A Magyar Nemzetőrség több, mint 170 éves szervezet. Először 1848-ban a tizenkét pont 5. pontja mondta ki a nemzetőrség megalakítását, mely a független magyar honvéd hadsereg magvát képezte. A hivatalos szervezés április utolsó harmadában kezdődött a nemzetőrségről szóló XII. törvénycikk alapján. Központi irányító szerve az ugyancsak akkor alakított Országos Nemzetőri Haditanács lett, amely közvetlenül gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, a Nemzetőrség Országos főparancsnokának felügyelete alá tartozott.
Következő alkalommal 1944. Kiskárán alakult újjá, majd 1956. október 31.-én Budapesten a Kilián laktanyában a Forradalmi Karhatalmi Bizottság alá tartozó Budapesti Karhatalmi Parancsnokság vezetésével Király Béla vezérőrnagy parancsnoksága alatt működött. Feladata volt a forradalom vívmányainak védelme, az állami valamint magántulajdon megőrzése és harc a külföldi agresszorral szemben.
Napjainkban, a nemzetőrség feladata nem változott csak adaptálódott a demokratikus független Magyarország jelenlegi viszonyaira. Célja az állampolgárok hazaszeretetre nevelése és a hagyományőrzés, az állami és a polgári értékek védelme széles körű társadalmi összefogással, a haderőreform segítése, valamint a NATO kompatibilitás elősegítése.
Kormányzati és társadalmi igény lépett fel, hogy a hazánkban működő Nemzetőr szervezeteket egységesíteni, tömöríteni kell és az országos vezetősége alakuljon meg. 1996-ban megalakult, a Nemzetőr Szervezetek Országos elnöksége és 4 alapító szervezet 2000-ben létrehozta a Magyar Nemzetőrök Országos Szövetségét, amely először erősítette meg, hogy történelmi főparancsnokunk Király Béla vezérőrnagy jóváhagyása és elismerése alapján működik.
A külföldi modellek vizsgálata alapján egyik szomszédunknál sincs önálló Nemzeti Gárda típusú szerveződés, viszont fellelhető a reguláris haderőn belüli milícia rendszerű területvédelem A legsokrétűbb információ az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Gárdájáról (National Guard) áll rendelkezésre. Jól működik és sok tekintetben egész tartalékképzésünket illetően lehetőségeinkhez mérten követhető, az a támogatási rendszer, amelyet az amerikaiak követnek. Érdekes a skandináv minta, és az annak példája alapján a Baltikumban létrehozott milíciák. Minden esetben a nemzeti gárdák valamilyen meghatározott fenyegetettség esetére, érzetére jöttek létre. Alapelv a totális védelem, amelyet az országok csak így, a reguláris erőket kiegészítve látnak megoldhatónak. Meghatározó továbbá az önkéntesség elve. A vizsgált esetek mindegyikében a Nemzeti Gárda típusú szervezetek a katasztrófa védelem meghatározó erői is.
vitéz lovag Kovács János nőr. altábornagy
Az 1848-ban megalakuló nemzetőrség alapeszméjét szemléletesen fejezi ki a következő idézet
„A nemzetőrség kezében van a hazának közbátorsága, s a szabadság legerősebb támaszának, a rendnek a fenntartása.” (Pest város Rendre Ügyelő Választmányának felhívása 1849. április 2.) A felhívás megszerkesztői a forradalom legfőbb erényének tartották a rendet, amelyet a megalakítandó nemzetőrség alapvető feladatának tekintettek.
A nemzetőrséget hazánkban mindig a társadalmi konfliktusok a forradalmi helyzetek, a forradalmak hozták létre. A Nemzetőrség tagjai, szervezetei mind a helyi önkéntesekből szerveződtek, a polgároktól, földművesektől általában karszalagok, jelvények, egyéb jelzések különböztették meg és nagy részük fegyvert is viselt. A nemzetőrség tagjainak sorába kerülésnek anyagi és más feltételei is voltak, a nemzetőrök rendfokozattal rendelkeztek és feladatuk a rendfenntartás volt. Az 1848-49 forradalom és szabadságharcban a nemzetőrség létrejöttének társadalmi szükségszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a márciusi ifjak 12 pontos követelésében is szerepelt a nemzetőrség megalakítása. Létrehozásának törvényi feltételeit a XXII. törvénycikk biztosította. A törvény nemzetőrségi szolgálatra kötelezte azokat a 20 és 50 év közötti férfiakat, akik 200 forintértékű házzal, földel, illetve fél jobbágytelekkel vagy ezzel megegyező nagyságú földterülettel rendelkeztek vagy jövedelmük évente elérte a 100 forintot. Tisztjeit századosi rendfokozatig maga választotta az őrnagyokat és magasabb rendfokozatúakat a nádor, Horváth országban a bán nevezte ki. Szolgálatba csak a polgári elöljárójuk utasítására léphetett, és alkalmazhattak erőszakot. A megyén kívüli – külszolgálatban – ugyan az a javadalmazás illette, meg mint minden más katonát, és ezt kormány fizette, míg megyén belüli szolgálatban a törvényhozás díjazta.
