A világban jelenleg zajló körülbelül 30 fegyveres háború közül kétségtelenül a legsúlyosabb az ukrajnai háború, amely csak az élelmiszerbiztonsági vonatkozását tekintve 1,2 milliárd ember élelmiszer-ellátására van befolyással. A fenntartható világ megteremtésére való törekvés békét feltételez, de ha egy társadalom hétköznapjait háború tölti ki, akkor a cél az összes érintett társadalomban a túlélésre szorítkozik. Azonban a fenntarthatóság mint szempont átmenetileg háttérbe szorult, hiszen amikor az energiahordozókat fegyverként kezdik használni, akkor nem az a lényeg, hogy mennyi szén-dioxidot fog kibocsátani egy adott ország vagy térség az energiafelhasználásával, hanem hogy legyen energiaforrás. Ezért idén a tavalyihoz képest is romlani fog a helyzet a klímavédelmet tekintve, holott már régen jelentős előrelépésre lett volna szükség a klímavédelemben, csakhogy a háborús logika mindent megfordított.
Most pedig szeretném a VÍRUSNAPLÓ olvasóinak felvázolni a folyamatban lévő orosz–ukrán háború 2014-2022 közötti történéseit:
Első szakasz:
Az Euromajdan-tüntetéseket és a Viktor Janukovics oroszbarát elnök 2014 februári leváltását eredményező forradalmat követően Ukrajna egyes részein oroszbarát zavargások törtek ki. Jelvény nélküli orosz katonák átvették az irányítást a stratégiai pozíciók és az infrastruktúra felett Ukrajna Krím területén, és elfoglalták a krími parlamentet. Oroszország vitatott népszavazást szervezett, amelynek eredménye az volt, hogy a Krím csatlakozzon Oroszországhoz. Ez a Krím annektálásához vezetett.
Második szakasz:
2014 áprilisában az oroszbarát csoportok demonstrációi a Donbászban háborúvá fajultak az ukrán fegyveres erők és a magukat kikiáltott donyecki és luhanszki köztársaságok oroszok által támogatott szeparatistái között.
Harmadik szakasz:
2014 augusztusában jelzés nélküli orosz katonai járművek lépték át a határt a donyecki köztársaságba. Be nem jelentett háború kezdődött az egyik oldalon az ukrán erők között, a másik oldalon pedig a szakadárok keveredtek orosz csapatokkal, bár Oroszország megpróbálta eltitkolni részvételét. A háború statikus konfliktussá fajult, többszöri sikertelen fegyverszüneti kísérletekkel. 2015-ben Oroszország és Ukrajna aláírta a Minszk II egyezményt, de számos vita akadályozta azok maradéktalan végrehajtását. 2019-re Ukrajna 7%-át az ukrán kormány ideiglenesen megszállt területnek minősítette.
Negyedik szakasz:
2021-ben és 2022 elején jelentős orosz hadsereg gyűlt össze Ukrajna határai körül. A NATO azzal vádolta Oroszországot, hogy inváziót tervez. Vlagyimir Putyin orosz elnök hazája fenyegetéseként bírálta a NATO bővítését, és követelte, hogy Ukrajna ne csatlakozzon a katonai szövetséghez.
2022. február 21-én Oroszország hivatalosan is elismerte a két magát szeparatistának valló Donbász államot, és nyíltan csapatokat küldött a területekre.
Ötödik szakasz:
Oroszország 2022. február 24-én teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. Amerika és az Európai Unió gazdasági szankciókat vezetett be Oroszország ellen.
Az Ukrán-Orsz háború kezdetén öt stratégiát vázoltunk fel, ezekből az első mára megbukott, de a következő négy még alternatíva maradt:
Rövid háború, totális megsemmisítés
A tovább eszkalálódó helyzetben válogatás nélküli tüzérségi és rakétacsapások sújthatják Ukrajnát, melyek közt pusztító erejűek is lehetnek. A tömeges kibertámadások a kulcsfontosságú infrastruktúrát pusztítják el, leállnak a kommunikációs hálózatok és megszűnik az energiaellátás. Kijev napokon belül elesik, a civil áldozatok száma is több ezerre rúg, majd Moszkva-barát bábkormány kerül Zelenszkij és kormánya helyére.
Zelenszkijnek menekülnie kell, hacsak nem végeznek vele.
Ha túléli a harcokat, száműzetésben alakíthat kormányt, de a kontrollt Ukrajna felett Oroszország gyakorolja hátrahagyott katonái révén. A menekültek áramlata nem áll meg, Ukrajna pedig Fehéroroszországhoz csatlakozik.
