Orbán Balázs András (Budapest, 1986. február 13. –) magyar jogász, politológus, okleveles kodifikátor, egyetemi oktató. Nős, két gyermek édesapja. 2018–2022 között a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára, miniszterhelyettes, 2021-óta a miniszterelnök politikai igazgatója. Feladata, hogy politikai, közpolitikai, társadalom- és gazdaságpolitikai, illetve egyéb kérdésekben tanácsaival segítse a miniszterelnök tevékenységét és döntéseinek előkészítését, valamint koordinálja a miniszterelnöki főtanácsadók munkáját.
Orbán Balázs, egy újonnan megjelent cikkében azt írja: az országra váró legnagyobb kihívás az, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok köréből, és felzárkózzon a fejlett államokhoz, Közép-Európán belül pedig regionális középhatalmi státuszt érjen el.
Ez olyan feladat, amelyet Magyarországnak menetből kell teljesítenie, különben a kitörés feltételei elpárolognak, az időablak bezárul. Nehézséget jelent azonban, hogy ezt a fejlődési pályát Magyarországnak egy széttöredezett világrend mellett kell bejárnia.
Az új rend kontúrjai még csak most alakulnak, de egy dolog bizonyos: ha visszaáll a hidegháború korának blokkokon alapuló nemzetközi rendje, akkor az a nemzetközi kapcsolatépítés és kereskedelem visszaesésével, ennek következményeként pedig akár Magyarország eljelentéktelenedésével fenyeget. Mindez alapvető kihívás elé állítja az intenzív felzárkózó pályára álló hazánkat.
A jelenlegi globalizációs modellt – amely a Szovjetunió bukása után jött létre, és a neoliberális Egyesült Államok vezette unipoláris világrendet eredményezte – a hálózattudomány alapján írja le: egy decentralizált, hierarchiától mentes globalizációs modell jött létre. Orbán Balázs szerint ennek a modellnek hátulütői vezettek a 2008-as gazdasági válsághoz, de csak kevesen ismerték fel akkor, hogy egyúttal a neoliberális gazdasági és politikai világrend is válságba jutott.
A magyar jobboldal viszont már akkor is úgy látta, hogy többről van szó: az egész világrend átalakul. A 2010-es évek eseményei, a migráció, a brexit, illetve Donald Trump 2016-os győzelme az amerikai választáson megmutatták, hogy a neoliberális világrend nem működik olyan jól, mint korábban, ezért egyre inkább veszít legitimációjából.
A 2020-as évben kirobbanó világjárvány pedig ismét napfényre hozta a neoliberális világrend sérülékenységét. A pontot az i-re a 2022-ben kitörő ukrán–orosz háború tette fel, amely egyértelművé tette, a jelenlegi nyugatközpontúság nem tartható fenn, mivel a Nyugat kihívói megerősödtek, nem kis részben épp a liberalizált kereskedelem és gazdaság miatt,
A dominanciáját védő Egyesült Államok vezette Nyugat válasza a világrend válságára a politikai igazgató szerint az, hogy fokozott ütemben szakítja meg, gyengíti vagy vonja ellenőrzés alá kapcsolatait. Ezt nevezik nyugati terminológiával decouplingnak, azaz szétkapcsolásnak. Úgy tűnik, ismét létrejönnek a hidegháború idején megismert nemzetközi blokkok. Az így kialakuló világrend hálózatelméleti szempontból egymás mellett létező, hierarchikus hálózatok rendszereként írható le.
Egy ilyen felállásban minden gazdasági, politikai és kulturális transzfer a tömbök vezető államain keresztül zajlik. Ezek képezik a blokkok centrumát, az egyes, a centrumok alá tartozó, csomópontként értelmezett országoknak pedig csak a periféria szerepe jut.
Rosszul járhat a teljes Európai Unió, de különösen a periféria államai. Egy ilyen rendszerben ugyanis a központ nemcsak a blokkok feletti kapcsolatokat képes ellenőrizni, hanem magához vonzza az erőforrások elosztásának feladatát is. Ráadásul így a javak ellátási láncában fellépő bármiféle zavar legelőször és legdrasztikusabban a periféria országaiban jelentkezik, miközben ezen országoknak semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésükre, hogy változtassanak a helyzeten.
Ebből és a rossz történelmi tapasztalatokból vonhatjuk le azt a tanulságot, hogy Magyarországnak ki kell maradni a blokkosodásból. Továbbá a hálózatkutatás eredményeire is hivatkozva, amely alapján a blokkosodás ahhoz vezet, hogy az egyes országoknak központot kell választaniuk, és a kapcsolódásuk kizárólagos kapcsolat. Azaz hazánk szükségképpen alárendelt szerepbe kényszerülne, ami épp abban jelentene gátat, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok sorából
A megoldás az összekapcsolt gazdaságra épülő modellben látja. A kapcsolatok szétvágása helyett az összeköttetések fokozása az érdekünk, ugyanis ez következik Magyarország történelméből, földrajzi helyzetéből és kulturális adottságaiból.
Minden, ami a Nyugat és a Kelet közötti közvetítés ellen hat, az problémát okoz Magyarországnak. Ilyen az ukrajnai háború és a gazdasági szankciók is, mert járhatatlanná teszik a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelmi útvonalakat. Magyarország a Kelet és a Nyugat közötti békés kereskedelemre építi stratégiáját. Azaz a blokkosodás és a kapcsolatok szétvágása helyett az összeköttetések fokozása az érdekünk, ugyanis ez következik Magyarország történelméből, földrajzi helyzetéből és kulturális adottságaiból. Minden, ami ezzel ellentétes irány, komoly problémát okoz nekünk. Ilyenek a háború és a gazdasági szankciók is, mert járhatatlanná teszik a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelmi útvonalakat. Ebből következik az is, hogy megnőtt a Balkánon keresztül vezető, nekünk déli, de valójában az egyetlen nyitva maradt kelet–nyugati útvonal, illetve az annak mentén fekvő országok – Magyarországtól Törökországon át egészen Üzbegisztánig – stratégiai jelentősége. Azon dolgozunk, hogy ezt a számunkra kedvező időablakot kihasználjuk. Ezért indultak az azeriekkel és a georgiaiakkal közös energetikai projektek, ezért terjeszkedik üzbég földön az OTP. Ezek fontos megállapodások, az új globális szélirányt és Magyarország számára az új lehetőségeket jelzik.