A 11 éves magyar zseni mágikus realizmusa mindenkit elvarázsol – címmel adták hírül egy hete a magyar újságok a hírt, hogy Sávolt Karolina 11 éves, hatodik osztályos tanuló egy csapásra híres festőművész lett és már önálló kiállítása is nyílt. Ez egy igazi hungarikum, de mi, ennél sokkal meglepőbbet tudok mutatni a magyar és európai műértő közönségnek.
A VÍRUSNAPLÓ szerkesztősége rátalált egy 9 éves magyar kislányra, aki még Karolinánál is fenomenálisabb művész. A 9 éves Hanna művei emlékeztetnek Chagall – kicsit szürrealisztikus, kicsit expresszionista világára. A festmények emlékképekkel átszűrt meseszerű fantáziavilágot és a láthatatlan valóságot ábrázolják – a képeken szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek.
VÍRUSNAPLÓ: Kedves Hanna döbbenettel nézem munkáidat – olyannak tűnnek mint egy holdkóros nappali látomásai – honnan az ihlet?
HANNA: Én nem öntudatlan állapotban járkálok éjjel mint a holdkóros, hanem önfeledt állapotban nappal rajzolok és festek. Sok esetben csak a végén csodálkozom rá, hogy mi jött létre. De azért ne tessék azt hinni, hogy egy zavaros gondolkodású lány vagyok.
VÍRUSNAPLÓ: A Szív-csakrát a lélek kapujának is szokták nevezni. A szív-csokrában az energiaáramlás mindkét irányban, lefelé és felfelé egyaránt halad. bizonyos teóriák szerint a lélek áramlásaiban születnek meg a festmények is. Mond, te is lélek-festő vagy?
HANNA: Erre nem tudok válaszolni, nálam a festészet egy sajátos állapot, nevezetesen „munka” közben egy módosult tudatállapotba kerülök és ilyenkor csak festek és csak festek, amíg anyu be nem hozza a forró kakaót.
VÍRUSNAPLÓ: Tudod Hanna, hogy létezik egy, a testtől független lélek. A lélek az érzékelés, emlékezés, képzelet, a művészi kifejezés jelenségeinek és folyamatainak összefüggő egésze, amely a központi idegrendszer bonyolult folyamatain alapul. A te képeidet nézve, olyan érzés fogalmazódik meg bennem, hogy egy ősi emlékezés, egy mások számára láthatatlan világ tárul elém.
HANNA: Hogy mit lát bele a szemlélő a festményeimbe, hogy milyen érzéseket váltanak ki a képeim másokban azt nem tudom. Az én tudatalatti látomásaim, soha nem alszanak, mintha álmaim tárolódnának valahol, hogy később azokat megrajzolhassam, mert elmondani nem tudom.