1848. Április 20-án megalakult a nemzetőrség csúcs szerve az Országos Nemzetőrségi Haditanács, ez a szerv intézte a nemzetőrségi törvény alapján a nemzetőrség ügyeit a HM történt 1848 decemberi egyesülésig /beolvasztásig/ A nemzetőrség létszáma a határvidékeket leszámítva 350.000-380.000 fő volt 1848 júniusában a széles körű mozgósítás idején. Sajnos a mozgósítás nem váltotta be a reményeket ezért, mellőzték a nemzetőrségbe történő belépéskor a fenti törvényben, leírt vagyoni cenzúrázást és elfogadták az önként jelentkezőket is, így alakultak ki a mozgó zászlóaljak.
A nemzetőrséget szállítmányok kísérésére, biztosítására, folyóátkelők és hegyszorosok védelmére, helyőrségi feladatok ellátására alkalmazták. A Szemere-kormány 1849. május 2-i minisztertanácson úgy határozott, hogy a Nemzetőrséget a Belügyminisztérium alá rendeli, a szabadságharc leverése után a megszűnt, kiegyezés után nem szervezték újjá.
1956-os forradalom és szabadságharc
Történelmünk során nem csak az 1848-49 forradalom és szabadságharc során érzett késztetést népünk a Nemzetőrség megalakítására de számottevő és céljaiban, tartalmában hasonló csak 1956-os forradalom és szabadságharc, amely az önkéntesség alapján szervezte a forradalmi vívmányok védelmét, és harcolt a betolakodók és kiszolgálóik ellen.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc vezető ereje világosan látta, hogy a dezorganizált hadseregre, és rendvédelmi erőkre, szolgálatokra nem számíthat nem várható, hogy a forradalom oldalára állnak. E gondolatok alapján kellett egy új fegyveres erőt a nemzetőrséget megszervezni.
A nemzetőrség megszervezését első gondolatban Kopácsi Sándor ezredesre a BRFK vezetőjére bízza Nagy Imre miniszterelnök, a megbízás során javasolja a felkelők bevonását is a nemzetőrségbe. További javaslata – kérése – az volt, hogy forradalmi bizottságokat kell létrehozni és élére lehetőleg rehabilitált katonai vezetőt, kell keresni. A Budapesti Rendőr-főkapitányságon október 29-én megtartott értekezleten, amelyen katonai, rendőri vezetők voltak jelen és a felkelők csoportjai is képviseltették magukat. Az egyik fegyveres csoportvezető javaslatára Király Béla vezérőrnagyot javasolta megbízni a Nemzetőrség megszervezésével és irányításával. A miniszterelnök elfogadta a Király Bélára tett javaslatot és a javaslatot tevő bizottság működését és megbízólevéllel látta el, amely felhatalmazta a nemzetőrség megalakítására és vezetésére. Két nappal később a Kilián laktanyában rendőrségi, honvédségi és fegyveres csoportok részvételével megtartott tanácskozáson Király Béla kijelentette, hogy azok a fegyveresek, akik nem tartoznak egyetlen fegyveres szervezethez sem azok a nemzetőrség egységes szervezetéhez, tartoznak. Ezen az értekezleten monda Maléter Pál, hogy a nemzetőrök tevékenysége a forradalom végső győzelméig szükség, a fegyverüket a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonulása után teszik le majd. 1956 október 28.-a és november 4.-e között közel 1100 fegyveres csoport alakult hozzávetőlegesen 20.000 fő részvételével. A Timót utcai fegyverraktárból 1956. november 1-én a nemzetőrség fegyvereket vételezett és laktanyai elhelyezést biztosítottak részükre, ellátására. November 2-án döntés született a nemzetőrség harckocsikkal és nehézfegyverekkel történő ellátására.
