Tegnap este újra elgondolkoztam kedvenc színésznőm, Domján Edit halálán: vigasztalhatatlan szerelmes volt a nála tíz évvel fiatalabb Szécsi Pálba – de a nagy szerelem öngyilkosságokkal végződött.
Domján Edit született: 1932. december 25., Budapesten – meghalt: 1972. december 26., Budapesten.
1954-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1960-ig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, majd 1963-ig a budapesti Petőfi Színházban játszott. 1964-től haláláig a Madách Színház tagja volt. Szerintem az egyik legjobb magyar színésznő volt. Máig felejthetetlen alkotása: Marcel Achard – A bolond lány szerepében.
Edit, 1972 januárjában találkozott Szécsi Pál táncdalénekessel: szerelem volt első látásra.
Pali születésnapján (1972. március 20.) Edit felhívta magához Palit, akit egy halom krémessel – kedvenc süteményével – várt, rajta a felirattal: Boldog születésnapot, Palikám!, és állítólag itt csattant el az első csók is kettőjük között. Ekkor Edit versek sorozatát olvasta fel Palinak, leginkább Petőfitől. Mivel másnap egyiküknek sem volt jelenése, végigbeszélgették a napot, s a következő hetek akár mézesheteknek is beillettek volna, ha nem számítjuk, hogy mindkettejüknek rengeteg fellépése volt.
Pali, 1972. május végén az állatkertben megkérte Edit kezét, de nem kapott egyértelmű választ. Ez sem szegte kedvét, a turnék alatt is minden nap órákig beszéltek telefonon és Edit naponta kapott tőle sárga rózsákat, sőt az is előfordult, hogy Edit éppen akkor kapta meg a virágokat, amikor telefonáltak. Nyáron többször mentek egyik ismerősük nyaralójába a Balatonra, ahol csodaszép, édeni napokat töltöttek, egyik éjjel még egy hosszú szerelmes levelet is írt Pali Editnek, hogy reggelre meglepje, ami a gazdagon megterített asztal mellett várta. A Balaton körül Pali végigkalauzolta Editet, de strandolni nem voltak Szécsi bőrbetegsége miatt.
A tréfálkozás mindennapjaik részévé vált, az is megesett, hogy beöltöztek álruhába, elmaszkírozták, elcsúfították magukat, és úgy sétáltak el a Margitszigetig, miközben senki nem ismerte fel őket, amiben örömüket lelték. Máskor Pali a vidéki turnéjáról jött fel Edithez csak azért, hogy reggelit szolgáljon fel és egy malomkerék nagyságú rózsacsokorral kedveskedjék neki, miközben délben már indulnia kellett vissza fellépésre a több száz kilométerre lévő településre.
Ezenkívül sokat jártak a Margitszigetre és moziba is, utóbbira Pál kapatta rá Editet. 1972 nyarán pedig Pali megtette azt is, hogy pusztán a hangulatváltása miatt otthagyta a Városmajori Színpadon zajló bemutatót, A Szabin nők elrablását, amelyben Edit is fellépett, és otthon azzal várta, hogy vegyenek közös házat. Ebből aztán nem lett semmi kapcsolatuk végzetes rövidsége miatt.
Máskor rózsaszirmokkal borította a lakást Edit névnapja alkalmából és úgy töltötték ott az egész éjszakát. A hónapok múltán egyébként napi, és ezáltal megszokott vendég lett a sárga rózsa a kapcsolatukban.
Palinak arra óriási szüksége volt, hogy ne csak egy manöken, egy modell, hanem egy okos, érett színésznő legyen mellette. Az előadásokra együtt érkeztek, kézen fogva sétáltak és mosolyogtak, nevetgéltek, jól mutattak egymás mellett, egyszer-kétszer engem is megnéztek együtt.
Sajnos Pali befolyásolható volt, és baráti köréből sokan nem nézték jó szemmel, hogy Edit idősebb. Mi, zenészkollégák viszont úgy láttuk, Palinak nagyon nagy szüksége volt egy intelligens, kedves emberre, mint az Edit. Pali ugyanakkor kicsit fékezhetetlen volt, amikor nem beszélt szépen Edittel. Talán ez jelenthette a kapcsolat végét is.
