Az Erato a bécsi Hellas Verlagnál jelent meg 1921-ben, 500 számozott példányban és terjesztése csak előzetes feliratkozás alapján történt. A könyvbarátok számára készült kiadást az akkoriban nagyon népszerű Bayros metszeteivel díszítették, és bibliofil értékének megfelelő áron juthattak hozzá az érdeklődők. Magyarországon először 1947-ben jelenhetett meg a budapesti Officina kiadó gondozásában, kétnyelvű kiadásban. Babits meglehetősen hajszolt körülmények között készítette el az antológiát. Annak ellenére, hogy az erotikus világirodalom remekéből választott verseket, sokféle vád és támadás érte, sokszor még barátai részéről is. Tóth Árpád és Szabó Lőrinc azonban végig támogatták munkájában, és bár a fordítások mindegyikét Babits szignálta, néhányat ők készítettek el.
Aretino Tárd szét a combod, hogy bódulva nézzem farod tövét s a kéjek völgyes fészkét Látvány amelytõl dagad minden érzék! Fészek mely méltó, hogy Édent idézzem! S míg ennyi csábon szemem égve néz szét, s csókolni õket, vágyam kelni érzem: Nárcisszként nékik tükrét tartja készen hasam alatt a szent szerelmi készség. "Ah, jer az ágyba! vár a lázas éjjel! készülj, kis szajhám, készülj! Jer az ágyba vad gyönyöröm alatt zúzódni széjjel! Gyere már! Ördög bújjon vén anyádba!" "Jövök, mucuskám! Ily isteni kéjjel lecsalhatsz a legmélyebb alvilágba. Ó, nincs, ki többre vágyna s kevésbé elégedne meg csekéllyel, mint én! Jerünk már, lubickolni, ágyba!" Verlaine Combjaitok közé s farotok felé vágyom papnõi az igaz-egy istennek, a kéjnek: naiv vagy kitanult szorgalmasok az ágyon, ó, hogy csak testetek nyílásaiban éljek! Szeretem lábatok, mely csak a szeretõ felé megy, szeretõt kísér, és nem simul, csak szerelem után szeretõ csüggedõ lába köré, ki már lihegve megvonul, talptól az ujjakig, miket buján simitgat nyelvem, s harap fogam, és ajkam sorba kóstol s a bokáig, miken kék erek tava tikkad: ó, szentebb lábakon nem járt szent, sem apostol! Szeretem szájatok s a vad játékokat, miket a nyelv űz és az ajkak, s néha tán harapva nyelveink és mást is a fogak: hogy vágyni nem lehet teljesebb kéj után. S szeretem kebletek, dupla halmát a kéjnek s gõgnek, hol kedvire dagadva férfi-gõgöm emelt orral turkál s tör a langy meredélynek, mint egy kan pindusi s parnasszusi tetõkön. S szeretem karotok, mely oly szép, biztató és gyengéd és fehér, s idegesen gyűrűz, s fehér mint farotok, s majdnem oly izgató, szerelemben meleg, s utána enyhe, hûs. S e karok végein két kezetek imádom: a tunyaságnak és a bujaságnak áldott két szerszámát, amely óva izgatja vágyam, s vezeti gondosan a vak szerelmi bárdot. De mindez semmi, mert combjaitok közül int a fõ üdv, melyet ha lát, szagol, tapint és ízlel, ájtatos hívetek üdvözül: a szemérmetlenség belsõ szentélye int. Combjaitok közé s farotok felé vágyom, papnői az igaz-egy istennek, a kéjnek: naiv vagy kitanult szorgalmasok az ágyon, ó, hogy csak testetek nyílásaiban éljek!