a felfedezés
nincs most nincs múlt nincs jövő
az idő múlása nem egy folyamat
csak a hétköznapokat magyarázzuk így
a téridő hurkok finom szövedékéből áll
és ha kellően mélyre merülünk
ebben a pókhálószerű szerkezetben
egyre kisebb szerepük lesz
az olyan szubjektív dolgoknak
mint az idő
ami végül teljesen el is tűnik
a dolgok nem vannak
hanem történnek
sőt történésekből állnak
a valóság inkább hasonlít egy csókhoz
mint egy macskához
de ebből a szempontból a macska
vagy egy kő is ugyanolyan esemény
mint bármi más
nem egy önmagában előkerülő létező
ahonnan a dolgok a keletkezésüket veszik
oda is kell hogy elmúljanak
a szükségszerűség szerint
jóvátételt kell ugyanis fizetnük
és meg kell ítéltetniük
az igazságtalanságuk miatt
az idő rendje szerint
az én helyem a végtelenben
születésem pillanata egy gravitációs szingularitás volt
érzékeltem hogy akkor körülöttem a világ sűrűsége
és a téridő görbülete paradox módon végtelen
aztán földi életem végén
egy újabb szingularitás alakul ki
és kialakítja a téridő végtelen görbületét
az eseményhorizontot elérve
már nem találom a telefonomat
pedig valamit még mondani szeretnék nektek
a gravitációs idődilatáció pedig azt eredményezi
hogy ti földiek úgy látjátok
hogy tulajdonképpen soha nem haladok át az eseményhorizonton
vagyis az a pillanat amikor áthaladnék rajta
mindig a jövőben marad
és sosem kerül át a múltba
de én a saját időmben
véges idő alatt érem el az eseményhorizontot
és egy másik dimenzióba érkezem
