetrovsk, Nikolayev, Zaporozhye, Kirovohrad régiók és Kijev kétnyelvűek. Ezek a területek Novorossziával (a Fekete-tenger északi régiója) együtt közvetlenül Oroszország részévé válhatnak.
Az úgynevezett Közép-Ukrajna – Galícia, Volyn, Kárpátalja, Podolia – új ukrán konföderációs államiságot alakíthat ki, maximálisan demilitarizáltan és decentralizáltan: a hagyományos archaikus falusi ukrán identitás jegyeinek megfelelően. Ez az állam vagy államok csatlakozhatnak az Oroszország és Fehéroroszország Unióhoz – vagy Moszkvával és Minszkkel együtt új integrációs entitást alkothatnak.
Donbász függetlenségének kérdése – a Luhanszki és Donyecki Népköztársaság alkotmányos határain belül – már megoldódott. Ezek a régiók többé nem vehetnek részt egyetlen ukrán állami projektben sem.
Fontos megérteni, hogy a jelenlegi körülmények között csak Oroszország tudja garantálni a mai Ukrajna területének egységének megőrzését: nem feltétlenül egyetlen állam formájában, hanem egy kölcsönösen átjárható térben, ahol az etnikai, a kulturális, gazdasági és családi kapcsolatok nem szakadnak meg.
További lehetőségek:
Fehéroroszország igényt tart Ukrajna és Fehéroroszország közötti mocsaras területekre, mely évszázadok óta viszonylag elszigetelt régió, ahol a polescsukok sajátos etnikai, kulturális és nyelvi közössége alakult ki.
Lengyel tervekben szerepel Lviv, Tarnapol, Stanyslaviv regiók Lengyelországhoz csatolása. A Lengyelországhoz csatolt területek kérdése a régiós hegemóniára törekvő lengyel vezetésnek sem lehet mellékes. A folyamatot egy gyors népszavazással le is lehetne rendezni. Ráadásul egy huszárvágással megoldaná a nyugatos ukrán elitnek tett, az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló ígéretet is.
Magyarország február 23-án megerősítette katonai csoportosulását az ukrán határon Kárpátalján. Hivatalosan a menekültek és a magyar állampolgárok megsegítése a cél. Az Oroszországi Szövetségi Hírügynökség szerint „Ukrajnában élő 150.000 magyar felhívást küldött Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz azzal a kéréssel, hogy védjék meg őket a kijevi hatóságok intézkedéseitől. Kárpátalja számos határ menti régiójában, ahol nagy a magyar szórvány, népszavazást terveznek az Ukrajnától való elszakadásról.”