Minden jó ötlet, minden időben szentesíti önmagát… Nem tudni, mondta-e ezt már valami, nálam jelesebb szellem valaha, de most én is kitaláltam és le is írom arra a kedves történetre, aminek részese lehettem a minap. Kohári Nándor, szegedi filosz, kultúr-köz-létező fejében fészkelt meg az ötlet, hogy megviselt őszünk s eszünk felderítésére, bordal tematikával, énekeltessük meg az arra alkalmas és kapható, potenciális mai dalnokokat.
A jó ötletet gyorsan követő felhívásra, már az első körben számos pályamunka érkezett. A kies újszegedi Amigo Presszóba hirdettetett meg az eredményhirdetés, Márton szent napjára, melyet is, kegyes Jóistenünk dalérlelő, aranyfényű napnak adá meg. Ennélfogva, az Ő szabad ege alatt tölthettük, jókedvvel kis verses ünnepségünket… Egy percig sem feledkeztünk meg, hogy ez a toursi szentöt dicsérő drága nap az új bor szezonnyitó mögszentölése úgymond…
A nemes versengést nemcsak a versírás, hanem a versmondás kategóriájában is kiírták. Az értékelés feladatát hárman kaptuk megtisztelő tisztségül: elnökként Veszelka Attila költő, Németh János versmondó és jómagam, aki egyben szerkesztőségünk felhatalmazásából, egy különdíj felett is rendelkezhettem, valamint megkértük a közlés jogát a Vírusnapló számára.
A versmondók versenyének helyezettjei a következők lettek: 1. Pappné Mészáros Ágnes 2. Halász Zsuzsanna, 3. Volentér Erika
A borversírás dolgában igen változatos volt a felhozatal, igen szépen érlelt lírai költeménytől, a játékos persziflázson át, a humoros bökversig bezárólag. Volt olyan „pályamű” is, amely a zsűri egyik tagját, az előadóművész Németh Jánost hozta helyzetbe, de olyan is, aki egyenesen a söntésbe célzott be, az Amigo gazdasszonyát megszólongatva…
Íme hát most megnyitom a teret, ahol helyet adunk a legjobbnak ítélt bordaloknak, szóról szóra ide idézve a beküldött műveket!
A 3. helyezett: Vassné Szabó Ágota – két verset küldött, be, melyeket, egyként díjazott a zsűri; plusz a Vírusnapló különdíját is elnyerte, amely a szerzőt feljogosítja egy másik alkalommal egy közelebbi bemutatkozásra portálunkon.
Horror a hegyen
Ma vendég voltam a napnál,
aki azzal dicsekedett,
hogy kezembe nyomott egy tálban,
ragyogó, áttetsző fürtöket.
Remekbe szabott a látvány.
A tömött szemek:
mézszínűn, aranyló barnán
– mint szénaboglya alján
incselkedő marokszedő lány,
kinek inge kibomlott,
s érett melle szőlőszemét kínálja -,
mosolyogtak pajkosan,
harmatos bársonykabátba`.
Viaszos testük félve érintettem
ahogy a köldökzsinórról
egyenként leszedtem a cuppanó,
opálos csodát, hogy roppanjon tovább
a nyelvem hegyére tettem,
és élvezettel, zamatos, édes,
kocsonyás vérét vettem.
Must-most
Ma leiszom magam,
és amikor az orrom
a sárga földdel egyvonalba’ van,
hálás kutyaszemmel nézek fel rátok,
ha nem zárjátok be a reterátot.
Gyere must.
Te mézédes nedű.
Izgága élet, gyomromnak zavaros ítélet
– csak egyre kínálnak téged -,
és nem szabad megsérteni a házinépet.
Szabadulok végre.
Sikerül az asztaltól felállnom,
miközben azt mantrázom:
Istenem! Csak hazaérjek „százon”.
Meg nem állhatom, hogy itt is elő ne hozakodjak azokkal a saját „möghosszabbításokkal„, amikkel egyben értékelésemet is hozzácsatoltam a szellemes versikékhez:
Az előbbihöz: „— E bor-Erato mániás, ámde szeszmentes szőlő-pszichó, ’pressziót gyakorolt bűnös érzékeimre… Új irodalmi fogalmat vezetünk be: grappa-szex…”
Az utóbbihoz: „— Alkoholfrei versikénk végén, midőn a must-ra végképp rárímelt a most – csak kitaláltuk végre, a féltve visszatartott (budi)kulcsszót: a …..”
… és mondanom sem kell, a verbálisan edzett hallgatóság a citálásra azonnal, hangosan kimondva rávágta a megfejtést, pedig én azt csak némán hozzágondolni gondoltam… 😉
A 2. helyezett: Rummel József lett, aki Sopronból küldte el „aktivista” versét, mellyel egyben Janónkat is helyzetbe hozta, a fent említett módon, kimozgatván őt a zsűrizés statikus állapotából. Ráadásul az egyes versszakait saját képes montázsba vetítve is elküldte. Nyilvánvalóan ennek is itt és most valósul meg a nyilvános premierje…
Bizonyságul, itt egy kép a pályadíjakról, még a kiosztásuk előtti időkből…
Végül pedig itt a minden idők szerinti első bordalversenyünk első helyezett költeménye: Varga H. Mária tollából…
Pince mélyén
Csodás egri pincesoron
macskaköves lankás úton
jó borra szomjas kis csapat
pincének mélyére juthat
Ászokfákon száz kis hordó
egri lánynál két kis lopó
csurig tölti poharunkat
múlathatjuk a szomjunkat
Gyöngyöző bor simogató
csillogó, konty alá való
külön élmény minden bor
meginnám én mindenkor
Kedves bor a leányka
fűszeres a kadarka
a muskotály illatos
a cabernet bársonyos
Nem kóstoltam én meg többet
sok a lépcső mi felvezet
száz hordónak búcsút intek
óvatosan kikecmergek
Ehhez már magam is csak annyit tudtam hozzákommentálni:
— Há’ Mária’ !Ebbeja pinecébe’ én is igencsak ottragadnék s rendelésedre mindent megkóstolnék…!”