Sokak véleménye szerint, ha az Edit megkapja ettől a szerelemtől azt, amit megérdemelt volna, akkor valószínűleg másképp alakulnak a dolgok. Pali valószínűleg nem töltötte be Edit lelkét, nem volt elég neki csak a taps, valami más hiányzott.
Editben az italfogyasztás gyanúját az erősítette meg, hogy rájött: amikor Pál ivott, barátai hazahozták őt is, meg az autóját is, így pedig nem derült fény a turpisságra egészen addig, amíg egy taxisofőr el nem szólta magát Editnél. Amikor labilis idegrendszere miatt egy hét távollét közben alkoholra nagy adag gyógyszert vett be Pali, s ezen időszak alatt nem adott életjelet magáról, Edit kiadta az útját.
Ezekben a napokban történt az is, hogy Editnek abortusza volt, de ezt nem osztotta meg Palival, aki pedig végtelenül dühös lett Editre emiatt, mert úgy érezte, az alkohol rabságából egyedül egy gyermek, aki az övé, menthette volna meg, utódot pedig csakis Edittől akart. Egymással utoljára – stílszerűen – telefonon beszéltek, leginkább az abortuszról, amelynek – és így a szakításnak is – a végső magyarázata Pali sokszor mértéktelenségbe csapó italozása volt.
Editben közben ekkoriban, november táján tudatosult, hogy lassan betölti a negyedik ikszet, és végérvényesen középkorú nő lett, ami szinte sokkolta. Szécsi Pál nővére azt sugallja, Edit mindvégig hitt az újrakezdésben, abban, hogy születésnapján, ami karácsonyra esett, eljön hozzá Pali, akinek életét szakításuk után is nyomon követte.
Tíz hónapig (januártól októberig) tartó szenvedélyes szerelem után azonban elváltak útjaik.
1972 karácsonyán 40 évesen saját kezével vetett véget életének. A vizsgálatok szerint fölakasztotta magát. Ezt sem bízta azonban a véletlenre, kezeire hurkot rakott, hogy még véletlenül se tudjon segíteni magán haláltusájában.
Edit öngyilkossága előtt egy bőröndbe összecsomagolta fontosabb ruháit, valamint a Szécsi Pállal oly sokszor forgatott Petőfi összes verseit tartalmazó kötetet, és a Dunába dobta. Eközben december 26-án 16 év után Pali újra beszélgetett anyukájával telefonon, de Pali ekkor részeg volt, majd gyakorlatilag átaludta az ünnep másnapját, mámorából pedig nővére Kati ébresztette fel, közölve vele a tragikus hírt: Edit öngyilkos lett, nincs többé.
Szécsi Pál született: 1944. március 20. Budapesten – meghalt: 1974. április 30. Budapesten.
Pali tíz hónapos volt, amikor az apját a második világháborúban agyonlőtték, mezőtúri nevelőszülőkhöz, majd anyja 1956-os disszidálása után állami gondozásba került, később segédmunkás, kabinos, raktáros, nyomdai betanított munkás lett, ezt követte a kifutó és a táncdalénekes pálya.
Nagy szerelme Domján Edit volt, de kapcsolatukat a sok „jó barát”, intrikái tették tönkre. Domján Edit és Szécsi Pál két erősen szenzitív alkatú ember találkozása önmagában véve is esendő – útjaik elváltak.
Palit a hír közlése után közvetlenül teljes diszkréció mellett kórházba szállították. Ezután 1973 elején Edit emléke elől menekülve lényegében emigrált, útlevél nélkül egy külföldi fellépésre kiadott kilépési engedéllyel, ami csak akkor lett volna érvényes, ha valóban előadásra ment volna, de akkor, a tragédia után erről természetesen szó sem lehetett. Eközben számait itthon nem játszotta a rádió, mert disszidensnek számított, útlevelét pedig utólag ideiglenesen bevonták. Németországi rokonaihoz, Mici nénihez és családjához ment, de célkitűzését, hogy találkozzon Amerikában élő édesanyjával – ami valamiképpen talán enyhíthette volna Edit elvesztése fölött érzett fájdalmát – végül nem érte el.
