HOLLÓ LÁSZLÓ LEVELE
Ülünk a küszöbön. A fecskék a fejünk felett repkednek, etetik a fiókákat, a kerítésen túl a kiskecskék olyan akrobatikusan ugrándoznak, hogy édesapáddal már azon sem lepődnénk meg ha történetesen cigánykereket vetnének.
A kapu melletti almafáról faggatom. Ilyen fajta lenne jó a tanyára, mert nem kell permetezni és mégis bőséges termést hoz: szép kis cirmos, piros almákat. Szalehi Szamet az első albán cukrász ilyen pörkölt cukorba mártott almákat árult matiné előtt a topolyai nagymoziban.
Erős bagós voltam abban az időben, napi két doboznál tartottam. Gábor sógor a dóznijából szórta a dohányt a vékony csomagolópapírra (nem kellett a bolti) és milyen élvezettel csinálta, én meg az 57-est húztam elő a zsebemből. Szerettem ezt a szlovén gyártmányú cigarettát, mert reggel nem a kátrány ízét éreztem a számban, hanem valami édeskesernyést.
Joggal kérdezheted testvér, hogy hová akarok kilyukadni ilyen hosszú bevezető után. A böjttel való tisztulásról kellene szólnom, a Jóistennel való kapcsolatunk erősítéséről, különösképpen ebben a most következő negyven napban.
Elkényelmesedett életünkben olyan nehezen tudunk lemondani valamiről. Édesapád ezt példaértékűen oldotta meg:.farsangtól húsvétig nem gyújtott rá. Anyukám szokta volt mondogatni neki, hogy ha már kibírta ennyi ideig, dobja el végleg a pakli dohányt. Nem lehet,válaszolta, mert szeretem.
Hamvazószerdán jutott eszembe ez a kis történet, s ki másnak ha nem neked mondanám el. Rá emlékezve húsvétig nem eszek csokoládét és kekszet. Igaz itt van a fiúk születésnapja is, de majd szólok a gyerekeknek, hogy a tortából nem kérek repetát és csak inasosat szeljenek belőle. Ennyivel tartozom Gábor sógornak is.
A BŰNBÁNAT IDŐSZAKA
A nagyböjt (negyvenlőböjt) keresztény közösségekben a húsvét előtti negyven napos előkészületi, bűnbánati időszak, a hamvazószerdától húsvétig tartó böjti idő. Lényege a bűnbánat és a húsvétra való előkészület ideje, Krisztus kínszenvedésének emlékszaka; ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét.
Alexandriában 250 körül már kenyéren és vízen böjtölnek a hívek az egész nagyhéten át, sőt még előbb; de a nicaeai zsinaton már a 40 napi böjtről is szó esik, melynek eredetét a 3. század második felére vezethetjük vissza. Szt. Atanáz 2-ik böjti levelében a 40 napi böjtöt már mint kötelezőt írja elő. A 11. századig nagyon szigorúan böjtöltek: késő délutánig nem ettek semmit, a böjti napokon pedig nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást. A nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés volt. Ilyenkor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban – tehát naponta csak egyszer, naplemente után. Szintén elég szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét búzaszemet ettek.
A nagyböjt időtartama 40 nap, ami a Szentírásban és a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám:
- Jézus nyilvános életében végzett tevékenységeinek megkezdése előtt 40 napot böjtölt a pusztában;
- 40 napig tartott a vízözön;
- 40 évig vándorolt a zsidó nép a pusztában;
- 40 napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen mielőtt megkapta a Tízparancsolatot;
- Jónás próféta Isten útmutatása alapján 40 napos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének (akik aztán bűnbánatuk jeléül nyilvános böjtöt kezdtek).
A nagyböjti időszakra eső hat vasárnapot az Egyház nem tekinti böjti napnak (mivel minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe), ezért a böjti időszak a 7. század óta hamvazószerdával kezdődik a keresztény egyházi naptárban. A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét. Teljes időtartama hamvazószerdától nagyszombatig 46 nap, amennyiben a vasárnapokat is beleszámítjuk.