A nemzetőrök 1848- hoz hasonlóan a nemzetőrök igazolványt, és fegyvert kaptak. A forradalom napjaiban és november 4.-ét követően is részt vettek különféle fegyveres akciókban. A szovjet csapatok az országba történő beözönlése és Budapest elleni fellépése után a nemzetőrség szervezete teljesen összeomlott. Király Béla külföldre távozott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a nemzetőrség főleg a felkelőkből jött létre a forradalom elért eredményeinek védelmére, a nemzeti érdekek védelmére, az idegen elnyomok elleni fellépésre szerveződött olykor spontán módon.
A Nemzetőrség, mint kifejezés – tapasztalhattuk – nem új a magyar nyelvben. Ha párhuzamot akarunk vonni, másik szavunk a honvédség eredete is a reformkor és az azutáni időkre, a Nemzetőrség fogalmának megszületésének idejére tehető. Ma a megalakításon elmélkedők – a vitathatatlan azonosságok mellett – mást kell hogy értsenek a korszerű Nemzetőrségen, mint 1848/49 vagy akár 1956 idején. Ugyanúgy, ahogy a ma honvédsége is más mint a másfél száz évvel ezelőtti. Mivel a profi hadsereggel szemben támasztott követelményeknek a fent már részletezettek szerint más jellegűeknek kell lenniük mint egy más, országhatáron belül területvédelmi feladatot ellátó fegyveres erőnek, ezért annak felkészítésével kapcsolatban is célszerű más elveket érvényesíteni. A honvédséghez előbb-utóbb beérkező magas technikai színvonalú haditechnika korszerű, eltérő eljárásokat fog megkövetelni, mint a regrutálásában, felszereltségében és alkalmazásában esetleg létrehozásra kerülő Nemzetőrségé. Ez a későbbiekben véletlenül sem jelenthet valamilyen rangsort honvéd és nemzetőr között. A következő fejezetben részletesebben kifejtésre kerülő feltételezett cél- és feladatrendszer tartalmazni fogja, hogy melyek azok az eltérések, amelyek indokolják a kiképzés, de tágabb értelemben a két egymással rokon, mégis eltérő felkészítés közötti különbséget Itt kell megemlíteni a motivációban meglévő különbséget.
A jövő professzionális katonája, honvédje és esetleg a nemzetőr ugyanazon az alapról, az ország fegyveres védelmére vállalkozva választja a haza fegyveres szolgálatát. A lényeges és mindenképpen figyelemre méltó eltérés az, hogy a profi katona élethivatásszerűen-foglalkozásként, állandó, jövedelmet biztosító elfoglaltságként választja a szolgálatot, készen arra, hogy ha kell, akár a határoktól távol is kamatoztassa felkészültségét. A nemzetőr viszont csak meghatározott körülmények között, eredeti foglalkozását nem feladva, csak a kieső keresetének térítése mellett, korlátozott – általában helyi – közegben és időtartamban vállal elfoglaltságot Ebbe a fogalom rendszerbe (mint némelyek azt elképzelték) az önkéntes haderőt feltételezve, még nehezebben illeszthető be az általános hadkötelezettség bármilyen fenntartása. Ha az önkéntes hadseregre térünk át, akkor az minden értelemben (beleértve a tartalékképzést is) csak önkéntes alapon működhet. Kivételnek tekinthető egy totális háború megvívása, amikor minden valószínűség mellett érvényesíthető lenne a hadkötelezettség. Az, hogy minden fiatal essen túl valamilyen fegyveres kiképzésen, csak akkor értelmezhető, ha az konkrét célokkal is párosul. Ebből következően később a reális személyi szükségletek megállapításánál akár matematikailag is modellezhető lesz, milyen létszámok válnak szükségessé a reguláris, és milyenek a territoriális csapatok részére. Nem beszélve azokról a különbségekről amelyek az eltérő katonai alkalmazásból adódhatnak. Minden ettől eltérő elképzelés csak öncélú, mással nem azonosítható, az alkalmazhatóság szempontjából kétséges eredményt szülhet. A Magyar Honvédség és Nemzetőrség fogalma tehát a céljaiban azonos, de az alkalmazás filozófiájában mindenképpen különbözik. Ez a béke irányítási-vezetési módszerekben is feltételezhet esetleges eltérést. Minősített időszak esetén viszont nem indokolt semmilyen megkülönböztetés alkalmazása.