TANULÓK:
Magyarországon 1.849.000 diák vesz részt a köznevelés, a szakképzés és a felsőoktatás különböző szintű képzéseiben:
318.000 óvodás,
724.000 általános iskolás,
511.000 középfokú oktatási intézményekben tanul. (Gimnáziumokban 194.000, technikumokban és szakgimnáziumokban 166.000 szakképző iskolákban 65.000, szakiskolákban és készségfejlesztő iskolákban 7000 végzik tanulmányaikat.)
A felsőoktatásban 294.000 hallgató folytat tanulmányokat.
2.600 súlyos és halmozottan fogyatékos gyermek részesül fejlesztő nevelés-oktatásban.
A külföldi egyetemi hallgatók száma 40.000, arányuk az összes hallgató közel 14%-a.
ISKOLÁK:
Általános iskolából összesen 3575 volt a tavalyi tanévben, nagy részük, 2879 ezeknek is állami fenntartásban.
Szakközépiskolából 514 működött, 377 állami, 78 egyházi, felekezeti és 59 egyéb fenntartásban. Szakgimnáziumból összesen 714 volt, ebből 497 állami, 121 egyházi, felekezeti és 96 egyébb fenntartásban.
Magyarországon 38 egyetem és 29 főiskola működik jelenleg. Az egyetemek nagy része (27) állami, a többi magán, illetve egyházi tulajdonban van
PEDAGÓGUSOK:
Az óvodákban a főállású pedagógusok száma 31.000 fő.
Az általános iskolákban a főállású pedagógusok száma 74.000. Országosan az egy pedagógusra jutó tanulók száma 9,7 fő.
A középfokú intézményekben főállású pedagógusként 42.000 dolgoznak.
Egyetemi és főiskolai oktatók száma 9.000.
A magániskolák sokszor annak ellenére kerülnek a figyelem középpontjába, hogy a közel 730 ezer magyarországi általános iskolás csupán 3 százaléka, 22 ezer tanuló jár az iskoláknak mindössze 6 százalékát kitevő 154 olyan általános iskolába, aminek a fenntartója nem az állam és nem az egyház.
Ha térképre tesszük a nem állami fenntartású iskolákat, arányok tekintetében Budapest tarol: a fővárosban működik a magán- és alapítványi iskolák 37 százaléka. Ezen belül is jól szimbolizálja a magániskolák elit jellegét, hogy – részben a méregdrága nemzetközi iskoláknak köszönhetően – a 34 legdrágább vagy legismertebb iskola négy gazdag budai kerületben található, míg Pesten öt magániskola működik a 13. kerületben, a többi 18 pedig az összes pesti kerület között oszlik el. A megyei jogú városokban található az iskolák 24 százaléka, egyéb vidéki városokban 25 százalék, falvakban pedig a 14 százalékuk, de ez utóbbiban benne vannak azok a budai oldalon lévő agglomerációba tartozó falvak is, ahol egyértelműen magas státuszú családok élnek, akik egyszerűen helyben csináltak maguknak alternatív iskolákat.
Bár minden pedagógiai irányzat és alternatív iskolai program más és más, közös bennük a gyermekközpontú nevelési szemlélet és a pedagógiai differenciálás, ami azt jelenti, hogy az iskola alkalmazkodik a gyerekhez, és nem a gyereknek kell uniformizált módon alkalmazkodnia az iskolához, ahogy egyébként azt a tradicionális magyar oktatási rendszer elvárná tőle.
Az persze már sokkal inkább rejtve marad a szülők előtt, hogy az alternatív iskolák nagy része – szemben az állami iskolákkal – milyen szempontok szerint válogat a gyerekek között. A felvételin nem a csillogó szemű gyerekeket keresik és nem is a gyerekek tudását mérik, hanem – a családi beszélgetéseken, a nyílt napok szervezésével és egyéb hol jobban, hol kevésbé átlátható kritériumokon keresztül – az iskola szellemiségével való azonosulás indokával valójában a társadalmi státuszt és a politikai elkötelezettséget vizsgálja.
Ha ezek az iskolák igazán ragaszkodnának saját alapeszméikhez, miszerint minden gyerek úgy jó, ahogy van, és megfelelő módszerekkel mindenki nevelhető, akkor túljelentkezés esetén a sokkal igazságosabb sorsolást választanák. Ez a gyakorlat ugyanakkor nem létezik ma Magyarországon. A magán elit iskolák javarészt baloldali beállítottságúak, de a szülők pártállása mellett az alapítványba befizetett összeg a fő szempont. Emiatt aztán egy-egy iskola tanulóinak szociokulturális összetétele még inkább hasonlóvá válik, és a zömében iskolára jól szocializált, jómódban élő gyerekekkel persze viszonylag könnyű dolgozni. Ráadásul a legtöbb alapítványi iskola előbb-utóbb igyekszik megszabadulni a tanulási nehézségekkel küzdő, magatartási problémás vagy egyéb okok matt zűrös tanulóktól.
Kevésbé ismert tény, hogy több alternatív pedagógiai program a mai napig az állami rendszeren belül valósul meg, ahogy az is igaz, hogy nem minden magánalapítású fenntartó üzemeltet alternatív szemléletű iskolát. Talán az sem egyértelmű mindenkinek, hogy az állam a köznevelési feladatok ellátására a kezdetektől fogva költségvetési támogatást nyújt a magániskoláknak. A legtöbb ilyen iskolában jóval kisebb létszámúak az osztályok, amikhez fajlagosan több pedagógusra van szükség, emellett pedig még a segítő szakemberek és a jóval drágább eszközök is emelik a költségeket; a magániskolák méretüktől függően költségvetésüknek körülbelül 50 százalékát kapják meg az állami finanszírozás keretein belül, míg a fennmaradó 50 százalékot vagy a szülőktől gyűjtik be, vagy egyéb támogatásokkal, pályázatokkal szerzik meg. Így aztán az alternatív iskolák egy része a gazdagok elitiskolája lett, már csak azért is mert a többletforrásokból kétszer akkora bért fizet ki a pedagógusoknak mint azt az állami iskola.
