A mesterséges intelligenciának köszönhető, elképzelhetetlen technológiai fejlődésünk az örök élethez és szingularitáshoz vezet
A tudósok szerint nemcsak a szingularitás, hanem a halhatatlanság is rendkívül közel van. Úgy vélik, hogy már 2030-ban, mindössze hét év múlva elérjük a halhatatlanságot, míg a szingularitást 2045-ben érjük el.
A szingularitás elérésének egyik döntő lépése a halhatatlanság koncepciója, amelyet a mesterséges intelligencia gyors növekedésének köszönhetően nagyon gyorsan elérhetünk; az orvosi és technológiai fejlődés olyan mértékben fog növekedni, hogy a nanorobotok sejtszinten fogják megjavítani és újjáépíteni a testünket, megszüntetve a betegségeket és az öregedést, gyakorlatilag lehetővé téve számunkra a halhatatlanság elérését.
De mi is a halhatatlanság:
A biológiai halhatatlanság kifejezés alatt a sejtek korlátlan szaporodását értjük. A sejtek korlátlan szaporodását a telomerekrövidülése akadályozza meg a vizsgált tenyészet sejtjeinek DNS-ében.
A szomatikus sejt biológiai, genetikai fogalom. Ez testi vagy más néven vegetatív sejt és szövet. Ilyen például az idegsejt, a fehérvérsejt, a hámsejt, vagy az izomsejt. Az összes sejt szomatikus sejt, kivéve az ivarsejteket, vagy gamétákat, és azokat a sejteket, amelyekből az ivarsejtek alakultak.
Leonard Hayflick elmélete szerint az összes szomatikus sejt halhatatlan.
A szomatikus sejt biológiai, genetikai fogalom. Ez testi vagy más néven vegetatív sejt és szövet. Ilyen például az idegsejt, a fehérvérsejt, a hámsejt, vagy az izomsejt. Az összes sejt szomatikus sejt, kivéve az ivarsejteket, vagy gamétákat, és azokat a sejteket, amelyekből az ivarsejtek alakultak.
A testi sejtek osztódását követően jön létre a diploid kromoszóma-állományt tartalmazó utódsejt.
Írjuk körül a szingularítás fogalmát:
Szingularitásnak nevezzük a tudományos-fantasztikus irodalomban és a jövőkutatásban azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amikor az emberfeletti intelligenciamegjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni.
Az esemény a nevét a fekete lyukak közelében létrejövő gravitációs szingularitás analógiájára kapta. A fekete lyukak közelében a jelenleg ismert fizikai modellünk használhatatlanná válik a végtelen nagy vagy nullához tartó mennyiségek megjelenése miatt.
Kollár Ferenc kutató munkatársaival
És mit gondolok én:
Jómagam is a jövőt kutatva egyetértek azzal, hogy a szingularitás be fog következni. A technológia fejlődésének mai, óriási mértékű felgyorsulása létrehoz egy technológiai eseményhorizontot, amit nem látok át. Vagyis mai tudásunk, tapasztalásunk alapján nem tudjuk mi fog történik a szingularitás kialakulása után, nem tudjuk megjósolni a várható következményeket. Nem tudjuk milyen új technológiák, felfedezések történnek meg, bár, kiindulva a jelen vágyaiból, néhányról talán jogosan gondolhatjuk, hogy megvalósul. Ilyen például az örök, vagy legalábbis a szabadon választott hosszúságú élet. Ez most csak fantazmagóriának tűnhet számunkra, de nem túlzás feltételezni, hogy az örök élet lehetősége akár 50 éven belül megvalósulhat.
Ha felidézzük, amit a történelemórákon tanultunk, akkor tudhatjuk, hogy mi kellett ahhoz, hogy az ember az uralkodó fajjá váljon a bolygónkon. Többek között a szemben álló hüvelykujj, a fogás és az eszközhasználat képessége, a nagyméretű agy. Ahhoz, hogy az ember az lehessen ami, az evolúció segítette hozzá. Az evolúció ugyanakkor, bármennyire is hatékony módszernek bizonyult, meglehetősen lassan tette a dolgát. Ez egyáltalán nem túlzó, ha belegondolunk, hogy az első egysejtűek mintegy 3-4 milliárd éve jelentek meg a földön, míg az ősember megjelenését mindössze 2 millió évre tesszük, a Homo Sapiens 300 ezer, míg a ma élő ember, a Homo Sapiens Sapiens csak 30 ezer éve létezik.
