Rejtő Jenő (írói álneve: P. Howard) (1905 – 1943) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.
Legismertebb művei látszatra ponyvaregények, azonban életművét ma már nagyra értékelik. Kamaszkorában verseket ír, majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napisajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül – részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket alkotott.
Fénykorában rengeteget keres, de nem tud bánni a pénzzel, szenvedélybetegsége a hazárdjáték, keresménye kifolyik kezei közül.
Rejtő Jenő kétszer nősült, mindkét alkalommal (már elvált) gépírónőit vette el, akiknek műveit diktálta (egyik házasságból sem származott gyerek, Rejtő Jenő hivatalosan utódok nélkül hunyt el).
Első felesége 1935-37-ben Boros Rózsa (1900–1945) – a szociáldemokrata Szakasits családdal állt rokonságban. 1935 októberében kötöttek házasságot, ám alig fél év együttélés után elhagyta az asszonyt – hivatalosan 1937 januárjában váltak el (a bontóper ügyvédje a feleség részéről tulajdon sógora, Rejtő bátyja, dr. Révai Gyula volt – ezek után az írót havi 120 pengő asszonytartásra kötelezték, valamint a 2200 pengős hozományt is vissza kellett fizetnie.)
Alig 2 hétre rá, 1937 februárjában vette el második feleségét, Gábor Magdolnát (1908–2008), akinek szintén ez volt a második házassága. Ő maga is foglalkozott írással: divatos szerzőktől novellákat, krimiket és kalandos könyveket fordított, 1937-38-ban egy éven át Olaszországban éltek, városról városra költöztek. Rejtő folytatta írói munkáját, felesége pedig a gépírást – Budapestre postázta az elkészült részeket (ekkor íródott A szőke ciklon). 1938 szeptemberében Rejtő elhagyta második feleségét, a hivatalos válásra 1940 októberében került sor.
Elsősorban humoros témájú könyvek írójaként ismert: művészetében dominál a nyelvi humor, a többjelentésű/félreérthető kifejezésekre épülő fordulatok, szóviccek miatt idegen nyelvre majdhogynem átültethetetlen (noha tucatnyi nyelven is kiadták, részben “lebutítva”, a fordíthatatlan szóvicceket elhagyva). A groteszk kalandok, a (nyomukban járó) abszurd párbeszédek nemritkán intellektuáis töltetűek, az alpári humorizálás, a pajzán kétértelműség kevéssé volt jellemző reá, és (bár kéziratok híján nem igazolható) valószínű, hogy az efféle – ma már nagyon “lájtosnak” ható – frivolitások inkább a társszerzők (Nádassy László, Görög László) számlájára írhatóak.
Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához, Latabár Kálmánhoz is.
Miután kivezényelték a Don-kanyarba, 37 éves korában munkaszolgálatosként tűnt el a Szovjetunió területén.
Fontosabb operettjei:
- Egy görbe éjszaka (Bp., 1934 nyara, zene: Buttola Ede és Megyery Gyula, versek: Nádasi/Nádassy László),
- Aki mer, az nyer (Bp., 1935 nyara, zene: Sándor Jenő, versek: Kellér Dezső),
- Gróf Figaró (Szeged, 1936 ősze, zeneszerző: Buttola Ede, versek: Harmath Imre),
- Urilány szobát keres (Bp., 1936 vége, zene: Zsigmondy Pál, versek: Kulinyi Ernő,
- Tatjána, az orosz kémnő (Szeged, 1937 tavasza, zene: Radó József, versek: Harmath Imre)
- Tisztességes Anna (Bp., 1939 vége, zene: Sándor Jenő, versek: Kellér Dezső és Török Rezső).
Fontosabb regényei:
- Az elátkozott part
- Az ellopott futár
- Az elveszett cirkáló
- A fehér folt
- A három testőr Afrikában
- A megkerült cirkáló
- Piszkos Fred, a kapitány
- Pokol a hegyek között
- A pokol zsoldosai
- A szőke ciklon
- Texas Bill, a fenegyerek
- A tizennégy karátos autó