A legismertebb alternatív iskolák közül három állami:
- Gyermekek Háza (általános iskola) – (Budapest II. kerület),
- Kék Madár (általános iskola) – (Veszprém),
- Kincskereső Iskola (hatosztályos általános iskola) – (Budapest, XI. kerület)
a többi magán vagy alapítványi, egyesületi fenntartású:
- Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) – (Budapest, III. kerület),
- Burattino Iskola (általános és középiskola) – (Budapest, XXI. kerület),
- Lauder Javne Iskola (óvoda, általános iskola és középiskola) – (Budapest XII. kerület),
- Palánta Iskola (általános iskola) – (Pilisvörösvár),
- Rogers Személyközpontú Iskola (óvoda és általános iskola) – (Budapest XI. kerület),
- Színes Iskola (óvoda, általános iskola és középiskola) – (Tata).
Szegeden is van egy ismert magániskola: a SZIKRA ISKOLA. Kimondottam baloldali beállítottságú tulajdonosokkal, tanárokkal és az oda járó diákok szüleivel. Szegeden úgy is nevezik ezt az iskolát, hogy BOTKA ISKOLA. A baloldali város, jómódú baloldali polgárainak, baloldali mentalitású gyermekeiknek, baloldali gondolkodásúvá formálása kb. havi évi 2.000.000 forintba kerül, de megéri, már csak azért is, ha mégis visszajönnének a 100 éve szunnyadó tanácsköztársasági eszmék, készen álljon a működtetéséhez szükséges káder.
A SZEGEDI ÁLTALÁNOS ISKOLÁK ORSZÁGOS MINŐSÍTŐ BESOROLÁSA:
19. Szegedi Tudományegyetem Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola
72. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolája, Napközi Otthonos Óvodája
74. Szegedi Arany János Általános Iskola
82. Tisza-parti Általános Iskola
90. Béke Utcai Általános Iskola
96. Szegedi Alsóvárosi Általános Iskola
182. Szegedi Fekete István Általános Iskola
218. Tabán Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
251. Szegedi Madách Imre Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
273. Rókusi Általános Iskola
278. Szegedi Dózsa György Általános Iskola
294. Szegedi Bonifert Domonkos Általános Iskola
342. Szegedi Gregor József Általános Iskola
344. Tarjáni Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
572. Gedói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
576. Szegedi Zrínyi Ilona Általános Iskola
660. Szegedi Petőfi Sándor Általános Iskola
676. Szegedi Petőfi Sándor Általános Iskola Bálint Sándor Tagiskolája
751. Karolina Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium
872. Rókusvárosi II. Számú Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
970. Szegedi Jerney János Általános Iskola
1075. Szeged és Térsége Eötvös József Gimnázium, Általános Iskola Kossuth Lajos Általános Iskolája
1133. Szegedi Vörösmarty Mihály Általános Iskola
1443. Szabad Waldorf Általános Iskola és Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola
1480. Szeged és Térsége Eötvös József Gimnázium, Általános Iskola Weöres Sándor Általános Iskolája
1486. Szegedi Orczy István Általános Iskola
ARANY JÁNOS ÁLTALÁNOS ISKOLA – SZEGED:
Iskolánkban az idei tanévben néhány pedagógus beépítette a Boldogságórák tematikáját az osztályukkal folytatott munkába.
Az órák a pozitív pszichológia eredményeire épülnek, melynek segítségével a gyerekek az iskolában nem csak a körülöttük lévő világ racionális oldalát ismerik meg a tananyagon keresztül, hanem az érzelmeiket is fokozatosan tanulják meg kifejezni, ezáltal az érzelmi intelligenciájuk fejlődik. A kisebbek ezt főképpen játékokkal és dalokkal teszik, a felsős osztályok közül a nyolcadikosok már beszélgetések keretében tanulják kimondani az érzéseiket, gondolataikat. Az érzelmi intelligencia fejlesztése segíti az alkalmazkodást és a beilleszkedést egy-egy új közösségbe, megalapozza a társas kapcsolatok kiépítését, valamint a felnőttkori boldogulást is elősegíti a munkaerőpiacon.
A gyerekek megtapasztalják azt, hogy miképpen lehet a figyelmüket a jó dolgokra irányítani, hogyan tudnak barátságosabbak, elfogadóbbak lenni, miként tudják a nehézségeket könnyebben elviselni. Az egymásnak adott pozitív visszajelzések következtében önbecsülésük, önbizalmuk növekszik.
A boldogságórákon szó esik arról, hogy mennyi olyan dolog vesz bennünket körül, amelyért hálásak lehetünk. A hála kifejezése történhet szavakkal, kedvességgel, apró figyelmességgel. Közben a diákok gyakorolják, hogy miként fejezhetik ki magukat úgy, hogy a véleményük kifejezésének módjával társaikat ne sértsék meg.
A diákok példákat látnak arra, minként érdemes tervezni, célokat kitűzni maguk elé, és hogyan lehet apró dolgoknak is örülni.
A boldogságórákon hallottakat a gyerekek tovább vihetik egy-egy családi beszélgetésbe, baráti körökbe: Csökkentheti szorongásukat a jó meglátása társaikban és a körülöttük lévő világban. A tehetetlenség érzése helyett stratégiákat látnak arra, hogy miként küzdhetnek meg a mindennapi élet kihívásaival.