2022. Szeptember 27.- “A nemzetőrség kezében van a hazának közbátorsága, s a szabadság legerősebb támaszának, a rendnek a fenntartása”

Szerző: | szept 27, 2022 | Vírusnapló, Archívum, Demokrácia, Honvédelem, Politika, Történelem

A Magyar Nemzetőrség több, mint 170 éves szervezet. Először 1848-ban a tizenkét pont 5. pontja mondta ki a nemzetőrség megalakítását, mely a független magyar honvéd hadsereg magvát képezte. A hivatalos szervezés április utolsó harmadában kezdődött a nemzetőrségről szóló XII. törvénycikk alapján. Központi irányító szerve az ugyancsak akkor alakított Országos Nemzetőri Haditanács lett, amely közvetlenül gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, a Nemzetőrség Országos főparancsnokának felügyelete alá tartozott.

Következő alkalommal 1944. Kiskárán alakult újjá, majd 1956. október 31.-én Budapesten a Kilián laktanyában a Forradalmi Karhatalmi Bizottság alá tartozó Budapesti Karhatalmi Parancsnokság vezetésével Király Béla vezérőrnagy parancsnoksága alatt működött. Feladata volt a forradalom vívmányainak védelme, az állami valamint magántulajdon megőrzése és harc a külföldi agresszorral szemben.

Napjainkban, a nemzetőrség feladata nem változott csak adaptálódott a demokratikus független Magyarország jelenlegi viszonyaira. Célja az állampolgárok hazaszeretetre nevelése és a hagyományőrzés, az állami és a polgári értékek védelme széles körű társadalmi összefogással, a haderőreform segítése, valamint a NATO kompatibilitás elősegítése.

Kormányzati és társadalmi igény lépett fel, hogy a hazánkban működő Nemzetőr szervezeteket egységesíteni, tömöríteni kell és az országos vezetősége alakuljon meg. 1996-ban megalakult, a Nemzetőr Szervezetek Országos elnöksége és 4 alapító szervezet 2000-ben létrehozta a Magyar Nemzetőrök Országos Szövetségét, amely először erősítette meg, hogy történelmi főparancsnokunk Király Béla vezérőrnagy jóváhagyása és elismerése alapján működik.

A külföldi modellek vizsgálata alapján egyik szomszédunknál sincs önálló Nemzeti Gárda típusú szerveződés, viszont fellelhető a reguláris haderőn belüli milícia rendszerű területvédelem A legsokrétűbb információ az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Gárdájáról (National Guard) áll rendelkezésre. Jól működik és sok tekintetben egész tartalékképzésünket illetően lehetőségeinkhez mérten követhető, az a támogatási rendszer, amelyet az amerikaiak követnek. Érdekes a skandináv minta, és az annak példája alapján a Baltikumban létrehozott milíciák. Minden esetben a nemzeti gárdák valamilyen meghatározott fenyegetettség esetére, érzetére jöttek létre. Alapelv a totális védelem, amelyet az országok csak így, a reguláris erőket kiegészítve látnak megoldhatónak. Meghatározó továbbá az önkéntesség elve. A vizsgált esetek mindegyikében a Nemzeti Gárda típusú szervezetek a katasztrófa védelem meghatározó erői is.

dr dohány
Országos parancsnok, elnök: lovag Dr. Dohány András nőr. altábornagy
IMG 20220928 140117
Országos parancsnok helyettes, elnökségi tag: Sir Dr. vitéz Czapáry-Martincsevics András nőr. altábornagy
kovács
Általános parancsnok helyettes, Alapító elnök:
vitéz lovag Kovács János nőr. altábornagy
IMG 20220918 160210a
Kollár Ferenc nőr. dandártábornoknak gratulál Dr. Dohány András nőr. altábornagy
IMG 20220918 160108a
Nemzetőr Szervezetek Országos elnöksége és középen Kollár Ferenc nőr. dandártábornok
9T7A3553RTd
Kollár Ferenc nőr. dandártábornok
img06392

Az 1848-ban megalakuló nemzetőrség alapeszméjét szemléletesen fejezi ki a következő idézet

„A nemzetőrség kezében van a hazának közbátorsága, s a szabadság legerősebb támaszának, a rendnek a fenntartása.” (Pest város Rendre Ügyelő Választmányának felhívása 1849. április 2.) A felhívás megszerkesztői a forradalom legfőbb erényének tartották a rendet, amelyet a megalakítandó nemzetőrség alapvető feladatának tekintettek.

