2023. JANUÁR 22.- 200 ÉVES KÖLCSEY NÉPIMÁJA, A MAGYAR HIMNUSZ

Szerző: | jan 22, 2023 | Vírusnapló, Archívum, Hazafiasság, Honvédelem, Költészet, Kultúra, Történelem, Vallás, Videó, Zene

Mikor Kölcsey Ferenc kétszáz éve a szatmárcsekei magányában pontot tett a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című verse végére, majd odakanyarította a dátumot is – 1823. január 22. – nem sejtethette, hogy kétszáz évvel később ezen a napon pontban délután 5 órakor nagyon sokan éneklik majd a megzenésített költeményt tisztelegve ezzel előtte, a magyarság és mindenekelőtt a magyar kultúra előtt. A nemzeti ének mindenkinek mást jelent: átszellemült éneklést vigyázzban állva, nehezen énekelhető szép sorokat, búskomor dallamokat, az újév indulását, a magyar válogatott biztatását, az összetartozás érzését magában hordó ünnepélyes pillanatokat. A lényeg viszont ugyanaz: immár két évszázada ezzel kéri az Istent a magyar, hogy végre hozzon rá víg esztendőt.

Kölcsey Ferenc
A magyar nép zivataros századaiból.

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel, 
Nyújts feléje védő kart, 
Ha küzd ellenséggel; 
Bal sors akit régen tép, 
Hozz rá víg esztendőt, 
Megbünhödte már e nép 
A multat s jövendőt! 

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére, 
Általad nyert szép hazát 
Bendegúznak vére. 
S merre zúgnak habjai 
Tiszának, Dunának, 
Árpád hős magzatjai 
Felvirágozának. 
 
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél, 
Tokaj szőlővesszein 
Nektárt csepegtettél. 
Zászlónk gyakran plántálád 
Vad török sáncára, 
S nyögte Mátyás bús hadát 
Bécsnek büszke vára. 

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben, 
S elsújtád villámidat 
Dörgő fellegedben, 
Most rabló mongol nyilát 
Zúgattad felettünk, 
Majd töröktől rabigát 
Vállainkra vettünk. 

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének 
Vert hadunk csonthalmain 
Győzedelmi ének! 
Hányszor támadt tenfiad 
Szép hazám kebledre, 
S lettél magzatod miatt 
Magzatod hamvvedre! 


Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában, 
Szerte nézett s nem lelé 
Honját a hazában, 
Bércre hág és völgybe száll, 
Bú s kétség mellette, 
Vérözön lábainál, 
S lángtenger fölette. 

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek, 
Halálhörgés, siralom 
Zajlik már helyettek. 
S ah, szabadság nem virúl 
A holtnak véréből, 
Kínzó rabság könnye hull 
Árvánk hő szeméből! 
 
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának, 
Nyújts feléje védő kart 
Tengerén kínjának. 
Bal sors akit régen tép, 
Hozz rá víg esztendőt, 
Megbünhödte már e nép 
A multat s jövendőt! 

Cseke, 1823. január 22. 


Himnusz sculpture front

Kategóriák

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten a legérdekesebb cikkeket elküldjük emailben.

Sikeresen feliratkozott a hírlevélre!