Felsorakozott egymással szemben Szerbia és Koszovó, és sokan attól tartanak, hogy két évtized után ismét összeugornak. Noha a helyzet az elmúlt években sem volt nyugodt, a mostani kilátások rendkívül borúsak.
Hiába igyekeznek sokan hűteni a kedélyeket, egyre többen látják úgy világszerte, hogy elkerülhetetlen az újabb háború a Balkánon. Koszovó és Szerbia között az elmúlt 23 évben sem volt túl nagy egyezség, de mostanra annyira megromlott a viszony, hogy a diplomáciai üzengetés után katonai csapásoktól is tartani lehet.
Kedden ugyanis a szerb hadsereg konvojai megindultak Koszovó felé, ami újabb olaj a már nemcsak parázsló, hanem erősen lobogó tűzre. A szerb hadsereg készültségbe helyezését kedden rendelte el Milos Vucevic védelmi miniszter. A tárcavezető sietett leszögezni, hogy nem akarnak harcokba bocsátkozni, de készen kell állniuk minden eshetőségre.
Hogy tényleg kirobbanhat a háború? – Ezt jelenleg nehéz megmondani, hiszen az invázió megindítása előtt az orosz–ukrán helyzetnél is sokan azt tippelték, hogy nem lesz háború, aztán mégis a legrosszabb forgatókönyv valósult meg.
Mindenesetre maga a koszovói miniszterelnök, Albin Kurti mondta azt szeptember végén, hogy szerinte fennáll a lehetősége egy konfliktusnak Szerbiával. Ennek egyik fő okaként azt nevezte meg, hogy Belgrád továbbra sem hajlandó elismerni Koszovót. Erre egyébként számos EU-tagország sem hajlandó, és a világon is több tucat állam van, amely szintén nem ismerte el a koszovói függetlenséget.
A helyzetet bonyolítja, hogy Koszovó az ENSZ védelme alá tartozik, azaz egy nemzetközi békefenntartó haderő biztosítja a békét a régióban. A KFOR (Kosovo Force) zászlaja alatt több száz magyar katona is szolgál, de a legjelentősebb erőt az amerikai egységek képezik. Jelenleg négyezerre tehető a kontingens összlétszáma. Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára már korábban kijelentette, hogy mindenképp megvédik a békét Koszovóban, de nem tudni pontosan, miként cselekedne a nemzetközi haderő egy szerb invázió esetén.
Tény, hogy Szerbia azért is tud most keményebben fellépni, mert maga mögött érezheti Moszkvát, amelynek jelenleg rendkívüli módon szüksége van minden szövetségesre. A Kreml kommunikációja tovább fűti az amúgy is forró helyzetet a térségben, ez pedig a szakértők szerint jól jön Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, hiszen megosztja a világ figyelmét, és Ukrajna után a Balkánnal kellene vesződnie Washingtonnak és Londonnak.
Emiatt Németország már többször is figyelmeztette Belgrádot, hogy választania kell: az EU-ba akar belépni, vagy inkább Moszkvához akar tartozni.
Egyelőre úgy tűnik, egyik fél sem akar engedni a saját vélt vagy valós igazából, így pedig rendkívül nehéz lesz eloltani a puskaporos hordó kanócát.
A VÍRUSNAPLÓ mai bejegyzésében megpróbálom prognosztizálni a jövőbeni balkáni történéseket:
Természetesen a balkáni konfliktus nem most kezdődött, hanem több mint 400 éve és majdnem végig szorosan kapcsolódott a magyar történelemhez: Magyar-Horvát királyság, Rigómezei csata ahol magyarok a szerbekkel együtt harcoltak a törökök ellen, a vesztes csata után a törökök által elüldözött szerb nép befogadás Budán, a törökök kiűzése a szerbek segítségével Magyarországról, a Szerb-Matica megszületése Budapesten, a Szerb-Matica Újvidére költözése, 1912-ben a török kiűzése Szerbiából, az első világháború kirobbantása Szarajevóban, az első világháborúban magyarok szerbek elleni harca, a második világháborúban magyarok harca a szerbek ellen, majd a szerb megtorlások a magyarok ellen, a magyar trianon, a szerbek trianonja a Jugoszláv polgárháború után. Részletezhetném a két nép közös történelmét, de biztos vagyok, hogy a olvasóim ismerik a történelem ezen részét, mert sokan családi szálakkal is kötődnek ezen térség váltakozó tragédiáihoz.
