Kétségtelen, hogy a jövőben sor kerül egy világméretű háborúra.
Ezékiel megjövendölte Góg és Magóg csatáját, amelyre vagy közvetlenül a nyomorúság előtt vagy valamikor a közepe táján kerül sor.
Krisztus világosan hirdette, hogy egy háború fogja megelőzni második eljövetelét.
Máté szerint háborúkról és háborús hírekről fognak hallani, mikor is „nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad”.
A jövő legalább egy nagy háborút még tartogat. A Szentírás nem beszél konkrétan az első és második világháborúról, ahogy egy lehetséges harmadikról sem. Csak az utolsó háborúról számol be részletesen, amely előtt még számos másik megeshet.
A Jelenések könyvében János apostol feljegyezte, mit látott a jövővel kapcsolatban. Ebben a fejezetben egy háborúról olvasunk, amely része lesz a kibontakozó eseményeknek egészen Krisztus második eljöveteléig. A Jelenések könyvében áll: Krisztus „igazságosan ítél és harcol”. János látta, hogy „a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő [Krisztus] és serege ellen”. Ez nyilvánvalóan egy világháborút ír le. Győztesként Krisztus fog kikerülni, aki megragadja és a tűznek tavába veti a fenevadat/Antikrisztust és a hamis prófétát, és elpusztítja az őket követő seregeket.
A harc kimeneteléhez nem fér kétség: amint Krisztus, az uraknak Ura és a királyok Királya legyőzi a neki ellenszegülőket, az igazságosság fog eluralkodni.
Az emberek képzeletét leginkább az első és második világháborúhoz hasonló forgatókönyvű háború ragadja meg. Eszerint a harmadik világháború a szövetségi rendszereket kiépítő nagyhatalmak közvetlen összeütközése lesz, amelybe a legtöbb hatalom bekapcsolódik, végül pedig a nagyhatalmi szerepkörök újraelosztását vagy az emberi civilizáció teljes hanyatlását eredményezi.
Már mindenki a taktikai atomfegyverről beszél és emiatt is fennáll a lehetőség, hogy valaki hibát követ el és beláthatatlan következményekig jut el a világ. És ehhez még csak atomra sem lenne szükség. Ha a NATO bekapcsolódna közvetlenül is a háborúba, Oroszország pedig a NATO európai tagállamai közül valamelyiket megtámadná, akkor a brutális gazdasági válság még a kisebb problémáink között lenne, akkora lenne az emberéletekben mért kár.
Eddig mindig úgy tűnt, hogy Kína és Tajvan csak szavak szintjén fenyegeti egymást, arra figyelnek, hogy fegyveres harcig ne durvuljon az ellentét, de a kardcsörtetés egyre hangosabb. Növekszik a kockázata annak, hogy egy kínai hadgyakorlatból vagy az arra adott tajvani válaszból nagyobb, katonai konfliktus is legyen akár. Ha háború törne ki, akkor Tajvan gazdasága leállna, ezt az egész világ megérezné, annyira rászorulunk az ottani félvezetőkre, az pedig még nagyobb kockázatot jelentene, ha az Egyesült Államok, Japán vagy Ausztrália is beavatkozna.
Nemrégen vetették fel, hogy a harmadik világháború természete alaposan eltérhet a korábbi kettőtől. Ezen elképzelés szerint a harmadik világégés elsősorban nem államok közötti összecsapásaként következne be, hanem a globalizált emberi társadalom, gazdaság és kultúra elfajult és kezelhetetlen állapota lenne. A határok nélküli világban az önmagukat a globalizáció veszteseként meghatározó társadalmi csoportok vallási, etnikai vagy ideológiai csoportjai tényleges háborút folytatnának az általuk ellenségként kezelt csoportok és szervezetek, illetve a globalizáció ellen. A folyamat a világszerte meglévő faji, vallási, nemzetiségi, nyelvi és világnézeti törésvonalak mentén terjedne. A több országban egymással párhuzamosan zajló kis háborúk végül egy zűrzavaros globális polgárháborúvá szélesednének, amelyben a főszereplők nem feltétlenül államok, hanem különböző mozgalmak.