Bármilyen extrém is, egyáltalán nem lehetetlen, hogy mindez bekövetkezzen. Putyin valóban elérheti az ukrán rendszerváltást seregének túlereje révén, a nyugati integrációt megszakítva. Az illegitim oroszbarát kormány azonban sérülékeny lehet egy esetleges lázadással szemben, sok esély maradna arra, hogy a közeljövőben újabb konfliktus bontakozik ki.
Elhúzódó harcok, kemény ukrán ellenállás
Az elhúzódó háború jelenleg valószínűbbnek tűnik: az orosz erők a gyenge morál, az elrontott logisztikai döntések és a vezetési hiányosságok miatt elakadhatnak, tovább tarthat, amíg Kijevhez hasonló városokat utcáról utcára előrenyomulva foglalnak el.
A helyzet a kilencvenes években Groznij elfoglalásáért folytatott küzdelemre emlékeztethet.
Az elfoglalt ukrán városokban nehéz lesz fenntartani az ellenőrzést, egy ekkora ország lefedéséhez elegendő katonát biztosítani komoly feladat. Az ukrán védelmi erők lázadó fokozatra kapcsolhatnak, a helyi lakosság támogatásával. A Nyugat fegyverekkel és lőszerekkel láthatja el őket – megtörténhet, hogy évek múltán nagy veszteségek után hagyják majd el az oroszok Ukrajnát, ahogyan Afganisztánból távoztak 1989-ben az iszlamista lázadók elleni harcot követően.
Európai háború, akár nukleáris csapás
A harcok átléphetik a határokat is, egykori szovjet köztársaságokba, Moldovába és Georgiába is küldhetnek csapatokat. Az is lehetséges, hogy a nyugati fegyverszállítmányokat nyílt agresszióként értékeli Putyin, ami megtorlást követel: fenyegetőzhet azzal is, hogy a balti NATO-tagállamokba indít csapatokat.
Ez a NATO-val viselt háború kockázatát hordozhatja magában.
A katonai szövetség alapszabályának 5. cikke szerint az egyik tag elleni támadás az összes tag ellen irányuló támadásnak minősül. Ha Putyin nem lát más utat arra, hogy megvédje hatalmát, képes lehet ilyen eszközökhöz fordulni, hiszen a nemzetközi normák megszegése nem áll tőle távol – ezen logika mentén a nukleáris erők bevetése sem elképzelhetetlen.
Diplomáciai megoldás kompromisszumokkal
A párbeszéd a harcok ellenére folyamatos: Emmanuel Macron francia elnök már kétszer beszélt telefonon Putyinnal a háború kezdete óta, és az orosz-ukrán tárgyalások is folyamatosak. Sok előrelépés egyelőre nem történt, a kérdés az, hogy a Nyugat tud-e olyasmit ajánlani, ami Moszkva számára is élhető kompromisszum és a szankciók feloldásával jár együtt.
Elképzelhető ugyanis, hogy a hosszú konfliktus során, mely rengeteg áldozattal jár, Putyin is úgy érzi, túl nagy áldozat számára és népszerűsége szempontjából a harcok folytatása. Kína is közbeléphet, nyomást gyakorolva Moszkvára, miközben Ukrajna is nyitott arra, hogy ne a harctereken dőljön el a háború sorsa.
Ukrajna például elfogadhatja az orosz szuverenitást a Krím és a Donbasz egyes részei felett.
Viszonzásképpen Putyin elfogadja Ukrajna függetlenségét és jogát az Európával való kapcsolatok elmélyítésére. Ez persze nem tűnik valószínűnek, de az sem elképzelhetetlen, hogy mégis bekövetkezzen.
Putyin bukása, orosz rendszerváltás
“Készen állunk minden eredményre” – fogalmazott az invázió kezdetén Vlagyimir Putyin. De mi van akkor, ha ez a végeredmény az, hogy elveszíti a hatalmát? Ez elképzelhetetlennek tűnik, de van, aki szerint mégis bekövetkezhet. Putyin háborúja ezrek halálával és erős szankciókkal jár, jelenleg az orosz belbiztonsági erőket használják fel az ellenzék elfojtására. megtörténhet ugyanakkor a katonai, politikai és gazdasági elit lázadása is, mérsékeltebb vezetővel leváltva Putyint.
A véres palotapuccs elképzelhetetlennek tűnik, mégsem zárható ki.
Bármi is történjen, az egészen biztos, hogy a háború lezárulta után Oroszország kapcsolata a Nyugattal egészen más lesz, mint annak előtte volt: az európai biztonságról alkotott elképzeléseink megváltoznak.