Augusztus 24-26 között a szegedi Tiszatáj Intézet szervezésében újabb nagysikerű nyári Rocktörténeti szabadegyetem és alkotótábor került megrendezésre a Szegedi Evangélikus Kollégiumban.
Pleskonics András – Plesi, azaz dr.Rock napi témavezetésével számos kiváló előadót hallgathatott a nagyszámú résztvevő, akik nemcsak az ő rocktörténeti egyetemi zenekurzusáról és a Premier Művészeti Szakgimnázium hallgatóiból kerültek ki, hanem sok. szegedi mellett a megye és a régió számos településéről is érkeztek.
Az e témában járatos helyieknek Murka István zeneszerző, jazzgitáros személye bizton ismert, míg a fiatalabbak az énekes-gitáros Zséka fellépésének is örülhettek. Sipos Barnabás, Kaszás Kornél Pesti Zsolt mellett a zenész házaspár Szibilla & Tivor woodstock megepetése is nagy sikert aratott. A tábor díszvendége az Emerton-díjas jazztrombitás Galyas László volt, akinek emlékezetes fellépései a Budapest Regtime Bandtől Hofi Géza kíséréséig terjedtek.
A résztvevők nemcsak passzív hallgatói lehettek az előadásoknak, közös zenélések, improvizatív csapatfellálások színesítették és tették még oldottabbá a tábor amúgy is kötetlen hangulatát.
PLESI ZENETERÁPIÁJA
A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és nem-hangok (csendek) időbeni váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt.
Az ókori görög filozófusok nyugtató fuvola dallamokat játszottak a mániás betegek számára; míg a depressziós egyéneket a dulcimer (a citerához hasonló népi hangszer) nyugtató hangjával kezelték.
Ókori egyiptomi papiruszok orvosi szövegei a betegek gyógyítására szolgáló énekszerű varázslatokról is szólnak.
Manapság a zeneterápia pozitív és jótékony hatását egyre többet használják például magas vérnyomás, vagy mentális betegségek hatékony kezelésében. Általában a gondozás többirányú, a zeneterapeuták orvosokkal, ápolókkal, szociális munkásokkal dolgoznak a depresszió, trauma, skizofrénia és egyéb állapotok enyhítésén.
A dallam, a harmónia és a ritmus serkenti az érzékeinket, ami befolyásolja a légzést, a pulzusszámot és más testi funkciókat. A zene előhozhatja a nyugalom érzetét – vagy felidézhet kellemes pillanatokat. A zeneterápia, különösen terápiás beszélgetéssel kombinálva, növeli a boldogsághormonnak is nevezett dopamin szintjét. Az eufória, a motiváció, a boldogság és a koncentráció érzéseivel összefüggésben a zene szerepet játszhat számos depressziós tünet javításában. A terápiában használt zenét általában a páciens igényeihez igazítják és gyakran többféle zenei kombinációt használnak.
Két típusú zeneterápia létezik: aktív és passzív. Az aktív zeneterápiás technikák magukban foglalják az ügyfél bevonását az éneklésbe, a zeneszerzésbe és akár ők is megszólaltathatják a hangszert. Eközben arra ösztönzik, hogy ossza meg gondolatait és érzéseit a kompozíció készítésekor. A cél az, hogy a páciens betekintést engedjen a problémáiba.
A passzív terápia a zene hallgatását jelenti, miközben valamilyen reflektív tevékenységet folytat, például rajzol vagy meditál. Ezután a terapeuta és a beteg megvitatja a felidézett érzéseket és emlékeket.
Pleskonics András zenepedagógus szerint szerint az aktív zeneterápiát egyre gyakrabban alkalmazzák klinikai körülmények között is. Szerinte a zeneterápia segít kezelni a stresszt, enyhíti a fájdalmat, javítja a memóriát, a kommunikációt és előmozdítja a fizikai rehabilitációt.
A kutatások kimutatták, hogy a zeneterápia számos mentálhigiénés rendellenesség, például depresszió, trauma, autizmus, skizofrénia szempontjából is hasznos. A zene segíthet az érzelmek feldolgozásában – különösen trauma vagy gyászidő alatt -, és nyugtató balzsam lehet a szorongáshoz.
A különböző zene eltérő neurológiai reakciókat vált ki: a klasszikus zene megnyugtató és pihentető, míg a rockzene energiát ad.
Ugyanakkor a zene felhasználható az autista gyerekek verbális és nonverbális kommunikációs készségeinek fejlesztésére is. A zeneterápián a zenét az érzékszervi kérdések, az önállóság, a tanulási, megfigyelési képesség és a motoros készségek fejlesztésére is használják.