A II. Világháború után kialakult bipoláris világrend jelentette a legutóbbi egyensúlyi állapotot a térségben, melynek legfőbb haszonélvezője az el nem kötelezett Jugoszlávia volt, mely egyszerre tudott a két tábor államaival is élhető kapcsolatot kialakítani. A két szuperhatalomnak egyaránt érdekében állt Jugoszlávia integritása és stabilitása, de még inkább az, hogy ne a másik tábort erősítse. A szovjet-amerikai status quo megszűnése így politikai földrajzi földindulást váltott ki a Balkánon.
Európa egyik jelentős geopolitikai átalakulása a Jugoszlávia felbomlását követő amerikai felügyelet mellett megvalósított nyugat-balkáni rendezés volt. Ennek következtében a térség államföldrajzi szempontból fragmentálódott, számos új állam született, az államhatárok hossza több, mint duplájára nőtt, az etnikai szállásterületek megindultak a homogenizálódás, illetve szegregálódás útján. Ezzel párhuzamosan nyugati segítséggel megindult az államépítés, ahol a cél az EU értékrendjével kompatibilis társadalmi, politikai, gazdasági struktúrák kialakítása volt. A nyugati érdekek és értékek mentén történő rendezés egyik eleme volt az euroatlanti perspektíva ígérete is, mely a NATO csatlakozással Szlovénia (2004), Horvátország (2009), Albánia (2009), Montenegró (2017), Macedónia (2020) esetében valósággá is vált.
Jelen pillanatban a szerbiai elképzelések a következők:
- Szerbiához csatlakozna a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska), létrejötte 1992. Területe 25.000 km2, lakosainak száma 1.230.000, vallása szerb ortodox, fővárosa Banja Luka. A Szerb Köztársaság hét régióra oszlik: Banja Lukai régió, székhelye Banja Luka, Doboji régió, székhelye Doboj, Bijeljinai régió, székhelye Bijeljina , Vlasenicai régió, székhelye Zvornik, Szarajevó-Romanija régió, székhelye Sokolac, Fočai régió, székhelye Foča, Trebinjei régió, székhelye Trebinje.
- Szerbia jelenlegi területe (Koszovó nélkül) 77.500 km2, lakosainak száma 7.000.000, a vallás szerb ortodox, fővárosa Beográd (lakossága 1.600.000), Újvidék (Novi Sad) (350.000), Niš (250.000), Kragujevac (140.000), Szabadka (Subotica) (100.000). A lakosság 66% szerb, magyar 13% (250.000).