Nem bírván magammal, egy Plesi-különdíjat is felajánlottam Kurunczi Máriának, ezért a két „beadványáért”, melyek egyike szép emberi tanúságtétel, a másik pedig, kedvemre való játszi bolondozás…
Sántáné Kurunczi Mária
Borról
Hideg téli estén,
ha nem jut tüzelő,
e boros üveget bátran
vedd csak elő.
Felmelegít a finom nedű,
s gondolj arra,
ki megtermelte
a szőlőt,
mennyit izzadt, míg kapálta,
kötözte, majd leszedte…
S a hideg szoba tele lesz
szeretettel,
s e nedűtől is
meleg lesz a lelked…
Bugyuta vers
Ősz van, s még üresen
Dong a hordó donga
Lusta a lomha
Nyár alkonya
Ví’ karddal a kardhal
Tilinkózik a lanttal
Majd fest a rest
Kékes ecsettel
Eget meszelve
Ködös szürkére.
Dalol a lomb.
Minden csupa lim-lom,
S mégis virít
A kertben a liliom.
Sára megy Abasárra.
Talán a vásárra?
Nem.
Jódlizva ródlizik
A havon, nem a sáron,
S Abasárit, nem Zöldszilvánit iszik,
Míg nem estére megjön Áron,
S jót mulatnak a szüreti bálon.
Kecske eszi a káposztát
S nem megy világgá
Itt hallgatja a
Nádi poszátát
S közben iszik egy pohár malátát.
Salátát is vacsorázik.
Mert éppen fogyókúrázik.
Ilyen az ősz,
Mindent letör.
Még a szél is napot győz.
Jön reggelente a köd.
Kéményed egyre jobban füstöl,
S egyre későbben van a früstök,
S kínálva gyakran
A kisüstitök
Utána jól esik a meleg
Sült tök
Majd délig csak ültök
Lapokat lapozva,
Híreket olvasva.
Néha havat lapátolva
Vártok a forró ebédre.
Délután tente-tente,
Majd csevegés
– Tere-fere
Tölti be a teret
Kártyacsatát vívtok
A léhűtőkkel.
Fűtött szobában inni
Kadarkát,
Megnyitni a víg dalárdát.
Táncot ropni a ház szegletében
Mert kinn még dühöng a tél
Keményen.
S írni is néha,
Ha működik a penna,
S nem üres a tenta-tartója,
S van még mottója,
Ha homlokon csókol a múzsa.
S én mára búcsút mondok nektek,
míg bugyutább nem leszek.
Jó éjt kívánok mindenkinek!
… és a poszt-plesiádáim:
— Borbabelegondolva, szesznedvbelelketlehelve, áldott imát zárt a palackba – üdvözüllésül, Mária… Embernek adott áldásáért – áldott legyen minden szőlő és író vesszeje…!
— Vers-bugi, na gyerünk kultúr-piálni…! Weöres-re tapsikoltam tenyerem, mint a jázminok éjjel, álmában, a költőnek… …. PLESI-DÍJAS !!!
Legvégezetül pedig zárja az idézetek sorát az a kedves baráti vallomás, ami talán a legjobban a törzsvendégek nevében talált rímbe sorakozó szavakat – az „anyaintézményhez” és annak megszemélyesítőjéhez!
Márta Károly
AMIGO
BORBAN AZ IGAZSÁG
BORBAN A VIGASZ
EZT MONDJA A FÁMA
EZ A TRENDI MÁMA
ÍME ITT AZ AMIGO
OLYAN , MINT A LÉGYFOGÓ
HA MEGLÁTOD , BE AKARSZ MENNI
HISZ ODABENT VÁR TÉGED A SZENDI
KAPSZ ITT MINDEN FÖLDI JAVAKAT
KÓSTOGATHATOD A FINOM BOROKAT
DÍCSÉRGESD A SZEXIS CSAJOKAT
ÉTEL , ITAL S MINDEN EGYÉB
CSAK KÉRNI KELL ÉS TESZIK ELÉD
MÍG A FINOM BOROK FOLYNAK BELÉD
HALLGATHATOD A SOK JÓ ZENÉT
SOK JÓ EMBER JÓ HELYEN
VIDÁMSÁGBAN SZERETETBEN
SZOMORÚSÁG MESSZE ŰZVE
ASZTALOKAT KÖRBE ÜLVE
KOCCINTSUNK A VIDÁMSÁGRA
SZENDIRE ÉS AZ AMIGORA !
A Plesi-post-script: — A LEGAMIGOBB BORRIGMUS – SZENDIDÍJAS KÉTSÉGTELEN – FEL, S EL-TÉTELEN!!!
A rigmus maga is intézményesült azóta, amennyiben díszes nyomtatásban ki is került az AMIGO PRESSZÓ falára… Ritka, hogy egy műalkotás ilyen instant módon váljék halhatatlanná… Gratulálunk Márta Károlynak és minden résztvevőnek.
A szervezők nevében köszönet az EMKE Kft-nek a támogatásért, valamint Horváthné Máriának, Papp Csabának és Szabó Krisztának a fotókért!