Mai Manó (1855-1917) császári és királyi udvari fényképészmester.
14 éves korában félbehagyta gimnáziumi tanulmányait, majd Kalmár Péter fényképészmesterhez szegődött inasnak. Emellett esténként az iparrajziskolát látogatta.
1873 és 1878 között közös műtermet üzemeltetett mesterével, Kalmár és Mai néven. Közben Grazban és itthon tanult tovább magyar mestereknél, a Borsos és Koller társulásnál, egyidejűleg letette az érettségi vizsgát is.
1878-ban már önálló fényképészként dolgozott, műterme a Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) út és Andrássy út sarkán álló kis házban volt berendezve.
Közben megvásárolta a Nagymező utca 20-as számú épületet (Mai Manó Ház), amit teljesen átépített a saját céljainak megfelelően.
1885-től működött udvari fényképészként. Alapítója és főszerkesztője volt A Fény című lapnak,
1885-ben megalapította a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletét, valamint a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének is egyik kezdeményezője volt.
1896-ban megválasztották a Fényképészek Asztaltársaságának elnökéül.
Az 1900-as párizsi világkiállításon fényképeit aranyéremmel jutalmazták. 1
893-ban Hildesheimba hívták meg mint zsűritagot, 1901-ben pedig az I. Országos Művészeti és Tudományos Fotókiállításon vette részt ugyanebben a minőségben. Német nyelvű szakirodalmi munkáit kitüntetéssel honorálták.
Halála után Weisz Hugó vette át a műterme üzemeltetését, 1931-ig. 1917-ben halt meg, örök nyugalomra a Kozma utcai izraelita temetőben.