A nemzetőrséget hazánkban mindig a társadalmi konfliktusok a forradalmi helyzetek, a forradalmak hozták létre. A Nemzetőrség tagjai, szervezetei mind a helyi önkéntesekből szerveződtek, a polgároktól, földművesektől általában karszalagok, jelvények, egyéb jelzések különböztették meg és nagy részük fegyvert is viselt. A nemzetőrség tagjainak sorába kerülésnek anyagi és más feltételei is voltak, a nemzetőrök rendfokozattal rendelkeztek és feladatuk a rendfenntartás volt. Az 1848-49 forradalom és szabadságharcban a nemzetőrség létrejöttének társadalmi szükségszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a márciusi ifjak 12 pontos követelésében is szerepelt a nemzetőrség megalakítása. Létrehozásának törvényi feltételeit a XXII. törvénycikk biztosította. A törvény nemzetőrségi szolgálatra kötelezte azokat a 20 és 50 év közötti férfiakat, akik 200 forintértékű házzal, földel, illetve fél jobbágytelekkel vagy ezzel megegyező nagyságú földterülettel rendelkeztek vagy jövedelmük évente elérte a 100 forintot. Tisztjeit századosi rendfokozatig maga választotta az őrnagyokat és magasabb rendfokozatúakat a nádor, Horváth országban a bán nevezte ki. Szolgálatba csak a polgári elöljárójuk utasítására léphetett, és alkalmazhattak erőszakot. A megyén kívüli – külszolgálatban – ugyan az a javadalmazás illette, meg mint minden más katonát, és ezt kormány fizette, míg megyén belüli szolgálatban a törvényhozás díjazta.

1848. Április 20-án megalakult a nemzetőrség csúcs szerve az Országos Nemzetőrségi Haditanács, ez a szerv intézte a nemzetőrségi törvény alapján a nemzetőrség ügyeit a HM történt 1848 decemberi egyesülésig /beolvasztásig/ A nemzetőrség létszáma a határvidékeket leszámítva 350.000-380.000 fő volt 1848 júniusában a széles körű mozgósítás idején. Sajnos a mozgósítás nem váltotta be a reményeket ezért, mellőzték a nemzetőrségbe történő belépéskor a fenti törvényben, leírt vagyoni cenzúrázást és elfogadták az önként jelentkezőket is, így alakultak ki a mozgó zászlóaljak.

A nemzetőrséget szállítmányok kísérésére, biztosítására, folyóátkelők és hegyszorosok védelmére, helyőrségi feladatok ellátására alkalmazták. A Szemere-kormány 1849. május 2-i minisztertanácson úgy határozott, hogy a Nemzetőrséget a Belügyminisztérium alá rendeli, a szabadságharc leverése után a megszűnt, kiegyezés után nem szervezték újjá.

1956-os forradalom és szabadságharc

Történelmünk során nem csak az 1848-49 forradalom és szabadságharc során érzett késztetést népünk a Nemzetőrség megalakítására de számottevő és céljaiban, tartalmában hasonló csak 1956-os forradalom és szabadságharc, amely az önkéntesség alapján szervezte a forradalmi vívmányok védelmét, és harcolt a betolakodók és kiszolgálóik ellen.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc vezető ereje világosan látta, hogy a dezorganizált hadseregre, és rendvédelmi erőkre, szolgálatokra nem számíthat nem várható, hogy a forradalom oldalára állnak. E gondolatok alapján kellett egy új fegyveres erőt a nemzetőrséget megszervezni.

A nemzetőrség megszervezését első gondolatban Kopácsi Sándor ezredesre a BRFK vezetőjére bízza Nagy Imre miniszterelnök, a megbízás során javasolja a felkelők bevonását is a nemzetőrségbe. További javaslata – kérése – az volt, hogy forradalmi bizottságokat kell létrehozni és élére lehetőleg rehabilitált katonai vezetőt, kell keresni. A Budapesti Rendőr-főkapitányságon október 29-én megtartott értekezleten, amelyen katonai, rendőri vezetők voltak jelen és a felkelők csoportjai is képviseltették magukat. Az egyik fegyveres csoportvezető javaslatára Király Béla vezérőrnagyot javasolta megbízni a Nemzetőrség megszervezésével és irányításával. A miniszterelnök elfogadta a Király Bélára tett javaslatot és a javaslatot tevő bizottság működését és megbízólevéllel látta el, amely felhatalmazta a nemzetőrség megalakítására és vezetésére. Két nappal később a Kilián laktanyában rendőrségi, honvédségi és fegyveres csoportok részvételével megtartott tanácskozáson Király Béla kijelentette, hogy azok a fegyveresek, akik nem tartoznak egyetlen fegyveres szervezethez sem azok a nemzetőrség egységes szervezetéhez, tartoznak. Ezen az értekezleten monda Maléter Pál, hogy a nemzetőrök tevékenysége a forradalom végső győzelméig szükség, a fegyverüket a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonulása után teszik le majd. 1956 október 28.-a és november 4.-e között közel 1100 fegyveres csoport alakult hozzávetőlegesen 20.000 fő részvételével. A Timót utcai fegyverraktárból 1956. november 1-én a nemzetőrség fegyvereket vételezett és laktanyai elhelyezést biztosítottak részükre, ellátására. November 2-án döntés született a nemzetőrség harckocsikkal és nehézfegyverekkel történő ellátására.

