2022. MÁRCIUS 9.- A HÁBORÚ A POLITIKA FOLYTATÁSA MÁS ESZKÖZÖKKEL

írta | márc 9, 2022 | Vírusnapló, Archívum, Gazdaság, Háború, Politika, Történelem, Videó

meguszos solet small 2
1646937317430
1646937256586
Zapletán Zoltán nagyon szereti a katonababot

Holnap babot főzök füstölt oldalassal – Zolit is meghívtam ebédre – erre egyik művész barátom megjegyezte:

– Te, aki katonai stratégiához értő embernek mondod magad, akkor nagyon meggondolatlan vagy, mert a háborús tartalékaidat, a szárazbabot éled fel. Mert nem igazán tudható, hogy a nyugat által Oroszország ellen bevetett gazdasági atombomba milyen ellenhatást vált ki Putyinból. Vajon Biden elgondolkozott-e azon, hogy Amerika földrajzi elhelyezkedése miatt csak az első- és a második világháborúban volt védett. Mára az amerikai partok körül církálló orosz atommeghajtású tengeralattjárók sok száz atomtöltetű rakétái megsemmisíthetik egész Észak-Amerikát. Persze az amerikaiaknak lehet idejük válaszcsapásra, amivel Eurázsiát semmisítik meg. De mindezt érdemes kockáztatni egy tűsarkúban táncoló Zelenszkij miatt? Ebből egyesek arra következtetnek, hogy MZP is Binden embere lehet.

Tűsarkúban táncoló Zelenszkij

Egy kis emlékeztető:

Victoria Nuland évtizedek óta otthonosan forog az amerikai kül- és biztonságpolitikában, de diplomáciai karrierje igazán csak az Obama-adminisztráció alatt robbant be. 2013 szeptemberében kinevezték európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettesnek. Ezt a tisztséget Trump beiktatásáig, tehát 2017 januárjáig töltött be.

Victoria Nuland a 2013 végén kezdődő ukrán válság, majd az ennek következtében kitörő orosz-ukrán konfliktus után aktivizálta magát Közép-Kelet-Európában, előtte ugyanis az Obama-adminisztráció látványosan elhanyagolta régiónkat. Nuland-et 2014 után azzal vádolták a térség államai, hogy beavatkozik a belügyeikbe, ez különösen Ukrajna és Magyarország esetében volt így. Hazánkat szinte minden létező fórumon kritizálta, általában konkrétumok megnevezése nélkül. Az amerikai demokraták nyilvánvalóan hatalomválást akartak elérni Budapesten, de ez nem jött nekik össze és emiatt fokozták a Magyarország elleni támadásokat. Ukrajna esetében dokumentumok és hangfelvételek szivárogtak ki Nuland tevékenységéről.

A WikiLeaks-botrány során nyilvánosságra került dokumentumok szerint az amerikai Külügyminisztérium államtitkár-helyettese azt mondta, hogy 5 milliárd dollárt költöttek a kijevi forradalom (a majdani események) megszervezésére. Nuland az Egyesült Államok és az Európai Unió között megpróbált egységfrontot létrehozni Oroszország ellen, elsősorban úgy, hogy szankciókat akart kikényszeríteni Brüsszel részéről Moszkva irányába. Később tevékenységét siker koronázta, a szankciók pedig azóta is érvényben vannak. 2014 februárban kiszivárgott egy lehallgatott telefonbeszélgetés, amelyben Nuland Amerika kijevi nagykövetével, Geoffrey Pyat-tel értekezett. A nyilvánosságra hozott felvételen az államtitkár-helyettes a következőképpen fakadt ki a – szerinte – Moszkva irányába túl puha EU-ra: bassza meg az Európai Unió!

Az orosz hadsereg ukrajnai térfoglalása

Előzmények:

A Szovjetunió 1991 decemberében történt megszűnése átrajzolta a hatalmi erőviszonyokat, és a még 1943-ban Teheránban, illetve 1945-ben Jaltában felvázolt háború utáni befolyási övezetek határait is. Az egykor a szovjet érdekszférához tartozó kelet-közép-európai államok kivétel nélkül átkerültek a nyugati érdekszférába, a volt szovjet tagköztársaságok közül pedig Belorusszia és Ukrajna, továbbá a kaukázusi, valamint a közép-ázsiai tagköztársaságok önálló államokká lettek.

