2022.NOVEMBER 14. – BORKÖLTŐK VERSENGÉSE SZENT MÁRTONKOR

írta | nov 14, 2022 | Vírusnapló, Archívum, Barátság, Bor, Irodalom, Költészet, Kultúra, Szeged

Minden jó ötlet, minden időben szentesíti önmagát… Nem tudni, mondta-e ezt már valami, nálam jelesebb szellem valaha, de most én is kitaláltam és le is írom arra a kedves történetre, aminek részese lehettem a minap. Kohári Nándor, szegedi filosz, kultúr-köz-létező fejében fészkelt meg az ötlet, hogy megviselt őszünk s eszünk felderítésére, bordal tematikával, énekeltessük meg az arra alkalmas és kapható, potenciális mai dalnokokat.

N MEGNYIT 2
Az ötletgazda, mint házigazda

A jó ötletet gyorsan követő felhívásra, már az első körben számos pályamunka érkezett. A kies újszegedi Amigo Presszóba hirdettetett meg az eredményhirdetés, Márton szent napjára, melyet is, kegyes Jóistenünk dalérlelő, aranyfényű napnak adá meg. Ennélfogva, az Ő szabad ege alatt tölthettük, jókedvvel kis verses ünnepségünket… Egy percig sem feledkeztünk meg, hogy ez a toursi szentöt dicsérő drága nap az új bor szezonnyitó mögszentölése úgymond…

Ludaink
Szent Márton ludai, Molnár Dékány Márta tüneményes alkotásai által lettek a verseny emblémáivá

A nemes versengést nemcsak a versírás, hanem a versmondás kategóriájában is kiírták. Az értékelés feladatát hárman kaptuk megtisztelő tisztségül: elnökként Veszelka Attila költő, Németh János versmondó és jómagam, aki egyben szerkesztőségünk felhatalmazásából, egy különdíj felett is rendelkezhettem, valamint megkértük a közlés jogát a Vírusnapló számára.

ZSURI prof
A figyelmes zsűri

A versmondók versenyének helyezettjei a következők lettek: 1. Pappné Mészáros Ágnes 2. Halász Zsuzsanna, 3. Volentér Erika

Pappne Meszaros Agnes1
Bor és vers… Az egyik eredményes versmondó Volentér Erika

A borversírás dolgában igen változatos volt a felhozatal, igen szépen érlelt lírai költeménytől, a játékos persziflázson át, a humoros bökversig bezárólag. Volt olyan „pályamű” is, amely a zsűri egyik tagját, az előadóművész Németh Jánost hozta helyzetbe, de olyan is, aki egyenesen a söntésbe célzott be, az Amigo gazdasszonyát megszólongatva…

Jano eluad
Németh Janó ítélt és „helyzetbe hozva” bordalolt
Attila ertekel3
Veszelka Attila, a zsűri elnöke, főleg a szakmai szempontok szerint értékelt…
Plesi igazit
A harmadik zsűritag inkább stílusgyakorlatokkal toldotta meg a verseket.

Íme hát most megnyitom a teret, ahol helyet adunk a legjobbnak ítélt bordaloknak, szóról szóra ide idézve a beküldött műveket!

A 3. helyezett: Vassné Szabó Ágota – két verset küldött, be, melyeket, egyként díjazott a zsűri; plusz a Vírusnapló különdíját is elnyerte, amely a szerzőt feljogosítja egy másik alkalommal egy közelebbi bemutatkozásra portálunkon.

Horror a hegyen 

Ma vendég voltam a napnál,

aki azzal dicsekedett,

hogy kezembe nyomott egy tálban,
ragyogó, áttetsző fürtöket.


Remekbe szabott a látvány.
A tömött szemek:
mézszínűn, aranyló barnán
– mint szénaboglya alján 

incselkedő marokszedő lány,
kinek inge kibomlott,
s érett melle szőlőszemét kínálja -,
mosolyogtak pajkosan,
harmatos bársonykabátba`.


Viaszos testük félve érintettem
ahogy a köldökzsinórról
egyenként leszedtem a cuppanó,
opálos csodát, hogy roppanjon tovább
a nyelvem hegyére tettem,
és élvezettel, zamatos, édes,
kocsonyás vérét vettem.