A Szerb Haderő még ma is meghatározó szereplő a Balkánon. A délszláv háborúban tönkrement eszközök pótlását 2000 óta megkezdték, azóta folyamatos az újítás. A Szerb Hadsereg főleg keleti, és szovjet eszközökkel bővül. A szerb fegyveres erők létszáma 28.000 fő. A szárazföldi erők között 13.000-en, míg a légierő kötelékében 5.000-en szolgálnak. Rajtuk kívül 50.000 tartalékost tudnak mozgósítani. A szerb hadsereg harci egységei négy gépesített lövészdandárból és egy különleges műveleti dandárból állnak. A szerbeknek megdöbbentő mennyiségű, mintegy 212 tankjuk van – ezek döntő része M-84-es. A szerbek a csapataik szállítása kapcsán komoly páncélozottságú gyalogsági harcjárművekből 335-öt tartanak hadrendben. Emellett persze páncélozott szállító harcjárműveik is vannak 71 darab. Páncéltörő képesség tekintetében az orosz Maljutka és a Fagot rendszerekre hagyatkoznak, de vállról indítható páncéltörő fegyvereik is vannak. Tüzérség tekintetében a Balkánon ők rendelkeznek a legkomolyabb arzenállal. Önjáró tarackokból 60-nál is többel, vontatott tarackágyúból pedig 132 darab különböző kaliberűvel. A rakéta tüzérségük igencsak impozáns: 78 darab 128 milliméteres és 3 darab 262 milliméteres rakéta-sorozatvető rendszerrel bírnak. Szárazföldi egységeik csapatlégvédelmi képessége kitűnő, e tekintetben kis hatótávolságú Kubjaik, közeli hatótávolságuk Sztreláik, és 40 milliméteres légvédelmi gépágyúik vannak. Ami a harci repülőgépeket illeti Szerbiának 11 MIG 29-ese, továbbá 21 MIG 21-ese és 9 J22 bombázója van.
- Az így létrejövő Nagy-Szerbiának cca. 8.000.000 lakosa lenne és egyharmadával megnőne a területe is, de kijárata az Adriai tengerre így sem lenne.
- Szerbia és Koszovó (Rigómező) között terület cserére kerülne sor. Koszovó északi, szerb többségű területei Szerbiához kerülnének, míg a szerb, főleg muzulmán többségű Szandzsák Koszóvóhoz csatlakozhatna.
- Szandzsák területe 8.700 km2, lakosai 145.000 muszlim és 90.000 szerb. A Szandzsák (törökül: Sancak) vagy Novi Pazar-i Szandzsák főleg muzulmán lakosságú vidék. Szandzsák Szerbiai része és egy elszegényedett, társadalmi problémákkal sújtott vidék. Lakossága túlnyomórészt bosnyák nemzetiségű és muszlim vallású, erős török kapcsolatokkal. Szandzsák városai: Novi Pazar (55.000 lakos) és Priboj (20.000). Számos szandzsákinak vannak Törökországban élő hozzátartozói, mivel ez a terület 1912-ig az Oszmán Birodalom része volt. A szerb hatóságok jelenleg már nem tudnak ezen a területen úrrá lenni.
- Jelenleg a koszovói szerbek a Szerbiával határos Kosovska Mitrovica régióban (Leposava és Zubin Potok) régióban laknak. Ezek a terület kerülhetne vissza Szerbiához. Ezen a területen 175.000 szerb él – jelen pillanatban durva siptár elnyomás alatt.
Koszovó területe a 7. század eleje óta keresztény hitben élő szerbek őshazája. melynek székhelye Destinikon. A terület az ezredfordulón, egy évszázadig állandó bizánci – szerb harcok színtere volt, míg végül 1165-ben Nemanja István szerb fejedelem indított offenzívát a terület megszerzésére. Majdnem két évtizednyi harc után, végül III. Béla magyar király fegyveres segítségével 1183-ban Koszovó teljes területe szerb uralom alá került. 1912-ben, a török kiűzése után Koszovó területét Szerbia foglalta el. Időközben, a ’80-as évek elejére az albán lakosság aránya tovább nőtt a szerb lakosság rovására, köszönhetően a magasabb születési rátának. Az 1981-es jugoszláv népszámlálás alapján már csak Koszovó lakosságának mintegy 10%-a volt szerb.
A fentiek alapján úgy gondolom, hogy a Nyugat-Balkán amerikai rendezése, a térség konfliktusait csak részben tudta megoldani. A kevés belső etnikai törésvonallal rendelkező államok perspektívái lényegesen jobbak, míg a megosztott társadalmak, elsősorban Bosznia-Hercegovina és Koszovó jövője konfliktusosnak látszik. A Nyugat-Balkán konfliktusos része azonban területileg zsugorodott, egyes eredeti tagjai Horvátország, Montenegró, Albánia, lassan elindult az európai integráció felé.