Grúzia 1991-ben kiáltotta ki a függetlenségét, ami után a grúzok saját felségterületének tekintett, orosz többségű Dél-Oszétia, Abházia és Adzsaria is kikiáltotta a más országok által el nem ismert saját függetlenségét.

2003 őszén az úgynevezett rózsás forradalommal a nyugatbarát nacionalista Miheil Szaakasvili jutott hatalomra, aki meghirdette a országegyesítést, és az orosz befolyás alatt álló „szakadár” területek Grúziához csatolását. 2008-ban – erős amerikai támogatás mellett – Koszovó kikiáltotta a függetlenségét, és elszakadását Szerbiától.

Ezen felbuzdulva a zömében oroszok lakta Dél-Oszétia és Abházia is – Oroszországgal a háta mögött – bejelentette az elszakadását Grúziától. 2008 áprilisában Grúzia tagjelölti státuszt kapott a NATO-tól. Erre adott válaszként Oroszország jelentős hadérőt csoportosított át Grúzia határaihoz. 2008 augusztusában, a pekingi olimpia eseményeit kihasználva, Grúzia támadást intézett a Dél-Oszétiában állomásozó orosz békefenntartók ellen, majd megkísérelte a saját területének minősített szakadár tartomány fegyveres erővel való visszafoglalását.

Moszkva azonnali reakciója azonban nem maradt el; az orosz haderő visszaverte a grúzokat, a Kreml pedig 2008. augusztus 26-án elismerte Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét, méghozzá Koszovó példájára hivatkozva. Noha ifj. George Bush amerikai elnök kijelentette, hogy Dél-Oszétia és Abházia Grúzia elidegeníthetetlen területének számít, nem tudta megakadályozni, hogy az orosz többségű területek lényegében Oroszország fennhatósága alá kerüljenek.

Oroszország már 1991 óta létfontosságú biztonsági érdeknek tekinti a NATO-övezettel közvetlenül határos két nagy egykori szovjet tagköztársaság, Belarusz és Ukrajna, úgymond, semlegességét. A Kreml értelmezésében ezek a biztonsági érdekek, pontosabban a „semlegesség”, a nyugati katonai szövetségtől való távolmaradást és stabil oroszbarát kormányzatokat jelent a két előbb említett ország esetében.

Belaruszban Alekszandr Lukasenko régóta fennálló autokratikus rendszere mindenben meg is felel a moszkvai semlegességi elképzeléseknek, de Ukrajnában ez a helyzet csak 2014-ig, a majdani úgynevezett színes forradalommal bekövetkezett hatalomváltásig állt fenn. 1991 és 2014 között Ukrajna élén – többségében – olyan oroszbarát kormányok álltak, amelyek tekintettel voltak Moszkva biztonságpolitikai igényeire.

A 2013. november 21-én elkezdődött, majd 2014 februárjában rezsimváltásba torkolló Majdan sem hozott azonban lényegesen mást, mint a 2004-es, úgynevezett narancsos forradalom. Az oroszbarát Viktor Janukovics elmozdítása után felállt új ukrán rendszer sem számolta fel az oligarchakapitalizmust és gazdasági nehézségeket, de a legfőbb célként meghirdetett gyors európai uniós csatlakozás reménye is gyorsan szertefoszlott.

A 2014 óta hatalmon lévő nyugatbarát kormányzatok nem tudták megoldani az ország igen jelentős, közel nyolcmillió fős orosz ajkú nemzetiségének problémáját sem; egyrészt tétlenül nézték az erősen oroszellenes szélsőséges ukrán nacionalista csoportok randalírozását, másrészt maguk is erővel léptek fel az orosz többség lakta donyecki régió autonómiatörekvéseivel szemben. Ezen a feszült helyzeten természetesen a 2017-ben bevezetett és az ukrajnai kisebbségek jogait – így a kárpátaljai magyarokat is drámaian érintő – elfogadhatatlanul csorbító nyelvtörvény sem javított.

Oroszország 2014 óta számos politikai cselt és műveletet bevetett azért, hogy Kijevben visszaszerezzen valamit befolyásából. Mégis, a Kreml szempontjából Ukrajna veszélyesen kezdett eltávolodni. 2021 nyarán a kapcsolat végérvényesen bedőlt a két szomszéd közt, ezzel az utolsó politikai szalmaszál is eltört. Három orosz televíziós csatorna betiltása, az orosz online újságok elérhetetlenné tétele, a nyugati fegyvertranszportok fogadása mind azt mutatták a Kreml számára, hogy a politikai kísérletei kifulladtak.