Must-most 

Ma leiszom magam,

és amikor az orrom

a sárga földdel egyvonalba’ van,

hálás kutyaszemmel nézek fel rátok,

ha nem zárjátok be a reterátot.

Gyere must.

Te mézédes nedű.

Izgága élet, gyomromnak zavaros ítélet

– csak egyre kínálnak téged -,

és nem szabad megsérteni a házinépet.

Szabadulok végre.

Sikerül az asztaltól felállnom,

miközben azt mantrázom:

Istenem! Csak hazaérjek „százon”.

Meg nem állhatom, hogy itt is elő ne hozakodjak azokkal a saját „möghosszabbításokkal„, amikkel egyben értékelésemet is hozzácsatoltam a szellemes versikékhez:

Az előbbihöz: „— E bor-Erato mániás, ámde szeszmentes szőlő-pszichó, ’pressziót gyakorolt bűnös érzékeimre… Új irodalmi fogalmat vezetünk be: grappa-szex…”

Az utóbbihoz: „— Alkoholfrei versikénk végén, midőn a must-ra végképp rárímelt a most – csak kitaláltuk végre, a féltve visszatartott (budi)kulcsszót: a …..”

… és mondanom sem kell, a verbálisan edzett hallgatóság a citálásra azonnal, hangosan kimondva rávágta a megfejtést, pedig én azt csak némán hozzágondolni gondoltam… 😉

Alkoto Molnar Nandi
Az ajándékozó és az ajándékozott

A 2. helyezett: Rummel József lett, aki Sopronból küldte el „aktivista” versét, mellyel egyben Janónkat is helyzetbe hozta, a fent említett módon, kimozgatván őt a zsűrizés statikus állapotából. Ráadásul az egyes versszakait saját képes montázsba vetítve is elküldte. Nyilvánvalóan ennek is itt és most valósul meg a nyilvános premierje…

00

00.1
02
03
04
05
06

Bizonyságul, itt egy kép a pályadíjakról, még a kiosztásuk előtti időkből…

dijak

Végül pedig itt a minden idők szerinti első bordalversenyünk első helyezett költeménye: Varga H. Mária tollából…

Pince mélyén

Csodás egri pincesoron

macskaköves lankás úton

jó borra szomjas kis csapat

pincének mélyére juthat

Ászokfákon száz kis hordó

egri lánynál két kis lopó

csurig tölti poharunkat

múlathatjuk a szomjunkat

Gyöngyöző bor simogató

csillogó, konty alá való

külön élmény minden bor

meginnám én mindenkor

Kedves bor a leányka

fűszeres a kadarka

a muskotály illatos

a cabernet bársonyos

Nem kóstoltam én meg többet

sok a lépcső mi felvezet

száz hordónak búcsút intek

óvatosan kikecmergek

Ehhez már magam is csak annyit tudtam hozzákommentálni:

Há’ Mária’ !Ebbeja pinecébe’ én is igencsak ottragadnék s rendelésedre mindent megkóstolnék…!”

Jano eluad1
A mi Janónk ezúttal sem tagadta meg szegedi önmagát, ráadásbordalt csendített meg Baka Istvántól…

Nem bírván magammal, egy Plesi-különdíjat is felajánlottam Kurunczi Máriának, ezért a két „beadványáért”, melyek egyike szép emberi tanúságtétel, a másik pedig, kedvemre való játszi bolondozás…

Sántáné Kurunczi Mária

Borról


Hideg téli estén,
ha nem jut tüzelő,
e boros üveget bátran
vedd csak elő.
Felmelegít a finom nedű,
s gondolj arra,
ki megtermelte
a szőlőt,
mennyit izzadt, míg kapálta,
kötözte, majd leszedte…
S a hideg szoba tele lesz
szeretettel,
s e nedűtől is
meleg lesz a lelked…

Bugyuta vers

Ősz van, s még üresen
Dong a hordó donga
Lusta a lomha
Nyár alkonya
Ví’ karddal a kardhal
Tilinkózik a lanttal
Majd fest a rest
Kékes ecsettel
Eget meszelve
Ködös szürkére.
Dalol a lomb.
Minden csupa lim-lom,
S mégis virít
A kertben a liliom.
Sára megy Abasárra.
Talán a vásárra?
Nem.
Jódlizva ródlizik
A havon, nem a sáron,


