El sem hiszem, most nyáron tölti be a 75-öt a Kelcsi… . Ámde olyan intenzíven élte ezt az első hetvenötöt, hogy akár kétszöröse is löhetne… Nem véletlen csaptam át a szögedi dialektusba, mert ez is annyira jellemző rá, mint örökmozgó, vehemens természete, állandó poénkészültsége és rockrajongása. Igen az idevalósiak már tudják is, Kelemen Pistárul szólok, vagyis írok, vagyis VHS-videózok itt mindjárt… (Közben hadd dagonyásszak tovább, gyüttmönt szögediséggel az őző gyönyörökben!)
Nem lössz itt életrajz, mer az ilyenfajta népek nem a Wikipédiára dolgoznak életükben, hanem a mindönnapos ottlétre, a barátságra és valamiféle közemléközetre hagyatkoznak. Amit sérelmösnek találok (vagyis irígyölök), hogy pont annyi hajaszála van, mint régön és a színit is jól tartja… Aktivitása, szervező enörgiája is a régi… A rockerek fülbüntetése viszont őt is elérte, amit őszinte szívemből sajnálok és őszintén együttérzök vele, de tudom, merrül köll mondani neki a lüköttségöket, hogy a jó fülivel hallja… A revans poén se szokott sokat késni :)!
Igazi szegedikum ő is… Boncz Géza suttyó- és ifjúkorának állandó sideman-je ként alakította ő is a belvár-legendáriumot, amit aztán az általa szerkesztött könyvekben példás akkurátussággal mög is örökítött. A Kiviszem a lovam és a Jaj, ha anyám látna című összeállítások, a maguk könnyűvérű lektűr természetrajzával, legalább annyira hozzátartoznak Szeged korrajzához, mint a porlódi történetek, Temesi Ferenc irodalmi stilizációjában. Korhű tini szocio-poén gyűjteményök ezök, amik a földszintös, hídalatti nagyotfingós sztoriktól a szegedi rocktörténet krónikájáig számtalan értéköt rögzít, illetve ad tovább az utókor oral history hagyományőrzőinek…
Azért is készülök most az én, öleléstől a röhögve lükdösődésig kedves, öreg barátomnak a személyét exponálni, mert sorozatom további részeiben is föl-föl fog bukkanni az ő városképi jelentőségű alakja… Tehát mögkerűhetetlen az emberünk, ha bármit szeretnél tudni, viszontlátni a 60/70-es évek éjszakai, szórakoztató zenei világárul , Szöged és vidéke viszonylatában… A Hat Kéz, a PRT és a Kristály zenekarok és még jónehány kultikus aranycsapat oszlopos dübörgőembere is ő volt.
A jazz világában is mögtalálta a maga helyét, többek között a kiváló orvos-zenész, Dr. Hulin István mellett is, de kongázott a Hat Szív nevű jazz-rock szuper-formációban, aminek, éppen a mi videónkban is mindjárt szereplő Szani barátja volt az egyik eleven motorja.
A mai napig ott van a régi és új zenészbarátokkal, mindenekelőtt a zongorista Marci fiával a JUNIOLDS formációban, mint énekös, dobos és szájharmonikás – elpusztíthatatlan energiával és szenvedéllyel szerepel a színpadon.
Az utóbbi három és fél évtizedben megszámlálhatatlan öregrocker, koncertet, bulit és bált szervezett. Nagy segítségemre volt az utóbbi évtizedben az IH Rendezvényközpontban rendszeresített Szegedi Zenészek Társasága rendezvénysorozat megszervezésében és lebonyolításában. Egyszóval, ő az, akinél a régi és az új idők rockzenéjének szálai összefutnak, a mindenkori Kelcsi…
Amit most kiástam a “kert végiben”, nem egy nagy jelentőségű anyag; azt se tudom, hol és mikor került adásba ez a retró-bejátszás a ködös helyi televíziós múltban? Lehet, hogy már senki sem emlékszik rá, de talán érdekes látni a fiatalos hevületünket (és kivitelünket), Pista barátommal, a mai zenerajongóknak is. Arról nem is beszélve, hogy két kiérdemesült szegedi jazz zenész is látható benne, mint a világot bejárt Szaniszló János zongorista és Farkas Mihály gitáros.
Sokmindent álmodtunk akkoriban, amiből vagy lett valami, vagy csak egy jó ötletnek látszott, de legalább álmodtunk egy jót…! A szegedi Forrás Hotel presszójában talán egyszer-kétszer, de másutt és azóta sokszor megvalósult az elképzelés, hogy improvizált élő zenével vigyünk lelket, szellemet egy vendéglátó hely légkörébe. Szegeden jelenleg is számos példáját láthatjuk ennek pl. a Jazz Kocsma, a Milleniumi Kávéház, a Sarastro, a Kedves és a No Milk Today… Lehet, hogy a Pillangó-effektus jegyében, annak a hajdani kezdeményezésnek is volt hatása erre a nagyszerű mai gyakorlatra…
Kelemön Pista barátom, vödd jó szívvel, hogy kérdözésöd nélkül föllebbentöttem az életöd néhány nem titkolható érdemét, ha nem is a babevéssel kapcsolatosakat, de ez neköd már régön járt… Vödd úgy, hogy én akartam, az első lönni a 75. fönnállásod körüli tüleködést mögelőzvén… Itt mög, folytatjuk majd a közös VHS-meséinket! Lösz mit mesélnünk, az összesen 138 évünk élményeiből…! Addig is álljon itt néhány rockhős, vitézi cseleködetöd… a legközelebbi zenészbarátaiddal, akik közül már csak a jobb szélsőt ölelgetheted meg itt a Földön… (A nyitóképön: Berényi Apolló, Kelcsi, Varga Zsolt és Kréter Karcsi)