Hiába nem került soha hivatalosan tagjelölti státusba Ukrajna a NATO-nál (csak politikai ígéret hangzott el a 2008-as bukaresti NATO-csúcson), mégis azt érzékelhették, hogy az ukránok lassan, de biztosan a nyugati tábor felé húznak. Rohamléptekkel fejlesztették az ukrán hadsereget rakétákkal, vegyi fegyverekkel és talán nukleáris töltetekkel fegyverezték fel, amellyel szemben már nem lenne egyszerű az orosz győzelem.

Az ukrán-orosz határ pedig aggasztóan közel fekszik Moszkvához. A klasszikus katonai dilemma ütötte fel a fejét: ha Ukrajna tovább fegyverkezik, egyre nehezebb lesz vele szemben orosz fenyegetést érvényesíteni a katonai szinten. Tehát ma kisebb a katonai áldozat, mint pár év múlva lenne.

Végül, Putyin híres mondása, miszerint a 20. század legnagyobb katasztrófája a Szovjetunió összeomlása volt, jól mutatja, hogy regionális hatalomként akar viselkedni az ország, befolyását nemzetközileg akarja elfogadtatni az egykori szovjet tagállamokban.

Mára a NATO körbevette Oroszországot. Az euroatlanti szövetség szempontjából kétségtelenül sikeres lépés volt, hogy a konfliktuszónát ukrán területre tolták (és most nem Észtország vagy Lengyelország területén folyik a háború), és hét éven keresztül ott tudták ezt tartani. Emellett számos más hadszíntéren jóval nagyobb volt az orosz mozgás, elég a kibertérre, az Arktiszra, a stratégiai megtévesztő kampányokra vagy éppen a politikai megosztás finanszírozására gondolni.

Putyin első tíz éve egy kedvező kereskedelmi-gazdasági világra épült, ahol a Nyugattal a részleges együttműködés lehetséges volt. Ekkor készültek a Schröder – Sarkozy – Bush fotók a naplementében Putyinnal, A G7-be bevették az oroszokat, mert a másik oldal is azt hitte (ahogy Kínával kapcsolatban is ebbe a hibába esett), hogy majd a gazdasági kapcsolatok pacifikálják a geopolitikai viszonyokat is. Az USA a terror elleni háborúját vívta, Putyin a hatalmát szilárdította meg a második csecsen háborúval ekkoriban.

Az első látványos, nemzetközileg is jegyzett harcias beszéd Münchenben hangzott el már 2007-ben. Az orosz szempontból sikeres grúziai háború tapasztalatai, a kibertér mint műveleti terület korai beemelése a katonai doktrínába, Putyin belpolitikai hatalmának folyamatos szilárdítása – sok egyéb mellett – az orosz gondolkodásban a katonai megoldást visszaültette korábbi helyére. Felépülőben volt a csecsen háborúk után az orosz katonai erő. Jöttek a durva beszédek, a tallinni kibertámadás, az első dezinformációs műveletek, mjad következett a 2014-es kelet-ukrajnai beavatkozás és a Krím elfoglalása. Ettől kezdve a NATO is felébredt, megváltozott az alaphangulat a tagállamokban és Washingtonban is.

A katonai szakértők még egy fontos döntést látnak az ukrán konfliktus mögött: a közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződésének felmondását az USA által. Ez az úgynevezett INF-egyezmény a hidegháború legvégén született 1987-ben, és a közepes (500–5500 kilométer közti) hatótávolságú ballisztikus rakétákat, illetve robotrepülőgépeket számolta fel az USA és a Szovjetunió seregében. Ezt az egyezményt Trump és Putyin 2019. augusztus 2-ával felmondta. A Kreml számtalan alkalommal visszatért a kérdésre, és moratóriumot javasolt az európai hasonló rakétatelepítésekre.

Más: az orosz beavatkozások mindig költséghatékonyak, abban az értelemben, hogy a legnagyobb hatást a legkisebb ráfordítással érik el. A szentpétervári trollgyár költségvetése egy egész amerikai elnökválasztást tudott 2016-ban komolyan tematizálni, és évekre egy narratívát építeni. A szíriai orosz jelenlét, a venezuelai hitelezés vagy az örmény-azeri békefenntartás mind ilyen akciók voltak, alighanem majd a kazah ügyről is megtudunk még többet, hogy mennyi orosz tervezés volt benne. Ezek jó részében – főleg katonai értelemben – nagyobb volt a füst, mint a láng, de a végtelenített információs zaj korszakában ez tulajdonképpen az orosz oldalon érvényesülő előnyt jelentett. A jelenlegi ukrajnai orosz katonai akció egy nagyon hatékony eszköz politikai célok elérésre. A volt szovjet tagállamok számára egyértelmű az üzenet: ha kell, Moszkva erővel se félne fellépni.