Miután bebizonyosodott, hogy nem terem számára énekesi babér az NSZK-ban, hazatért, itthon pedig violát vitt Edit sírjára, emlékezve arra, hogy szerelme szerzőtárs lett a Violákban, amikor azt kérte Vándor Kálmántól, hogy a szövegben módosítsák a „levetkőzöl a széken” sort a „mint fénysugár a ködben”-re. Lelkére azonban nem jelentett gyógyírt az sem, hogy nagy sikert aratott visszatérésével a színész-újságíró rangadón, több tízezer ember előtt overallos emberek egy ládában cipelték be a pályára, amiből egyszerre csak előrukkolt. Utolsó szentestéjét, Edit halálának első évfordulóját 1973-ban egyedül töltötte, leitta magát, majd kiment Edithez a temetőbe.
Utolsó hónapjait hangszalaggyulladások és kifizetetlen adósságok kísérték, utóbbiakat testvére, Kati szerint a menedzser csinálta neki különböző címszavak alatt, melynek fejében Pál házát is eladták. Ilyen zavaros körülmények között lett öngyilkos Szécsi Pál 1974-ben, miután egy csomó gyógyszert bevett. Állítólag előtte utoljára még egyszer meglátogatta Editet a temetőben.
Szécsi Pál ugyanúgy hagyta itt az árnyékvilágot, ahogy ide érkezett: nincstelenül, nemcsak anyagi értelemben, de érzelmileg is, hiszen akkor szerelme már másfél éve halott volt.
De Szécsi Pál sikerre vitt dalai, ahogy Domján Edit színészi alakításai is maradandó értéknek bizonyultak, és haláluk után több évtizeddel még most is ott élnek sok millió magyar szívében.
KORKÜLÖNBSÉG A PÁRKAPCSOLATBAN
Azok a párkapcsolatok működőképesek, amelyek két hasonló ember szövetségéről szólnak. A párok sokkal inkább harmóniában vannak, ha hasonló életszakaszokon mennek keresztül, megegyeznek a prioritásaik, és anyagilag sem függnek egymástól.
A nagy korkülönbségnek jelentősége van. Az új kapcsolat visszatölti a fiatalos pezsgést az elszürkült, lendületet vesztett hétköznapokba, életstílus és szexualitás terén is kitágítja a horizontot. Egy fiatal szerető megszerzése azt az érzést adja vissza, hogy férfiként, nőként még csábító, még vonzó, tehát még ott van a szeren. A fiatalabb férfiak számára az érett nő amellett, hogy csinos, vonzó, tapasztalt szexuális és mindenféle más értelemben, érzelmileg is érett, ezért rendelkezik elegendő türelemmel és megértéssel, ezért olyan vonzó a fiatalabb férfiaknak. Mellesleg a nő nem házasságot és gyereket akar a másiktól, hanem vitalitást, új energiákat, sok szexet és figyelmet, és ettől megfiatalodik, megújul.
Az idősebb férfi–fiatal nő kapcsolatának kezdetén világosan érzékelhető az adás és elfogadás egyensúlya. Ez kicsit hasonlít egy pénzbedobós automatához, a férfi belerak gondoskodást, felelősségvállalást, stabil egzisztenciát, nyugodt életkörülményeket. A nő cserébe ad fiatalos lüktetést, szabadságérzést, aktív szexet, ismeretlen új élményeket. A rózsaszín köd eloszlásával konfliktushelyzeteket eredményez, ha két ember teljesen különböző életciklusokban halad, és éppen más életfeladatokkal kell szembesülniük. Egy idősödő férfit például zavarhatják fiatal barátnője szűnni nem akaró elvárásai, főleg, ha mindez az élethez való passzív hozzáállással társul.
A szenvedély, a szexuális harmónia önmagában semmilyen kapcsolatot nem tart össze és nem biztosít hosszú távú kapcsolódást. Nem az életkorbeli különbség okoz gondot, hanem azok a problémák, amelyek folyamatos konfliktushelyzeteket idézhetnek elő: eltérő gondolkodásmód és érdeklődés, egy kialakuló dominanciaharc, életszínvonal igényekben való különbözőségek, eltérő ambíció, vagy a gyerekvállalást érintő vágyak, kérdések. Az igazán boldog párkapcsolatban élőknek valóban sok közös vonásuk van, és azonosak az alapvető értékekről, az életről szóló elképzeléseik. Ha a szexen kívül nincs más, ami közös, nem lesz tartós a kapcsolat. Egy életszakaszuk eltérő időszakában létező párnak mások az igényei, céljai, ambíciói, mások az életfeladatai, az életről alkotott elképzelései.
