2023. JANUÁR 10. – KEDD: OLASZORSZÁGBÓL JELENTKEZIK TORNAI HELGA

Szerző: | jan 9, 2023 | Vírusnapló, Humor, Irodalom, Tárca

telefon

Retrózzunk egy kicsit!

Tornai Helga:

Az irigy telefon

(avagy egy korabeli távbeszélő túlkapásai)

Hála az égnek, szombat este tíz óra, és én a szálloda halljában egyedül állok előtted!

Utoljára tizennyolc perc harminchat másodpercet késtem a hívással. A miatt az idióta miatt, aki legalább huszonegy perc ötven másodpercet sugdolódzott veled egy – ki tudja, mekkora titoknak képzelt – badarságról. Ne! Ne tagadd! Legalább ilyen hosszan pusmogtatok! Megnéztem az órámat, amint beléptem a hallba, s amint elhallgattatok.

Jelen pillanatban kettesben vagyunk. Csak te meg én. Helyes! Utálom, amikor rajtunk kívül mások is vannak. A bizalmasan sutyorgók, a színpadiasan ordítozók, a szemérmetlenül kíváncsiskodók, a gátlástalanul fülelők! Hahh! Épp elég vagy te nekem! Te, te, te! Akinek a jóindulatát kell hajkurásznom szüntelen!

Adsz vajon vonalat? Kicsöngsz? görcsölök minden szombat este. Megengeded vajon, hogy a húszasaimért cserébe, amelyeket résnyire nyitott szádba megállás nélkül tolok be, legalább a pár mondatos szerelmi vallomásomat tisztességesen végigmondjam?

Soha nem köpöd ki a pénzem. Ízlik, vagy sem, nyeled… mint kacsa a nokedlit. Hahhahaa!

De nini, ma milyen gyönyörű vagy! Nem bók, igazából mondom! Ha nem tudnám, hogy te egy pillanatra nem hagyhatod el a hallt, azt gondolnám, az emeletre készülsz. Fel a nagyterembe, ahová, olvastam, éjjelre bált hirdettek meg. Még soha nem láttam ennyire fényesnek a fehér számos, szép nagy, fekete gombjaidat! Kisuvikszoltak, mint csizmát a lakodalomra. Találó hasonlat, mi? És a piros? Hogy a piros milyen remekül áll neked! Eddig észre se vettem!

De mielőtt még mások is jönnének, megnyomom gyorsan a nullásodat! Egyszer, kétszer. Így, ni! Ohóóó! Szépen búgsz. Köszönöm! Most pedig… igen, rendben, a város hívószámát szép nyugodtan kivárod… és… és… igen, most már az ő száma is megvan. Igazán pompás! De… miért hallgatsz? Gyerünk! Lennél szíves kicsöngeni végre?! Lennél szíves…

Nem! Ez szemétség tőled! Ilyen nincs! Foglaltat jelzel?! Imádod ezt játszani velem. De figyelmeztetlek, nem dőlök be neked! Nem sikerül elhitetned velem, hogy én tulajdonképpen nem is vagyok neki olyan fontos! Biztos vagyok benne, hogy ő most nem beszél senkivel. És jobb, ha tudod: azért se adom fel! Ha kell, éjfélig fogom nyomogatni a gombjaidat! Még akkor is, ha mögöttem a sor egész az utcára kígyózik ki!

Nulla, nulla… Nulla, nulla… Nulla, nulla…

Mi az? Már a nullákat se várod végig?! Megőrültél?!! Azonnal belebúgsz a vonalba?! Na majd megmutatom én neked! Ami nem megy szép szóval, megy az másképp! Addig foglak durván nyomogatni, amíg kezes bárány nem lesz belőled!

Nulla, nulla… Búgsz szépen, rendesen. Örülök, hogy jobb belátásra tértél.

De… de most meg mi van?! Meghibbantál?! Megint foglaltat jelzel?! Hát nem volt még elég???! Igazán megtelefonozhatnád magad. Épp ideje, hogy végre Telefonhoz méltóan viselkedj!

Csak nem gondolod, hogy nem vettem észre??? Ha félbolond lennék, akkor is tudnám, miért ez a sok övön aluli ütés!  Irigy vagy ránk!! Iriiiiiiiigy!!! Irigy a közös emlékeinkre, a nagy terveinkre, a fantasztikus szerelmünkre!

Irigyled a boldogságunk, azért nem adsz vonalat… azért jelzel örökké foglaltat! Ó, hogy szeretnéd, ha ti is olyan szerencsések lehetnétek, mint mi!

Ne, nehogy elmondd újra! Százszor előadtad már a történeteket. Hogy a teherautón ismerkedtetek meg, még mielőtt felszereltek volna benneteket. Hogy fiatalok, gyönyörűek, elbűvölőek voltatok mindketten. Hogy egy karcolás, annyi nem volt rajtatok. Hogy amint megpillantottátok egymást, azonnal egymásba szerettetek. Hogy a szerelem egyből ezer fokon lángolt köztetek… de a keményszívű fuvarosok, kivételes szerelmetekkel mit se törődve, könyörtelenül elszakítottak benneteket egymástól.

Te ide, a szálloda halljába kerültél. Ő meg az utca túloldalán lévő fülkébe. A nyáron forró, télen meg jéghideg fülkébe, ahonnan ő téged csak akkor láthat, amikor a hall vastag, bordó függönyét takarításkor elhúzzák. Természetesen te is csak akkor láthatod őt, amikor itt takarítanak. De ha te eleinte még alig vártad, hogy megpillantsad a szerelmedet, ma már nem várod, hanem retteged a pillanatot… azt a napi kábé fél órát, amikor újra látnod kell… azt a sok kegyetlenséget, amelyet folyamatosan elkövetnek ellene.