A nemzetőrök 1848- hoz hasonlóan a nemzetőrök igazolványt, és fegyvert kaptak. A forradalom napjaiban és november 4.-ét követően is részt vettek különféle fegyveres akciókban. A szovjet csapatok az országba történő beözönlése és Budapest elleni fellépése után a nemzetőrség szervezete teljesen összeomlott. Király Béla külföldre távozott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a nemzetőrség főleg a felkelőkből jött létre a forradalom elért eredményeinek védelmére, a nemzeti érdekek védelmére, az idegen elnyomok elleni fellépésre szerveződött olykor spontán módon.

kiralybela
Prof. Dr. Sir Király Béla GCKC, vezérezredes, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőse, a Magyar Nemzetőrség Történelmi Főparancsnoka, hadtörténész, az MTA tagja

A Nemzetőrség, mint kifejezés – tapasztalhattuk – nem új a magyar nyelvben. Ha párhuzamot akarunk vonni, másik szavunk a honvédség eredete is a reformkor és az azutáni időkre, a Nemzetőrség fogalmának megszületésének idejére tehető. Ma a megalakításon elmélkedők – a vitathatatlan azonosságok mellett – mást kell hogy értsenek a korszerű Nemzetőrségen, mint 1848/49 vagy akár 1956 idején. Ugyanúgy, ahogy a ma honvédsége is más mint a másfél száz évvel ezelőtti. Mivel a profi hadsereggel szemben támasztott követelményeknek a fent már részletezettek szerint más jellegűeknek kell lenniük mint egy más, országhatáron belül területvédelmi feladatot ellátó fegyveres erőnek, ezért annak felkészítésével kapcsolatban is célszerű más elveket érvényesíteni. A honvédséghez előbb-utóbb beérkező magas technikai színvonalú haditechnika korszerű, eltérő eljárásokat fog megkövetelni, mint a regrutálásában, felszereltségében és alkalmazásában esetleg létrehozásra kerülő Nemzetőrségé. Ez a későbbiekben véletlenül sem jelenthet valamilyen rangsort honvéd és nemzetőr között. A következő fejezetben részletesebben kifejtésre kerülő feltételezett cél- és feladatrendszer tartalmazni fogja, hogy melyek azok az eltérések, amelyek indokolják a kiképzés, de tágabb értelemben a két egymással rokon, mégis eltérő felkészítés közötti különbséget Itt kell megemlíteni a motivációban meglévő különbséget.

A jövő professzionális katonája, honvédje és esetleg a nemzetőr ugyanazon az alapról, az ország fegyveres védelmére vállalkozva választja a haza fegyveres szolgálatát. A lényeges és mindenképpen figyelemre méltó eltérés az, hogy a profi katona élethivatásszerűen-foglalkozásként, állandó, jövedelmet biztosító elfoglaltságként választja a szolgálatot, készen arra, hogy ha kell, akár a határoktól távol is kamatoztassa felkészültségét. A nemzetőr viszont csak meghatározott körülmények között, eredeti foglalkozását nem feladva, csak a kieső keresetének térítése mellett, korlátozott – általában helyi – közegben és időtartamban vállal elfoglaltságot Ebbe a fogalom rendszerbe (mint némelyek azt elképzelték) az önkéntes haderőt feltételezve, még nehezebben illeszthető be az általános hadkötelezettség bármilyen fenntartása. Ha az önkéntes hadseregre térünk át, akkor az minden értelemben (beleértve a tartalékképzést is) csak önkéntes alapon működhet. Kivételnek tekinthető egy totális háború megvívása, amikor minden valószínűség mellett érvényesíthető lenne a hadkötelezettség. Az, hogy minden fiatal essen túl valamilyen fegyveres kiképzésen, csak akkor értelmezhető, ha az konkrét célokkal is párosul. Ebből következően később a reális személyi szükségletek megállapításánál akár matematikailag is modellezhető lesz, milyen létszámok válnak szükségessé a reguláris, és milyenek a territoriális csapatok részére. Nem beszélve azokról a különbségekről amelyek az eltérő katonai alkalmazásból adódhatnak. Minden ettől eltérő elképzelés csak öncélú, mással nem azonosítható, az alkalmazhatóság szempontjából kétséges eredményt szülhet. A Magyar Honvédség és Nemzetőrség fogalma tehát a céljaiban azonos, de az alkalmazás filozófiájában mindenképpen különbözik. Ez a béke irányítási-vezetési módszerekben is feltételezhet esetleges eltérést. Minősített időszak esetén viszont nem indokolt semmilyen megkülönböztetés alkalmazása.

Kategóriák

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten a legérdekesebb cikkeket elküldjük emailben.

Sikeresen feliratkozott a hírlevélre!