BELÁTHATATLAN KÖVETKEZMÉNYEK
Általánosan hangoztatott nézet szerint Ukrajnában egy orosz–amerikai, vagy orosz–NATO proxyháború zajlik. A Fehér Ház május 21-én közölte, hogy Joe Biden elnök aláírta az Ukrajnának szánt újabb, 39,8 milliárd dolláros segélycsomagot. Az összegből
- 8,7 milliárd dollárt általános gazdasági támogatásra,
- 4,35 milliárd dollárt az ukrán mezőgazdaság összeomlásából adódó globális élelmiszerhiány kezelésére,
- 1,35 milliárd dollárt a menekültek megsegítésére szánnak,
- 3,9 milliárd dollárt az Egyesült Államok európai katonai műveleteire és a NATO keleti szárnyának szövetségesei számára nyújtott támogatásra fordítanak,
- valamint 4 milliárd dollárt „Ukrajna és az ukrajnai helyzet által érintett országok további katonai támogatására”, beleértve hadseregeik modernizálását is,
- 600 millió dollár pedig a fegyvergyártás növelésére szolgál.
- Mivel korábban már életbe lépett egy 13,6 milliárdos csomag, az amerikai segély közel 54 milliárd dollárra emelkedik. Összehasonlításképpen, ez az összeg a háború előtti éves ukrán GDP mintegy egyharmada.
Ma már általános a kérdésfelvetés: mikor lesz vége a háborúnak? Történészként erre a kérdésre természetesen nem tudok válaszolni. Azt azonban láthatjuk, hogy az eddigi folyamatok, valamint a harcoló felek elszántsága és kompromisszumképtelensége következtében nem várható a közeljövőben a harcok befejezése. Még csak fegyverszünetre sem számíthatunk.
Sokkal inkább fel kell készülni egy hosszan tartó állóháborúra, elsősorban a Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk és Harkiv megyék területén, de nem nyugodhatnak meg az ország lakosai máshol sem. Rakétatámadások várhatók a jövőben is az ország nyugati felében, hiszen Oroszországnak érdeke a félelem és a destabilizáció fenntartása.
A Kreml részéről logikus lépésnek tűnik a jelenleg elfoglalt területek Oroszországhoz csatolásának bejelentése. Már csak azért is, mert akkor hivatkozhatna arra, hogy az ukránok immár az Orosz Föderáció területén harcolnak. A világ ugyan nem ismerné el az újabb annexiót, de az orosz társadalom felé sikerként lehetne elkönyvelni a területszerzést, másfelől megkezdődhetne a terület teljes orosz közigazgatás alá helyezése. Ebben az esetben nem zárható ki az ukrán partizánháború kiterjesztése, illetve a terrorcselekmények végrehajtása sem.
OROSZ STRATÉGIA
Herszon elfoglalása nemcsak a Krím félsziget vízellátása miatt kulcsfontosságú, hanem azért is, mert így a Dnyeperen zajló hajóforgalmat is az oroszok ellenőrizhetik. Mariupol birtoklása pedig a Donbász és a Krím szárazföldi összekötése miatt nélkülözhetetlen. E célokat a háború harmadik hónapjának vége felé aránytalanul nagy katonai veszteségekkel, mintegy húszezer civil áldozattal, valamint a közel félmilliós lakosságú Mariupol városának teljes pusztulása árán elérték. A helyzet azonban orosz szempontból továbbra sem kedvező. Egyrészt nem sikerült még mindig elfoglalni a teljes Donbászt, másfelől az ukrán ellenállás sem mondott le e területek későbbi visszaszerzéséről. Tehát Odessza elfoglalását egyelőre az orosz vezetés nem mérlegelheti komolyan.
A múlt héten Izjum térségében az oroszok növelték a légi- és tüzérségi csapások intenzitását, ami arra utalhat, hogy megpróbálhatnak áttörést elérni ott a következő napokban. Ebben a térségben az egyik célpontjuk a Szlavjanszk és Szeverdonyeck közt lévő húszezres település, Liman lehet. Liman elfoglalása elsősorban azért fontos az oroszoknak, mert arra törekszenek, hogy Szeverodonyecket teljesen bekerítsék. Már hétfőn is látható volt egy videó, amelyen az oroszok rakétákkal szórták meg a települést. Liman mellett még egy másik helyen, Adamivka falu közelében is támadást indítottak az oroszok. Adamivkánál az lehet a cél, hogy elérjék és irányításuk alá vonják a közelben lévő, Szlavjanszk városába irányuló autópályát. Ezenkívül Szeverodonyecktől délre, Popasznajánál is előrenyomultak az oroszok.
A háború példátlan pusztítással jár. Donbász területén megszállók tulajdonképpen lerombolták Rubizsne városát (56 ezer lakos), ahol nincsenek már épen maradt házak, sokukat nem is lehet helyreállítani. Szjevjerodoneck (150 ezer lakos) jelenleg is tüzérségi tűz alatt áll, a város épületeinek mintegy 70 százaléka már elpusztult, vagy megrongálódott. Mariupol (450 ezer lakos) és Volnovaha (20 ezer lakos) városát az oroszok a földdel tették egyenlővé. Súlyos károkat szenvedett a közel másfél milliós lakosú Harkiv, a háromszázezres Csernyihiv is. Előbbi nagyváros még nem szabadult fel teljesen a várható támadások alól. Az ország délkeleti részén jelenleg is sok településen akadozik az áram- és a vízellátás, problémát okoz az élelmiszer és az alapvető cikkek beszerzése.
Az orosz hadsereg által elfoglalt területeken egyre általánosabb a lakosság deportálása Az oroszok a háború 51. napján 821 ezer fő Oroszországba szállításáról adtak tájékoztatást. A deportálással Oroszország célja egyértelműen Donyeck és Luhanszk megye elnéptelenítése és katonai bázissá alakítása, hogy a későbbiekben e területekről tarthassa katonai fenyegetés alatt a maradék Ukrajnát.
Mindez mellett az orosz megszállók az első naptól kezdve törekedtek arra, hogy megtalálják a kollaborációra hajlamos helyieket. Erre leginkább Herszon városában adódott lehetőségük, hiszen lényegében máig ez az egyetlen lakossággal is rendelkező ukrán város, amelyet tartósan el tudtak foglalni. Az orosz megszállók a városba történő bevonulásuk után polgármesterré tették Olekszandr Kobecset, aki korábban már tagja volt a városi képviselőtestületnek az oroszbarát Régiók Pártja színeiben. A megyei közigazgatás vezetője pedig Volodimir Szaldo lett, aki nem sokkal később már arról beszélt, hogy elképzelhetőnek tartja Herszon megye Oroszországhoz csatolását, Krímmel és Zaporizzsja megyével kibővítve. Megkezdték az orosz nyelvű iskolai oktatás bevezetését, illetve a hrivnya felváltását a rubellel.