Az Alzheimer-kórban, a demenciában és más mentális betegségben szenvedő idősebb pácienseknél a zeneterápia jelentősen csökkenti az izgatottságot, az agressziót és a demencia egyéb tüneteit; valamint javítja a hangulatot, segíti a szocializációt és az együttműködést a napi feladatoknál, mint amilyen az öltözködés vagy a fürdés.
Az aktív zeneterápiában elsősorban a zenélés és az ének segíti a beteget. A beszédet a nonverbális (nem szóbeli) kommunikáció helyettesíti. Olyan személyeknek való, akik nehezen fejezik ki magukat, írják le érzelmeiket vagy teremtenek szociális kapcsolatokat.
A receptív (befogadó) zeneterápia lényege a zenehallgatás. Célja, hogy megkönnyebbülést hozzon a betegnek, enyhítse testi-lelki fájdalmát, esetleges depresszióját. A páciens a zenehallgatás során felmerülő érzelmeit, emlékeit igyekszik feldolgozni. Egy foglalkozás során lehet az említett két technikát kombinálni, a foglalkozást interaktívvá is tenni.
A palliatív ellátás a súlyos (életveszélyes) betegek gondozását jelenti, és a zeneterápia fájdalmaik, szorongásuk enyhítését, életminőségük javítását mozdítja elő. Ez esetben a zeneterapeuta egy team tagjaként dolgozik, és integrált részét képezi az ápolási folyamatnak.
Annak érdekében, hogy a fáradt, kimerült beteg fizikailag és lelkileg is megnyugodjék, receptív terápia keretében pl. relaxációs zenét alkalmaznak. Van olyan terapeuta, aki a zenehallgatás közben pl, a beteg pulzusán tartja a kezét, hogy így irányítsa a foglalkozás menetét. Megérintve a beteget, elősegíti a zenehallgatás hatékonyságát, ami eszközül szolgál a beteg érzelmeinek megtapasztalására. A foglalkozás irányítója keveset beszél, a zenével helyettesíti a szavakat.
Más betegeknél, pl. akiknél önkifejezési nehézségek fellelhetők, a terapeuta előtérbe helyezi az aktív terápiát: alkalmazhat ének-zenei improvizációt, kidolgozhat zenei játékokat stb. A cél egy párbeszéd megvalósítása a zene és a páciens között. Egyeseknél a zene és a hangszerek helyettesíthetik a verbális kommunikációt – főként azoknál a személyeknél, akiknek nehézségeik vannak a szociális kapcsolatteremtés terén. Őket a szakember megkéri, hogy hangszerek vagy hangok segítségével fejezzék ki magukat.
Idős, gyakran demenciában szenvedő betegeknél egyik terápiás cél a hangkommunikáció kibontakoztatása, miközben csökken a verbális kommunikáció. Pl. az ének-improvizációval javíthatják a gyengülő verbális képességet – a szavak hiányoznak, de kommunikációs készség javul. Sokszor javasolják azt is a páciensnek, hogy rajzoljon zenehallgatás közben, az adott zenéhez kapcsolódóan. Ez élénkíti a memóriát, mert a betegek azután verbálisan is kifejtik grafikai alkotásuk mondanivalóját. Ebben a gyakorlatban tükröződnek a zenehallgatást kísérő érzelmeik, de kreativitásuk is megnyilvánul. Máskor az idős páciensek beszámolnak zaklatott vagy szorongó lelkiállapotukról, de azt nem fogadják el. A receptív zeneterápia segít nekik ellazulni.
A zeneterápia segíti a nem zenei tevékenységgel kapcsolatos agyi területek fejlődését is. Így olyan személyek rehabilitációjának is hasznos, akik (pl. stroke után) pszichomotoros, mozgási, szenzoros vagy kognitív zavarokkal küzdenek. A zene az agynak olyan részeire hat, melyek ezen funkciókért felelősek, és stimulálja azokat.
A zeneterápia jótékony hatása elismert enyhe vagy közepes depresszió esetén is. A terápia itt is elsődlegesen a zenehallgatásra összpontosít, és a folyamatban a zeneválasztás kulcsfontosságú. Hiszen egy adott zene megnyugtató vagy idegesítő lehet ugyanazon személy számára. A specialista és a beteg közti bizalmi viszony kialakítása rendkívül fontos ez esetben is, és időt igényel. A szakember gyakran nyugtató jellegű zenei montázsokat használ, amely pl. több tízperces részekből áll, a páciens ízlése, műveltsége vagy akár gyermekkori emlékei alapján összeállítva. Ezzel segíthető az érzelmek különböző intenzitású kifejeződése vagy a figyelem felébresztése. A gyakorlatot a relaxáció és a verbalizáció szakasza zárja le.