A katonák egy ország nemzeti fegyveres erőinél szolgálatot teljesítő emberek. A legtöbb állam megköveteli állampolgáraitól a kötelező jellegű, határozott ideig tartó sorkatonai szolgálatot.
Más országokban, ezzel ellentétben, a katonai szolgálat nem kötelező, hanem szerződéses alapú – vagyis a katonák szolgálatukat hivatásszerűen űzik, és rendszeres fizetést vesznek fel.
A hadsereg üsszetétele:
- gyalogság
- lovasság
- tüzérség
- páncélosok
- mesterlövészek
- kommandósok
- ejtőernyősök
- hadmérnökök
- hadtáp
- szanitécek
Karonai rendfokozatok:
Tisztesek (őrvezető, tizedes, szakaszvezető)
Tiszthelyettesek (őrmester, törzsőrmester, főtörzsőrmester)
Zászlósok (zászlós, törzszászlós, főtörzszászlós)
Tisztek (hadnagy, főhadnagy, százados)
Főtisztek (őrnagy, alezredes, ezredes)
Tábornokok (dandártábornok, vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes, hadseregtábornok) és marsallok
Az egy táborban elhelyezett, egy hadoszlopba beosztott két ezrednyi erő, a brigáda élére került hadvezért a francia, a spanyol és az angol nyelvterület a vezényelt formáció alapján brigadérosnak nevezte el, és a Rákóczi-szabadságharc hadserege is átvette ezt. Német nyelvterületen – a századnál tevékenykedő strázsamester, az ezredbeli főstrázsamester példájára – ezt a hadvezért generális-főstrázsamesternek kezdték nevezni, a 18. század végére ebből lett a vezérőrnagy. Mindkét tábornoki megnevezés egycsillagos kategóriát jelentett.
A Magyar Néphadseregben a vezérőrnagy rendfokozati jelzése volt az 1 csillag, majd a mai honvédségnél megjelent a dandártábornoki rendfokozat, és ez lett az egycsillagos tábornok.
A magasabb tábornoki rendfokozatok kialakulásában zavart okoznak a különböző hadseregeknél kialakult elnevezések. A hadműveletek élén az uralkodó távollétében álló hadvezérnek, majd az egyes hadszíntereken főparancsnoki beosztást betöltőknek is a német nyelvterületen alkalmazott Feldmarschall volt a megnevezése. Ez a magyar nyelvbe a tábornagy szóalakban került át, míg a francia és a spanyol hadseregben a rövidebb maréchall szó honosodott meg.
A hadvezéri rendfokozatok további alakulása a francia-spanyol régióban figyelhető meg. Az eredetileg helyettes tábornagy értelemben vett altábornagy került egy-egy önálló háborús feladatot kapott csoportosítás élére. Alárendeltségében egy-egy nagyobb tábornyi, több brigádából álló erő élére került hadvezér pedig a tábornok rendfokozatot nyerte el.
Német nyelvterületen ettől eltérően az eredetileg egy fegyvernem legfőbb elöljáróját jelentő gyalogsági tábornok, lovassági tábornok és – a kezdetben a tüzérségnél alkalmazott – táborszernagy rendfokozata következett a tábornagyé után. Az ugyancsak alkalmazott altábornagyi rendfokozat ennek következtében eggyel lejjebb csúszott, és a francia-spanyol tábornokkal került egy szintre.
Ugyanakkor a francia haderőkben a kezdetben az egyes fegyvernemek, majd a csapatnemek élére beosztott hadvezér megnevezésére használt és azonos típusú ezredek élén állókkal szembeni rangidősséget kifejező vezérezredesi rang rövid életűnek bizonyult, és akkor is főleg az uralkodó megbecsülését kifejező méltóság és nem igazi rendfokozat volt. A korabeli Magyarországon (18. század) ez még visszhangra sem lelt.
A magyar köznyelv ebből a kortársak nagy része számára átláthatatlan rendszerből úgy talált kiutat, hogy a hadvezéreket egységesen, megkülönböztetés nélkül, generálisnak nevezte. A 19. századra alakult ki a francia hadseregben a tábornokoknál a vezényelt magasabbegységet jelző rendfokozati megkülönböztetés: dandártábornok, hadosztálytábornok, hadtesttábornok és hadseregtábornok. Más hadseregekben általában a dandártábornok (Brigadier General)1 csillagos, a vezérőrnagy (Major General) 2 csillagos, az altábornagy (Lieutenant General) 3 csillagos, a vezérezredes, vagy tábornok (General) 4 csillagos és hadseregtábornok (General of the Army, Generalfeldmarschall) 5 csillagos rendfokozati jelzéssel alakult ki (ahol minél több a csillag, annál magasabb a rendfokozat).
A szovjet hadseregben viszont az 1940-ben bevezetett tábornoki rendfokozatok a vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes és hadseregtábornok voltak, eredetileg egy, kettő, három és négy csillaggal jelölve. Egyes fegyvernemeknél a hadseregtábornok megfelelője a fegyvernemi marsall (tüzérségi marsall, a légierő marsallja stb.)volt, váll-lapján egy nagy csillaggal, és 1974-től ehhez igazodott a hadseregtábornoki rangjelzés is. Tulajdonképpen ötödik tábornoki rendfokozat volt az 1935-ben létrehozott a Szovjetunió marsallja rang, a fegyvernemi marsallok fölötti szintet pedig a fegyvernemi főmarsalli rang jelentette. Előbbieknek speciális, a Szovjetunió címerét is tartalmazó rangjelzése volt, utóbbiak a marsalli rangjelzés díszesebb változatát kapták. A Szovjetunió marsalljai protokoll szerint magasabb rangúnak számítottak a fegyvernemi főmarsalloknál, de az utóbbiakat nem lehetett előléptetni az előbbi kategóriába, ilyen értelemben tehát egy fokozatba estek, és a Szovjetunió történetében csupán egyszer fordult elő, hogy egy hadseregtábornokot nem a Szovjetunió marsalljává, hanem fegyvernemi főmarsallá léptettek elő (e kivétel Vlagyimir Fjodorovics Tolubko volt, akit a stratégiai rakétacsapatok parancsnokaként hadseregtábornokként tüzérségi főmarsallá léptettek elő, 1983-ban).
Egyes hadseregeknél (például spanyol, francia, orosz) kialakult a legfőbb hadvezér megnevezésére egy-egy hadjáratnál mint kitüntető cím a generalisszimusz rendfokozat. A szovjet hadseregben viszont csak a második világháború után hozták létre e rendfokozatot Sztálin számára, akinek halála után nem töltötték be többet, majd 1993-ban el is törölték (már Oroszországban).