BEVEZETŐ:
Ha megnézzük a mítoszokat, ugyanazt a képet vetíti elénk az istenek világ, mint az embereké. Így történhetett, hogy az istenek haragból széthasították az ún. androgün személyt, ami eredendően kétnemű volt és büntetésből alakult ki a két nem.
A Biblia világa azt hirdeti, hogy férfi és nő is Isten képmására lett teremtve, így a nemek külön kialakulást Ő akarta. A két nem pedig összetartozik. Éppen ezért a valódi férfiasság egy misztérium, amit halálunkig nem fogunk tudni teljesen megérteni.
Az evolúciós elmélet szerint nem ok nélkül fejlődtek ki külön a férfias és nőies viselkedés jegyei. Az életben maradáshoz egészen más attitűdre, adottságokra és készségekre volt szükség. A nők a gyűjtögető életmóddal és gyermekek nevelésével, a férfiak a védelemmel járultak ehhez hozzá.
Mára azonban a nemi szerepek elkezdtek összemosódni. Ez jól látszik az öltözködésben (póló, nadrág, teniszcipő), és pályaválasztásban és az ún. választott szingliségben, mely azt hirdeti, hogy egyedül is van teljes élet, nincs szükség a másik nemre – nincs szükség fehér emberre, nincs szükség férfiakra.
Ez azonban evolúciós zsákutca, hiszen utódok hiányában nem élhet sokáig ez a nézet. Ezzel párhuzamosan a férfiak egyre inkább kezdenek háttérbe szorulni, hiszen a nők a nehéz fizikai munkán kívül mindent meg tudnak oldani.
Talán nem meglepő, ha ezzel párhuzamosan kezd teret hódítani a látszatférfiasság. Sok férfi érzi szükségét, hogy státuszszimbólumokkal jelezze férfiasságát. Ezért is igyekeznek sokan minél több nővel kapcsolatot létesíteni,vezetői pozíciókban uralkodni, katonai szervezetekhez csatlakozni. A valós kihívásokkal szembesülve, azonban sokan nem bírják a terhelést és a függőségebe menekülnek: drog, alkohol, számítógép, pornográfia.
A TÉMA:
Barátaimmal vitattam meg az alábbi témát: Kiindulásként megállapítottuk, hogy a születéskori nemarány nagyjából 1:1 a legtöbb szexuális, külön nemű egyedekkel rendelkező élőlénynél. Aztán feltettük a kérdést, hogy valóban azonos számú hím, illetve nőstény egyed szükséges-e egy populáció fenntartásához. Volt aki hosszan ecsetelte, hogy hogyan tartanak háremet egyes férfiak és a hím ezüsthátú gorillák. Majd elgondolkoztunk azon, hogy miért születik a háborúk után több fiú.
MINDEN A SEXRŐL SZÓL:
A szilárd páros kapcsolatokban a hímek nemcsak gondoskodnak az utódokról, de meg is védik őket más hímektől. A nőstény esetében ez azt jelenti, hogy gyorsabban lehet ismét vemhes.
A monogámia a madaraknál elterjedt viselkedés, de az emlősöknél igen ritka. Ezeknél az állatoknál ugyanis az utódok az anyaméhben fejlődnek ki, és a születés után a szoptatás miatt is sokáig függenek még anyjuktól. Ebben az időszakban, mialatt a nőstény nem képes az újabb szaporodásra, a hímek más partner után néznek.
A főemlősök egynegyedénél azonban kialakult a szociális monogámia. A szociális monogámia azt jelenti, hogy a partnerek párkapcsolatban élnek, közösen nevelik fel az utódot, de előfordulhatnak más szexuális kapcsolatok is.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a monogámia kifejlődésének legnagyobb motorja az utódok megölésének lehetősége. A hímek ugyanis gyakran megölik más hímek utódait, hogy a nőstény hamarabb termékeny lehessen az ő utódjukkal. Egy monogám kapcsolatban az apa meg tudja védeni utódait az ilyen támadásoktól. Ha pedig meg tudják osztani egymás közt a gyermek gondozásával járó terheket, az anyának több erőforrása marad a szoptatásra. Ennek hatására csökkenhet is a szoptatási időszak hossza, így a nőstény hamarabb készen áll az újabb terhességre.
Sok főemlősfajnál hosszú a gyermekkor, tehát a szülőktől való függés időszaka – többek közt azért, mert ezen emlősök általában viszonylag nagy agyának több időre van szüksége a kifejlődéshez. Az utódnevelésben együttműködő apák biztosítják ezt a hosszú gyermekkort és időt adnak az agy kifejlődésére.