Továbbá a válság során egyértelművé vált, hogy az ukránokért forró háborúba nem megy a Nyugat. Persze rengeteg egyéb támogatás döntő lehet egy konvencionális hadviselés során az ukránoknak, de az orosz üzenet nem ezt fogja hangsúlyozni, nem így fogja a környékbelieknek ezt lefordítani.

Aztán közel lehet az amerikai rémálomhoz az a pillanat, amikor Peking is örömmel szórja a sót az európai sebbe, miért ne kötné le az USA-t egy jó orosz front, annál kevesebb figyelem jut majd a Dél-kínai-tengerre és környékére.

20220226ukran valsag 2022 ukran orosz49
Ukrajna 2022

A helyzet:

Az ukrán-orosz háború 2022. február 24-én vette kezdetét, amikor Oroszország hadműveletet indított Ukrajna ellen. Ez a legnagyobb hagyományos katonai konfliktus (orosz értelmezés szerint „különleges katonai cselekmények”) Európában a második világháború óta, illetve a legnagyobb eszkaláció az orosz–ukrán háború 2014-es kezdete óta.

A hadművelet a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságok elismerése után kezdődött, amelyet az orosz hadsereg Donbaszba való bevonulása követett 2022. február 21-én.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a NATO 1997 utáni bővülését az egyik legnagyobb veszélynek nevezte az orosz nemzetbiztonságra, és azt követelte, hogy Ukrajna csatlakozását jogilag tiltsa meg a szervezet.

2022. február 24-én, 06:00-kor Putyin hivatalosan is bejelentette az orosz katonai hadműveletet Ukrajnában, majd percekkel ezután rakétatámadás érte Ukrajna több területét, a fővárost, Kijevet is beleértve. Az ukrán határőrség szerint megtámadták az Oroszországgal és Fehéroroszországgal közös határátkelőiket. Két órával később az orosz hadsereg betört az országba. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kihirdette a statáriumot Ukrajnában. A háború következtében Ukrajna beadta jelentkezését az Európai Unióba. Világszerte elítélték az inváziót és szankciókat szabtak ki az agresszor Oroszország és politikai elitje ellen.

20220304itt tart az oroszukran haboru

Orosz vezetők: Vlagyimir Putyin, Mihail Misusztyin, Szergej Lavrov, Sergej Sojgu, Valerij Geraszimov, Ramzan Kadirov, Gyenyisz Pusilin, Vlagyimir Paskov, Leonid Pasecsnyik.

Ukrán vezetők: Volodimir Zelenszkij, Denisz Smihal, Dmitro Kuleba, Olekszij Reznyikov, Olekszij Danilov, Valerij Zulazny,i Szerhij Saptala.

A taktika:

Az orosz stratégia neve „Sánta Róka”. Az oroszok az Ukrajna elleni akciót három oldalról indították – háromszor 40.000 katonával, míg a hátországban háromszor 40.000 katona várakozik. Négynaponta kerül sor a harcoló katonák és a hátországi katonák cseréjére.

Eben a háborúban a legnehezebb orosz feladat a logisztika: 120.000 harcoló katonát pontosan ellátni üzemanyaggal, lőszerrel és élelmiszerrel.

Ezt a háborút az oroszok már hét éve tervezik, ez idő alatt a hadsereg felszereléseit vagy 75%-ban újra cserélték, a katonák nagy része pedig profi, fizetett, jól képzett harcos.

2022. március 10-én, csütörtökön megtartják Szergej Lavrov orosz és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter találkozóját a törökországi Antalyában.

Az orosz katonai stratégia Napóleon hadjárata óta világraszólóan kifinomult. Putyin a világ egyik legrafináltabb politikusa – nehéz lesz vele elbánni még Amerikának is. De háború levét mi isszuk meg, mert az energiaárak és az élelmiszerárak heteken belül elszabadulhatnak. Még ha a mostani, politikailag felkészült kormányzat is marad Magyarországon, őszre nagy problémák jöhetnek, amelyek engem is, és a VÍRUSNAPLÓ olvasóit is nagyon súlyosan fognak érinteni.

Kategóriák