Ha az ember technológia fejlődésének első, cirka 29 800 évét felrajzoljuk egy grafikonra, akkor a Homo Sapiens Sapiens megjelenése és az ipari forradalom közti időszakot lassan emelkedő egyenesként látjuk magunk előtt. Gondoljatok bele, hogy például a kerék felfedezése 5500 éve történt és ettől kezdve másfél ezer év kellett ahhoz, hogy a tömör kereket felváltsa a küllős szerkezetű fakerék, ami bár fejlődött az évezredek alatt, szinte változatlanul maradt meg a 19. századig, illetve természetesen él még napjainkban is, bár immár csak kiegészítő szerep hárul rá.
Nyilvánvaló, a fejlődés gyorsul, a kérdés mindössze annyi, hogy ez a gyorsulás átmeneti-e vagy pedig folyamatos, tehát amit eddig egyenesnek hittünk, az egy egyre meredekebben emelkedő görbe lesz-e. Jelenleg nehéz megjósolni azt, hogy mi vár ránk a szingularitás beköszönte után. Persze lehetnek sejtéseink, és abban szinte teljesen biztosak lehetünk, hogy a jelenleg ismert világunk darabokra hullik majd.
A gépi evolúció valódi beindulása, vagyis az önmagukat reprodukálni és fejleszteni képes intelligenciák megjelenését követően robbanásszerű fejlődésre számíthatunk. A gépi evolúció folyamatában talán hasonlítani fog a biológiai evolúcióra, ám sebességében már semmiképp, hiszen annál sok milliószor gyorsabb lesz. Hogy valóban lesznek-e az emberre megtévesztésig hasonlító androidok, vagy pedig a jövő robotjai is úgy fognak kinézni, mint egy gép? Valószínűleg igaz lesz egyik és másik állítás is, attól függően, hogy az ésszerűség mit diktál. Ennél is fontosabb kérdés, hogy mi lesz velünk, emberekkel, ha a gépek átveszik a hatalmat?
Vannak, akik szerint ez az emberi civilizáció végét jelenti majd. Sokan azonban ennél jóval optimistábban közelítik meg a kérdést. Ők azt vallják, a gépi evolúció a biológiai evolúció folytatásaként jön létre. Az intelligens gépek végső soron az emberi elme gyermekei lesznek, a mi tudásunkkal, tapasztalatainkkal, a mi írott emlékeinkkel rendelkeznek majd. Ez pedig azt jelenti, hogy nem az ellenségeink, sokkal inkább a barátaink, a jólétünket óvó teremtmények lesznek.
Jó kérdés, hogy mi lesz a szabadságunkkal, az önrendelkezésünkkel, azzal a joggal, hogy kedvünk szerint tegyük tönkre környezetünket, a föld élővilágát, vagy teljes ökoszisztémáját. Gyanítható, hogy ilyen kérdésekben meg lesz kötve a kezünk. Bár ez is egy minket érintő ügy, mégis, nehezen elképzelhető, hogy egy minket óvó entitás hagyjon minket a vesztünkbe szaladni.
Az emberiségnek vannak régóta meglévő vágyai. Olyanokra gondolok, mint az örök élet. Valószínűsíthetjük, hogy két irányban is elindulhatunk majd. Létezni fog az örök életnek egy biológiai és egy gépi megvalósítása. Előbbi esetben a meglévő testünk karbantartása, fiatalon tartása lesz a cél, utóbbiban pedig tudatunk egy számítógépbe költözik majd. Az agy feltérképezése öles léptekkel halad, az egyre precízebb képalkotó eszközök, a modellezéshez rendelkezésre álló egyre bővülő számítási kapacitás, valamint a technológiai szingularitás miatt bekövetkező robbanásszerű fejlődés lehetővé teszi majd, hogy teljes tudatunk egy virtuális valóságban létezzen tovább, ahogy azt is, hogy egy avatart felhasználva a valós világban létezzünk biológiai test nélkül.