ELTÜNNHETNEK A FÉRFIAK:
Magyarországon a legutóbbi népszámlálás időpontjában a férfiak teljes népességen belüli aránya 47,5 százalék volt. Az ezer nőre jutó férfiak száma 904,1, az ezer férfira jutó nők száma pedig 1106 volt. A népszámlálás adatai szerint a nemek aránya a 43. életévben egyenlítődik ki, az ennél magasabb életkorú lakosság körében már nőtöbblet van.
https://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html
Természetes körülmények között több férfi születik, mint nő, a nők viszont tovább élnek, mint a férfiak, így a nemek aránya a Földön 50-50 százalék kellene, hogy legyen, de 60 millióval több férfi él a világon, mint nő, és általában minél fejlettebb egy ország, annál több nő él benne.
Az eloszlás már az anyaméhben elkezdődik, A 16 hetes terhességnél amniocentesis tesztet csináltak terhes anyáknál, a méhben található folyadékból vettek mintát és ezt elemezték. A vizsgálat során arra döbbentek rá, hogy a folyadék tesztoszteron-mennyisége és a gyermekek későbbi viselkedése között ok-okozati összefüggés van.
Minél több volt a tesztoszteron mennyisége a méhben, annál lassabb a szociális képességek fejlődése, az első születésnapukon ezen gyerekek például elkerülték a szemkontaktust, a fejlődés későbbi fázisában kisebb szókinccsel dolgoztak, általános iskolásként pedig sokkal kisebb volt az empatikus érzékük. Ugyanakkor a magasabb tesztoszteronszint a formaérzékelő képességeket javítja, az ilyen gyerekek például sokkal könnyebben találtak meg egy nagyobb képben elrejtett bizonyos formákat.
A férfiak agyának elülső és hátsó régiói között erősebb kapcsolat van, jobban képesek összekötni látómezejüket reflexükkel, ami például szükséges vadászat közben, amikor ha látnak valamit, azonnal reagálniuk kell.
A nőknek ezzel szemben erősebb a huzalozás a bal és a jobb agyféltekék között, amely azt vetíti előre, hogy jobbak a multitaskingban (egyszerre több dologra képes figyelni) és jobban teljesítenek érzelmi feladatok során.
Tudjuk, hogy a nők több krónikus fájdalmat élnek át, mint a férfiak, de kisebb az esélye annak, hogy ezt kezeltetni akarják. Azt is tudjuk, hogy a férfiak a paracetamol-tartalmú fájdalomcsillapítókra, míg a nők az opioidokra reagálnak jobban.
Továbbá az évszak is befolyásolja a férfi/nő arányt – ősszel több fiú, tavasszal meg több lány fogan. Ennek oka lehet, hogy az apák spermájában a téli viszontagságokra készülve megnő, tavasszal meg ellenkezőleg, visszaesik a petesejtet megtermékenyítő Y-kromoszómák száma. A nők ugyanis mindig XX, a férfiak pedig XY ivari kromoszómával rendelkeznek. A lányka magzatok XX-ként, a fiúk XY-ként fogannak meg.
Megfigyelték azt is, hogy kistermetű, karcsú, 54 kilogrammnál könnyebb anyáknál megfordult a fiú/lány arány, 100 lánykával szemben csak 98 fiú született. Azaz a gyengébb felépítésű, törékenyebb anyák a szaporítási képességet kevésbé továbbadó lányokat szültek. Az erőteljesebb alkatú anyák esetén viszont a fiúk száma 110-re emelkedett.
A kutatók a szülők társadalmi, gazdasági és egészségügyi helyzetét elemezve jutottak arra a statisztikákkal is igazolt következtetésre, hogy az egészséges, jómódú, hosszú és nyugodt életre számító anyák és az egészségesen élő, férfias, erőteljes alkatú apák házasságából érzékelhetően több fiú születik, mint lány.
A fiú magzatok, és a fiú csecsemők ráadásul méhen belül és a születés után egy ideig is érzékenyebbek a stresszre, ezért sérülékenyebbek. A csecsemőhalálozásnak is komolyabban ki vannak téve, mint a lányok. A természet valószínűleg ezért gondoskodik róla, hogy több fiú magzat foganjon meg, mint kislány.
Háborúk utáni években több fiú születik nint lány, katasztrófális földrengés után több lány születik mint fiú.
