A VÍRUSNAPLÓ szerkesztősége meghívást kapott vitéz Komlósi Mihály kulturális székkapitánytól, hogy vegyünk részt a Petőfi Sándor Emlékfőzőversenyen, Hajóson a Vitézek Udvarházában. és az azt követő 40. HAJÓSI BORNAPOKON.Ennek keretében a házigazda vendégül látott bennünket a VILÁG KÖZEPE borpincéjében.
Először: a világhírű pincefalúról
A három sváb település, Hajós, Császártöltés, Nemesnádudvar, a Tolnai dombság lehúzó ágán van az Illancs szélén, ahogy a helyiek nevezik a Hosszúhegyen. Három település talaja szinte megegyezik a Szekszárdi borvidék talajadottságaival. Hajós 640 ha szőlő, 1200 présház. Császártöltés 570 ha szőlő, 600 présház. Nemesnádudvar 210 ha szőlő, 700 présház. Mesélik Hajóson, hogy valamikor több pince volt, mint ahány ház. A borospince volt a helyi ember éléskamrája. A szüretelő fahordók alma tárolás célját szolgálták, mégpedig úgy, hogy kibélelték a hordó alját szalmával, majd elkezdték rakni az almát úgy, hogy minden sor közé szalmát tettek. Ezzel a tárolási móddal sokkal tovább lehetett a gyümölcsöt tárolni, kevesebb volt a rothadás, hiszen a hordó alján lévő alma is szellőzött.
A fennmaradt írásos dokumentumok szerint, Csáky Imre bíboros 1728. április 10-én kelt szerződésbe foglalta azokat a kötelmeket, amelyek a letelepülő svábok szőlőtelepítéssel kapcsolatos feladatairól és ebből eredő jogaikról szólnak. Az érsek kívánságára újratelepítették a török dúlás előtti szőlőskerteket. A századfordulóra a pincék száma 850-re gyarapodott, a szőlőültetvény pedig 1200 holdra. Jóllehet nagy terhek nehezedtek a hajósi gazdákra, és időnként súlyos veszteségek érték a szőlőkerteket, mégis megélhetést biztosított.
A legnagyobb csapást a filoxéra és a peronoszpóra okozta – 1874. és az 1879. évi szőlőtermés csaknem teljesen megsemmisült. Megoldást kellett találni a fertőzésekkel szemben, ezért az ellenállóbb homoki szőlők, az amerikai alanyokra oltott, nemes európai vesszők jelentették a kiutat. Az országos erőfeszítések hajóson is eredményekhez vezettek, hiszen 1908-ban rekord mennyiségű szőlő termett.
A 20.század elején készültek azok a présházak, amelyek azóta műemlék jellegűek. Az épületek ekkor, vályog fallal oromzata tapasztott vesszőfonattal legfelül aládeszkázott formában épültek. Egy 1935-ben készült statisztikai összesítés szerint Hajóson 1812 holdon termesztettek szőlőt. Jó termés estén a pincékben 30 ezer hektoliter bort is tároltak, a második világháború idején azonban szorongatott helyzetbe kerültek a gazdák. Az átvonuló front katonái, hogy borhoz jussanak, több présház ajtaját felfeszítették, a nyitva hagyott, illetve ajtók nélküli pincék zöme kifagyott és tönkrement. Ezek a pusztítások azonban elenyészőek voltak azokhoz a károkhoz mérten, amelyek a háborút követtő kitelepítési években érték a pincefalut.
A legfontosabb a pincelyuk, amely 30 méter hosszan nyúlik a löszbe, zömében kézzel kivájva, 5 méter mélyen általában téglapadozat nélkül. Az enyhén lefelé lejtő pincelyukakban találhatóak a borokkal teli hordók. A pince fontos részét képezi a présház. Egyik felében tárolják a szőlőfeldolgozás- és művelés eszközeit, a prést, a darálót, az erjesztő kádat. Az épületek nagy részében található a kisszoba., mely a munkában és a megfáradt gazda pihenését szolgálja. Ez a helység szolgál a barátok és a vendégek fogadására.
Induljon a nedvkeringés! Immár negyvenedik alkalommal tölthettünk el egy teljes napot a bor, a gasztronómia és a vidék bűvöletében a mesébe illő Hajósi Pincefaluban! A hajósi termelők ismét kinyitják borospincéiket, hogy legfrissebb boraik mellett érettebb, komolyabb tételeiket is kóstolásra kínálják. A fesztiválon a VÍRUSNAPLÓ szerkesztői megkóstolták a Cabernet Franc és Sauvignon, Kékfrankos, Zweigelt, Kadarka, Olaszrizling, Cserszegi Fűszeres, Kövidinka, Irsai Olivér borfajtákat. Ízre voltak óvodás puszira, szőke nő illatára, tulipán simogatásra, fényesség csókjára emlékeztető borok, de kóstoltam LMBTQ ízű bort is.
Kedves VÍRUSNAPLÓ olvasók, higgyék el, hogy a hajósi borünnep páratlan borturisztikai, gasztronómiai és néprajzi élményt nyújt a pincefaluba látogató vendégeknek. Álljon itt a hajósi borvalagok névsora: Kovács Róbert – nagymester (hivatalos képviselő), Kollár Ferenc – tiszteletbeli örökös nagymester, Varga Mihály – tiszteletbeli örökös nagymester, Koch Csaba – elnök, dr. Sümegi József – tiszteletbeli elnök, Miskolczi Anita – kancellár, Hepp János – főpohárnok, Csupor Zoltán – ceremóniamester, Pintér Györgyi – nagykövet, Berecz József – zászlóőr, Korsós Dániel – zászlóőr.
Másodszor: képriport a 40. Hajósi Orbán-napi Borünnepéről
A bor kóstolása egy érzékszervi elemzés, amikor a bort látással, szaglással és ízleléssel elemzik megismerési, értékelési céllal. A borbírálat azzal a szándékkal történik, hogy tárgyilagos leírást, minősítést és értékmeghatározást készítsenek. Például az érzetek közé sorolják a bor testességét a borbírálók, amelynek egyformán fontos komponense az alkohol és a szárazanyag tartalom. Bármelyik összetevő hiánya esetén a bort vékonynak, laposnak minősítik.
Asszony nélkül nem sokat ér a legszebb szüret se. Az asszonynak ott kell lenni valahol a szüretnél, mert ízét ő adja a szüretnek, akár a szőlőfürtök megszedésénél, amikor bibliai mozdulattal kuporodnak le a vén tőke mellé, hogy fürtjeit gyöngéden megszedjék a roskadozó öregnek; akár a régi diófa levelei közül előkanyargó jó szagú füstnél, a szilvafával és venyigével élesztett tűznél, ahol a gulyás és a pörkölt rotyog, hogy a forró lacipecsenye pirosodásáról ne is beszéljünk; de főleg a taposókádnál, ahol egy-egy menyecske száz esztendőre szóló időre adhatja meg a bornak a minőségét… Az asszonyok vétetik észre a ködre bámuló, elrévülő férfiakkal, hogy a szüretnek, az ősznek mennyi színei, csodálatosságai és nótái vannak. Nincs annál kedvesebb asszonyhang, amely a szüreten szólal meg!