Vicente Aleixandre Szerették egymást! Kék ajkuk szenvedett a fénytől a hajnal özönében. Kemény éjszakából kilépő ajkuk, felhasadt ajkuk. Hol van a vér, a vér? Hajóvá vált, félig éj és félig fény ágyon szerették egymást. Szerették egymást: mintha rezzenő virágba mély tövis ér s ujjaim közt új, szerelmes, sárga drágakő forog. Mikor az arcok bánatosan pörögnek, méla holdak, s fel-felragyognak, ha lesújtanak a csókból font ostorok. Szerették egymást éjjel, mikor a föld alatt mély kutyák lüktetnek, álmukban elnyújtóznak a völgyek, mint archaikus vállak, s érzik, hogy lágyan kisimulnak: simogatás, selyem, kéz, érkező hold, mely alig érint. Szerették egymást szerelemmel a hajnal oszlopai közt, a kemény éjszakába börtönzött kövek között, melyeket keménnyé tettek, mint az órákba dermedt testek s mint a csók, mely fogról fogra csattan. Szerették egymást nappal, míg a tengerpart nő, dagad, a combokat selymes lábukkal habok simogatják s testek emelkednek a földről és magasan lebegnek. Szerették egymást nappal tenger fölött és ég alatt. Tökéletes dél! Lágyan, ismerősen szerették egymást, legmagasabb, fiatal tenger, tág meghittség, a már megélt magánya, mint bágyadt testek a magányba, távolban elvesző horizontok dalolva egymásba folynak. Szerelemmel szerették egymást, mint a tiszta hold, mint a kerek tenger, mely az ég arcára fordul. Ájult vizek alatt elsötétült arcukon zene nem lebben, tűnő-térő vörös halak derengenek fel. Nappal, éjjel, alkonyok, hajnalok, terek, új habok, régiek, menekülők, örökkévalók, tenger és föld, hajó, ágy, toll, kristálynyi láng, fém, zene, ajak, csend, növény, világ, nyugalom, az ő alakja. Szerették egymást. Szétkiáltom! Octavio Paz Hullámzás Ha te borostyánszínű kanca vagy Én a vér útja vagyok Ha te az első hó vagy Én a hajnal üszkének szítója Ha te az éjszaka tornya vagy Én izzó szeg a homlokodon Ha te a hajnali dagály vagy Én az első madárfütty Ha te kosár narancs Én az obszidián-kés Ha te a szikla-oltár Én a szentségtörő kéz Ha te a part szegélye Én a kizöldellő nád Ha te a felkelő szél Én az eltemetett tűz Ha te a vizek szája vagy Én a moha szája vagyok Ha te a felhők ligete Én a balta mely belecsapódik Ha te a meggyalázott város Én az eső amely megszenteli Ha te a sárga hegycsúcs Én a zuzmó rőt karja rajt Ha te a kelő nap az égen Én a vér útja vagyok Ivan V. Lalić: Szerelem Már évek óta tanulom vonásaidat, melyekbe apró Jegyeket sütnek a napok; emlékezetem évek óta őrzi Egyszeri hamvasságodat, mozdulataid bogos könnyedségét A délutánok áttetsző függönyei mögött; Rád sem ismerek hát többé a pazar emlékezeten kívül, S így egyre nehezebben szelídíthetem kezessé Az idő sodrát, mely rajtad, véred enyhe elemén Átzuhog; ha változol, bízvást változom én is, És velünk ez a világ, mely úgy épült egy pillanat köré, Mint gyümölcs a magva köré, s valószínűtlen húsa Szövetében a villám, a por, az évek S a bőröd lángján olvadt hó ízeit őrzi. Már évek óta tudom, együtt vagyunk az elmúlásé; Átsütve emlékezetem csillagával, te mind kevésbé Vagy már rajta kívül, én szépen eloszlatva benned, A délutánokban, minden szobákban és napokban, Minden, mi lassan tölti lényed, Mint folyó ágyát a homok; és ez a pillanatunk Tovább tart, mint mások halála.