Hol a részegek hánynak rá, hol a verebek piszkítják össze, hol a vandálok húznak be neki nagyokat, és dugnak le a torkán rozsdás drótokat…

A fülke, igaz, soha nem volt olyan tágas, tiszta és elegáns, mint ez a hall, de szerinted kezdetben azért megjárta. Hisz megfigyelted: eleinte rendszeresen takarították, kitört üvegét szinte nyomban pótolták… És boldog voltál, amikor egyszer valakitől azt hallottad, hogy abból a fülkéből nem csupán a szállót, hanem sok más, hasonlóan pompás épületet is látni, na meg a csilingelve száguldó villamost, a megannyi platánt, a városháza toronyóráját…

De sok víz lefolyt azóta a Tiszán. Nem felejtettem el, amit a múltkor meséltél.

Hogy kábé egy éve, egy álmos vasárnap délután, amikor a hall függönye épp a tisztítóban van, hirtelen huligánok randalírozására leszel figyelmes… és látod, amint két vandál szerelmedet össze-vissza rugdossa, nevekkel, számokkal teli könyvét cafatokra szaggatja, fülkéje üvegfalát fekete festékkel keni be… és mindezt büntetlenül, mert mire jön a járőrkocsi, ők már illa berek, nádak, erek…

Egyetértünk: a fülkeajtót is összepingálták volna. Csakhogy az épp üvegezésre várt. Még szerencse! Különben a szerelmedet nemcsak a páratlan városi kilátástól, hanem a te látványodtól is megfosztották volna… örökre. Merthogy igen, jól mondod: a fekete festékkel elcsúfított üvegek mindig minden gaztettet, kataklizmát megúsznak.

Én sajnállak téged, hidd del. És megértem a felháborodásodat, a dühödet… De te is érts meg engem! Hónapok óta nem látom a kedvesem. Engedd, hogy legalább a hangját halljam!

Jócskán elmúlt már tíz óra. Elkéstem megint, s ezúttal csakis miattad! Hisz időben érkeztem, és nem volt senki előttem. Apropó, mögöttem vajon áll most valaki? Hátra se merek nézni.

Úgy tűnik, többen is vannak. És milyen türelmetlenek! Hallom a cifra megjegyzéseiket. Nem, azért se engedem őket magam elé!

Tehát akkor újból nulla, nulla… Nulla, nulla… A város száma… a lakásé… Nulla, nulla…

A gombjaid állandó nyomogatásától sajog az ujjam! Elegem van belőled! Gyűlöllek, te piros… te vörös szörny! Nulla, nulla… a város… a lakás… a… De most mi történik? Kicsöngsz?? Kiiii?????

Ó, ha tudnád, mennyire szeretlek! Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Megígérem, hogy még ma teszek valami jót a szerelmeddel!

Hallod? A kedvesem! Milyen boldog! Én is az vagyok. Imádom, imádom, imádom!

De… Az ördög vigyen el, te bestia! Egyből beléje fojtod a szót??! Azt hiszed, neked mindent szabad??!

Nulla, nulla… nulla, nulla… a város… a lakás… Nulla, nulla… Azért se dobom be a törölközőt! El nem mozdulok innen, míg nem beszélek vele! Ha ez az ellenem uszító, nagyhangú alak itt mögöttem mindjárt rám is támad, akkor se megyek el dolgomvégezetlenül!

Ah, de mi van? Kicsöngsz végre? Tényleg?

De… ez meg mi? Egy női hang???? Egy nőőőőő???! Hát ez a legújabb? Te aljas telefon! Tudom, hogy egyedül van! Biztos vagyok benne, hogy akarattal más számot kapcsoltál. Mert irigy vagy a mi nagyszerű szerelmünkre. Féltékennyé akarsz tenni, tudom! Csakhogy nem leszek féltékeny! Nem fogok kérdezősködni. Nem fogok a nőtől őutána érdeklődni.

Hiába is beszél össze most annyi marhaságot ez a… hangjából ítélve csupán csitri lány. Kinti munkáról, itthon maradt menyasszonyról, távkapcsolatról… Halalalala! Befogom a fülem! Nem érdekel, mit dumál! Nem is hallom! Halalalala! Halalalala!

De… ez már több a soknál! A kedvesem hangja is a vonalban?! Az övé???!

Nem, nem sírok. Tudom, csak trükk az egész. Nem nagy kunszt. Összekapcsolni a vonalakat… vagy egyetlen vonalban kapcsolni össze a… a… A fene se érti, hogyan, de fő, hogy lehetséges, és hogy csak csalás az egész!

Szánalmas vagy. Hát persze, hogy mára én befejeztem. Örülhet végre a nagyhangú alak.

Hazamegyek, haza, csak előbb még elintézem, amit ígértem neked: teszek valami jót a szerelmeddel az utca túloldalán.

A szempillaspirálommal úgy, de úgy befeketítem a fülkéje üvegajtaját, hogy soha többé ne kelljen látnia téged, a világ legaljasabb, legirigyebb telefonját!

Salvador Dali Homartelefon
Salvador Dalí: Homártelefon

Kategóriák

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten a legérdekesebb cikkeket elküldjük emailben.

Sikeresen feliratkozott a hírlevélre!