Mivel a háborúban a túléléssel kapcsolatos esélyek a több fiúgyermekkel rendelkező férfiak fiai mellett szóltak, amikor egy ilyen férfi visszatért a háborúból, nagyobb valószínűséggel nemzett fiút, mert ezt a hajlamot örökölte apjától. Ezzel szemben azok a férfiak, akiknek több lányuk volt, esetlegesen elveszíthették egyetlen fiukat a háborúban, aki valószínűleg lányokat nemzett volna. Ez megmagyarázza, hogy a háborút túlélő férfiaknak nagyobb valószínűséggel születtek fiúgyermekei, ami a fiúgyermekek számának növekedését eredményezte.
Egy kutatás több száz éves családfák tanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy az ember génjei szerepet játszanak abban, hogy fiai vagy lányai születnek. A férfiak ugyanis a szüleiktől öröklik azt a hajlamot, hogy fiuk vagy lányuk legyen, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a több fiútestvérrel rendelkező férfinak nagyobb valószínűséggel fia születik, míg a több lánytestvérrel bíró férfinak valószínűleg lánya lesz. Ma már tudjuk, hogy a férfiaknak nagyobb valószínűséggel születik fiuk, ha több fiútestvérük van, míg több lánytestvér esetén a lánygyermek születése tűnik valószínűbbnek. A nők esetében azonban ezt egyszerűen nem lehet megjósolni.
A férfiak attól függően határozzák meg a baba nemét, hogy a spermájuk X- vagy Y-kromoszómát hordoz-e. Az X-kromoszóma az anya X-kromoszómájával kombinálva kislány (XX), az Y-kromoszóma pedig az anya kromoszómájával fiúgyermek (XY) születését fogja eredményezni.
Egy ezzel kapcsolsatos tanulmány azt sugallja, hogy egy még fel nem fedezett gén szabályozza, hogy egy férfi spermája több X- vagy több Y-kromoszómát tartalmaz-e, ami végül befolyásolja gyermekei nemét. Egy gén két részből áll, amelyek allélként ismertek, és a két szülőtől örökölte a leendő apuka. A tanulmány bemutatja, hogy a férfiak valószínűleg két különböző típusú allélt hordoznak, ami három lehetséges kombinációt eredményez egy olyan génben, amely szabályozza az X- és Y-spermiumok arányát: A mindkét szülőtől átadott gén, ami miatt egyes férfiaknak több fia, másoknak több lánya születik, megmagyarázhatja, miért látjuk, hogy a férfiak és nők száma nagyjából kiegyensúlyozott egy populációban.
Ha például túl sok a hímnemű a populációban, a nőneműek könnyebben találnak párt, így azok a férfiak, akiknek több lányuk van, több gént adnak át, így több nőnemű születik a későbbi generációkban.
Azután az is egy nagy baj, hogy az Y kromoszóma igen sérülékeny, az eredetileg 1500 génjéből már csupán 50-60 maradt – így az Y kromoszómának nem sok van hátra. Az sem véletlen, hogy a férfiak 10-15 százaléka termékenységi problémákkal küzd, illetve meddő.
A férfiak még veszély árán is imponálni akarnak a nőknek. A természeti népeknél a férjek többnyire csupán azért törődnek az utódaikkal, hogy ezzel a szex reményében bevágódjanak gyermekeik anyjánál. A magas tesztoszteronszintű macsók többnyire elbuknak az apasági vizsgán. Ellenben a feminin férfiak kevésbé agresszívek, viszont családcentrikusak. Ők azok, akik képesek megszerelni a vízcsapot, s ha kell, odamennek a síró csecsemőhöz is. A belevaló csávók nem akarják elkötelezni magukat, nehezen hajtják a fejüket a házasság jármába. S itt van a kutya elásva: Az instabil családban, netán apa nélkül felnőtt gyermekeknek ugyanis jóval nagyobb az esélyük rá, hogy maguk is lazán kötődjenek, és felelősséget nem vállalva kapcsolatról kapcsolatra bukdácsoljanak – így a probléma nemzedékről nemzedékre öröklődik.
A nemek viszonyát két dolog változtatta meg a XX. században: a lányokat felszabadító fogamzásgátló tabletta és a válás megkönnyítése. Míg nem lehetett válni, addig nem volt mese, meg kellett oldani a családi problémákat. Mára a nő letette a fegyvert, nem kényszeríti rá a férfit, hogy vegye feleségül, hogyha szexet akar. Sőt, mostanság a hölgyek picézik a férfiakat, és csak hitegetik, hogy augusztusban feleségül mennek hozzájuk, pedig csupán szeretőnek tartják őket, vagy legfeljebb az együttélésbe hajlandók belemenni.
Zapletán Zoli mondja: Mindig a nő választ.