S Abasárit, nem Zöldszilvánit iszik,
Míg nem estére megjön Áron,
S jót mulatnak a szüreti bálon.
Kecske eszi a káposztát
S nem megy világgá
Itt hallgatja a
Nádi poszátát
S közben iszik egy pohár malátát.
Salátát is vacsorázik.
Mert éppen fogyókúrázik.
Ilyen az ősz,
Mindent letör.
Még a szél is napot győz.
Jön reggelente a köd.
Kéményed egyre jobban füstöl,
S egyre későbben van a früstök,
S kínálva gyakran
A kisüstitök
Utána jól esik a meleg
Sült tök
Majd délig csak ültök
Lapokat lapozva,
Híreket olvasva.

Néha havat lapátolva
Vártok a forró ebédre.
Délután tente-tente,
Majd csevegés
– Tere-fere
Tölti be a teret
Kártyacsatát vívtok
A léhűtőkkel.
Fűtött szobában inni
Kadarkát,
Megnyitni a víg dalárdát.
Táncot ropni a ház szegletében
Mert kinn még dühöng a tél
Keményen.
S írni is néha,
Ha működik a penna,
S nem üres a tenta-tartója,
S van még mottója,
Ha homlokon csókol a múzsa.
S én mára búcsút mondok nektek,
míg bugyutább nem leszek.
Jó éjt kívánok mindenkinek!

… és a poszt-plesiádáim:

Borbabelegondolva, szesznedvbelelketlehelve, áldott imát zárt a palackba – üdvözüllésül, Mária… Embernek adott áldásáért – áldott legyen minden szőlő és író vesszeje…!

 —  Vers-bugi, na gyerünk kultúr-piálni…! Weöres-re tapsikoltam tenyerem, mint a jázminok éjjel, álmában, a költőnek…   ….  PLESI-DÍJAS !!!

Legvégezetül pedig zárja az idézetek sorát az a kedves baráti vallomás, ami talán a legjobban a törzsvendégek nevében talált rímbe sorakozó szavakat – az „anyaintézményhez” és annak megszemélyesítőjéhez!

Márta  Károly 

                AMIGO

BORBAN  AZ  IGAZSÁG

BORBAN  A  VIGASZ

EZT  MONDJA  A  FÁMA

EZ  A  TRENDI  MÁMA

ÍME  ITT  AZ  AMIGO

OLYAN , MINT  A  LÉGYFOGÓ

HA  MEGLÁTOD , BE  AKARSZ  MENNI

HISZ  ODABENT  VÁR  TÉGED  A  SZENDI

KAPSZ  ITT  MINDEN  FÖLDI  JAVAKAT

KÓSTOGATHATOD  A  FINOM  BOROKAT

DÍCSÉRGESD  A  SZEXIS  CSAJOKAT

ÉTEL , ITAL  S  MINDEN  EGYÉB

CSAK  KÉRNI  KELL  ÉS  TESZIK  ELÉD

MÍG  A  FINOM  BOROK  FOLYNAK  BELÉD

HALLGATHATOD  A  SOK  JÓ  ZENÉT

SOK  JÓ  EMBER  JÓ  HELYEN

VIDÁMSÁGBAN  SZERETETBEN

SZOMORÚSÁG  MESSZE  ŰZVE

ASZTALOKAT  KÖRBE  ÜLVE

KOCCINTSUNK  A  VIDÁMSÁGRA

SZENDIRE  ÉS  AZ  AMIGORA !

A Plesi-post-script: — A LEGAMIGOBB BORRIGMUS – SZENDIDÍJAS KÉTSÉGTELEN – FEL, S EL-TÉTELEN!!!

A rigmus maga is intézményesült azóta, amennyiben díszes nyomtatásban ki is került az AMIGO PRESSZÓ falára… Ritka, hogy egy műalkotás ilyen instant módon váljék halhatatlanná… Gratulálunk Márta Károlynak és minden résztvevőnek.

zsur
– Ugye nem voltunk nagyon szigorúak…?!
Plesivigy
oklev
Marikanak

A szervezők nevében köszönet az EMKE Kft-nek a támogatásért, valamint Horváthné Máriának, Papp Csabának és Szabó Krisztának a fotókért!

Kategóriák